19.rész Furcsa álom

Furcsa álom

Felvittem a szobába mivel elaludt az ölelésemben. Óvatosan lefektettem az ágyra. Olyan mint egy angyal. Egy csodálatosan szexi angyal. Elmosolyodtam és a cipőjéhez nyúltam, kibogoztam és levettem róla. Rámásztam az ágyra és mellé térdeltem. A farmer nadrágja gombjához nyúltam de a kezemre csapott.
-Nem megerőszakolni akarlak csak levenni a nadrágod.~Mosolyogtam.
-Én is letudom venni.~Motyogta majd odanyúlt de a kezét már nem mozdította meg hanem szuszogni kezdett. Mosolyogva megráztam a fejem és megint megpróbáltam.
-Te pedofil.~Fordult a hasára.
-Mi van? Te most szórakozol velem?~Nevettem, ő is halkan nevetni kezdett.
-Hozd vissza a botot göndörke.~Motyogta. A szemöldököm felhúztam és arcát néztem. Ez most egy kutyának képzel engem?
-Te hozzám beszélsz? Mi vagyok én kutya?~Sipákoltam. Nevetni kezdett és motyogott valamit de nem hallottam.
-Aludj inkább.~Nyúltam fenekéhez, hogy majd lehúzom róla de mivel be volt gombolva ezért nem sikerült. Óvatosan megfordítottam és kigomboltam a nadrágját.
-Perverz dög.~Motyogta. Mosolyogva a fejem ráztam és lehúztam a nadrágját.
-Gyerünk göndörke a bot még mindig ott van. Vágtass.~Fordult oldalra. Most már nem kutya vagyok hanem egy mutáns? Egy kutyló, vagy mi az isten?
-Gyerünk szamár.~Lehet, hogy tényleg rossz ötlet volt haza hozni a kórházból!

-Mi van már?~Nyitottam ki álmosan a szemeimet. Egy párna fejbe kúrt. 

-Mi az isten?~Ültem fel, Madi mellettem röhögött párnával a kezében. Jól van, ha párna csata akkor párna csata. Megfogtam a párnámat és fejbe vágtam vele (persze finoman). Hátra dőlt de a nevetést nem hagyta abba.

-Gemma mondta, hogy ébresszelek fel mert ma neked kell reggelit csinálni és Niall éhen hal.

-Nem lehetett volna valami gyengéd ébresztést?~Dőltem vissza.

-Ez gyengéd volt.~Vágott megint fejbe. Egy gyors mozdulattal hátra döntöttem és fölé másztam. Azok a gyönyörű szemek és azok a telt ajkak. Megnyaltam a számat és a szemébe néztem. Egyre közelebb hajoltam hozzá. A levegő vétele felgyorsult és ez nekem nagyon tetszett. Már majdnem összeértek ajkaink mikor megint fejbe vágott. Vigyorogva kaptam el kezeit és a feje fölé szorítottam a párnával együtt. 

-Ha még egyszer fejbe vágsz azzal a kurva párnával én esküszöm, hogy addig csikizlek amíg mozogsz.~Hajoltam le hozzá.

-Akkor engedj el.~Ficánkolt.

-Miért? Hogy újra fejbe vághass?~Húztam fel a szemöldököm. 

-Nem! Azért mert Niall éhes és én is.~Nyavalygott  

-Ahj.~Ültem fel. Ő is felült és felakart állni de visszarántottam így rám esett. Felszisszent mire aggódva rá néztem.

-Ne haragudj.~Kértem bocsánatot.

-Semmi baj.~Mosolygott és felém fordult. A fülemhez hajolt, vártam a folytatást de semmit nem csinált.

-Kaja.~Ordított bele. Azt hittem a dobhártyám beszakad. Nevetve elhajolt tőlem, mérgesen néztem rá. Hátra döntöttem és a csípője fölé helyezkedtem. 

-Miután meggyógyulsz ezért még számolni fogunk.~Fenyegettem meg mosolyogva.

-Úgyis elfelejted addigra.~Vigyorgott.

-Kizárt.~Szálltam le róla, felálltam és a szekrényhez sétáltam.

-Most jut eszembe, te tegnap este hozzám beszéltél?~Fordultam felé.

-Igen.~Nevetett fel.

-Mégis mi az isten voltam egy kutyló szamár farokkal?~Még jobban nevetni kezdett.

-Valami olyasmi. A fejed az a tiéd volt meg a göndör fürtjeid is megvoltak, de szamár farkad meg füled volt, és kutyás szőröd, de a lábaid meg egy Lóhoz hasonlítottak.

-Szuper.~Vettem fel a fekete csőgatyámat.

-Én meg téged egy pinlónak álmodtalak.~Nyújtottam ki rá a nyelvem. Kinevetett majd megkérdezte, hogy az mi.

-Pillangó meg póniló.~Csuktam be a szekrény ajtót. 

-Azta milyen kreatív.~Állt fel.

-Miért mert a te kutylószamarad jobb volt?~Húztam fel a szemöldököm.

-Határozottan jobb.~Ment el mellettem. Miután jól szemügyre vettem fenekét én is követtem le a többiekhez.

-Jó reggelt.~Köszöntem.

-Na végre. Te megakarsz engem ölni? Hajnali 6 van és te nem adsz nekem kaját? Milyen ember vagy te?~Támadt nekem Niall.

-Nyugi haver, mindjárt lesz kaja.~Ütögettem vállba. 

-Igen? Bevásárolni ki fog?~Tette csípőjére kezeit, mintha Madit látnám. 

-Majd te cimbora.~Mentem be a konyhába. 

-Na és most mihez kezdjünk?~Vágta le magát a kanapéra Louis.

-Verd a segged a földhöz.~Ült le mellé Madi.

-Megcsikizzelek?~Fordult felé teljesen Loui.

-Semmi másra nem vágyom.~Mosolygott Madi ironikusan. 

-Louis.~Szóltam rá mielőtt megcsikizte volna. 

-Felesz vagy mersz.~Hozta be az üveget Liam.

Madi szemszöge:

-Csak azt ne.~Nyavalyogtam. 

-Jó lesz.~Ült le Liam.

-Na akkor kezdem.~Kapta ki az üveget Liam kezéből Loui.

-Eleanor drágám, felelsz vagy mersz?~Húzogatta a szemöldökét.

-Felelek.~Vágta rá.

-Hányszor feküdtél eddig le velem?~Eleanor azonnal elpirosodott míg a többiek nevetni kezdtek. Szegény.

-Nem tudom, ezért még számolunk Tomlinson.~Nézett rá csúnyán El.

-Büntess meg.~Ugrott az ölébe Louis. Úristen, ekkora barmot.

18.rész Éhenkórász

Éhenkórász 

-Menj előre.~Engedett maga elé Louis. Bementem a házba és megcsapott egy isteni illat.
-Kaja.~Visítottam fel és a konyhába szaladtam.
-Mi ez?~Ugráltam a tűzhely előtt mint egy kenguru.
-Harry? Biztos jó ötlet volt haza hozni?~Nézett hátra Niall.
-Menj arrébb.~Löktem meg a csípőmmel és a kaja fölé hajolva szippantottam egyet.
-Nem fáj a hasad az ugrálástól?~Tette le az újságot Harry.
-Nem, nem fáj, semmim sem fáj.~Fordultam felé.
-Biztos a gyógyszer miatt.~Állt fel.
-Állj arrébb, odaég.~Lökött meg Niall is a csípőjével. Haragosan ránéztem majd kinyújtottam a nyelvem.
-Te meg vagy kergülve.~Nevetett Niall.
-Nem vagyok megkergülve csak rohadt éhes vagyok ugyanis 3 napja nem kaptam enni.~Szorítottam kezemet a hasamra
-3 napja?~Nyelt egyet Niall.
-Igen 3 napja.
-Szegény lány.~Ment a hűtőhöz és gyorsan összedobott magának is meg nekem is egy szendvicset.
-Egy isten vagy.~Vettem el majd egy jó nagyot haraptam bele.
-Mit csináljunk ma?~Jöttek be a többiek is a konyhába.
-Együnk.~Majszoltam a szendvicsem.
-Azon kívül? Nem mindenki olyan éhenkórász mint te.~Ült le Louis.
-Kikérem magamnak! Nem vagyok éhenkórász.~Sértődtem meg.
-Ülj le inkább.~Mutatott a mellette lévő székre Harry.
-Louis, hagyd már szegényt, nem kapott enni 3 napig.~Mondta Niall fájdalmasan a 3 napot.
-Legalább egy valaki megért engem.~Tettem a kezem Niall vállára. Leültem Harry mellé és benyaltam a maradék szendvicset.
-Na szóval mit csináljunk?~Kérdezte megint Louis.
-Tanítsuk meg a lányokat verekedni.~Mondta Zayn.
-Jó.~Ugrott fel Louis.
-Nem. A doki csak úgy engedte haza Madit, hogy semmi megerőltető, ha elmúlik a gyógyszer hatása fájdalmai lesznek.~Mondta Harry.
-Komolyan?~Szomorodtam el.
-Igen, de azt mondta a doki, hogy elviselhető lesz.~Mosolygott.
-Akkor jó.~Mosolyodtam el én is.
-Fogócska?
-Ez most komoly Louis? Mik vagyunk mi gyerekek?~Háborodott fel Zayn.
-Mondom semmi megerőltető.~Csillapította le őket Hazz.
-Hú Madi.~Morogta Loui.
-Mi van? Tehetek én róla, hogy azok a barmok elraboltak és megvertek? Na jó arról, hogy megvertek igen de arról, hogy elraboltak nem.~Tettem karba sértődötten a kezeimet.
-Nyugi.~Szólt ránk Harry.
-Akkor szkanderozzunk.~Ugrott fel megint Louis.
-Hányszor mondjam még el, hogy semmi megerőltető.
-Filmezzünk.~Mosolygott Violet.
-Oké, ez jó. Harry?~Kérdezte Louis.
-Rendben talán ebben nem sérül meg.~Mosolygott.
-Remek.~Ült vissza Louis.
-Éhen halok.~Csaptam az asztalra.
-Most nyaltál be egy egész szendvicset.~Nézett rám Zayn.
-Igen, miután 3 napig nem ettem.~Mondtam el ma már sokadjára.
-Tessék.~Rakott elém Niall egy nagy tányér levest.
-Köszönöm.~Vigyorodtam el boldogan a leves láttán.
-Öhm...kézzel egyem a levest?~Kérdeztem értetlenül mire felnevettek.
-Egy éhes embernek mindegy, hogy mivel eszik, csak ehessen.~Okoskodott Louis.
-Csss.~Tettem a szám elé az ujjam.
-Lepisszegett.~Háborodott fel. Felnevettem Nialltől pedig kaptam egy kanalat. Megköszöntem és elkezdtem kanalazni a levest. A többiek is megkapták a tányér levesüket ám két valami szemet szúrt. Az egyik, hogy Niall dupla akkor tányérból evett mint mi, a másik pedig, hogy Liam kezében villa volt. Nevetni kezdtem mire mindenki értetlenül nézett rám.
-Mi az?~Kérdezte Harry.
-Liam villával eszi a levest?~Nevettem.
-Igen.~Helyeselt Liam. Miután kinevettem magam megkérdeztem, hogy miért.
-Mert kanálfóbiám van.
-Kanálfóbia? Ilyenről se hallottam még.~Ráztam a fejem.
-Madi kérdeznem kell valamit! Nem szeretnék az elrablásodról beszélni de muszáj megkérdeznem, hogy nem hallottál valamit, Valami nevet vagy valami?~Kérdezte Hazz.
-Nem.~Ráztam a fejem.
-Biztos?
-Biztos.~Sóhajtottam egyet majd tovább ettem a levest.
-Vagyis...egy mondatot.~Hirtelen mindenki rám nézett.
-Mit?~hajolt közelebb Hazz.
-Azt, hogyha engem megölnek, akkor nem csak egy banda lesz sebezhető hanem kettő.~Mondtam. Értetlenül néztek rám és a fiúk a gondolataikba temetkeztek. Miután elfogyasztottuk a levest bementünk a nappaliba. Louis berakott egy horrorfilmet, leültünk a kanapéra, illetve valaki a földre. Niall és Violet gondoskodtak a popcornról és a coláról. Harry mellett ültem, az ijesztő részeknél egyre jobban közeledtem hozzá. Kezét átdobta a vállamon és magához húzott. Na így már mindjárt más.

