2.évad 7.fejezet Régi emlékek

Régi emlékek

Mosolyogni azok szoktak akik boldogok....én viszont nem vagyok az. Egyáltalán mindek születtem meg? Ezért? Hogy szenvedjek? Miértelme van így az életemnek? Semmi. Ez nem élet.

Visszaemlékezés

-Ez nem élet. Nem lehet így élni.~Kiabáltam.
-Fejezd be. Találj értelmet az életednek.~Ráncigált meg Harry.
-Hogy találjak értelmet neki, hogyha nincs?~Keze az arcomon csattant.
-Miért élsz?~Ordított az arcomba.
-Semmiért.~Keze megint megtalálta az arcom.
-Miért élsz?~Kérdezte megint.
-Semmiért.~Kiabáltam Megint kaptam egy pofont.
-Miért élsz?~Rángatott meg.
-Nem tudom.~Sírtam. 
-Madi!~Emelte fel a fejem.
-Találj értelmet az életednek.

Visszaemlékezés vége

-Találj értelmet az életednek.

Hogy találjak értelmet neki? Könnyen mondja. 

Visszaemlékezés

-Te találtál az életednek értelmet?~Kérdeztem.

-Igen. Steph. Ő érte éltem. Ő volt az életem értelme.~Mosolygott.

Viszaemlékezés vége

Elmosolyodtam miközben egy könnycsepp gördült le az arcomon. Ha Harryre gondolok mindig Stephnél jukadok ki. Harrynek Steph jelentette és jelenti a mindent, az életet. Mindig is Steph lesz neki az első.

Harry szemszöge:

Az ágyamon ültem és néztem ki a fejemből.

-Madi.~Motyogtam. Annyira....hiányzik. Szeretem őt. Az életemnél is jobban szeretem őt. Olyan kemény voltam vele, annyiszor bántottam.

Visszaemlékezés

-Térj már észhez.~Kiabáltam.

-Hagyjál már.~Sírt.

-Soha nem leszel olyan jó mint Steph. Soha nem kellesz senkinek annyira mint Steph. Csak egy pótlék vagy.~Kiabáltam az arcába. 

Visszaemlékezés vége

Olyanokat vágtam a fejéhez amik nem igazak. Steph a múltam.....Madi a jelenem. 

Csak azt szeretném, hogy itt legyen velem. Hogy megölelhessem és, hogy elmondhassam neki mennyire szeretem. Hogy megóvhassam, hogy az ölemben aludjon el. Hogy érezzem a testét, az ajkait az enyémeken. Olyan nagy kérés ez? Ha kell szónélkül itt hagyom a bandát....csak kapjam őt vissza. Ő az enyém.

Madi szemszöge:

Visszaemlékezés

-A gondolataid nagyon egyeznek Stephével, sokszor úgy érzem mintha ő ülne mellettem és nem te.~Ajkai súrolták az enyémet.
-Én nem Steph vagyok.~Löktem el magamtól.
-Én nem szeretlek, én nem akarok veled lenni, nem Steph a nevem hanem Madison.~Köptem felé a szavakat.
-Igen sajnos.~Fordult meg.
-Akkor miért nem engedsz el? Ha te Stephet szereted akkor engem miért tartasz itt? Ha neked ő kell, akkor mit keresek én itt?~Kiabáltam.
-Steph meghalt. Ő már nem lehet velem. Van benned valami ami tisztára ugyan olyan mint Steph, de nem tudom, hogy mi.~Suttogta.
-Akkor miért vagy velem ilyen bunkó? Stephet szeretted nem? Ha látsz bennem valamit ami olyan mint Steph, akkor miért vagy velem ilyen?~Egy könnycsepp szaladt ki a szememből.
-...Ahogy te is mondtad...te nem vagy Steph.

Visszaemlékezés vége

Olyan sokszor elmondta, hogy Steph mennyivel jobb nálam. Mindig a tudtomra adta, hogy sose leszek neki annyira fontos mint Steph. 

Az ajtó egy nagy reccsenéssel betört. A szívem majd kiugrott a helyéről egy sikítás hagyta el a számat. Megláttam őt az ajtóban. Harryt. A szemeimbe megint könnyek gyűltek.

-Madi.~Suttogta.

-Harry.~Ugrottam fel és a karjaiba vetettem magam. 

