2.Évad 13.Fejezet Újra...

Újra...

Egész nap mosolyogtam. Ashley furcsálta is, hogy ilyen jó kedvem van. Az ágyon feküdve néztem a tv-t egészen addig amíg valaki csöngetett. Harry? Felpattantam és a lépcsőn lesietve kinyitottam az ajtót. A mosolyom azonnal az arcomra fagyott.
-Szia Madi. Látom nem úgy alakultak a dolgok ahogy kellett volna.~Mosolyodott el.
-Mit akarsz tőlem?~Vágtam karba kezeimet.
-Egyszerű. Velem kell jönnöd.
-Bocsi...De nem.~Csaptam be az ajtót de gyorsan kinyílt.
-Nem kérdeztem, hogy akarsz-e jönni, hanem mondtam, hogy jösz.~Ragadta meg a karomat.
Ashley bazdmeg. Neked is pont ilyenkor kell elmenned bevásárolni.
-Chis. Mit akarsz még tőlem? Nem volt ennyi elég?
-Elrontottam. Mikor először elraboltalak, nem lettelek volna képes bántani Steph miatt....de most már igen. Te nem Steph vagy, hanem Harry egyik játéka.Igazából mindegy, hogy ellenkezel-e mert ígyis-úgyis fájni fog, de azért a dolgunkat megkönnyebbítenéd ha nyugton maradnál.
-Rohadj meg.~Köptem felé a szavakat.




-Remélem tetszik az új szobád.~Vigyorodott el.
-Gyönyörű.~Morogtam.
-Remek.~Csapta össze tenyereit és rám zárta az ajtót.
Hogy is képzeltem, hogy végre boldog lehetek? Mit tettem? Miért kapom ezt a sorstól? Mi olyat tettem az életemben, amiért ezek mind velem történnek?
Sóhajtva mentem a sarokba és ültem le. Fejemet a hideg falnak döntöttem. Hajam a szemembe lógott, a szemeimet marták a könnyek.
Elegem van.

Ashley szemszöge:

Amint a házhoz értem észre vettem, hogy tárva nyitva van az ajtó. Azonnal elfogott a félelem. Gyorsan besiettem.

-Madi? Itthon vagy? Megjöttem.~Mondtam, azonnal a konyhába indultam. Letettem a csomagokat a konyhapultra, és előkaptam egy kést.

-Madi?~Kiabáltam. Alindultam a lépcső felé, lassú léptekkel. Madi szobáját céloztam meg elsőnek, óvatosan nyitottam ki az ajtót, szapora szíveréssel mentem be szobába. Mikor nem láttam ott, körbe néztem az egész házat. Mindenhova benéztem de sehol nem találtam. Visszamentem a nappaliba ahol a fejemet fogva tartottam vissza a könnyeimet. Harry megöl.

A falra néztem és észre vettem egy sárga cetlit ráragasztva.

-Ezt nem hiszem el.~Suttogtam. 

Louis szemszöge:

-Ashley, mi a baj?~Kérdeztem miközben beviharzott az ajtón. A kezembe nyomott egy sárga cetlit miközben majdnem elsírta magát. Szemeimmel átfutottam a sorokat majd Niall kezébe nyomtam és felálltam a kanapéról.

-É-én sajnálom. Csak bevásárolni mentem é-és.~Habogott Ash.

-Fogd be.~Kiáltott rá Niall miután elolvasta ő is. 

-Felmegyek szólok Harrynek, Ash te meg igyál egy teát, hogy lenyugodj.~Mondtam és a lépcső felé indultam. Harry kicsinál minket. Nem kopogtam hanem egyből berontottam a szobába.

-Kopogni?~Kérdezte azonnal.

-Ezt nézd meg.~Nyomtam az arcába a sárga cetlit. Szemeit átfutatta a sorokon majd felállva az ágyról eldobta a cetlit.
-MI A FASZ EZ LOUIS? MÉGIS MI A FASZÉRT KÜLDTEM ODA ASHLEYT, HOGY ELRABOLJÁK?...NEM! AZÉRT, HOGY AZ A SZERENCSÉTLEN KURVA MEGVÉDJE. HOL VAN?~Kérdezte ordítva. 
-Harry! Ashley nem tehet róla. Chrisék ellen, hogy bírná megvédeni Madit, gondolkodj. Hülye ötlet volt, hogy őt küldtük oda.~Mondtam nyugodt hangon.
-FRANCBA~Vert a falba ököllel.
-Harry!
-Most mi a szart csinálok Louis? Elengedtem őt, hogy boldog legyen ezzel szenvedést okozva magamnak erre elrabolják. Szerinted így boldog?
-Harry nyugodj meg.
-Te engem ne akarj nyugtatgatni Louis. Minden a te hibád. Én voltam a hülye, hogy hallgattam rád. Ha leszarom a véleményed akkor Madi itt lenne és nem Chrisnél.  

Harry szemszöge:

Olyan mérges voltam, hogy ölni tudtam volna, de gondolom ez természetes. Könnyebb volt Louist hibáztatnom minthogy magamat. Pedig nem Louis hibája hanem az enyém. Én engedtem el. Én voltam a hülye. 

-Takarodj ki a szobából Louis.~Mondtam halkan de azért úgy, hogy hallható legyen. Amint kiment leültem az ágyam szélére.

Minnél előbb meg kell találnom. Mindegy mibe kerül. Az életem árán is meg kell mentenem.

Felálltam és lementem a nappaliba. Senkit nem találtam ott ezért bementem a konyhába. Üres. 

Előhalásztam a telefonom és felhívtam Louist.

-Igen?~Szólt bele ridegen. Megbántottam.

-Hol vagytok?~Kérdeztem.

-A raktárnál.

-Miért?

-Kiadtuk mindenkinek a feladatot, hogy minnél előbb megtaláljuk Madit.

-...Köszönöm Louis. Tényleg.~Nehezemre esett kimondani de jól esett.

-Ha találtunk valamit hívlak.~Ezzel bontotta is a vonalat.

Madi szemszöge:

-Na gyere drágám felhívjuk az én drága öcsikémet.~Rángatott fel a földről kicsit se finoman.

-Kérlek Chris. Te ennél jobb vagy.~Próbáltam menteni magam. Szavaimra teste megfeszült, megállt, értetlenül néztem rá. Hirtelen a falnak lökött ahol a fejem nagyot koppant.

-Tudod kire emlékeztet ez a mondat? Stephre.~Szorított a nyakamnál fogva a falhoz. Szédültem és a fejem rohadtul fájt. Kezeimet a kezére tettem és próbáltam eltolni onnan, hogy egy kicsit levegőhöz jussak. 

-El nem tudod képzelni, hogy milyen borzalmak várnak itt rád.~Vigyorgott és elengedte a nyakam. Összegörnyedve próbáltam minnél több levegőhöz jutni. Felnéztem rá. Próbáltam valami érzelmet felfedezni szemeiben, de csak gyűlöletet találtam.
-Sajnálom azt ami veled történt Chris. De én nem tehetek róla. Nem én voltam az aki azt tette veled.
-Ugyan olyan vagy mint ő.~Lökött megint a falhoz és szorosan elém állt.
-Nézz rám! Én nem ő vagyok!~Bizonygattam.
-Van egy képem róla.~Mondta és a telefonját előkapva egy képet mutatott róla.