Harry szemszöge:

Olyan fura mióta elrabolták. Nem ellenséges velem és még csak nem is távolságtartó. Rá sem ismerek...de magamra sem. Nem voltam ilyen kedves egy lánnyal már vagy 3 éve. Minden lány ugyanúgy végezte..holtan. Az agyamra mentek a nyávogásaikkal és még a hideg is kirázott ha hozzájuk kellett érnem, de ő más. Vágyok rá, hogy hozzám érjen vagy hogy hozzá érjek. Ahogy rám néz azokkal a gyönyörű szemeivel szinte elveszek bennük. Vagy amikor felesel, vagy beszól az is olyan izgató. Ha a hangját meghallom már begerjedek, sőt arról ne is beszéljek mikor valamelyik nap rányitottam a fürdőben. Azt hittem ott helyben támadom le. Olyan vágyat hoz felszínre bennem amit még senki. Még Steph sem. Áh ez hülyeség, Steph ezerszer többet jelentett nekem....azt hiszem. 

17.rész Beszélgetések

Beszélgetések

Korán reggel felkeltem és az első utam Madihez vezetett. Még csak hajnali 6 van de nem bírtam tovább otthon feküdni. Egész éjszaka semmit nem aludtam. Ha az a fasz orvos nem küld ki egész este ott lettem volna. Ugyanúgy ahogy tegnap este leültem az ágya mellett lévő székre és megfogtam a kezét. A számhoz emeltem és egy puszit nyomtam rá. Sóhajtott egyet majd kinyitotta gyönyörű szemeit.
-Sajnálom nem akartalak felkelteni.~Simogattam meg a kezét. Kinézett az ablakon és látta, hogy még csak nem rég kelt fel a nap.
-Hogy hogy ilyen korán itt vagy?~Mosolyodott el.
-Úgy, hogy nem bírtam tovább otthon lenni, egész este itt maradtam volna de az az iskolázatlan fasz orvos hazaküldött.~Morogtam a végén. Halkan felnevetett mire a szívem kihagyott egy ütemet. Mi a fasz történik velem.
-Megmentettél.~Suttogta.
-Az a minimum miután miattam raboltak el.~Húztam közelebb hozzá a széket.
-Volt egy olyan érzés bennem, mikor abban a koszos szobában ültem, hogy bárcsak veled lennék és ordibálnál velem, minthogy azokkal a barmokkal egy percig is egy épületben keljen maradnom.~Nézett mélyen a szemembe.
-Inkább velem akartál volna lenni?~Képedtem el. Némán bólintott és lehajtotta pirosodó buksiját.
-Annyira aggódtam miattad.~Álltam fel és öleltem meg. Láthatóan megleptem de nem sokkal később vissza ölelt.
-Miért vertek meg?~Kérdeztem halkan.
-Megpróbáltam elszökni, a pohárral leütöttem Rob-ot, de összetalálkoztam Lennel aki elkapott és a hajamnál fogva visszacibált, aztán felébredt Rob és..~Nyelt egyet.
-Nem kell tovább mondanom.~Simogattam a hátát.
-Mostantól mindig velem leszel és nem hagyom, hogy bármi bajod essen.~Pusziltam bele a hajába.
-Miért vagy most velem ilyen kedves?~Kérdezte.
-Nem tudom.~Ráztam a fejem és elhúzódtam tőle.

Madi szemszöge:   

-Szia.~Nyitott be Eleanor és idefutott hozzám. Szorosan megölelt majd elhúzódott tőlem és leült a székre.

-Harry mesélte, hogy mi történt ezért nem kérdezem meg. Jól vagy?~Nézett rám aggódva.

-Most már jól.~Bólogattam mosolyogva.-Harry olyan fura mi történt vele?

-Ugye? Én is észre vettem, hogy milyen kis aranyos lett. Nagyon aggódott érted. Már mindenkit az őrületbe kergetett. Percenként megkérdezte Louist, hogy "találtál már valamit"?!~Mélyítette el a hangját mire elnevettem magam.

-De tényleg már nagyon idegesítő volt. A szobája olyan mintha bomba robbant volna, szinte majdnem mindent szétvert idegességében. Senkit nem hagyott aludni mert vagy ordibált, vagy "mindenki keresse Madit ahol csak tudja" akció volt.~Nevetett fel ő is.

-Louis még az ágy alá is benézett, hogy ott vagy-e.~Jókat nevettem azon amiket Eleanor mondott.

-De miért csinálja ezt?~Értetlenkedtem.

-Szerintem szerelmes beléd, csak még saját magának sem vallja be, mert még mindig a "Steph" korszakába képzeli magát. El kéne már fogadnia, hogy Steph meghalt. Nem szabad a múltban élni, kapcsolnia kéne, hogy az az időszak elmúlt. A jelenre kell koncentrálni és a jelenbe már te vagy benne Madi és nem Steph.

-Nem zavarok?~Kérdezte egy rekedt hang az ajtóból mire mind a ketten ugrottunk egy kicsit.

-Nem.~Mosolyodtam el.

-Majd még jövök Madi.~Állt fel Eleanor, adott egy puszit a fejemre és kiment a kórteremből. Harry elmosolyodott és mellém sétált.

-Jobban vagy?~Simította kezét a homlokomra.

-Sokkal.~Vigyorodtam el.

-Miket mondott neked Eleanor?~Ült le.

-Elmesélte, hogy az agyukra mentél, és hogy mennyire aggódtál értem.~Mosolyogtam. 

-Eleanor biztos túlzott.~Vágta karba a kezeit.

-Biztos.~Nevettem.-Azért verted szét a szobád.

-Ezt is elmondta?~Tátotta el a száját. Mosolyogva bólogattam. 

-Miért aggódtál értem ennyire?

-Mert nem tudtam, hogy mi van veled, élsz-e még vagy már..nem.~Halkult el a hangja.

-Hogy találtatok meg?

-Mikor felhívtatok minket lenyomoztuk a hívást.~Hajtotta le a fejét.

-Köszönöm.~Fogtam meg a kezét. Felnézett rám és elmosolyodott.

-Elintézem, hogy haza jöhess.~Állt fel és kiment a szobából. 

-Szia.~Nyitott be Gemma, Perrie, Sophi, Violet, Eleanor.

-Sziasztok.~Köszöntem. Mindnyájan megöleltek, Violettel bemutatkoztunk majd ő is megölelt.

-Harry megtárgyalta az orvosoddal, hogy saját felelősségedre haza jöhess.~Mosolygott Perrie.

-Harry hol van?

-Haza ment, rendben teszi a szobát.~Nevetett Eleanor.  

-Hoztunk neked ruhákat meg sminket amiket találtunk.~Nyújtott át egy táskát Violet.

-Nagyon aranyosak vagytok, köszönöm.~Néztem rájuk hálásan.

-Megírják a zárójelentésed és utána mehetünk.~Vigyorgott Pezz.

-Niall csinál csakis a te kedvedért valamilyen finom vacsorát.~Mondta Eleanor.

-De cuki.~Mosolyogtam.

-Szerintem is.~Értett egyet Violet.

-Várjatok csak! Harry nem a saját szobáját tette tönkre?~Húztam fel a szemöldökét.

-De.~Néztek rám értetlenül a többiek.

-Vele kell aludnom?

-Mit gondoltál? Ezek után hagyja, hogy másik szobába aludj?~Kérdezte Gemm.

-Ahj.~Sóhajtottam.

-Nyugi! Egy darabig biztos rendes lesz veled.~Nézett rám Sophi.

-Egy darabig.~Hangsúlyoztam ki.

-Nála az is valami. Na gyere öltözz fel.~Segített felülni Gem.

-Felbírok kelni egyedül is.~Mosolyogtam.

-De ha valami bajod lesz Harry minket öl meg.~Húzott fel az ágyról. Megforgattam a szemeim és a táskáért nyúltam.  

16.rész. Belső vérzés

Belső vérzés

Harry szemszöge:

-Ez most komoly? Ebbe a házban van?~Húztam fel a szemöldököm.

-Figyelj Harry, erre eddig is rájöttünk, hogy nagyon amatőrök, mit vársz tőlük?

-De azért valami eldugott raktár jobban illetve volna az elrabláshoz.~Indultam meg az ajtó felé.

-Mi lett veled Harry? Eddig annyira aggódtál érte most, hogy itt vagyunk meg megint kezded, a "Nem érdekel Madi" viselkedésedet.~Rázta a fejét.

-Nem kezdek semmit Gemma, de ezek olyan amatőrök, hogy még egy hajszála se görbült meg.~Mentem az ajtóhoz amit betörtem. 

-Tiétek az emelet!~Mondtam Louisra nézve. Előkaptam a pisztolyom és egy ajtó felé igyekeztem. Még, hogy nem érdekel Madi, ez hülye. Átjártam az egész házat de sehol semmi.

-Az emeleten nincs senki.~Jöttek vissza a fiúk.

-Az a szar kütyüd rossz helyre vezetett minket.~Indultam meg Louis felé idegesen.

-Ide gyertek.~Kiáltott kintről Gemma. Kisiettünk, majd kérdőn néztünk Gemmára. Egy helyre mutatott. Pince. Velem az élen lépcsőztünk le egészen a pince aljáig. Minden be volt világítva ezért nem kellett sokat nézelődni és megláttam Lent. Azonnal feléjük vettem az irányt.

-Hol van Madi.~Fogtam meg a nyakánál és a falhoz toltam. 

-Ha nem mondod el most azonnal kiverem belőled még a szart is.~Sziszegtem. 

-Bementek azon az ajtón.~Mutatott mögém.- Ott lefordultok jobbra és lesz egy folyosó, onnan a harmadik helyiség.~Nyelt egyet. A pisztolyomat a fejéhez emeltem és lőttem. Arra vettem az irányt amerre mondta.

-Nem garantálom, hogy életben van még.~Ütötte meg a fülem Rob mondata.   

-Tessék?~Fordultam meg.

-Belső vérzései vannak...már rég óta.~Vigyorgott. Azonnal megfordultam és rohanni kezdtem az ajtóig. Lefordultam ott ahol Len mondta, onnan pedig be a harmadik ajtón. Lefagytam a látványtól. Madi feje alatt volt egy kisebb vértócsa, a gyönyörű arcát pedig sebek borították. A sírás kerülgetett.

-Madi.~Guggoltam le hozzá. Felvettem a karjaimba és siettem vissza a fiúkhoz.

-Úristen.~Kapta kezét a szája elé Gemma mikor meglátott.

-Intézzétek el őket.~Kiáltottam majd már a lépcsőn sétáltam fel. Gemma követett és kinyitotta a kocsi hátsó ajtaját. Óvatosan letettem rá Madit és Gemmel bepattantunk előre. Rohadtul nem érdekelt, hogy éppen a városba megyek 100, csak Madi érdekelt és az, hogy túlélje. 5 perc alatt már a kórházban is voltunk. Madit bevitték a műtőbe nekünk meg mondták, hogy itt várakozzunk. Úgy utálom a kórházakat és a kurva dolgozókat, amikor bent van a szerelmed, vagy valamilyen családtagot és közlik veled, hogy türelmesen várjon itt, legszívesebben az összeset kihajítanám a 10. emeletről. Fel alá járkáltam idegesességemben, nem tudtam mit kezdjek magammal.
-Ülj már le Harry.~Szólt rám Gemma.
-Csönd.~Förmedtem rá.
-Mi van Madivel?~Rohant hozzám Eleanor.
-Ő meg mit keres itt?~Néztem a felénk közeledő Louisra. Megvonta a vállát és hátulról átölelte Elt.
-Mi van vele Harry?~Kérdezte könnyezve Eleanor.
-Nem tudom.~Hajtottam le a fejem.
-A te hibád lesz Harry! A te hibád lesz ha meghal! Miattad lesz minden.~Folyt le egy könnycsepp szép arcán. Meglepődtem kirohanásán...de igaza van. Miattam fogták el azok a barmok. A gondolatra nyeltem egyet majd csöndben leültem Gemma mellé.
-Gyere menjünk ki.~Fogta meg Eleanor kezét Gemma.
-Nem akarok elmenni.~Hisztizett.
-Csak lemegyünk egy kicsit.~Mosolygott rá kedvesen. Eleanor bólintott majd Gemmel lesétáltak.
-Elintéztétek?~Kérdeztem. Louis bólintott majd körbe nézett. Sóhajtottam egyet ezzel egy időben nyílt a műtő ajtaja. Louis lement szólni a lányoknak mi meg a többiekkel megrohamoztuk az orvost.
-Mi van Madivel?~Támadtam le kérdésemmel.
-Önnek is jó napot! A kisasszonynak belső vérzései voltak. A vérzéseket sikerült elállítanunk, a sebeit pedig elláttuk. Ezek verekedés nyomai, szóval ha felébred a kisasszony akkor majd feljelentést tehet. Felfog épülni, nem lesz maradandó baja. Ha megbocsájtanak most mennem kell.~Mosolygott és elsétált mellettem.
-Várjon! Bemehetek hozzá?
-Csak 10 percre és egy valaki! Holnap már rendesen bemehetnek hozzá.~Ezzel el is ment. Egy nővér elvezetett Madi szobájáig. Halkan nyitottam be. A szobában félhomály uralkodott, csak a hold világította be a szobát. Olyan gyönyörűen festett ahogy ott feküdt, legszívesebben rávetettem volna magam, de ebben a helyzetben az nem lenne jó ötlet. Leültem az ágya mellett lévő székre és megfogtam a kezét. Milyen hideg. Az arcát kék-zöld foltok fedték. A szája sarka és az egyik szemöldöke le van ragasztva, de még így is olyan gyönyörűen festett. A mellkasáig be volt takarva. A kezébe infúzió volt kötve, mellette pedig egy gép csipogott, a szívverését mérte. A gépet néztem ahogy azokat a vonalakat mutatja.