-Annyira hiányoztál.~Ölelt szorosan magához.

-Te is nekem.~Mondtam sírva.

-Sajnálom Madi. Sajnálom, hogy megütöttelek. Szeretlek.~Fogta meg az arcom és nézett mélyen a szemembe.

-Nagyon szeretlek.~Mielőtt bármit mondhattam volna ajkait az enyémekre tapasztotta. Kétségbeesetten csókolt. Kezeit a derekamra rakta. Olyan jó volt végre a karjaiban lenni....még ha nem is sokáig. 
-Látom nagyon egymásba vagytok bolondulva.~Jött be az ajtón Chris. Harry elengedett és megfordult.
-Addig örülj amíg nem belezlek ki élve.~Morogta.
-Így kell bánni a bátyáddal?~Rázta a fejét.
-Mit akarsz?~Kérdezte mogorván Harry.
-Hát nem egy értelmű....téged tönkre tenni.
-Akkor miért Madit raboltad el?~Húzta fel a szemöldökét.
-Mert ő az egyetlen akivel bántani tudlak.~Sóhajtott Chris.
-Ki? Madi? Na ne röhögtess.~Nevette el magát. Chrissel egyszerre néztünk értetlenül Harryre.
-Madi nekem soha nem lesz olyan fontos mint Steph. Mikor értitek meg ezt? Mindenki azzal jön, hogy Madit bántsa. De miért? Szerintetek érdekel, hogy mi van vele vagy, hogy mi lesz? Én Stephet szeretem fogjátok már fel. Ez a cafka sose lesz olyan fontos nekem mint Steph.~Nem hittem a fülemnek. Dehát az előbb mondta, hogy....szeret. 

2.évad 6.fejezet Gyenge vagy!

Gyenge vagy!

Louis szemszöge:

Megbántam, hogy kiabáltam Eleanorral de nagyon feltud idegesíteni.

-Sajnálom.~Sóhajtottam és megöleltem. Hangos zokogásba kezdett és ellökött magától. Olyan esetlennek és törékenynek tűnt. 

-Nekem már senkim nem maradt rajta kívűl. Ő áll hozzám a legközelebb az életemben minden fontos személyt elveszítettem. A szüleim meghaltak minden rokonom halott már csak ő maradt nekem. Őt nem vehetik el tőlem azt már nem bírnám elviselni.~Rogyott össze.

-Ígérem, hogy megtalálom.~Guggoltam le elé.

-Nyugodj meg. Mindent elfogok követni, hogy megtaláljam.~Adtam puszit a hajára. 

-Kérlek Louis. Nekem már csak ő maradt.~Ölelte át a nyakam.

-Semmi baj nem lesz. Megtalálom.~Vígasztaltam.

-Kérlek.~Zokogott.

-Shh.~Símogattam nyugtatásként a hátát.

-Kérlek Louis. Őt nem veszíthetem el.

-Semmi baj.

Miután Eleanor egy nyugtató és egy altató segítségével megnyugodott és elaludt, elmentem és keresni kezdtem Madit. Egész éjjel ezen dolgoztam és végűl nehezen meg is lett az eredménye. Tudom, hogy hol vannak és azt is, hogy nem lesz könnyű menet. A nappaliban ültem a kanapén ölemben a laptoppal. Fejjel megyünk a falnak és ez nagyon veszélyes de megértem Harryt. Én is ezt tenném ha El lenne bajban. A telefonomat a kezembe vettem és egy körüzenetet küldtem a csapat tagjainak.