-De hát!...Tisztára úgy néz ki mint én.~Döbbentem meg.
-Te nézel ki úgy mint ő. De nem csak a kinézetetek hasonlít ha nem a belsőtök is.
-Miről beszélsz?~Néztem rá értetlenűl.
-Stephet elrabolták kis korába a szüleidtől. Ő a te testvéred. És már régóta megakar ismerni téged.
-Mi? Ne-nem értem. Hogy érted azt, hogy Steph megakar ismerni engem hiszen meghalt.~Értetlenekedtem.
-Steph él és virul.~Vigyorodott el.
-Hogy lehet, hogy él? Hiszen Harry azt mondta, hogy..
-Harry hülye. Steph nem halt meg. Miattam nem.
-Hol van most? Mi van vele?
-Súlyos sérülései voltak, egész eddig kómában volt. 1 hónapja ébredt fel. Most pedig haza engedték a kórházból. Megakar ismerni téged, mindig is fontos volt számára a család....~Mondta majd kiment a szobából. leesett állal próbáltam felfogni az előbb hallottakat...hogy mi van? Steph a testvérem és él.
Harry, Steph, ha újra találkoznak akkor én...
Egész eddig gyűlöltem Stephet, "halálában" is kísértette Harryt. Nem engedte, hogy boldogok legyünk, mert az emléke mindig megakadályozta. Most pedig...kiderűl, hogy a testvérem és, hogy él.
Ha Harry erről tudomást szerez...vissza fog menni hozzá én pedig....
Mi lesz velem? Itt fognak tartani vagy elengednek, és mehetek oda ahova akarok?
Mi jöhet még?

Harry szemszöge:

Louis szaladt behozzám a szobába.
-Találtál valamit?~Kérdeztem idegesen.
-Nem fogod elhinni kik ülnek a nappaliban.~Lihegett.
-Kik? Chris és....Steph.
-Mi?

2.évad 12.fejezet Szeretlek

Hi Directioners! Sajnálom, hogy ennyit késtem. Ha tetszik hagyjatok nyomot magatok után!

puszi

xoxo Barbi

Szeretlek

-Harry.~Szólítottam meg halkan. Az ajtóban állt, neki dőlt az ajtófélfának és engem fürkészett.
-Döntöttél?~Kérdezte halkan. Felálltam és elé sétáltam.

Szememből könnyek bújtak elő.
-Igen.~Motyogtam halkan.
-Kérlek Madi.~Döntötte fejét a falnak és összeszorította szemeit.
-Nem akarlak itt hagyni Harry. Szeretlek.~Fogtam meg az arcát és ajkaimat az övére nyomtam, kezeinket összekulcsoltam.
-Szeretlek.~Suttogta.
-Nem maradhatok veled és ezt mind a ketten pontosan tudjuk. Ha most nem megyek el többet nem lenne rá alkalmam. Végre én dönthetek az életemben. Szeretlek Harry de mégis mikor lehunyom a szemem ott vannak azok a szörnyűségek amiket tettél és ezzel nem bírok tovább élni. Nem kérem, hogy változz meg, de én nem bírom ezt az öldöklést. Lefeküdtél egy nővel majd megölted, még esélyt sem adtál, hogy én csináljam. ~Mosolyodtunk el mindketten.
-Tudom, hogy megérted miért ezt a döntést hoztam...már csak abban reménykedek, hogy elengedsz......Hunyd le a szemed.~Suttogtam ajkaira. Remegő ajkakkal tette amit mondtam. Egy puszit nyomtam a szájára. Lassan elengedtem a kezét, alig kaptam levegőt, a szemeimből patakokban folytak a könnyek. Ott akartam maradni és megölelni, megcsókolni, hozzáérni. De nem tehetem. Megfordultam és mélylevegőt vettem majd lassan kifújtam. Visszafordultam felé, pont akkor folyt ki egy könnycsepp a szeméből, a szívemben még nagyobb repedés keletkezett ezt látva. Összeszorítottam a szemeimet erőt vettem magamon, mégegyszer utoljára ránéztem és mellette elsétálva kiléptem a szobából. Lesiettem a lépcsőn ahol mindenki a nappaliban ült, rám emelték tekintetünket, először kérdőn majd szomorúan néztek rám. Megakartam szólalni. Mondani valamit de egy hang nem jött ki a torkomon. Ott álltam mint egy rakás szerencsétlenség. A fejemet lehajtva siettem az ajtóhoz.
-Madi.~Suttogta Louis. Nem néztem semelyikükre, kitártam az ajtót és kisiettem rajta. Vége van.

Harry szemszöge:

-Hunyd le a szemed.~Suttogta ajkaimra. Lehunytam szemeimet, egy puszit nyomott a számra majd szépen lassan elengedte a kezem. Próbáltam erősnek mutatni magam de nem igazán ment. Egy könny csordult ki a szememből. Mélyeket lélegeztem és próbáltam más irányba terelni a gondolataimat. Kinyitottam a szememet, csak az üres szobát láttam...a szívemet éreztem összetőrni a mellkasomban. Elhagyott.

Madi szemszöge:

***

Napok óta semmi mást nem csinálok, csak fekszek az ágyamba és nézek ki a fejemből. Néha-Néha eszek.

-Madi légyszíves ne keljen kérvényt benyújtanom, hogy legyere enni.~Nyagatott Ashley.

-Hagyj.~Motyogtam.

-Tudom, hogy még mindig haragszol rám, de nem tehettem mást. Niall a rokonom, de te a barátom vagy attól függetlenűl ami történt. Sajnálom, hogy olyan köcsög votlam de Harry közelében muszáj volt. Aggódom érted Madi. Engedd kérlek, hogy segítsek.~Ült le mellém az ágyra.

-Nem érdekel Ash érted?! Elakarom felejteni az egészet, de mégis, hogy várod tőlem, hogy ezek után megbízzak benned? Elárultál. 

-Sajnálom.~Hajtotta le a fejét.

-Most már mindegy.~Sóhajtottam.

-Harry nem fog örülni ennek.~Mondta halkan.

-Tessék?~Néztem rá.

-Harry felhívott pénteken, hogy elengedett téged és megkért, hogy legyek melletted és vigyázzak rád. Mindenről értesítsem őt.

-Szóval ezért vagy csak itt, hogy kémkedj utánam.~Mosolyodtam el gúnyosan.

-Nem madi én..

-Nem kell a duma Ashley. Inkább hívd fel Harryt és add át neki az információkat. Most pedig igazán kimehetnél.~Morogtam.






Harry még mindig érdeklődik irántam. Ide küldi Ashleyt, hogy minden lépésemet figyelje.
Akaratlanul is egy mosoly szökött az arcomra.
De aranyos.....
-Ashley.~Szóltam hallkan.
-Igen?~Emelte fel érdeklődve tekintetét.
-Tudsz valamit Harryről?~Haraptam az alsó ajkamba.
-Nem sokat, csak a fiúk mondtak pár dolgot. A szobája darabokban, nem eszik, ki se mozdul a szobából. Attól félnek, hogy miután kijön ebből az önsajnáltatás részből ártatlan embereket tömegeit fogja megölni.~Némán bólintottam.
-Tényleg szeret téged Madi.~Mondta Ash majd kiment.
Én is nagyon szeretem őt, de nem gondolhatok erre. Életem legnagyobb döntését hoztam meg...amikor elsétáltam.