    

15.rész. Rosszul elsült szökési kísérlet

Hi directioners! Remélem nem bánjátok, hogy hamarabb hoztam. Ha tetszik komizzatok, jó olvasást. :)
Pusssz

Rosszul elsült szökési kísérlet 

-Ez lesz az új szobád!~Lökött be egy hideg helyiségbe.
-Te most ezt komolyan gondolod?~Néztem körbe. A föld tiszta koszos volt, minden tele volt pókhálókkal, és a matrac is szutykos volt.
-Ez nem kívánságműsor cicamica.~Vigyorgott gúnyosan.
-Mit akartok tőlem?~Húztam fel a szemöldököm.
-Hm..majd megtudod.~Nézett végig rajtam és megnyalta a száját. A hideg futkosott a hátamon. Undoríto. Becsukta maga után az ajtót ezzel egyedül hagyva engem a "szobában" amit előbb neveznék egy putrinak.
Nem vagyok úripicsa, de nem ehhez vagyok hozzászokva. A falon csak egy icipici ablak volt, ami szökésre alkalmatlan. Sóhajtottam egyet és leültem a matracra, amint rátettem a kezem, szinte éreztem ahogy tiszta kosz lesz. Felemeltem és megnéztem, a kis porcicák látszódtak rajta. Inkább alszok a földön mint itt. Egér vagy patkány esetleg nincs?
-Harry.~Suttogtam és lehajtottam a fejem. Bárcsak vele lehetnék inkább, minthogy itt ezen az undorító helyen. Félek. Harrynél is féltem, de az nem ilyen félelem volt. Sőt azt ehhez képest nem is lehetett félelemnek nevezni. Újra körbenéztem a helyiségben és a hányinger elfogott. Legalább kitakaríthatták volna mielőtt idehoznak. Felálltam a matracról és az ajtóhoz sétáltam.
-Engedjetek ki.~Kiabáltam és kezdtem püfölni az ajtót.
-Halljátok? Most azonnal engedjetek ki.~Kiáltoztam de semmi válasz. Már a kezem is megfájdult de nem érdekelt, egy perccel sem akartam tovább ebben a helyiségben maradni.

Harry szemszöge:

( *2 nappal később* )

-A francba már Louis, mi tart ennyi ideig? Már két napja elrabolták te meg csak azt hajtogatod, hogy nyugalom.~Vertem a falba idegesen.

-Azzal, hogy itt pattogsz még nem fog gyorsabban menni a munka.~Nézett rám.

-Ki tudja mi lehet vele Louis? Lehet, hogy már nem is él.~Dőltem neki a falnak.

-Harry ne mondj ilyet. Biztos életben van.~Simította kezét a vállamra Gemma. A telefonom ebben a percben megcsörrent. Ismeretlen.

-Hangosítsd ki.~Jött mellém Louis. Gyorsan kihangosítottam és felvettem.

-Hol van Madi? Bántottátok? Ha egy ujjal is hozzá értek élve nyúzlak le titeket.~Idegeskedtem.

-Nyugi Styles. A csaj itt van mellettem, még nem öltük meg de ami késik nem múlik.~Hallatszódott a hangján, hogy vigyorog.

-Ha bármi baja esik én esküszöm...

-Inkább fogd be.~Szólt rám.

-Tudod csak azért hívtalak fel, mert egyfolytában ordibál, hogy beszélni akar veled és már unom.~Sóhajtott majd valami zörgést hallottam.

-Harry?~Madi halk hangja csengett a telefonból.

-Madi? Úristen jól vagy? Nem esett semmi bajod?~Támadtam le kérdéseimmel.

-Jól vagyok, de iszonyú hideg van, és elvették a ruháimat plusz még enni se adnak.~Didergett. Istenem.

-Kimentelek onnan, esküszöm.~Esküdtem.

-Na jól van, ennyi elég volt, viszont azt még elszeretném mondani, hogy most felmelegítem egy jó kis szexel.~Röhögött a telefonba majd kinyomott. Louisra néztem aki rám vigyorgott.

-Megvan.

Madison szemszöge:

Mikor Rob hátat fordított nekem, a tegnap behozott vizes pohárral fejbe vágtam. Eszméletlenül összeesett, ezt kihasználva kezdtem szaladni. Amint kiértem az ajtón, tudtam, hogy merre kell menni, hiszen láttam amikor ide behoztak. Balra kezdtem menekülni, ott át egy kis folyosón, onnan be kellett mennem a második ajtón. Amint átértem az ajtón, szembe találtam magam Lennel. A szívem kihagyott egy ütemet, majd ijedt vágtába kezdtem. 

-Te mit keresel itt?~Rántott magához majd belemarkolt a hajamba és durván megrántotta.
-Kérdeztem valamit.~Ordított. Próbáltam kezeit lefejteni a hajamról, de nem sikerült.
-Ezt nagyon megbánod.~Rántotta meg a fejemet a hajamnál fogva. Fájdalmamban felkiáltottam, majd hagytam, hogy cibáljon. Aránylag gyorsan visszaértünk a szobába ahol Rob már éledezett.
-A fejem.~Motyogta és oda emelte a kezét, kinyitotta szemit és rám nézett. Szinte szikrákat szórtak szemei, elfordítottam a tekintetem. Len elengedte a hajam és belökött a szobába, kishíján átestem Robon. Feltápászkodott a földről és azzal nem törődve, hogy vérzik a feje, indult meg felém. A falig hátráltam de onnan már nem volt tovább. Most megfog ölni! Csak ez a mondat járt a fejemben. Testével a falhoz szorított, kezével pedig a nyakamat szorongatta.
-Ez nagyon nagy hiba volt!~Suttogta majd még jobban szorított fogásán. Minden levegőm kezdett elfogyni de nem engedett fogásán.
-Enged el, megölöd!~Húzta el tőlem Len. Nagy, mély levegőket vettem miközben a földön térdeltem.
-Úgyis megfogjuk ölni, akkor nem mindegy, hogy mikor?~kérdezte majd megint felém közeledett.
-Hagyd már békén, még nincs itt az ideje, hogy megöljük.~Fogta meg a vállát.
-Nem fogom megölni.~Rázta le magáról a kezét majd felhúzott a földről és a hasamba térdelt. Egy nyögés kíséretében összerogytam de felhúzott és a következőt az arcomba kaptam. A szám felrepedt és rohadtul fájt. Éreztem azt a fémes ízt ami a vérem volt. Kezeit megint ökölbe szorította és az arcomba csapott. A könnyeim megállíthatatlanul folytak és az arcom úgy fájt mint még soha. Elengedett, a földre estem és a hasamat fogtam. Először lábamba majd mellkasba rúgott teljes erőből, utána a hasam következett. Öklendezni kezdtem és amit utoljára láttam az már csak a vér volt ami a számból jött. Minden elsötétült.    

14.rész. Hívatlan vendégek

Hívatlan vendégek

Mikor reggel fel keltem nagyon meglepődtem. Soha sem aludtam még ennyit. Még délután volt amikor lefeküdtem és reggel 10-kor keltem. A fürdőben elvégeztem a reggeli teendőimet ami a fogmosásból, fésülködésből és felöltözésből állt. A szobában megágyaztam és elhúztam a függönyt, hogy jöjjön be egy kis fény. Ezután lementem a nappaliba ahol Perrie és Gemma beszélgettek.
-Jó reggelt.~Köszöntem halkan.
-Neked is.~Fordultak felém.
-A tegnapiért kaptál valamit?~Húzta el a száját Perrie.
-Nem.~Ráztam a fejem.
-Szerencséd volt.~Mosolygott Gemma.
-Én nagyon sajnállak téged.~Nézett rám Perrie sajnálkozva.
-Miért?~Húztam fel a szemöldököm.
-Gyere ide.~Mutatott maga mellé Gemma. Leültem mellé a kanapéra és Perriere néztem.
-Harry nagyon bunkó veled és ha úgy nézzük egész nap vele vagy ami nagyon rossz lehet. Amikor ketten vagytok akkor is ilyen bunkó veled?
-Ha ketten vagyunk akkor még bunkóbb.~Mondtam.
-Nem lehet könnyű neked, amiket Perrie mesélt.~Rázta a fejét.
-Hát nem könnyű az biztos.~Mosolyodtam el.
-Most legalább egy kicsit megszabadulsz tőle.~Vigyorgott Gemma.
-Miért? Már elmentek?~Kérdeztem.
-Igen, hajnali 5-kor. Harry mondta, hogy hívjam fel, hogyha felébredtél mert a szabályokat elakarja mondani.~Vette elő a telefonját Gemma.
-Gemma.~Kezdtem de félbe szakított.
-Nyugodtan szólíthatsz Gem-nek.~Mosolygott rám.
-Engem pedig Pezznek.~Kacsintott.
-Rendben, akkor ti engem meg Madinek.~Olyan aranyosak, Harry után nagyon jól esik, hogy így viselkednek velem. Gemma felhívta Harryt, aki azt mondta, hogy hozza le a laptopját mert skypolni akar. Amint elérhető lett már hívott is minket.
-Szia Hazz.~Köszönt Gemma.
-Sziasztok.~Mosolygott majd rám nézett.
-Többiek?~Húzta fel a szemöldökét.

-Eleanor, Sophi, Violet.~Kiabált Gem. Violet? ki az a Violet? Nem sokkal később megjelentek a lépcső tetején, ráérősen lesétáltak majd leültek mellénk.

-Na szóval, a szabályok: 1. Senki nem szökhet meg.~Nézett azonnal rám.

                                      2. Tisztelettudóan, kedvesen beszéljetek Gemmával, ne feleseljetek.

                                      3. Amit Gemma mond azt csináljátok meg.~Bólintott bele a kamerába.

-Ennyi, mindenki értette amit mondtam?

-Igen.~Válaszolta mindenki kivéve engem.

-Madi?~Kérdezte.

-....Igen.~Motyogtam.

-Rendben, most mindenki menjen fel a szobájába kivéve Madit.

-Hazz mit aka...

-Menj fel Gemma!~Szólt rá. Egy szó nélkül felmentek az emeletre "kettesben" hagyva engem Harryvel.

-Jól vagy?

-Miért érdekel az téged?

-A kérdésemre válaszolj!~Mondta parancsolós hangon.

-Igen.~Sóhajtottam.

-Nem tudom meddig leszünk, itt de sietünk vissza.~Bólintottam. Minél előbb végezni akartam ezzel a beszélgetéssel. Harry nyitotta a száját, hogy mond valamit de a bejárati ajtót betörték és négy fekete ruhás pasas lépett be rajta. A szívem ijedten kalimpálni kezdett.

-Te vagy Madi?~Kérdezte az egyik fekete ruhás.

-I-Igen.~Nyögtem ki.

-Remek. Velünk jössz.~Mondta.

-Tessék?~Kérdeztem vissza.

-Na takarodjatok ki a házból.~Ordított Harry. Értetlenül néztek rám majd mellém sétáltak és a laptopra néztek.