Amint beértünk a fiúkkal együtt a raktárba, Harry már az asztalnál ült.
-Na végre.~Morogtam.
-Szia Harry.~Szaladt oda hozzá Niall.
-Niall.~Mormogta Harry. Semmi érzelem, semmi köszönés.
-Azért ennyire ne örülj nekünk.~Jegyezte meg Liam.
-Pofabe és üljetek le.~Parancsolt ránk.
-Utálom amikor ilyen vagy.~Ültem le a szokásos helyemre.
-Azt mondtam, hogy kuss.~Nézett rám mérgesen. Senki nem szólt semmit inkább csöndbe maradtunk és vártuk, hogy mindenki megérkezzen. Olyan hideg volt, hogy majd oda fagytam a székhez. A lehelletem látszódott a levegőben. A kapucnit a fejemre dobtam és próbáltam nem megfagyni. Amíg én azzal voltam elfoglalva, hogy mennyire fázok, Harry egy rövidujjúba ült az asztalnál. Ha már rá néztem kirázott a hideg. Fél óra múlva már mindenki a helyén ült.
-Akkor akinek volt bármi féle feladata Madi megtalálásában az mondja, hogy mire jutott.~Mondta ridegen Harry. Mindenkit végig hallgattunk akinek bármi feladata volt aztán én következtem. Felálltam, megigazíttam a kabátom ujját, nagy levegőt vettem és belekezdtem.
-Tudom, hogy hol vannak. De az elhangzottak alapján felelőtlen dolog lenne oda menni mivel kétszer annyian vannak mint mi...
-A lényeget mond Louis.~Csapott az asztalra Harry.
-Londontól északra vannak. A határtól kell menni 5 km-t ott lesz balra egy kis földes út, onnan egyenesen 200 métert, lekell fordulni balra aztán a következőnél jobbra majd megint balra és megint balra. Ott vannak.~Ültem vissza.
-Szedjétek össze magatokat már ma oda megyünk.~Állt fel Harry.
-Még tervet se beszéltünk meg.~Kezdtem mérges lenni.
-A terv az, hogy ma 4 órakor itt találkozunk oda megyünk megmentjük Madit és mindenki mehet a dolgára.~Ordított Harry.
-Nem csak a saját életeddel játszol de a miénkel is.~Álltam fel én is mérgesen.
-Amióta a bandában vagy az életeddel játszol és nem csak te hanem mindenki más, úgyhogy ne rinyáljál mert ha nem mentjük meg Madit Eleanor lesz az első aki egy koporsóban végzi a föld alatt.

Madison szemszöge:

Fejemet a hideg falnak döntöttem. Szemeimből potyogtak a könnyek. Miért kellett elszöknöm Harrytől? Miért nem bírtam a fenekemen maradni? Már megint én basztam el mindent. Nem hibáztathatom mindig mindenért Harryt. Pedig mennyivel könnyebb úgy.
Az arcomról letöröltem a könnyeket és elmosolyodtam. Nem azért mert, boldog vagyok hanem azért, mert......Feladom. Nem küzdök tovább se Harry ellen se más ellen. Elfáradtam, nem csinálom ezt tovább. Eddig se ért semmit az életem akkor nem mindegy?! Egész eddig azon voltam, hogy a félelem és a szomorúság ne vegye átrajtam az uralmad, de..elég volt. Meguntam, hogy mindig próbálkozok és semmire nem jutok.
Harry!
Bárcsak itt lennél. Bárcsak velem lennél. Bárcsak ne szöktem volna el....de már nem érdekel. Ami megtörtént az megtörtént nem bírok változtatni rajta. Gyenge vagyok.

Visszaemlékezés

-Gyenge vagy!~Kiáltott rám.

-Nem vagyok gyenge csak elegem van.~Sírtam.

-Szedd már össze magad. Mit sírsz? Mintha olyan rossz sorod lenne.~Állt meg előttem. 

-Szerinted nincs okom sírni? Nincs életem mert elvetted. Nincs szabadságom mert elvetted. Nincs boldogságom mert elvetted.~Ordibáltam.

-Eddig se volt életed...~Nézett mélyen a szemembe.

-Dögölj meg.~Mondtam. Hátra lökött az ágyon és a csípőmre ült.

-Szedd össze magad Madi és mosolyogj.~Tette kezét az arcomra és letörölte a könnyeimet.

-Hagyj békén.~Fordítottam el a fejem.

-Neked akarok jót. 

-Nekem? Ha nekem akarnál jót akkor el se raboltál volna.~Sírtam.

-Fogd már be. Ne picsogj hanem szedd össze magad.~Kiabált az arcomba. 

-Hagyjál már.~Kiáltottam. Keze az arcomon csattant.

-Kérsz még egyet? Azt akarod, hogy addig üsselek amíg abba nem hagyod a sírást? Úgy nehezebb lesz.~Markolt bele a hajamba. Nem szóltam semmit csak némán néztem rá és próbáltam abba hagyni a sírást. Becsuktam a szemem.

Madi, nyugodj meg!