**

Harry szemszöge:

A szobában kuksoltam. Az elmúlt pár napban semmit nem csináltam ezen kívűl.
Mindent elrontottam. Az egész életem szar...úgy ahogy van. Két nőt szerettem igazán és mind a kettőt elvesztettem. Az egyiket megölték a másik meg elhagyott. A nagy maffia főnök egy csődtömeg. Mire megyek azzal, hogy ismerik a nevemet? Mire megyek azzal, hogy felnéznek rám?
Semmire....nincs velem az akit szeretek. Mind a kettő....meghalt.

-Harry. Ez így nem mehet tovább.~Mondta Louis.

-Tudom, hogy mi mondtuk, hogy engedd el, de hülyeség volt. Ha szereted őt harcolj érte.

-Nem. Igazatok volt. Vele nem lehetek önző. Annyi szenvedést okoztam már neki. 

-Akkor most kérdezek tőled valamit. Szerinted Madi melyik Harrybe szeretett bele? Az önzetlen, talpnyaló Harrybe vagy a durva, gonosz, önző Harrybe?

-Louis! Jobb lesz neki nélkülem.

-Nem Harry. Nem! 

-Louis! Én vagyok a főnök. Annyi szenvedést okoztam már neki.
-Nem engedheted el!

-Te is tudod, hogy így lesz! minden miattam van. Szeretném helyre hozni.

-Te is tudod, hogy Madi nem így akarná.~Rázta a fejét Loui

-Madi nincs többé.

-Miről beszélsz Harry?~Húzta fel a szemöldökét.

-Madi meghalt! Nincs többé, ezt el kell fogadnom.~Mélyen belül nagyon fájtak a szavak.

-Nem gondoltam volna, hogy pont te leszel az aki egyszer feladja!~Fordult meg.

-Nem adtam fel de a jelenbe kell élni nem a múltban! Se Steph se Madi nincs többé.~Kiabáltam.

-Madiről te mondtál le.

-Nem mondtam le róla csak hagyom, hogy boldog élete legyen. 

-Értsd már meg te szellemileg fogyatékos, hogy csak veled lehet boldog.~Kiabált magából kikelve. A Nyakánál fogva a falhoz szorítottam. Ebben a percben léptek be a többiek.

-Nyugalom fiúk.~Szedtek szét minket.

-Az életét akkor tetted tönkre amikor figyeltetted és elraboltad. Neki sose hagysz választási lehetőséget, mindig te döntessz.~Mondta nyugodt de határozott hangon Louis.

-Hiszen ő dönthetett, hogy elmegy vagy marad.

-Jaj Harry. Mindketten tudjuk, hogy ha nem akartad volna, hogy elmenjen akkor nem engeded el. Tudod miért? Mert önző vagy....Ez amit most művelsz ez mártírkodás. Szegényt, olyan tudatba ringatod, hogy neki is van választási lehetősége pedig nem adod meg neki. 

-Foglalkozz a saját nyomorultságos kis életeddel.~Köptem felé a szavakat.

-Látod Harry ezért nem marad meg melletted egy nő sem.~Neki akartam menni de Liam és Zayn lefogtak. 

-Mert mindenki helyett te döntesz és így esélytelen, hogy boldogok legyenek. Eleanornak megadtam a választást, hogy menjen vagy maradjon és maradt. Tudod miért? Mert figyeltem rá. Nem vertem. Engedtem, hogy döntsön....és akárhogy is döntött volna elfogadom, mert ő is ugyanolyan ember. Ugyanúgy van joga meghozni a SAJÁT életében a SAJÁT döntéseit. És mert úgy kezeltem mint a páromat, barátnőmet, nem pedig úgy mint a kutyámat. 

-Bármelyik percben visszahozhatom őt.~Mondtam.

-Na látod, ez az. Adsz neki választást? Nem. Nem ő döntötte el, hogy megy hanem te. Ha nem akartad volna, hogy elmenjen akkor az ágyhoz bilincseled, sőt, fel sem teszed neki a kérdést. Gondolkozz el Harry. Barátnőre van szükséged vagy rabszolgára? Azt akarod, hogy boldog élete legyen? Akkor ne küld a nyakára Ashleyt. Ne figyeltesd minden lépését. Engedd el....és ne kísértsd.

Madi szemszöge: 

Álmosan battyogtam le a lépcsőn. Ki az a seggfej aki hajnali 8-kor csönget? Most komolyan? Nincs jobb dolga? Kizártam az ajtót....Harry.

-Szia.~Mosolyodott el.

-Szi-szia.~Dadogtam.

-Bemehetek?~Félre álltam, hogy betudjon jönni. Becsuktam mögötte az ajtót. A kanapéhoz sétált és leült rá. Mély levegőket véve követtem példáját.

-Minek köszönhetem a látogatásodat?

-Tudnom kellett, hogy jól vagy.~Nézett végig rajtam. 

-Megvagyok.~Bólintottam. Hosszan néztünk egymás szemébe majs sóhajtott egyet és megfogta a kezem. 

-Nem akarsz vissza jönni hozzám?....Hiányzol.~Hunyta le szemeit. Menten elolvadok. 

-Semmit sem akarok jobban...de nem tehetem. Nem mehetek vissza.~Ráztam a fejem.

-Nem szeretsz már?~Harapott ajkába.

-Mi? De, persze, hogy szeretlek, de..

-Mi de Madi? Ha szeretsz akkor gyere vissza.~Amint kimondta ajkait az enyémekre nyomta. Azonnal hátra döntött a kanapén és fölém helyezkedett. Teste hozzám simult, ágyékát a csiklómnak nyomta. El nem tudom mondani, hogy mennyire vágyok rá, de nem lehet. Megszakítottam a csókot és elfordítottam a fejem.

-Tudom, hogy te is akarod.~Suttogta.

-Harry. Arról volt szó, hogy békénhagysz.

-Igen...de meggondoltam magam. Hiszen te a rosszfiúba szerettél bele.~Kezdte el csókolgatni a nyakamat.

-Kérlek...~Mondtam a könnyeimmel küszködve. A hajamba markolt és maga felé fordította a fejemet.

-Szeretlek...érted? Szeretlek Madi.~Nézett mélyen a szemembe. Felkelt rólam és kisétált az ajtón. Döbbenten feküdtem a kanapén, miközben a könnyeim ömleni kezdtek a szememből. Egy mosoly kúszott az arcomra amit nem lehetett letörölni.

-Én is szeretlek.~Suttogtam. 

#1 Díj

#1 Díj <3

Hi Directioners! Most nem résszel jövök hanem számomra nagy dologgal.

A blog megkapta az első Liebster Awards díját. Nagyon szépen köszönöm Victoria Mosbie. <3

 Szabályok:

Írd ki kitől van!