-Áh Styles. Nyugi jó kezekben lesz, szórakozgatunk egy kicsit.~Húzott fel a kanapéról és a fenekemre tette kezeit, mire pofán csaptam. Felakartam szaladni az emeltre de az egyik barna hajú srác lefogott.

-Hagyjatok békén.~Sikítottam. Nem sokkal később a lányok jelentek meg a lépcső tetején.

-Engedjétek el.~Szaladt le a lépcsőn Gemma.

-Nem akarunk bántani senkit, csak a lány kell nekünk.~Mondta a fogvatartóm. 

-Na ide figyeljetek, vissza megyek és darabokra szedlek titeket ha nem tűntök el most azonnal.~Fortyogott Harry. 

-Mire ideérsz mi már az országban sem leszünk.~Nevetett az egyik. 

Gemma szemszöge:

Harry megtanított, hogy hogy kell használni a pisztolyt. Előkaptam és Madi fogvatartójára irányítottam.

-Ha nem dobod el azonnal azt a pisztolyt elvágom a lány torkát!~Húzott elő egy kést. Ha Madinek valami baja lesz Harry megöl.

-Engedjétek el.~Kiáltott Harry. Ahogy a laptopra néztem eléggé meglepődtem, Harryt sose láttam még ilyen idegesnek. Az a tekintet ahogy Madire nézett, a szemében az a féltés, nem mindennapi volt. A fegyvert letettem a földre.

-Jó kislány.~Vigyorgott a göndör és elvette a pisztolyom. 

-Csak Styles csaja kell a többi nem, menjünk.~Fordult hátra az egyik pasas.

-Nem vagyok a csaja.~Küzdött a barna hajú ellen aki még mindig a torkának szorította a kést. 

-Fogd be és maradj nyugton.~Rángatta meg a haját mire egy sikítás hagyta el a száját.

-Hagyjátok!~Hazz kétségbeesett hangja töltötte be a nappalit.

Madison szemszöge:

-Engedjetek el.~Vergődtem a barna karjai között.

-Azt mondtam, hogy fogd be.~Kiáltott rám és megpofozott.

-Hagyjátok békén.~Harry egyre mérgesebb lett.

-Na menjünk. Szia Styles.~Köszönt el a fogvatartóm.

-Engedjétek el őt! Azonnal.~Ordított.

-Itt te nem parancsolsz.~Vigyorgott majd az ajtó felé kezdett lökdösni.

-Még meg is fogja nekem köszönni, hogy megmentettem tőled.

   

13/2 Szökés

Hi directioners, itt a második része a 13. fejezetnek.

Szökés

A repülőjegyemet nézegettem mikor neki mentem valakinek.
-Bocsánat.~Kértem elnézést. Megfogta a karom, nem néztem fel hanem a kezét kémleltem, ugyanaz a fekete gyűrű volt az ujján mint ami Niallén is van. Ijedten felnéztem és sajnos a sejtésem beigazolódott, Niall az. Gyorsan megfordultam ahol Zayn állt. A szívem ezerrel kalimpált a levegőt pedig gyorsan vettem. Oldalra fordultam és futni kezdtem, nem tettem meg csak pár lépést mikor Liamot láttam meg magammal szemben. A másik oldal felé kezdtem futni de Niall és Zayn elállták az utam. Egyre jobban úrrá lett rajtam a kétségbeesés. Valaki megfogta hátulról a vállam ijedten fordultam hátra mire Louissal néztem farkas szemet. Oldalra néztem és a szememmel megtaláltam a kijáratot. Gyorsan kikerültem Zaynt és a kijárat felé rohantam. Már közel voltam a célomhoz amikor Harry jött be az ajtón. Nagy fékezést hajtottam végre majd körbe néztem és valamerre elkezdtem futni. nem sokáig jutottam ugyanis Harry elkapott. Megpróbáltam felsikoltani de befogta a számat. A derekamnál fogva kezdett el húzni a kijárat felé.
-Ha egy hangot is kimersz adni azt nagyon megbánod.~Suttogta a fülembe, összekulcsolta a kezünket és gyors tempóban a kijárat felé húzott. Nem sokkal később csatlakoztak hozzánk a többiek is. A szememből megeredtek a könnyeim. Teljesen átvette a kétségbeesés és a félelem az uralmat rajtam. Semmi másra nem tudtam gondolni csak, hogy mit fogok ezért kapni. Nem elég, hogy megszöktem még tökön is rúgtam Harryt ezért tuti, hogy kinyír. A kocsinál észre vettem Ashtont, tőlünk nem messze pedig Lukeot. Amint észre vettek minket visszaindultak a nagy fekete furgon felé.

-Kérlek..engedj el.~Fogtam meg a kezét és próbáltam lefejteni az enyémről.
-Nyugodj meg.~Szólt rám kedvesen(?).
-Kérlek engedjetek el...kérlek.~A könnyeim megállíthatatlanul folytak. Minden remény elveszett belőlem.
-Nyugi.~Ölelte át a vállam Harry. Nagyon nem értem ezt a viselkedését, miért ilyen kedves velem most?
-Minden rendben?~Kérdezte Luke amikor a furgonhoz értünk. Harry bólintott majd segített beszállni a furgonba. Úgy remegtem mint a nyárfalevél, a könnyeimet nem lehetett megállítani. Harry leült az egyik oldalamra a másikra pedig Ashton.
-Nyugi.~Suttogta Ashton és magához ölelt. Szorosan bújtam hozzá, olyan jó volt végre megölelni valakit. Harry fújtatott egyet majd egy sóhajtás hagyta el a száját.
-Ha haza értünk kapsz nyugtatót.~Motyogta halkan Liam.
-Vagy büntetést.~Tette hozzá Harry, összerezzentem Ashton karjaiban.
-Harry.~Szólt rá Louis. 20 perc múlva visszaértünk a nagy házhoz. Kiszálltunk a furgonból és bementünk a házba. Liam hozott nekem nyugtatót és mondta, hogy feküdjek le egy kicsit.

13/1.rész Szökés

Hi directioners! Elhiszem ha megakartok ölni mert ilyen rövid részt hoztam de lesz folytatása nem sokára, csak se időm se kedvem nem volt írni. Jó olvasást! :*

Szökés

Becsukta maga mögött az ajtót és rám nézett.
-Gemma kedves lány de tud durva is lenni. Egy rossz szót meghallok rólad azonnal jövök és nagyon megbánod.~Morogta.
-Csak úgy közlöm veled, hogy mire vissza jössz én már nem leszek itt.~Köptem felé a szavakat.
-Majd meglátjuk.~Vigyorgott. Végig simított az arcomon majd megfordult és kiment a szobából. A szemeimet becsuktam és sóhajtottam egyet. Ha most elmennek lehetőségem lesz megszökni. Minden lehetőséget meg kell ragadni.
-Gyere le meg jött Gemma.~Nyitott be a szobába Eleanor. Mérgesen ránéztem majd elsétáltam mellette egyenesen a lépcső felé. Egy aranyosan mosolygó lila hajú lány állt Harryvel szemben.
-Ő itt Madison.~Mutatott rám Harry.
-Áhh Madison, örülök, hogy megismerhetlek.~Nyújtotta a kezét kedvesen.
-Szia Gemma, én is örülök.~Fogtam vele kezet majd megöleltük egymást.
-Hogy lehetsz te ilyen tuskó amikor a húgod ilyen rendes.~Ráztam a fejem értetlenül majd Gemmára mosolyogtam aki elkezdett nevetni.
-Hogy lehet ilyen nagy a szád amikor tudod, hogy mire vagyok képes.~Rázta ő is a fejét miközben megfogta a karom és megszorította.
-Azta de megijedtem.~Forgattam a szemem majd elsétáltam.
-Üvegezzünk.~Kiáltott fel Louis és a konyhába szaladt.
-Nem úgy volt, hogy elmentek?~Mutattam az ajtó felé.
-Nyugi szivi, csak a te kedvedért később megyünk~Vigyorgott rám Liam.
-Megtisztelő.~Mosolyogtam gúnyosan.
-Ül.~Mondta Harry és leült a földre. Az a bizonyos pumpa nagyon felment bennem.
-MI AZ, HOGY ÜL TE SEGGFEJ? NEM VAGYOK A KUTYÁD, HOGY AZT MOND NEKEM, HOGY ÜL!~Ordítottam mire mindenki nagy szemekkel nézett rám.
-Én félek tőled.~Mászott arrébb Niall mire felnevettem. Harry gyorsan felpattant és a falnak tolt. A nyakamat szorította miközben mérgesen nézett a szemembe.
-TE VELEM NEM ORDIBÁLSZ, VILÁGOS?~Ordította a képembe.
-TE MEG NEM MONDOD AZT NEKEM, HOGY ÜL.~Rúgtam oda ahol a nap nem süt. Gyorsan az ajtó felé szaladtam és már kint is voltam rajta. Átszaladtam az udvaron a kapuhoz amin gyorsan kijutottam és teljes erőmből futni kezdtem.
-Gyere vissza addig amíg szépen mondom.~Kiáltott utánam Louis de én csak futottam ahogy a lábam bírta.

***

-Köszönöm Lucy, az életemet mentetted meg ezzel.~Öleltem meg.

-Nagyon szívesen.~Ölelt vissza.

-Nemsokára a pénz vissza érkezik a számládra.~Mosolyogtam.

-Rendben. Szia.~Fordult meg.

-Szia.~Intettem és kimentem az ajtón. Lucy telefonjáról felhívhattam a szüleimet és mondtam, hogy megyek hozzájuk amerikába meg, hogy Lucy számlájára küldjék vissza a kölcsönkért pénzt. Mosolyogva sétáltam a reptér felé. Azért ott volt még bennem egy kis félsz, hogy mi van, hogyha elkapnak. Gyorsan elmegyek innen és többet vissza se jövök. Olyan jó érezni egy kicsit a friss levegőt, ami nem annyira friss de mindegy. A lényeg, hogy újra szabadnak érzem magam, nem vagyok bezárva egy nagy házba. 

12.rész.

Szado-mazo

-Jó reggelt!~Lökdösött Harry kicsit se finoman.
-Mi van?~Nyitottam ki a szemeimet.
-Reggel.~Mosolyodott el és felállt.
-Igazán elengedhetnél.~Húztam erőltetett mosolyra ajkaimat. Mikor rátérdelt az ágyra én naiv azt hittem, hogy elenged ehelyett ráült a csípőmre és rám vigyorgott.
-De nem foglak.~Legszívesebben úgy pofán basznám, de nem tudom, mert megvagyok bilincselve.
-Seggfej.~Morogtam.
-Na ez csúnya volt.~Húzta fel sértődötten az orrát.
-Ha lesz időm majd megsajnállak.~Mosolyogtam rá gúnyosan.
-Tudod.~Hajolt közel az arcomhoz. -Jobban tennéd ha kedves lennél velem.~Suttogta.
-Igen? Hát te is jobban tennéd.~Mondtam mérgesen.
-Miért te velem mit tudsz csinálni? Hm? Kiabálsz? Azta most nagyon megijedtem.~Nevetett fel.
-Én viszont teljesen tönkre tudlak tenni ha akarlak, eltudom venni az életkedved, az öngyilkosság felé tudlak sodorni.
-Ez már meg van, mondj valami ujjat.~Látszólag nem tetszett neki mondatom.
-Fejezed be mert kezdesz felidegesíteni.~Morogta.
-Nem kérdeztem.~Vontam meg a vállam.
-Na ide figyelj te kis liba, fogd be a pofád.~A szemei szikrákat szórtak ahogy rám nézett.
-Mert ha nem mi lesz?~Húztam vigyorra ajkaimat. Ő is elvigyorodott ami nekem nem jelent jót.
-Tudod mi az a szado-mazo?~Kérdezte ördögien vigyorogva. A levegő meghűlt bennem egy pillanatra. Ez most komoly? Arckifejezésemen elnevette magát.
-Szóval tudod.~Bólogatott.
-És ha tudom akkor mi van?
-Akkor az van, hogy mindjárt abban lesz részed.~Mosolygott.
-Komolyan mondom ha azt megmered csinálni én..~Kezét a számra rakta.
-Azt mondtam, hogy pofa be. Azért elmondom, hogy mi is az a szado-mazo. Két szóból áll a szado, Marquis de Sade nevéből eredő szó, szadista, másokat, saját szexuális kielégültségére bántalmaz. A mazo, mazochista, szexuális élvezetet nyújt neki ha bántalmazzák. Mivel én annyira nem szeretném ha te bántalmaznál ezért maradunk a szadonál.~Vigyorgott továbbra is. Komolyan mondom, hogy ez a srác beteg. -Te nem vagy normális.~Ráztam a fejem.
-Ha jó kislány leszel akkor erre nem kerül sor, de még egy szökési kísérlet és akár az éjszaka közepén is képes leszek eljátszani veled a szado-mazot, világos voltam?~Húzta fel a szemöldökét. Némán bólintottam és még véletlen se néztem rá.
-Remek.~Hajolt el tőlem és összecsapta tenyereit. A zsebéből elővett egy kis kulcsot és kiszabadította a kezeimet. Megdörzsöltem fájó csuklóm, Harry leszállt rólam és az ajtó felé ment.
-Nem kell megköszönni.~Ezzel ki is ment az ajtón.
-Addig álljál féllábon amíg megköszönöm te seggfej.~Néztem az ajtót.
-Hallottam.~Kiabált be az ajtón. Mérgesen fújtattam egyet majd a fürdőbe mentem.  