Mondogattam magamnak. Újra kinyitottam a szemem és belenéztem abba a zöld szempárba. Elengedte a hajam és sóhajtott egyet.

-Erősnek kell lenned Madi. Szerinted miért vagyok veled ilyen?.....Hogy megerősítselek. Az erősek túlélik de a gyengék elesnek. Felejtsd el a sírást és mosolyogj akkor is amikor fáj.~Simított végig az arcomon. 

-Mi van ha nem akarok erős lenni?~Kérdeztem remegő hangon. Közel hajolt az arcomhoz és mélyen a szemembe nézett.

-Nem akarásnak nyögés a vége.~Suttogta. Pontosan tudom, hogy ezzel mire célzott.

-Nem akarás kérdése. Azért vagyok én itt, hogy megerősítselek.~Szállt le rólam. 

Visszaemlékezés vége

-Gyenge vagy!
Igaza volt. Gyenge vagyok. Eddig nem vallottam be de most már nincs miért tagadni.
-Erősnek kell lenned Madi. Szerinted miért vagyok veled ilyen?.....Hogy megerősítselek. Az erősek túlélik de a gyengék elesnek. Felejtsd el a sírást és mosolyogj akkor is amikor fáj.~Elmosolyodtam. 

Visszaemlékezés

-Szeretlek.~Lihegte a fülembe miközben erőseket lökött. 

-Én is szeretlek.~Pusziltam meg a nyakát. Egy nagy nyögést követően mind a ketten elélveztünk. Fáradtan rogyot rám és nyomott egy puszit az arcomra. Levakarhatatlan volt a mosolyom. 

-Kigondolta volna, hogy a nagy Harry Styles elfárad egy kis szextől.~Vigyorogtam.

-Hé. Ne gonoszkodj.~Emelte fel a fejét és rám mosolygott.

-Imádom amikor mosolyogsz. Olyan gyönyörű vagy.~Adott egy puszit a számra. 

-Boldog vagyok.~Suttogtam.

-Örömmel hallom. A mosolyodból gondoltam.

Visszaemlékezés vége

Blogajánló!

Blogajánló

Hi directioners! Most nem résszel jövök de majd nem sokára az is lesz. Egy blogot szeretnék reklámozni. 

http://onedirectionfanfictions014.blogspot.hu/

Egy nagyon tehetséges lány írja a sztorikat de a blog még nem ismert. Érdemes benézni és sztorikat kérni. Természetesen feliratkozni és komizni se felejtsetek el. <3

Engem már az első sztorinál amit elolvastam megfogott a blog. 

Ha érdekelnek titeket az ilyen történetek, mindenképpen nézzetek be, mert nagyon jó!!!! <3

puszi

xoxo Barbi

2.évad. 5.fejezet "hogyha a szemedbe nézek Stephet látom"

Hi directioners! Köszönöm a komikat és a feliratkozokat. :) Imádlak titeket <3
puszi
xoxo Barbi

"hogyha a szemedbe nézek Stephet látom"

-Te is szerelmes voltál Stephbe?~Döbbentem meg.
-Igen. Az egész egy buliban kezdődött. A haverokkal voltunk ott és megláttam őt. Már akkor nagyon megtetszett nekem. Elkértem a telefon számát, többször is randiztunk, aztán egy nap előbb haza értem a munkából. Hangokat hallottam az emeletről, felmentem és megláttam Stephet és Harryt. Dugtak.~Mosolyodott el fájdalmasan.
-Egy világ omlott össze bennem. Stephet elküldtem a picsába Harryvel együtt. Pár napra rá összejöttek és Steph mindennap hozzánk járt. El nem tudod képzelni, hogy milyen érzés lehetett. Harry miatt meghalt, Steph is és a szüleim is. Mindent elvett tőlem ami számított nekem...most rajtam a sor.
-Sajnálom.~Motyogtam és felálltam.
-Én sajnálom azt ami veled fog történni...de te vagy az egyetlen olyan személy akivel bántani tudom őt.~Simított végig az arcomon.
-Honnan tudod, hogy olyan fontos vagyok neki. Én nem úgy veszem észre.~Hajtottam le a fejem.
-Onnan, hogyha a szemedbe nézek Stephet látom, biztos vagyok benne, hogy erre ő is felfigyelt és mert mikor megtudta, hogy itt vagy elkezdett fenyegetőzni. Szeret téged és ez az egyetlen pont ahol megtudom sebezni. Sajnállak mert te nem ezt érdemelnéd.~Ment ki az ajtón.
-hogyha a szemedbe nézek Stephet látom, biztos vagyok benne, hogy erre ő is felfigyelt. Harry nem is szeret engem. Neki mindig is Steph volt az igazi és akárhogy is akarnám nem léphetnék a helyébe. Csak Stephet látja bennem és ezt ő is elmondta. Nem azért szeret aki vagyok hanem azért mert emlékeztetem valakire. Mostanában olyan aranyos volt velem, hogy azt hittem...talán...érez valamit irántam, de csak Steph érdekli. Az egészet csak én képzeltem be magamnak, hiszen megütött. Stephet soha nem ütötte volna meg....nem szeret engem.