Írj 11 dolgot magadról!

Válaszolj 11 kérdésre!

Írj 11 kérdést!

Küldd el 11 embernek!

Magamról

1. Imádom az 1D. <3

2. Utálom Kendall Jennert. -.-

3. Hip-Hopozok <3

4. Ha felnövök Koreográfus vagy táncos akarok lenni. <3

5. Imádok blogot írni <3

6. Imádom az állatokat. <3

7. Imádom az olvasóimat. <3

8. Cigiztem, piáltam már de drogozni még soha sem drogoztam.

9. Van egy titkos kapcsolatom ami nagyon bonyolult.

10. Az életem egyik legfontosabb kulcsszereplői a barátaim. <3

11. Nem szeretek olvasni.

Victoria kérdései:

1. Ki a kedvenc énekesed?

Bereczki Zoltán

2. Sokat olvasol?

könyvet nem, blogot igen. :)

3. Kedvenc könyv?

Alice Montgomery: Harry

4. Sok blogot olvasol?

Igen :)

5. Harry Styles vagy Luke Hemmings?

Egyértelműen Harry, de Luke-ot is szeretem. <3 

6.Hány blogot olvastál ki?

Húú...sokat.

7.Vámpír vagy vérfarkas?

Vámpír. :)

8.Horror vagy vígjáték (csak egy lehet a kettő közt)

Horror.

9. Mi ihlet a blog íráshoz?

Sok minden. Ha csak ránézek egy képre sokszor attól is eszembe jut valami.

10. Hány blogot írsz?

4

11. Mióta írsz blogot?:)

kb: 1 éve :)

Az én kérdéseim:

1. Kedvenc előadó?

2. kedvenc blog?

3. Kedvenc blogíró?

4. Példakép?

5. Kedvenc zene?

6. Kedvenc könyv?

7. Mióta írsz blogot?

8. melyik hírességet utálod a legjobban?

9. Louis vagy Ashton?

10. 1D-s koncertjegy vagy telefonon beszélgetés az egyik csapattaggal?

11.Kedvenc bandatag?

Akiknek küldöm:

Sense

Taken-Elrabolva

Through The Dark

Saver

( Bocsi, hogy nincs meg a 11 de nem tudok többet :/ )

2.évad 11.fejezet Visszaemlékezések

Hi directioners! Sajnálom, hogy késtem, de itt van a következő rész. Komikat szívesen fogadok. Köszönöm a 64 feliratkozót!
Imádlak titeket :*
puszi
xoxo Barbi

Visszaemlékezések

-Harry.~Simítottam végig az arcán. Eltolt magától és rám nézett.

-Választanák én helyetted, de akkor biztos, hogy itt maradnál. Neked kell tudnod, hogy mitől leszel boldog. De bármit is választasz, bármi történik MINDIG számíthatsz rám, melletted leszek.....vagy alattad...vagy feletted.~Elmosolyodtam és egy puszit adtam az arcára. Életem legnagyobb döntését most kell meghoznom. Szemembe könnyek gyűltek amit fájó arccal nézett.

-Tudom mit akarsz mondani.~Hunyta le szemeit és lehajtotta a fejét.

-Ne-nem tudhatod hiszen én sem tudom még.~Nyeltem le a könnyeimet.

-Madi...szeretlek.~Nézett mélyen a szemembe.

-Harry....ez manipulálásnak számít.~Mondtam.

-Szeretlek.~Suttogta és megcsókolt. Elmondhatatlanul vágytam a közelségére de nem hagyhattam, hogy összezavarjon. Most nem. Lehet, hogy soha nem lesz még egy ilyen lehetőségem. Többször nem engedne el......viszont....nem is akarok elmenni.
-Nem tudom mit tegyek Harry.~Nyögtem ki.
-Azt ami neked jó.~Adott egy puszit az arcomra és a szemembe nézett. Remegni kezdtem mint egy nyárfa levél.
-Az eszemre vagy a szívemre hallgassak?
-Madi...bízok benned. Te is bízz magadban. A jó döntést fogod meghozni.~Fogta kezei közé az enyémet.
-És ha nem?
-De. Jól gondolt végig. Lemegyek egy 5 percre, hogy addig végig tudd gondolni rendesen.~Mosolyodott el, felállt és kiment a szobából.

Visszaemlékezés

-Jó reggelt!~Lökdösött Harry kicsit se finoman.
-Mi van?~Nyitottam ki a szemeimet.
-Reggel.~Mosolyodott el és felállt.
-Igazán elengedhetnél.~Húztam erőltetett mosolyra ajkaimat. Mikor rátérdelt az ágyra én naiv azt hittem, hogy elenged ehelyett ráült a csípőmre és rám vigyorgott.
-De nem foglak.~Legszívesebben úgy pofán basznám, de nem tudom, mert megvagyok bilincselve.
-Seggfej.~Morogtam.
-Na ez csúnya volt.~Húzta fel sértődötten az orrát.
-Ha lesz időm majd megsajnállak.~Mosolyogtam rá gúnyosan.
-Tudod.~Hajolt közel az arcomhoz. 

-Jobban tennéd ha kedves lennél velem.~Suttogta.
-Igen? Hát te is jobban tennéd.~Mondtam mérgesen.
-Miért te velem mit tudsz csinálni? Hm? Kiabálsz? Azta most nagyon megijedtem.~Nevetett fel.
-Én viszont teljesen tönkre tudlak tenni ha akarlak, eltudom venni az életkedved, az öngyilkosság felé tudlak sodorni.
-Ez már meg van, mondj valami ujjat.~Látszólag nem tetszett neki mondatom.
-Fejezed be mert kezdesz felidegesíteni.~Morogta.
-Nem kérdeztem.~Vontam meg a vállam.
-Na ide figyelj te kis liba, fogd be a pofád.~A szemei szikrákat szórtak ahogy rám nézett.
-Mert ha nem mi lesz?~Húztam vigyorra ajkaimat. Ő is elvigyorodott ami nekem nem jelent jót.
-Tudod mi az a szado-mazo?~Kérdezte ördögien vigyorogva. A levegő meghűlt bennem egy pillanatra. Ez most komoly? Arckifejezésemen elnevette magát.
-Szóval tudod.~Bólogatott.
-És ha tudom akkor mi van?
-Akkor az van, hogy mindjárt abban lesz részed.~Mosolygott.