Perrie szemszöge:

-Ki ez az új lány?~Kérdeztem halkan.

-Madison Wood. 17 éves lány. A szülei elköltöztek Amerikába és elhagyták őt. Eleanorral legjobb barátnők, egy bárban dolgozott ott ahol El is.~Simogatta a hajam Zayn.

-Harry miért ilyen durva vele?

-Mert Madison visszaszól neki és nem hagyja magát.~Nevetett. -Harry ehhez nincs hozzá szokva.

-Átmehetek beszélni vele?~Néztem rá csillogó szemekkel.

-Nem. Harry kinyírna ha megtudná.

-De miért?~Értetlenkedtem. 

-Mert lehet, hogy szökést terveznétek együtt.~Vonta meg a vállát. Mielőtt bármit is mondhattam volna fölém mászott és megcsókolt.

-Inkább szórakozzunk egy kicsit.~Mosolygott perverzen és lenyúlt a pólóm aljához.

-Benne vagyok.~Kuncogtam.

Madison szemszöge: 

Meg kell innen szöknöm minél előbb. Nem tudom meddig bírom még, befogok kattanni ha ezt így folytatja. 
-Gyere.~Nyitott be a fürdőbe Zayn.
-Hova?
-Gyere már.~Láthatóan elég feszült.
-Mi a baj?~Kérdeztem miközben felálltam és hozzá sétáltam.
-Harry megzavart minket Perrievel.~Morgott Zayn. Hirtelen kitört belőlem a röhögőgörcs.
-Mi van? Neked ez ennyire vicces?~Húzta fel magát.
-Ne-nem csak.~Nem bírtam összerakni egy normális mondatot.
-Ne röhögj inkább menjél.~Lökött egyet rajtam.
-Látom jó kedved van.~Mondta Harry a nappaliból. Azonnal abba hagytam a röhögést. 
-Volt..amíg te meg nem szólaltál.~Mentem le a lépcsőn mérgesen.
-Ohh, fogd be.~Morgott mire egy elégedett mosoly kúszott az arcomra. Zaynel oda sétáltunk hozzájuk Harry pedig az ölébe húzott. Azonnal megpróbáltam felállni de szorosan fogott.
-Engedj el.~Sziszegtem.
-Fogd be és ne mocorogj.~Rántott egyet a hajamon mire fájdalmamban felsikoltottam. Még csak azért is direkt mocorogtam mikor beszélt. Egyszer belenyögött a mondandója közepébe mire mindenki nevetni kezdett köztük én is. Mérgesen Felállt velem az ölében majd lelökött a fotelba és az ölembe ült. Na ez nekem már közel sem tetszett annyira mint az előző. Morcosan ültem a fotelba karba tett kezekkel.
-El kell mennünk pár napra.~Ez a mondat megfogta a fülemet.
-Van isten.~Mondtam ki hangosan a gondolatomat amit azonnal meg is bántam.
-Nyugodj meg kicsi szívem előtte még elbúcsúzok tőled.~Nézett hátra a válla felett majd folytatta.
-Addig is a nővérem Gemma lesz itt veletek. Amint meghallom, hogy valamelyikőtökkel baj van, haza jövök és intézkedek.~A hideg kirázott mondandójára.
-Remélem hallottad Madi ugyanis főleg neked címeztem ezt a mondatot.
-Hallottam.~Morogtam.
-Remek.~Állt fel majd rám vigyorgott. 
-Gyere fel a szobába. Búcsúzunk.~Nyújtotta a kezét. Istenem most ments meg.

11.rész. Türelem

Hi directioners, köszönöm a +3 feliratkozót. Ha tetszik a rész, akkor komizzatok, iratkozzatok fel és pipáljatok. :)

Türelem 

Madison szemszöge:

Már vagy 4 órája be voltam zárkózva a fürdőbe. Szinte mindenki próbálkozott be jönni de senkit nem engedtem be. A könnycsatornáim már elapadtak, egy könny se jött ki a szememből. Az egyetlen gondolat ami foglalkoztatott, az a....Szökés.

-Most már kezd elfogyni a türelmem. Gyere ki onnan vagy én megyek be érted.

-Inkább itt alszom, minthogy veled.~Kiabáltam ki.

-Ha nem kell velem aludnod akkor kijössz?~Meglepő módon a hangja lágy volt. Nem kiabált csak normálisan beszélt velem.
-Igen.~Sóhajtottam.
-Akkor megmutatom a szobádat csak gyere ki. Ott vannak ruhák is majd tudsz válogatni.~Fel keltem a földről, megmostam az arcom és belenéztem a tükörbe. Egy szóval mondva; Szörnyű. A hajam össze-vissza állt, mintha madarak fészkeltek volna benne, a szemeim vörösek voltak sírástól, és az arcom is teljesen bepirosodott. Sóhajtva mentem az ajtóhoz és zártam ki, kinyitottam és azonnal megpillantottam a göndört. Aggódó szemekkel vizslatott, elmentem mellette.
-Akkor megmutatod azt a másik szobát?~Kérdeztem háttal állva neki.
-Persze.~Ment az ajtóhoz én pedig követtem. Kimentünk a folyósora ahol az ő szobájának a szembe lévő oldalán a második ajtón ment be. Egy szép szoba volt ízlésesen be rendezve és még gardrób is volt hozzá.

-Tetszik?~Kérdezte az ajtóban állva.
-Igen.~Mondtam szűkszavúan.
-Sajnálom Madi.~Sóhajtott.
-Menj ki.~Szorítottam össze szemeimet.
-Madi..én tényleg sajnálom.
-HAGYJÁL MÁR~Ordítottam rá. Egy pármásodpercig ledöbbenve nézett rám majd ő is ordítozni kezdett.
-ÁLLÍTSD MOST MÁR LE MAGAD. EDDIG TÜRELMES VOLTAM, DE VÉGE VAN.
-TAKARODJÁL KI INNEN. EGY SEMMIRE KELLŐ UTOLSÓ BUNKÓ PARASZT VAGY, EGY GYILKOS.~Ordítottam teljes erőmből mire három lépéssel átszelte a köztünk lévő távolságot és egy akkora pofont kevert le, hogy a földön kötöttem ki. Eddig ez fájt a legjobban, az arcom úgy égett mint még soha.
-Ha nem értesz a szóból akkor majd értesz a cselekedetből.~Rángatott fel a földről majd áthurcolt a szobájába. Lelökött az ágyra és mérgesen nézett rám.
-Utállak!~Mondtam a szemébe nézve. A könnyeim újra előjöttek. 
-Mi folyik itt?~Jött be a szobába Louis. 
-Hagyd békén Harry.~Veregette meg a hátát Louis.
-Gyere.~Nézett rám Louis és a fejével az ajtó felé intett. Gyorsan felkeltem az ágyról és már kint is voltam az ajtón. Louis becsukta azt és átvezetett a "szobámba".
-Sajnálom ami történt, de Harry nem fogja eltűrni neked ezt.~Állt meg az ajtóban.
-Utálom őt!~Ültem le az ágyra.
-Aludj és majd holnap találkozunk.~Mosolygott majd kiment a szobából. Bementem a gardróbba és kiválasztottam egy pizsama szettet. A szobából nyílt egy ajtó, kinyitottam és diadal ittasan elmosolyodtam, egy fürdő. A pizsamám letettem a mosógép tetejére és levetkőztem. Beálltam a meleg zuhany alá és lehajtottam a fejem. Hogy szökhetnék meg? Este. Mikor mindenki alszik. Olyan hajnali 4 körül kiosonok a házból és már itt sem vagyok. Eleanorral pedig utána majd valahogy konzultálok, vagy felkeltem Eleanort is és együtt megszökünk. Igen ez lesz. 
A tusfürdővel ami ott volt tőlem körülbelül egy méterre átmostam magam, majd vízzel lemostam és kiszálltam a zuhany alól. Gyorsan megtörölköztem és felvettem a pizsamám. Vissza mentem a szobába és befeküdtem az ágyba, de előtte még lekapcsoltam a villanyt. Ma éjjel, megszökök!



Útra készen ültem az ágyon. A szívem úgy vert mint egy őrült, a levegőt gyorsan vettem. 04:00 itt az idő. Felkeltem az ágyról és az ajtóhoz sétáltam. Lassan kinyitottam, olyan halkan indultam el ahogy csak tudtam, még levegőt se mertem venni. Sajnos Eleanor Louis szobájában alszik, szóval oda be kell mennem. Elosontam Louis szobájáig ahol még lassabban nyitottam ki az ajtót. Bedugtam rajta a fejem, a szemem hozzá volt szokva a sötéthez ezért láttam. Mind a ketten aludtak. Lassú óvatos lépésekkel indultam meg Eleanor felé majd elkezdtem rázogatni.
-El.~Szólítottam meg halkan. Ebben a percben felkapcsolódott a villany. A szívem még gyorsabb tempóra kapcsolt, felpillantottam. A fiúk az ajtóban álltak mérgesen rám nézve. Te jó ég ezért mit kapok?!
-Tudtam, hogy megpróbálsz megszökni, sőt azt is tudtam, hogy hajnali 4-kor. Egyszer megkérdeztem Stephet, hogy ő ilyen esetben hány órakor szökne meg és tudod mit mondott?? Hajnali 4, mert a 3 az olyan kiszámítható. Tisztában voltam vele, hogy te is a hajnali 4-et választod.~Állt az ajtóban és engem méregetett.
-Tudod, mire jöttem rá?~Közeledett felém mire én hátrálni kezdtem. Elértem a falhoz ahonnan már nem volt tovább, Harry szorosan elém állt.
-A gondolataid nagyon egyeznek Stephével, sokszor úgy érzem mintha ő ülne mellettem és nem te.~Ajkai súrolták az enyémet.
-Én nem Steph vagyok.~Löktem el magamtól.
-Én nem szeretlek, én nem akarok veled lenni, nem Steph a nevem hanem Madison.~Köptem felé a szavakat.
-Igen sajnos.~Fordult meg.
-Akkor miért nem engedsz el? Ha te Stephet szereted akkor engem miért tartasz itt? Ha neked ő kell, akkor mit keresek én itt?~Kiabáltam.
-Steph meghalt. Ő már nem lehet velem. Van benned valami ami tisztára ugyan olyan mint Steph, de nem tudom, hogy mi.~Suttogta.
-Akkor miért vagy velem ilyen bunkó? Stephet szeretted nem? Ha látsz bennem valamit ami olyan mint Steph, akkor miért vagy velem ilyen?~Egy könnycsepp szaladt ki a szememből.
-...Ahogy te is mondtad...te nem vagy Steph.~Ezzel megfordult és kiment a szobából. Lecsúsztam a falmentén és megint a sírás vette át rajtam az uralmat.
-Annyira sajnálom Madi.~Ölelt át könnyezve Eleanor.
-Hozzátok a szobámba.~Kiáltott vissza Harry. Zayn felhúzott a földről és a karomnál fogva elvezetett Harry szobájáig. Lenyomott az ágyra majd kisétált a szobából. Harry már az ágyban feküdt én meg a könnyeimet törölgettem.
-Feküdj le.~Ásított mellettem. Mintha meg se hallottam volna bámultam ki a fejemből.
-Feküdj le!~Mondta határozottan.
-Madison, rohadtul feküdj le.~Mikor még most se tettem azt amit kért, mérgesen felült, megfogta a vállam és hátra döntött, betakart a takaróval majd rám feküdt. Hmm, de kényelmes.(Az iróniát remélem érzitek) Próbáltam lelökni magamról de szorosan fogott.
-Esküszöm, hogyha nem fejezed be itt és most baszlak agyon.~Mormolta a mellkasomba álmosan. A levegő belém akadt. Mit képzel ez magáról? Az arcom biztos tiszta vörös volt.
-Akkor szállj le rólam.~Nyöszörögtem.
-Rendben.~Mondta és mellém gurult. Valamit turkált a fiókjában a következő pillanatban pedig már azt vettem észre, hogy az ágyhoz rögzíti a kezeimet. Megbilincselt.
-Jó éjt.~Fordított nekem hátat. Hát a pofám leszakad ettől a csávótól.