**

-Gyere le meg jött Gemma.~Nyitott be a szobába Eleanor. Mérgesen ránéztem majd elsétáltam mellette egyenesen a lépcső felé. Egy aranyosan mosolygó lila hajú lány állt Harryvel szemben.
-Ő itt Madison.~Mutatott rám Harry.
-Áhh Madison, örülök, hogy megismerhetlek.~Nyújtotta a kezét kedvesen.
-Szia Gemma, én is örülök.~Fogtam vele kezet majd megöleltük egymást.
-Hogy lehetsz te ilyen tuskó amikor a húgod ilyen rendes.~Ráztam a fejem értetlenül majd Gemmára mosolyogtam aki elkezdett nevetni.
-Hogy lehet ilyen nagy a szád amikor tudod, hogy mire vagyok képes.~Rázta ő is a fejét miközben megfogta a karom és megszorította.
-Azta de megijedtem.~Forgattam a szemem majd elsétáltam.
-Üvegezzünk.~Kiáltott fel Louis és a konyhába szaladt.
-Nem úgy volt, hogy elmentek?~Mutattam az ajtó felé.
-Nyugi szivi, csak a te kedvedért később megyünk~Vigyorgott rám Liam.
-Megtisztelő.~Mosolyogtam gúnyosan.
-Ül.~Mondta Harry és leült a földre. Az a bizonyos pumpa nagyon felment bennem.
-MI AZ, HOGY ÜL TE SEGGFEJ? NEM VAGYOK A KUTYÁD, HOGY AZT MOND NEKEM, HOGY ÜL!~Ordítottam mire mindenki nagy szemekkel nézett rám.
-Én félek tőled.~Mászott arrébb Niall mire felnevettem. Harry gyorsan felpattant és a falnak tolt. A nyakamat szorította miközben mérgesen nézett a szemembe.
-TE VELEM NEM ORDIBÁLSZ, VILÁGOS?~Ordította a képembe.
-TE MEG NEM MONDOD AZT NEKEM, HOGY ÜL.~Rúgtam oda ahol a nap nem süt. 

**

-Szia.~Nyitott be Eleanor és idefutott hozzám. Szorosan megölelt majd elhúzódott tőlem és leült a székre.

-Harry mesélte, hogy mi történt ezért nem kérdezem meg. Jól vagy?~Nézett rám aggódva.

-Most már jól.~Bólogattam mosolyogva.-Harry olyan fura mi történt vele?

-Ugye? Én is észre vettem, hogy milyen kis aranyos lett. Nagyon aggódott érted. Már mindenkit az őrületbe kergetett. Percenként megkérdezte Louist, hogy "találtál már valamit"?!~Mélyítette el a hangját mire elnevettem magam.

-De tényleg már nagyon idegesítő volt. A szobája olyan mintha bomba robbant volna, szinte majdnem mindent szétvert idegességében. Senkit nem hagyott aludni mert vagy ordibált, vagy "mindenki keresse Madit ahol csak tudja" akció volt.~Nevetett fel ő is.

-Louis még az ágy alá is benézett, hogy ott vagy-e.~Jókat nevettem azon amiket Eleanor mondott.

-De miért csinálja ezt?~Értetlenkedtem.

-Szerintem szerelmes beléd, csak még saját magának sem vallja be, mert még mindig a "Steph" korszakába képzeli magát. El kéne már fogadnia, hogy Steph meghalt. Nem szabad a múltban élni, kapcsolnia kéne, hogy az az időszak elmúlt. A jelenre kell koncentrálni és a jelenbe már te vagy benne Madi és nem Steph.

-Nem zavarok?~Kérdezte egy rekedt hang az ajtóból mire mind a ketten ugrottunk egy kicsit.

-Nem.~Mosolyodtam el.

-Majd még jövök Madi.~Állt fel Eleanor, adott egy puszit a fejemre és kiment a kórteremből. Harry elmosolyodott és mellém sétált.

-Jobban vagy?~Simította kezét a homlokomra.

-Sokkal.~Vigyorodtam el.

-Miket mondott neked Eleanor?~Ült le.

-Elmesélte, hogy az agyukra mentél, és hogy mennyire aggódtál értem.~Mosolyogtam. 

-Eleanor biztos túlzott.~Vágta karba a kezeit.

-Biztos.~Nevettem.-Azért verted szét a szobád.

-Ezt is elmondta?~Tátotta el a száját. Mosolyogva bólogattam. 

-Miért aggódtál értem ennyire?

-Mert nem tudtam, hogy mi van veled, élsz-e még vagy már..nem.~Halkult el a hangja.

-Hogy találtatok meg?

-Mikor felhívtatok minket lenyomoztuk a hívást.~Hajtotta le a fejét.

-Köszönöm.~Fogtam meg a kezét. Felnézett rám és elmosolyodott.

-Elintézem, hogy haza jöhess.~Állt fel és kiment a szobából. 

**

-Harry.~Kiáltottam.

-Madi.~Kiáltott vissza.

-Ülj le az ágyra és akkor kimegyek.~Mosolyogtam.

-Leültem.~Óvatosan kinyitottam az ajtót és kilestem rajta. Mikor megláttam, hogy az ágyon ül kimentem. Lassú léptekkel közelítettem meg majd rávetettem magam. Próbáltam fölül maradni ami olyan 2 másodpercig ment is. Kezeit a testem mellé szorította és a derekamra ült. Mind a két keze szabad volt nekem viszont mind a két kezem használhatatlanná vált. 

-Olyan gonosz vagy velem.~Sértődtem meg.

-Te kezdted.~Háborodott fel.

-Te böktél meg.~Nyújtottam ki rá a nyelvem.

-Igen miután te megböktél.~Két kezét a fejem mellé tette és lehajolt hozzám. 

-Most azt csinálhatnék veled amit csak akarok.~Húzta perverz vigyorra ajkait. 

-Nem csinálnál semmi olyat.~Mosolyodtam el.

-Biztos vagy benne?~Húzta fel a szemöldökét.

-Nem.~Nevettem.

-Na ugye?!~Mellém dőlt és kezét átdobta rajtam.

-Még mindig nem értem, hogy miért lettél ilyen rendes.~Néztem rá.

-Fogd be. Elrontod a pillanatot.~Mosolyodott el.

-Kapd be

-Vedd elő.~Mászott fölém. Ajkaival közelített felém, nem hajoltam el...most nem. Idegtépő lassúsággal csókolt meg. Ajkai óvatosan mozogtak enyémeken, mintha porcelánból lennének. Nyelve végig nyalta alsó ajkam bejutásért esedezve. Ajkaim elnyíltak, határozottan de mégis gyengéden csúsztatta át nyelvét. 

**

 Nem hittem el mikor azt mondta, hogy szeret engem, hiszen az előbb ütött meg. Ha szeretne akkor nem bántani se lelkileg se fizikailag. 

-Kérlek. Csak engedd, hogy bebizonyítsam.~Suttogta és egyre közelebb hajolt hozzám. Ajkai súrolták az enyémet de nem csókolt meg. Azt hiszi azzal ha megcsókol bebizonyítja?

-A csókod nekem nem elég bizonyíték.~Húzódtam el tőle.

-A francba is! Engedd már, hogy bizonyítsak.~Rántott magához.

-Nem kell a csókod Harry.~Löktem el magamtól. Mérgesen nézett a szemeimbe majd megfogta a kezemet és az ágyig rángatott. Lelökött rá és fölém mászott.

-Harry.~Szóltam rá de nem érdekelte. Ajkait az enyémekre nyomta és vadul csókolt. Nem mondom azt mint ami ilyenkor mindenki szokott, hogy jaj de jól csókol, meg felébredtek a lepkéim. Mert ez nem igaz. Rohadtul nem élveztem ezt a csókod és a lepkéim is aludtak. Kezeimmel próbáltam lelökni magamról de szorosan tartotta magát fölöttem. Kezeimet a fejem fölé szegezte és áttért a nyakamra.

-Harry ez fáj.~Rándult meg az arcom amikor erősen a nyakamba harapott.

-Harry, engedj el.~Kiáltottam.

-Kuss.~Ült fel rajtam és a keze csattant az arcomon. Ezt nem hiszem el.

**

-Te is szerelmes voltál Stephbe?~Döbbentem meg.
-Igen. Az egész egy buliban kezdődött. A haverokkal voltunk ott és megláttam őt. Már akkor nagyon megtetszett nekem. Elkértem a telefon számát, többször is randiztunk, aztán egy nap előbb haza értem a munkából. Hangokat hallottam az emeletről, felmentem és megláttam Stephet és Harryt. Dugtak.~Mosolyodott el fájdalmasan.
-Egy világ omlott össze bennem. Stephet elküldtem a picsába Harryvel együtt. Pár napra rá összejöttek és Steph mindennap hozzánk járt. El nem tudod képzelni, hogy milyen érzés lehetett. Harry miatt meghalt, Steph is és a szüleim is. Mindent elvett tőlem ami számított nekem...most rajtam a sor.
-Sajnálom.~Motyogtam és felálltam.
-Én sajnálom azt ami veled fog történni...de te vagy az egyetlen olyan személy akivel bántani tudom őt.~Simított végig az arcomon.
-Honnan tudod, hogy olyan fontos vagyok neki. Én nem úgy veszem észre.~Hajtottam le a fejem.
-Onnan, hogyha a szemedbe nézek Stephet látom, biztos vagyok benne, hogy erre ő is felfigyelt és mert mikor megtudta, hogy itt vagy elkezdett fenyegetőzni. Szeret téged és ez az egyetlen pont ahol megtudom sebezni. Sajnállak mert te nem ezt érdemelnéd.~Ment ki az ajtón.

**

Louis leparkolt a ház elé. Kiszálltunk a kocsiból.
-Gyere.~Intett Louis fejével a ház felé. Nem mondtam semmit csak megfordultam és elindultam a másik irányba.
-Madi.~Hallottam meg azt a rekedtes hangot. Nem fordultam meg, még csak jelét se adtam annak, hogy hallottam volna. A szél belekapott a hajamba és a hideg futkosott a hátamon de nem érdekelt, csak mentem előre.
-Madison.~Fogta meg hátulról a kezemet.
-Engedj el.~Mondtam de nem fordultam felé.
-Gyere be a házba.~Mondta keményen.
-Minek? Miért menjek veled ha sose leszek neked annyira fontos mint Steph?~Kiabáltam.
-Ezt inkább bent beszéljük meg.~Fordult meg.
-Nem beszélek meg veled semmit Harry.~Morogtam és a kezem kitéptem övéi közül.
-Gyere be a házba.~Kapta el a csuklóm és maga után húzva elindult befelé.
-Hagyj békén.~Mondtam és próbáltam kiszabadulni.
-Fejezd be.~Fordult felém és türelmetlenül nézett rám.
-Engedj el.~Ficánkoltam. Szorított fogásán ami miatt nyavajogni kezdtem.
-Befejezed?~Kérdezte.
-Engedj már el.~Még jobban megszorította a kezem.
-Oké.~Kiáltottam. Elengedte a csuklóm és összekulcsolta kezünket. Bementünk a házba onnan pedig egyenesen a szobájába. Kulcsra zárta az ajtót ami miatt megforgattam a szemeimet.
Mi a fasznak kell bezárni azt a kurva ajtót?!
Mérgesen álltam karba tett kezekkel. Elém lépett és a szemembe nézett. Legszívesebben úgy képen törölném....és megis teszem. Kezem az arcán csattant ami miatt oldalra bicsaklott a feje. A meglepődöttség csak úgy sugárzott belőle. Hirtelen a falnak lökött és mérgesen rám nézett.
-Soha...ne...merészelj...megütni.~Sziszegte.
-Az tetszik amikor te ütsz meg engem de fordítva már nem?!~Mosolyodtam el gúnyosan.
-Rohadtul állj le mert bajok lesznek.~Állt elém.
-Nem érdekel. Megakarsz ütni? Üss. Már megtetted egy párszor nem lesz újdonság. Elakarsz hordani mindennek? Mondj rólam amit csak akarsz már mindent hallottam. Agyon akarsz verni? Verj. Ez se lesz új dolog, tedd meg.~Néztem mélyen és keményen a szemébe.
-Csak veled akarok lenni Madi.~Mondta és még közelebb lépett hozzám. Testünk összeért, éreztem a szívverését.
-Miért csinálod ezt velem? Már mondtam, üss meg vagy verj agyon, mondj rólam amit csak akarsz, de az érzéseimmel ne játsz.~Fakadtam ki.
-Nem akarok játszani az érzéseiddel.~Suttogta és végig simított arcomon.
-Pár órája még azt mondtad, hogy semmit nem jelentek neked. Akkor most miért csinálod ezt?~Csúsztam le a falmentén.
-Madi, figyelj rám.~Guggolt le elém, fejemet felemelte és kényszerített, hogy a szemébe nézzek.
-Szeretlek érted? Veled akarok lenni. Ismerem a bátyjámat. Azért mondtam azokat, hogy elengedjen. Ha azt hiszi, hogy nem szeretlek akkor nem fog bántani.
-Hogy hihetnék neked?~Kérdeztem remegő hangon.
-Madi figyelj.~Mászott hozzám a lehető legközelebb.
-Szeretlek.~Mondta mélyen a szemembe nézve.
-Szeretlek! Érted? Szeretlek.~Simított végig az arcomon. Nem mondtam semmit. Mit mondhatnék erre? Pár órája még azt mondta, hogy nem szeret most meg....
Felhúzott a földről és az ágyhoz vezetett. Lefektetett rá majd befeküdt mellém. Nem szóltunk egy szót sem, nem csináltunk semmit csak néztünk egymás szemébe.

**

-Karolina egy régi barátom. Még Steph egyik legjobb barátnője volt.

-Hát ez rohadt jó, már megint Steph.~Fújtattam.

-Madi....Steph a múltam, nem tudom csak úgy eltörölni és nem is akarom.

-Szerinted nekem milyen, hogy mindig Stephről van szó? Mindig előtűnik Steph. Annyira elegem van már.~Fakadtam ki és könnyeim utat találtak maguknak. Nem bírom ezt tovább. Egyszerűen nem megy. Mindig Steph. Megőrülök....ha már csak a nevét is meghallom.