Eleanor szemszöge:

-Louis? Szerinted mit fog Harrytől kapni azért, hogy megpróbált megszökni?~Néztem rá a sötétben.

-Nem tudom, de biztos, hogy nem fog súlyos dolgot kapni mert Harry már azzal, hogy meggyilkolta Jamest, Madison szeme láttára, ezzel nagyon elvágta magát Madi szemében és ezt ő is tudja.~Adott egy puszit az arcomra.

-De ha Harry szereti Madit akkor miért viselkedik így vele?

-Harry nem szereti Madit, csak lát benne valamit ami olyan mint Steph, ezt inkább ragaszkodásnak hívjuk, Hazz elvesztette Stephet és most, hogy Madibe lát valamit Stephből ragaszkodik hozzá. Mondhatni, hogy Harry saját magával küzd, mert tudja, hogy Madison nem Steph de mégis azt akarja hinni. Tisztában van vele, hogy Steph meghalt, de Madiben van valami Stephből és ahhoz Hazz ragaszkodik, mert olyan mint Steph, érted?~Nézett rám.

-Értem.~Bólintottam.

-De..mi lehet Madibe ami Stephbe is meg volt?

-Nem tudom. De most már aludjunk.~Ásított mellettem.

-Jó éjt.~Adtam egy puszit az arcára.

-Neked is.~Motyogta és viszonozta a puszim. Átölelte a derekam én meg álomra hajtottam a fejem.

10.rész Tűz és Víz

Tűz és Víz

-Neeeeeeee.~Kiáltott és kezdett zokogásba.
-Sajnálom....de megölte a barátnőmet.~Hajtottam le a fejem.
-Nem gondolod, hogy így is már túlzásba vitted a bosszút?! Mire volt ez jó, hogy megölöd Jamest? Szerinted Steph örülne ha ezt látná?! Szerintem nem!~Ordította sírva az arcomba.
-Te rohadtul nem ismered Stephet és örülj, hogy nem téged öltelek meg.~Sziszegtem.
-Inkább öltél meg volna engem. A halál is jobb mint, hogy veled legyek.~Kiabált. A kezem az arcán csattant mire még jobban sírni kezdett.
-Remélem most már boldog vagy!~Köpte felém a szavakat majd mellettem kifutott a raktárból.
-Madi!~Kiáltottam és utána siettem. A kezénél fogva magamhoz húztam és megöleltem.
-ENGEDJ EL!~Ordította és ellökött magától.
-Fejezd be.~Emeltem fel a hangom.
-Rohadtul nem érdekel, hogy mit mondasz. Takarodj az életemből.~Kiáltotta sírva.
-Állj le és maradj csöndben.~Fogtam meg a kezét és a kocsi felé kezdtem húzni. Próbált kiszabadulni fogásom alól, de minden mozdulatánál jobban szorítottam a kezén.
-Ez fáj.~Nyögte halkan.
-Te kerested ezt magadnak.~Löktem be a kocsiba és rácsaptam az ajtót. Mikor átértem a saját oldalamra akkor kinyitotta az ajtót de még időben odaértem mielőtt elszaladhatott volna.
-NA IDE FIGYEL! TE MINDEN ÁRON AZT AKAROD, HOGY ELVERJELEK? ESKÜSZÖM, HOGY MEGTESZEM HA AZ KELL.~Ordítottam rá és visszalöktem az autóba.

Madison szemszöge:

Csöndben sírdogáltam az autóban, miközben az ablakon néztem ki. Az időjárás pontosan tükrözte a hangulatom. Zuhogott az eső, szinte alig lehetett látni az utat, ezért csiga lassan hallattunk.

-A francba már ebbe a kibaszott esőbe.~Mérgelődött Harry. A villámok egymás után világították be az eget, a dörgések pedig egyre hangosabbak voltak. 

-Ilyen tempóban sosem érünk haza.~Ütött egyet a kormányra. Kinyitottam az ajtót és kiszálltam belőle. Olyan gyorsan kezdtem futni ahogy csak tudtam.

-Madison.~Ordított utánam de nem érdekelt, futottam ahogy csak a lábam bírta. Az esőtől nem sok mindent láttam ezért csak reménykedtem, hogy nem esek pofára. Hátra néztem, hogy követ-e a göndör de nem láttam senkit. A következő pillanatban már a földön egy jó nagy tócsában terültem el. 

-Most rohadtul feldühítettél.~Morogta majd felrángatott a földről és egy jó nagy pofont mért az arcomra. A terület azonnal elkezdett égni, az eső miatt viszont csípni kezdett egy kicsit, de legalább lehűtötte.

-Úgy látszik, hogy pofon nélkül nem értjük meg egymást!~Rángatott az autó felé és harmadjára is belökött rajta. Gyorsan bepattant mellém és lezárta az autót. Lemondóan dőltem hátra az ülésen és az ablakon néztem kifelé. Az esőcseppek versenyeztek az ablaküvegen. 

-Sajnálom Madi.~Szólalt meg halkan Harry. Egy árva szót nem szóltam még csak rá se néztem. A hányinger kerülgetett már csak attól is, hogy itt ül mellettem. Megölte Jamest, azt a személyt aki Eleanoron kívül a legtöbbet jelentette nekem.

~Visszaemlékezés~

-James ne már!~Nevetett Eliza James húga.

-Hagyd már szegényt.~Szóltam rá mosolyogva.

-De mindig beszól. Meg kell tanulnia, hogy nem szól be a bátyának.~Ült rá Elizára már vagy ötödjére.

-Szállj már le rólam.~Kuncogott Eliza miközben lökdöste le magáról. James megakarta csikizni Elizát ezért ült mindig rá.

-Neee.~Sikongatott Eli amikor James elkezdte csikizni.

-Se-Segíts.~Kuncogott Eli. Rávetettem magam Jamesre és most mi csikiztük meg ketten Elizával. James egy rossz mozdulattal orrba vágott mire odakaptam a kezem.

-Sajnálom Madi.~Mondta halkan.

~Visszaemlékezés vége~

Hogy lehetek ilyen hülye? Nem jöttem rá, hogy róluk van szó! Harry megölte őt! És én láttam, ott voltam és nem tettem semmit ellenne. Ez nem ember, hanem szörnyeteg.

A könnyek megint elkezdtek folyni az arcomon.

-Kérlek ne sírj Madi.~Kért halkan Harry. Hogy képzeli, hogy ezek után nem fogok sírni? Lassacskán megérkeztünk a nagy házhoz. Meg se vártam, hogy beálljon a garázsba már szálltam is ki. A könnyeim találkoztak az esővel. Az eső cseppek eláztatták a ruhámat a hajamat mindenemet, pedig csak körülbelül félpercig voltam az esőn. Berongyoltam a házba és nem is foglalkoztam a cipőmmel. Úgy ahogy voltam csuromvizesen végig vonultam a nappalin ahol a többiek ültek. Senki nem szólt semmit csak nagy szemekkel néztek. Felsiettem Harry szobájába ahol bezártam magam fürdőbe. Lecsúsztam a falmentén és kijött belőlem a zokogás. Nem bírtam abba hagyni de őszintén megmondva nem is akartam. Csak azt szerettem volna ha kisírom magamból és utána már könnyebb lesz.
-Madi.~Kopogtattak az ajtón. Ez Eleanor hangja.
-Igen?~Kérdeztem remegő hangon.
-Engedj be kérlek.
-Az a szörnyeteg itt van?~Kérdeztem keservesen.
-Nem vagyok szörnyeteg.~Válaszolt Harry.
-Menj el Eleanor.~Hajtottam le a fejem. Úgy biztos nem engedem be, hogy itt van a göndör.
-Kérlek Madi...Harry nem megy be csak én.~Próbált győzködni.
-Menj el.~Néztem az ajtóra.
-Kérlek Madi.~Kopogott az ajtón.
-Menj el.~Ismételtem magam.

Harry szemszöge:

Leültünk a raktárban lévő székekre.

-Megmondtuk neked, hogy Madit ne vidd el.~Dőlt hátra a széken Louis.

-Tudom...csak megbékél egyszer.~Rántottam vállat.

-Harry mi történt? Látom, hogy valamit nem mondasz el nekünk.~Rázta a fejét Louis. nagy levegőt vettem és belekezdtem.

-Majdnem megöltem Madit.~Csuktam be a szemem.

-Mi?~Döbbent meg Zayn.

-Miért?~Bámultak rám nagy szemekkel.

-James elkezdte mondani, hogy mennyire szereti Madit és olyan harag fogott el, hogy Madi fejéhez szorítottam a pisztolyt. Az utolsó pillanatba döntöttem úgy, hogy Jamest ölöm meg és nem Madit.~Szorítottam össze a szemeimet.

-Te teljesen meghülyültél. Egyáltalán mit látsz Madibe ami ennyire megfogott? Sőt egyáltalán érzel valamit iránta?~Dőlt előre a széken Calum

-Persze, hogy érzek valamit iránta. Nem tudom, olyan hasonlóak Stephel de közben mégis tűz és víz. Egyszerűen nem tudom.~Ráztam a fejem.

Interjú!

Köszönöm szépen Bogi Juhásznak, hogy interjút készített velem! <3

Az interjú itt található! :)

http://interjueskonyvajanlo.blogspot.hu/  <3 

9.rész. Bosszú

Hi directioners! Köszönöm a +7 feliratkozót, és a több mint 6 ezer megtekintést, ti vagytok a legjobbak *.*