-Elhiszem, hogy rossz lehet, de értsd meg Madi....Steph egy fontos személy az életemben.
-Oh persze, hogy fontos. Hiszen ő a mindened ahogy mondtad.~Töröltem le egy könnycseppemet. Harry gyengéden megfogta mind a két csuklóm és a fejem fölé szorította őket. Lehajolt hozzám és mélyen a szemembe fúrta övéit.
-Ő VOLT a mindenem.....de most már TE vagy.~Hangsúlyozta ki a "volt" és a "te" szócskát.
-Nem bírom ezt már Harry. Ha a nevét meghallom elfog az utálat.~Köptem a szavakat.
-Nem is ismerted.~Mondta mérgesen.
-De már annyit hallottam róla. Nem is él de holtában is képes tönkre tenni az életemet.~Morogtam. Most nem számítottam volna rá de Harry keze megint az arcomon végezte. Elmosolyodtam, ezen már nem tudtam mást csinálni.
-Persze védd csak.~Mondtam gúnyosan.
-Fejezd be.~Sziszegte fogai között.
-Mert? Az a liba tönkre tesz teljesen pedig halott.
-FEJEZD BE AZT MONDTAM. STEPHET NE MERÉSZELD A SZÁDRA VENNI TE OLCSÓ RIBANC. STEPH TÖKÉLETES VOLT TE MEG...NÉZZ MAGADRA~Ordított az arcomba. Szavai nagyon rosszul érintettek de nem bírtam mást csinálni csak mosolyogni. Hogy miért? Mert már annyira szánalmasnak találom. Olyan szinten ragaszkodik egy halott személyhez, hogy az már beteges. Nem szóltam semmit csak csöndben feküdtem alatta és vártam, hogy most mi lesz. Idegesen felállt majd a falhoz sétált és erőből bele vert.
-A FRANCBA MADISON, MIÉRT KELL EZT CSINÁLNOD VELEM?~Ordított és rám nézett, szemei könnyesek voltak.
-HOGY NEKEM? ÉN CSAK ELMONDTAM AMIT GONDOLOK ÉS AMI BÁNT, DE HA STEPHRŐL BÁRKI BÁRMI SZÓT MER SZÓLNI AKKOR AZ HALÁLOS BŰN. TE MEGÖLTED A KÉT SZEMEM LÁTTÁRA JAMEST. OTT ÁLLTAM MIKOR MEGHÚZTAD A RAVASZT ÉS UTÁNA MÉG MEG IS ÜTÖTTÉL.  AKKOR ÉN MIT SZÓLJAK? MEGÖLTED A SZERELMEM....MONDTAM BÁRMIKOR IS A NEVÉT? EMLEGETTEM ŐT BÁRMIKOR IS? NEM, DE TE MINDIG STEPHEL JÖSSZ. MINDIG STEPH STEPH STEPH, ANNYIRA ELEGEM VAN MÁR. TE MEGÖLTED JAMEST, MERT MEGÖLTE A BARÁTNŐD, ÉN PEDIG ITT CSÓKOLÓZTAM VELED MIUTÁN MEGÖLTED A SZERELMEM. SZERINTED EZ FAIR? A SZEMEMBE NÉZEL ÉS AZT MONDOD, HOGY SZERETSZ UTÁNA MEG LE OLCSÓ KURVÁZOL. NEM CSINÁLOM EZT TOVÁBB ÉRTED?! ÖLJ MEG! ÚGY IS MÁR MAJDNEM MEGTETTED EGY PÁRSZOR. NE HÚZD TOVÁBB AZ IDŐT. TEDD MEG.~Kiabáltam, a könnyeim megállíthatatlanul száguldoztak az arcomon.
-Ölj meg Harry. Csak legyen már végre vége.~Rogytam le a földre zokogva. A többiek lélegzet visszafolytva nézték a "műsort" az ajtóban állva.
-Tedd meg kérlek. Legyen már vége.~Fejem lehajtottam, könnyeim az ölembe potyogtak. Az idegösszeomlás szélén álltam.
-TEDD MEG. ÖLJ MÁR MEG HARRY, MIRE VÁRSZ?! TEDD MEG, KÖNYÖRGÖM.~Nem bírtam ezt tovább elviselni. Ezt a fájdalmat. A hisztérikus zokogás átvette rajtam az uralmat. Nem bírtam megállítani és nem is akartam.
-Nem akarom ezt érezni. Vess neki véget Harry. Húzd meg azt az átkozott ravaszt.
-GYERÜNK TEDD MÁR MEG!~Kaptam fel a fejem.
-Madi.~Suttogta halkan.

Visszaemlékezés vége

2.évad 10.fejezet "A szívemet fogom a kezemben"

"A szívemet fogom a kezemben"

-Ölj meg, nem akarom ezt tovább elviselni.~Sírtam. Harry egy szónélkül elhagyta a szobát. Eleanor és a többiek oda siettek hozzám. El letérdelt mellém és átölelt.
-Nyugi Madi...nem lesz semmi baj...ezen is túlleszünk.~Vigasztalt.
-Nem akarok tovább így élni El. Ez nem élet.
-Nyugodj meg Madi.~Adott egy puszit a fejemre.

Harry szemszöge:

Ajkai forrón tapadtak az enyémekhez. Az ágyra löktem és megálltam előtte.

-Mit mondtál ,hogy is hívnak?~Kérdeztem miközben fölé másztam.

-Anna.~Lihegte és a nadrágomhoz nyúlt. 

-Készülj fel az életed legrosszabb élményére.~Amint kimondtam ajkaimat az övéire helyeztem. Kezeimet a mellére tettem és szétszakítottam a pólóját.

-Harry.~Szakadt el tőlem.

-Pofa be.~Parancsoltam és újra megcsókoltam.

-Ez fáj.~Nyöszörgött. 

-Kuss.~Felálltam és a nadrágomat lehúztam az alsómmal együtt. Eldobtam a szoba egyik végére majd vissza másztam. Egyik kezem a bugyijához vezettem és letéptem róla.

-Harry ez...

-NEM ÉRTED, HOGY KUSS~Ordítottam. Megszeppenve nézett rám majd bólintott. Egy hirtelen mozdulattal hatoltam belé. Azonnal gyorsan és keményen kezdtem mozgatni a csípőmet. Sikongatva, könnyes szemekkel kérte, hogy hagyjam abba. Mi vagyok én? Angyal, hogy neki akarjak jót? Pff... Egyre mélyebbeket és fájdalmasabbakat löktem. Élveztem, hogy fájdalmat okozhatok neki. Egy nagy nyögés kíséretében belé élveztem majd kihúzódtam belőle. Zokogása zavarta a fülemet.

-Hagyd már abba. Elég lesz ezt otthon hallgatni.~Morogtam és a ruháimért mentem.

-Te megerőszakoltál.~Nyögte ki.

-Ha nem mondod rá se jöttem volna!~Forgattam a szemem. Felöltöztem és elsétáltam. Az ágyon kuporgott amihez társult hangos zokogása. Előkaptam a pisztolyom és lőttem. Végre kussba van. 

Amint kiléptem annak a lánynak a lakásából tudatosult bennem, hogy mit is tettem. Bazdmeg, ha ezt Madi megtudja. Bepattantam az autómba és egészen hazáig vezettem. Besiettem a házba ahol a fiúk ültek.

-Hol voltál?~Kérdezte Louis.

-Ne most Loui.~Morogtam.

-Ne menj fel.~Állt fel Liam.

-Mert?~Fordultam felé.

-A lányok próbálják meg megnyugtatni helyetted. TE bántottad meg és utána meg lelépsz. Hát gratulálok seggfej.~Forgatta a szemét Calum.

-Lekellett higgadnom.~Védtem magam.