Bosszú

Mi az, hogy nem Ashley Green?
-Az igazi nevem Ashley Horan. Niall Horan unokatestvére.~Vigyorgott előttünk. Nem hittem a fülemnek. Ez lehetetlen. Tuti, hogy valami vicc.
-Nem gondoltad volna mi?~Nézett rám Niall.
-Hát nem.~Nyögtem ki.
-Megkértük, hogy barátkozzon össze veled meg Eleanorral.~Mondta Zayn. Úgy pofán verném de annak megint én innám meg a levét.
-Akkor most mindnyájan bemutatkozunk.~Közölte Harry majd Liam felállt.
-Mint tudjátok én Liam James Payne vagyok. Harry egyik embere. Én és Niall szoktuk követni az áldozatokat. Figyeljük, hogy nehogy a rendőrségre menjen, hogy mit csinál és mindig értesítsük Harryt.~Mondta Liam és leült.
-Én Niall James Horan vagyok! Liam már elmondta, szóval nem ismétlem meg.~Niall visszaült majd felállt Zayn.
-Zayn Jawadd Malik. Én Harry embere vagyok. Leginkább a "harctéren" szoktam jeleskedni.
-Ohh végre én jövök.~Állt fel boldogan Louis.
-Louis William Tomlinson vagyok! Harry egyik legjobb, legcsodálatosabb, legszexibb.~Áradozott magáról mire Harry félbe szakította.
-A lényeget Louis.~Forgatta meg a szemét de azért mosolygott.
-Jah igen. Szóval Harry egyik legjobb embere vagyok! Az én dolgom, hogy az illetőről minden információt megtudjak, úgy ahogy rólatok is. Ashtonák pedig mindig ott segítenek ahol kell.~Ült vissza ő is a kanapéra.
-Szerintem mindnyájan tudjátok, hogy ki vagyok! Harold Edward Styles, én vagyok a banda vezér. Én irányítani szoktam a dolgokat, egyetlen egy lánynál volt az, hogy én figyeltem és az Madison volt.~Fejezte be a mondandóját és felváltva nézett ránk.
-Mesélsz Stephről?~Kérdeztem meg halkan. Harry állkapcsa és minden porcikája megfeszült.
-Nem. Nem vagytok rá méltóak, hogy meséljek róla, még a nevét se mondhatjátok ki. Hozzá képest egy kis senkik vagytok!~Köpte felénk a szavakat.
-Harry telefonja megcsörrent.
-Szia, mond.~Szólt bele a telefonba.
-Rendben megyünk.~Tette le. Felém fordult és felhúzott a kanapéról.
-Sajnálom.~Fogta meg a kezem és mélyen a szemembe nézett.
-Mit?~Kérdeztem értetlenül.
-Azt ami ez után következik.~Adott egy puszit az arcomra amin nagyon meglepődtem.
-Harry..szerintem ő inkább ne menjen.~Állt fel Louis.
-De..azt akarom, hogy lássa az utolsó percében azt, hogy ami az övé volt az most már az enyém.~Sötétült el a szeme. Mi van?
-Ezt Madison soha nem fogja neked megbocsájtani.~Állt fel Liam is.
-Örökre megutáltatod magad vele.~Csatlakozott Zayn.
-Nem érdekel. Nem jelent ő nekem olyan sokat.~Rántotta meg a vállát majd a kezemnél fogva kihúzott a kocsihoz.
-Harry hova megyünk?~Kérdeztem.
-Dolgunk van.~Nyomott be az autóba majd beszállt mellé és már mentünk is.
-Én miért kellek hozzá?
-Majd meglátod cica.~A szemei elszántan csillogtak.
-Harry? Miért mondták azt, hogy megfoglak utálni?~Kérdeztem idegesen.
-Oh fogd már be.~Rázta a fejét. Az út további részében csöndben maradtam. Már vagy egy fél órája elhagytuk a várost mikor leparkolt egy raktár előtt. Kiszállt és kihúzott engem is az autóból. Azonnal megcsapott a hideg levegő. Libabőrös lettem és Harryre néztem.
-Hol vagyunk?~Kérdeztem.
-A raktárnál.~Nyitotta ki az ajtót és belökött rajta.
-Finomabban nem lehetne?~Húztam fel a szemöldököm.
-Pofa be.~Szólt rám majd betessékelt még egy ajtón.
-Itt vagyunk.~Mondta és fejével a szoba hátsó részére bökött. Odakaptam a tekintettem és teljesen lefagytam.

Harry szemszöge:

Szüntelenül néztem az arcát ahogy azt a patkányt fürkészi. A tekintetéből; meglepődöttséget, haragot és szerelmet véltem felfedezni. Felhúztam a szemöldököm és kíváncsian vártam, hogy mit fog tenni. Csak állt ott egy helyben, mint akinek földbe gyökerezett a lába.
-Madison.~Szólítottam meg mire könnyes szemekkel elindult a megláncolt férfi felé. Elkaptam a karját és nem engedtem tovább menni. Rám nézett és értetlenül fürkészte arcom.
-Madi...szeretlek és mindig is szerettelek. Te vagy az életem szerelme.~Nyögte ki fájdalmak között. Ashtonék jól elverték. Hirtelen olyan méreg fogott el, hogy Madisont a hajánál fogva közelebb rántottam magamhoz és a pisztolyomat elővéve a fejéhez igazítottam.
-Harry.~Nyögte ki döbbenten a nevem.
-Te megölted azt az egy személyt aki nekem a világon a legfontosabb volt. Semmit nem ártott neked Steph, semmit, te még is megölted. Még csak esélyt sem adtál neki. Úgy igazságos ez a dolog, hogyha én is megölöm azt aki neked a legfontosabb.~Mondtam halkan de határozottan.
-Kérlek, ne bántsd őt.~Kérlelt Jamest. Ebben a percben nem érdekelt semmi, se Madison, se James csak is a bosszú. Felhúztam majd elsütöttem a fegyvert. Élettelenül esett össze a teste.
-Neeeeeeee.~Kiáltott és kezdett zokogásba.....

8.rész. EMLÉK

Hi directioners! Megjött a hosszú rész ami annyira nem is hosszú, de remélem tetszik. Köszönöm a +3 feliratkozót <3

EMLÉK

-Honnan ismered te ennyire Madisont?
-Elég rá nézni. Eleanor is megmondta neked, hogy ő ezeket nem fogja elviselni.
-Mivel nem lesz más választása ezért elfogja viselni.

***

Mikor vissza értünk a házba a lányok már aludtak. Csöndesen befeküdtem Madi mellé és néztem gyönyörű és nyugodt arcát.

-Sajnálom Madi! Nem akartalak bántani.~Suttogtam és megsimítottam az arcát.

-Meg kell tennem Madi..meg kell ölnöm hiszen megölte a barátnőmet. Az lenne neki a legnagyobb fájdalom ha megölnélek téged...de erre nem vagyok képes. Nem tudom, hogy miért nem, hiszen gyűlölnöm kéne téged, de egyszerűen nem bírlak. Vonzódom hozzád. 

~Visszaemlékezés~ 

-Harry nézd! Ott egy kiskutyus.~Szaladt oda Steph.

-Vigyázz nehogy megharapjon.~Kiáltottam utána. Oda sétáltam Stephez és leültem mellé a padra. 

-Miért szereted ennyire a kutyákat?~Simogattam meg a kiskutyus buksiját.

-Mert ők jók. Nem ártanak senkinek és tiszta szívvel szeretnek minket. Sajnos az emberek megrontják őket, ezeket a jó szívű állatokat. Nagyobb erővel rendelkeznek mint az emberek, ők képesek feltétel nélkül, tiszta szívvel szeretni valakit. Hűségesek és nem hagynak el, nem kell vele lenned állandóan, nem igényel nagy törődést még is szeret. Ha egy kutyának adsz egy kis szeretet ő az egész életet neked adja. Önzetlen szeretet és ez amit a kutyákban annyira becsülök.~A szeme csillogott miközben beszélt.

-Ha belenézel a szemébe láthatod, hogy mennyire oda van érted, és még arany nyaklánc sem kell neki, sőt semmi ami egy vagyonba kerül. Ha bajban vagy megvéd, kiöntheted neki a lelked nem mondja el senkinek.~Mosolyodott el.

-Szeretlek Steph.

-Én is szeretlek Harry.~Nézett rám és ajkait az enyémekre tapasztotta.

-Gyere vigyük haza.~Állt fel.

-Steph nem. Nem visszük haza a kutyát.~Álltam elé.

-Harry kérlek. Nincs senkije.~Nézett rám nagy szemekkel Steph és könny csillogott szemeiben. Sóhajtottam egyet és bólintottam.

-Köszönöm.~Húzódott az arcára egy nagy mosoly.

-Nincs mit.~Viszonoztam mosolyát. Lassan indultunk el haza felé.

-Szerinted mi legyen a neve?~Kérdezte a kutyus fejét simogatva.

-Nem tudom, mondjuk koldus.~Rántottam meg a vállam.

-Harry.~Ütött egyet a vállamba.

-Mi az?~Néztem rá értetlenül.

-Olyan gonosz vagy.~Sértődött meg.

-Jól van na akkor legyen...buksi.~Néztem végig a kutyuson. Selymes barna szőre volt, aranyos lelógó fülei, nagy szemei és aranyos pofija. 

-Nem az nem jó..legyen mondjuk Hope.~Mosolyodott el.

-Rendben, legyen Hope.~Egyeztem bele. Egy nagy fekete autó közeledett felénk. Megálltunk az út szélén, hogy megvárjuk amíg elmegy de megállt előttünk. A hátsó ablak lehúzódott és egy ismerős pasas nézett ki rajta.

-Rossz társasággal kezdtél ki Styles.~Röhögött a srác majd előkapta a pisztolyát és elsütötte. A következő pillanatban már Stephet fogtam meg, hogy ne essen össze. Óvatosan letettem a földre törékeny kis testét és a fejét a lábaimra helyeztem.

-Steph istenem jól vagy?~Könnyezett be a szemem.

-Harry.~Nyögte ki fájdalmasan.

-Itt vagyok Steph, itt vagyok.~Pusziltam bele kezébe és próbáltam visszatartani zokogásom.

-T-te-te jó vagy Harry....te jó vagy.

~Visszaemlékezés vége~

Észre sem vettem, hogy időközben eleredtek a könnyeim. 

-James megölte azt az egy személyt aki nekem a mindent jelentette, úgy lenne igazságos ha én megölnélek téged..de nem vagyok rá képes.~Adtam egy puszit a homlokára és hátat fordítva neki próbáltam elaludni.

Reggel mocorgásra keltem fel. Kinyitottam a szemeimet és oldalra fordulva láttam,hogy Madi sír.

-Mi a baj?~Ültem fel és felé fordultam. Nem válaszolt csak a fejét szorongatva tovább sírt.

-Madi? Mi a baj?~Másztam közelebb hozzá és gyengéden megöleltem.

-Nagyon fáj a fejem.~Nyögte ki. 

-Mindjárt jövök.~Mondtam és a telefonomat a kezembe szorongatva hívtam a dokit.

-Jó reggelt Mr. Styles, valami baj van?

-Igen van. Madi azt mondja, hogy nagyon fáj a feje.~Mondtam mérgesen.

-Az természetes. Agyon neki abból a gyógyszerből egy egész szemet amit adtam, most már nem sokára visszatérnek az emlékei.

-Köszönöm, viszlát.~Nyomtam ki a telefont, a konyhába siettem egy pohár vízért. Vissza mentem a szobába és a tegnapi gyógyszerből adtam egy egészet Madinek.

-Ez nem sokára hatni fog.~Simogattam a hátát. Elfeküdtünk az ágyon és vártuk, hogy hasson a gyógyszer hatása.



Kiabálásra keltem fel. Mi a franc, elaludtam? Gyorsan kipattantam az ágyból és lerobogtam a lépcsőn ahonnan a kiabálást hallottam.
-Takarodj az utamból.~Ez Madi hangja.
-Nyugodj le, ha ezt Harry meghallja abból nagy baj lesz.~Próbálta nyugtatni Louis aki az ajtó előtt állt.
-Szarok rá, hogy az a paraszt meghallja-e vagy nem! Mi lesz akkor ha meghallja? Agyon ver?~Nevetett fel gúnyosan.
-Madison.~Szólítottam meg határozottan. Felém fordult és mérgesen méregetett.
-Mond meg a talpnyalóidnak, hogy engedjenek ki.~Tette karba kezeit.
-Hozzátok fel a szobába.~Mondtam és megfordultam.
-Én nem merek hozzá nyúlni. Az előbb is megakartuk fogni és úgy tökön rúgott.~Szólalt meg mögöttem fájdalmas hangon Luke.
-Ennyi balfaszt.~Motyogtam és elindultam Madi felé.
-Takarodj.~Kiáltott rám.
-Pofa be.~Mondtam unottan és a kezénél fogva magamhoz rántottam, megfordítottam így háttal volt nekem.
-Harry bazdmeg óvatosan, a fejének ez nem tesz jót, hogy így ráncigálod.~Mondta Calum a szoba sarkából.
-Már így is bekattant, tiszta agresszív.~Vontam meg unottan a vállam és felkaptam Madit. A szobába cipeltem és leraktam az ágyra.
-Nyugodj le.~Dőltem neki az ajtónak.
-Te engem ne nyugtatgass.~Kiabált.

~Visszaemlékezés~

-Steph nyugodj le.~Próbáltam nyugtatni.

-Nem, nem nyugszok le, te is tudod, hogy utálom amikor verekedsz. Mire jó az?~Húzta fel a szemöldökét. 

-Csak elmagyaráztam neki, hogy te az enyém vagy.~Húztam az ölembe.

-Nem elmagyaráztad, hanem elverted. Nem értelek Harry? Egyszer meglátod, hogy erősebbel kezdesz ki.~Bújt a mellkasomhoz.

-Érted akár még a világ legerősebb emberével is verekednék.~Pusziltam bele a hajába.

-Kérlek Harry ne verekedj többet.~Nézett rám gyönyörű barna szemeivel.

-Ezt nem ígérhetem meg.~Pusziltam meg. Durcázva felállt az ölemből de visszahúztam és eldőltem vele az ágyon. 

-Ne haragudj.~Néztem rá boci szemekkel.

-Nem szeretném, hogy miattam verekedj. Ígérd meg Harry, hogy miattam nem fogsz verekedni.~Emelte fel mutató ujját.

-Ígérem.~Adtam egy puszit az ujjára. Elmosolyodott és szorosan hozzám bújt.

~Visszaemlékezés vége~

-Majd ha lenyugodtál dörömbölj az ajtón.~Mondtam és kimentem a szobából. Kulcsra zártam a kulcsot pedig a zsebembe csúsztattam.

Madison szemszöge:

-Hallod engedj ki.~Kiabáltam és dörömböltem már vagy 10 perce.

-Puli engedj ki.~Ütöttem egy nagyot az ajtóba. Már nagyon fájt a kezem de nem hagytam abba az ajtó verését.

-Na ide figyelj, ha nem hagyod abba akkor én foglak téged úgy verni mint te az ajtót.~Kiabált be a göndör.

-Szarok a mondandódra engedj ki te puli kutya.~Mérgelődtem.

-Fogd be vagy esküszöm, hogy bemegyek de abból neked nem lesz köszönet.

-Jól van puli.~Mondtam halkan és az ablakhoz sétáltam.

-Ha te nem engedsz ki akkor majd megoldom egyedül.~Motyogtam és kinyitottam az ablakot. Kiültem az ablakba és kerestem valami kapaszkodót. Végül úgy döntöttem, hogy majd a párkányba megkapaszkodok. Mivel nem volt más választásom ezért ugranom kellett. Rohadtul fáj a lábam de sietnem kell. Sántikálva siettem a kapu felé, azzal viszont nem számoltam, hogy lehet, hogy kint vannak az udvarba. Zayn azonnal kiszúrt és szólt a többieknek. Futva kezdtek megközelíteni. Lemondóan leültem a fűbe és a fájó lábamat kezdtem szorongatni.

-Harry.~Kiabált Liam mikor oda értek hozzám. Pár perc múlva Harry jelent meg az ajtóban és meglepődve nézett rám.

-Te meg, hogy kerülsz ide?~Kérdezte döbbenten.

-Szerinted? Sétálni akartam bazdmeg.~Forgattam meg a szemem.

-Vagy inkább szökni.~Húzott fel a földről Zayn.

-Te ki ugrottál az ablakon?~Jött oda hozzám Harry.

-De okos vagy! Nem gondoltam volna, hogy erre ilyen gyorsan rájössz.~Mondtam gúnyosan.

-Ne szemétkedj. Ha most nem lenne ez a fejeddel akkor tuti, hogy büntetést kapnál.~Fogta meg a kezem és behúzott a nappaliba.

-Ez is miattad van.~Böktem meg kezemmel a fejem.

-Hívjátok le a lányokat, most elmondunk nekik mindent.~Ült le Harry a fotelbe én meg a kanapéra huppantam. A fiúk szóltak a lányoknak akik gyorsan lejöttek és leültek mellém a kanapéra.

-Jól vagy?~Kérdezte Perrie.

-Igen.~Bólintottam.

-Kuss most mi beszélünk.~Szólt ránk a göndör.

-Puli.~Jegyeztem meg. Haragosan nézett rám majd belekezdett.

-Ashley kérlek bemutatkoznál?!~Kérte Harry.

-Mi értelme van annak, hogy Ashley bemutatkozik? Tudjuk a nevét, Ashley Green.~Forgattam a szemem.

-Nem. Nem Ashley Green a neve.~Nevetett Niall mire a levegő belém szorult. Miaz, hogy nem Ashley Green?

7/2.rész. "AGYON VERED"

"AGYON VERED"

Nagy fejfájás közepette ébredtem fel. Először kinyitottam a szemeim és körülnéztem.
-Madi hála az égnek, hogy felébredtél, hogy vagy?~Simított végig a hajamon Eleanor.
-Jól, de hol vagyok? Mi történt?~Próbáltam felülni de annyira fájt a fejem, hogy inkább vissza helyeztem a párnára.
-Leestél a lépcsőn.~Szólalt meg egy hang a szoba sarkából. Oda néztem és egy helyes zöld szemű fiú állt a sarokban. A szobában lévő emberek mérgesen és értetlenül néztek rá.
-Értem...de béna vagyok.~Mosolyodtam el.
-A Doki azt mondta, hogy agy rázkódásod van és, hogy lehet, hogy ne fogsz emlékezni az elmúlt pár napra. Tudod, hogy kik ők?~Nézett rám aggódva Eleanor.
-Nem...sajnálom.~Ráztam a fejem.
-Semmi baj..mi a barátaid vagyunk.~Mosolygott egy barna hajú srác aki Eleanor kezét fogta.
-Amúgy Louis vagyok.~Vigyorgott rám.

Harry szemszöge:

Hát ez kurva jó. Ennél jobb nem is lehetne. Nem emlékszik ránk, hát komolyan mondom, hogy mindjárt megeszem a kalapom. Megbeszéltük a fiúkkal, hogy itt hagyjuk a lányokat és elmegyünk a raktárba. Mindnyájan beültünk a saját autónkba és a raktárhoz mentünk. Út közben egész végig madisonon járt az eszem. Hogy veszthettem el ennyire az önkontrolom? Lányokat még sosem vertem meg így. Az, hogy felhozta Stephet nagyon felidegesített, hogy képzeli, hogy ilyeneket kérdez tőlem?! Semmi köze nincs hozzá, se neki se másnak. Többet nem veszíthetem így el a fejem. Ez a lány hasonlít Stephaniera. De hogy miben? Nem tudom. Pedig ők ketten tűz és víz. Steph visszahúzódó, csöndes, félénk lány volt, Madison pedig ennek az ellentéte. Egyszerűen nem tudom, hogy mi fogott meg ebben a lányban. Valamiért úgy érzem mintha...Steph lenne ott mellettem pedig nem Steph van ott hanem Madison. Semmi hasonlóság nincs bennük, de mégis van. Nem értek én ehhez. 

Mikor oda értem a raktárhoz leparkoltam és a raktárba mentem. Oda sétáltam a székekhez ahol a megbeszélés szokott folyni és vártam a többieket. Szép lassan ők is megérkeztek, leültünk és elkezdődött a megbeszélés.

-Most mi legyen, hogy Madisonnak emlékezet kiesése van?~Tette fel a kérdést Louis.

-Várunk pár napot és mikor helyre jön akkor elmondunk nekik mindent, utána pedig...megölöm Jamest.

-Ha ezt Madison megtudja szerinted mit fog hozzá szólni?~Kérdezte Luke.

-Nem tudom...nem lesz más választása minthogy elfogadja.

-Harry! Majdnem megölted...miért vagy vele ilyen kemény? Hiszen még csak ma jött ide és te már is majdnem agyon vered.~Mérgelődött Calum.

-Én vagyok a vezér ezért nekem kell példát mutatnom.~Mondtam határozottan.

-Ez neked példa? Ha valaki mer valamit kérdezni akkor agyon verjük? Neked ez a példa mutatás?~Húzta fel a szemöldökét. 

-Ide figyelj Calum vegyél vissza.~Néztem rá idegesen.

-Elraboltad ezt a lányt, azt se tudja, hogy itt mi, hogy működik, kérdez valamit és te kis híján agyon vered, szerinted ez normális?

-Képzeld el Calum, hogy nem így terveztem. Elvesztettem az eszem nem így akartam megoldani, megbántam. 

-Azzal Madison mire megy, hogy te megbántad, Harry? Szerinted megfog neked bocsájtani?

-Nem lesz más választása.

-Ez a lány nem olyan mint a többi, ha te azt mondod, hogy balra menjen akkor balra megy, ez a lány olyan, hogyha azt mondod, hogy balra akkor jobbra megy. Ráerőszakolhatod, hogy bocsájtson meg neked, de legbelül sosem fog. De ha még meg is bocsájtaná sohasem felejtené el.~Mindenki csöndesen figyelte az eseményeket ahogy Calum velem veszekszik.
-Mond csak Calum tetszik neked Madison?~Kérdeztem.
-Kedves lány de most nem ez a lényeg. Egy értékes lányról beszélünk Harry, egy hónap alatt teljesen tönkre fogod tenni ezt a lányt. Ő nem fogja tudni elviselni a te hülye dolgaidat. Arról volt szó, hogy rabolunk el lányokat de vigyázunk is rájuk. Te ezt a lányt úgy tönkre fogod tenni, hogy az öngyilkosságba fog menekülni és akkor majd nézhetsz, hogy ez miattad van.
-Honnan ismered te ennyire Madisont?

7/1.rész. "AGYON VERED"

Hi directioners! Remélem tetszik.

"AGYON VERED"

Harry villámokat szóró szemeivel magasodott felém. 
-Rohadtul ne csinálj ilyet többé.~Kiáltott rám. Elkapta a csuklómat és kihúzott a fürdőből. Lelökött az ágyára és lekapcsolta a villanyt.
-Jó éjt.~Mondta mérgesen és befeküdt mellém. A lehető legmesszebb másztam tőle de ő mindig jött felém. Mikor megunta a derekamnál fogva magához húzott.
-Hagyjál.~Kiáltottam és próbáltam eltolni magamtól.
-Na ide figyelj, rohadtul közel állsz még egy pofonhoz szóval most már fejezd be.~Morogta.
-Nem érdekel, hogy mit pofázol, nem vagyok a kutyád, te nekem nem parancsolgatsz.~Kiabáltam. Harry egy mozdulattal már fölöttem is volt, kapálóztam ahogy csak tudtam de vele szemben nem volt sok esélyem. Elkapta ez egyik kezem onnantól pedig már nyert ügye volt. A kezeimet a fejem fölé szorította és mérgesen a szemembe nézett. Próbáltam kivenni valamit, valami érzelmet a szemeiből. 
-Miért csinálod ezt Harry? Miért akarsz mindenkinek parancsolni?
-Mert én vagyok a főnök ez a dolgom.~Mondta ijesztően nyugodt hangon.
-Mire jó az, hogy embereket ölsz?~Kérdeztem. Láthatóan kérdésem meglepte.
-Honnan veszed, hogy szoktam embert ölni?~Húzta fel a szemöldökét.
-Hát..gondolom, mivel egy maffia vezér vagy.~Próbáltam valami hihetőt kipréselni magamból.
-Nem én vagyok az egyetlen aki gyilkolni szokott. Rajtam kívül még vannak jó páran. 
-Mesélsz nekem a régi barátnődről? Elizáról és arról a lányról aki meghalt?~Kérdeztem halkan. Harry szemei kikerekedtek és mérhetetlen haragot láttam a szemében felcsillanni. Egy hatalmas pofont kevert le nekem.
-HONNAN A FASZBÓL TUDSZ STEPHRŐL?~Üvöltött a képembe, ijedten bámultam rá és meg se tudtam szólalni.
-KÉRDEZTEM VALAMIT!~Kapott bele a hajamba és olyan erővel húzta meg, hogy a kezébe maradt egy csomó. Könnyeimmel küszködtem miközben próbáltam valamit kinyögni.
-Én..má..már régebben hallottam róla...csak most tudtam meg, hogy a te..barátnőd volt.~Böktem ki valamit akadozva.
-HONNAN TUDTÁL RÓLA?~Kevert le még egy pofont. Nem bírtam tovább türtőztetni magam és könnyim utat találva maguknak folytak le az arcomon.
-Mi-mikor mentem l-le a nap-nappaliba akkor ha-hallottam, hogy róla besz-beszélnek.~Nyögtem ki nehezen. 
-STEPH EZERSZER SZEBB VOLT MINT TE ÉS JOBB VOLT MINDEN SZEMPONTBÓL. Ő VOLT A TÖKÉLETES LÁNY, MINDEN FÉRFI ÁLMA, TE MÉG EGY PÓTLÉKNAK SE VAGY JÓ. A SZÁDRA NE MERD TÖBBET VENNI STEPHET VILÁGOS?  TE EGY SENKI NEM VAGY, ÉRTED? EGY SENKI!~Ordította miközben jó pár pofont lekevert. Az arcom rettentően égett és fájt. 
-EGY NULLA VAGY EGY SENKI!~Lendítette a kezét és még egy pofon csattant az arcomon.
-Harry állj le.~Futottak be az ajtón és próbálták leszedni rólam Harryt.
-Harry nyugodj meg.~Mondta Louis ha jól tudom. Harry keze megint az arcomhoz érkezett, de ez ököllel volt.
-HARRY ÁLLJ LE AGYON VERED.~Hallottam Calum ideges hangját. A látásom kezdett elhomályosodni. A következő ütésnél többre nem emlékszek. Minden elsötétült és megszűnt a külvilág.