-HARRY! Nem igaz, hogy nem érted?! Tisztában vagy vele, hogy már megint, hogy megbántottad? A Lányok már vagy egy órája próbálják megnyugtatni, nyugtatót is kapott és még mindig sír.~Állt elém Louis.

-Hol voltál?~Kérdezte Zayn is.

-....Egy lánynál.~Louis hirtelen fordult meg és sétált a kanapéhoz, ahova leült és nagyokat lélegzett.

-Te normális vagy?...DE MOST KOMOLYAN? MINDEN MARADÉK ESZED IS ELMENT?~Kezdett ordítozni és megint felállt.  

-Nem elég, hogy megbántod még meg is csalod? 

-Oké tudom, hogy hülye voltam, és nem is kellett volna megölnöm, azt a lányt.

-Mi? Megölted?~Akadt ki Zayn.

-Akkor tudod mit kell most tenned?~Sétált elém Loui.

-Mit?~Kérdeztem, de nem nagyon érdekelt a válasz.

-Először is elmondod Madinek. Azt is, hogy megcsaltad és azt is, hogy utána megölted a lányt.~kezdte Liam.

-Utána pedig elengeded Madit.~Mondta Louis.

-Mi?

-Ez így nem mehet tovább Harry. Ha szereted Madit akkor szépen felsétálsz elmondasz neki mindent, és utána megadod neki a választás lehetőségét, hogy itt marad veled vagy elmegy.

-Nem tehetem. Akkor elveszíthetem őt.~Néztem a fiúkra felváltva.

-Már elvesztetted őt? Tudod mikor? Mikor azzal a csajjal hancúroztál. Mert azt még elnézte volna neked, hogy megütötted meg, hogy miket vágtál a fejéhez, de ne hidd azt, hogy mindent el fog neked viselni. Most ne legyél önző Harry. Vele ne.~Fordult meg és a konyhába ment a többi fiúval együtt. 

Igazuk van. Elbasztam. 

-FRANCBA.....~Ordítottam és a legközelebb lévő tárgyat ami egy lámpa volt a falhoz vágtam. 

-Menjetek a szobáitokba.~Sétáltam be a szobába. A lányok egy szónélkül ám csúnyán nézve távoztak. 

-Gyere, beszéljünk.~Sóhajtottam. Megfogtam a két kezét és felhúztam a földről. Nem sírt, lehajtott fejjel állt előttem. Az ágyhoz sétáltunk ahova leültünk. Testemmel felé fordultam és nagy levegőket vettem. 

-Először is....azt kell elmondanom, hogy....nagyon szeretlek Madi. Tényleg. És nagyon sajnálom, hogy nem bírom bebizonyítani neked.

Másodszor...Ma megdugtam egy lányt...utána pedig megöltem. 

Harmadszor. Lehet, hogy mindig védem Stephet és nem viselem el, hogy bárki bármi rosszat mondjon róla, de nem azért van mert szeretem még őt, hanem mert ő a múltam egyik kulcsszereplője. Én....amíg Steph élt, egy normális srác voltam. Aki ivott, bulizott, csajozott, dugott....de mikor Steph meghalt akkor minden megváltozott. Bosszút esküdtem és a végére teljesen elvesztettem az eszem. Nem volt nekem szent senki élete, még a gyerekeké sem. 6 csecsemőt, 20 gyereket, és több mint 40 felnőttet öltem meg...1 nap alatt. James szenvedését addig húztam ameddig csak tudtam. Csak a bosszú éltetett....5 évig minden egyes nap csak azért keltem fel, hogy bosszút álljak. Ha Steph most látna engem...elküldene a picsába és soha többet szóba sem állna velem. Soha nem bocsájtaná meg nekem amit tettem. Ő jó volt és a gyilkosságot nem bírta volna elviselni. Te vagy a legfontosabb személy az életemben és tudom, hogy neked ártottam a legtöbbet.....éppen ezért kell feltennem neked egy kérdést....félek, hogy el fogsz menni, és itt hagysz engem. Félek, hogyha felteszem a kérdést kisétálsz az életemből, de....megérteném, hiszen egy szörnyeteg vagyok. Nem lehetek önző ha rólad van szó. Ha valaki akkor te megérdemelsz egy boldog életet és ha ezt úgy kaphatod meg, hogy én nem vagyok az életed része akkor...elengedlek...~Sóhajtottam és a könnyeimet próbáltam visszatartani.

-Vagy itt maradsz velem és vállalod a hülyeségeimet? Próbálsz a jóirányba terelni és megpróbálunk boldogok lenni,.....vagy kisétálsz azon az ajtón és kizársz az életedből? Neked kell választanod.  

-Annyit szenvedtem már Harry. Annyi fájdalmat okoztál már nekem...és mégis szeretlek. Nélküled nem lehet boldog életem, de veled se. Ha veled maradnék...akkor mindig Stpeh árnyéka lennék. Az életem veszélyben lenne, nem csak mások miatt de miattad is. Nem tudhatnám mikor vagy olyan kedvedben, hogy ha bármit mondok megütsz. Nem élhetek így melletted Harry,...de....sosem éreztem még magam ennyire boldognak, mint a te közeledben. Amikor megcsókolsz, megölelsz, mikor kedves szavakat suttogsz a fülembe.

Madi szemszöge:

Visszaemlékezés

-Na aludjunk most már.~Kapcsolta le a villanyt. 

-Oké.~Takaróztam be. Befeküdt mellém és azonnal magához ölelt. Arcomon egy mosoly jelent meg és felé fordulva adtam az arcára egy puszit. Ő is elmosolyodott és ajkait az enyémekre tapasztotta. hevesen csókolt míg én a takaró alatt a mellkasát kezdtem simogatni, egyre lejjebb és lejjebb haladva.

-Ha így folytatod, egy darabig nem fogsz aludni se járni azt garantálom.~Nyögte a számba majd kicsit távolabb hajolt és a bokszerét levette mire csak elnevettem magam. Fölém mászott és csípőjét az enyémnek dörgölte. Mind kettőnk szájából egy nyögés hallatszódott.

-Harry. Erről nem volt szó.~Mosolyogtam.

-Tudom....de...annyira szeretnélek végre ilyen értelemben is a magamévá tenni.~Csókolt bele a nyakamba. Mellém gurult és szorosan a karjaiba zárt. 

-Így nem tudok aludni, hogy nekem feszül.~Pirultam el.

-Te hibád. Ha kielégítetted volna nem feszülne neked.~Puszilta meg a vállam majd fogaival meghúzta a bőrt.

-Ó hát persze.~Mondtam gúnyosan.

-Gyönyörű vagy.~Suttogta a fülembe.

Visszaemlékezés vége

-Amikor úgy érzem, hogy vagyok valaki. De...tudatosítod bennem, hogy tévedek és egy kis senki vagyok.

-Sajnálom Madi...nagyon szeretlek...kérlek...ne menj el.~Fogta meg a kezeim és az ölelésébe húzott. Szorosan ölelt magához mintha az élete múlna rajta.

-Kérlek Madi. A szívemet fogom a kezemben...ha elmész...elviszed magaddal.~Suttogta és hangja megcsuklott. Sír. Harry sír.