Louis szemszöge:

-Mindenki itt van?~Kérdeztem hangosan mire mindenki bekussolt és rám figyelt.

-Madit elrabolták. Gondolom senkinek nem kell elmondanom, hogy ki is az a Madi de aki esetleg nem tudná. Körülbelül 1 hónapja rabolhattuk el, 16 éves barna haja van és barna szeme. Madi Harry barátnője és nem olyan barátnője mint a többi lány volt. Ő tényleg a barátnője akit Harry szeret és most bajban van. Harry testvére Chris elrabolta őt. Bosszút akar állni Harryn és megtalálta a legsebezhetőbb pontját...Madit. Van időnk kideríteni néhány részletet ugyanis szerintünk még egy darabig nem ölik meg őt, Chris azt akarja, hogy Harry szenvedjen szóval kínozni fogja....de nem Madit. Chris is szerelmes volt Stephbe és biztosak vagyunk benne, hogy az amit Harry felfedezett Madibe azt Chris is, ezért őt annyira nem bántaná. Azonban attól még sietnünk kell mert semmi nem biztos. Ha Chris bosszúvágya nagyobb mint a Steph iránt érzett szerelme akkor bármelyik percben megölheti Madit. Mindenki a leggyorsabb formáját hozva kezdje el a keresését, kutatást, információ szerzést. Maximum 2 napunk van megtudni az információkat. Ezen az akción az életetek is rajta múlik, mert ha addig nem tudjuk meg hányan vannak akkor nem fogjuk tudni, hogy mire számítsunk. Én kiderítem, hogy hol vannak a többi a ti dolgotok. Pénteken támadunk, de még elmondom a részleteket mikor már meg lesz a terv.~Fejeztem be a mondandómat.
-Harry miért nincs itt?~Kérdezte John.
-Harry nincs éppen a legjobb hangulatában. Úgy gondoltuk, hogy jobb lesz ha ő nem jön el.

-Harry?~Kérdeztem amint beléptem az ajtón.

-Még mindig nem jött haza.~Sóhajtott El.

-Nem lesz ez így jó!~Ültem le El mellé és nyomtam a szájára egy puszit.

-De ő most amúgy mit csinál azon kívűl, hogy nem jön haza?~Huppant le mellém Niall.

-Madit keresi.~Forgattam a szemem.

-Meglehet őt is érteni, de mindenki tudja, hogy így nem fogja megtalálni.~Nézett Niallre Eleanor.

-Én is megértem őt, hát én nem is tudom mit csinálnék ha téged rabolnának el.~Öleltem magamhoz Elt.

-De cuki vagy!~Nyomott egy puszit a számra. 

-Szerintetek bántani fogják Madit?~Kérdezte Pezz.

-Hát...nem tudom de remélem, hogy nem.~Ráztam a fejem.

-Én kinézem Chrisből.~Mondta Niall.

-Az a baj, hogy én is.~Sóhajtottam.

-Ha Chris bántja Madit Harry élve heréli ki.~Ült le mellénk Liam és Zayn is.

-Az biztos. Amúgy lehet, hogy Chris megfogja erőszakolni.~Mondtam.

-Akkor Harry nagyon ki lesz. Chrisre rossz jövő vár.~Rázta a fejét Zayn.

-Na de megyek én is, mert ki kell derítenem, hogy hol is van Madi.~Álltam fel.
-Mi meg megkeressük Harryt.~Álltak fel a többiek is.




-Hol a francba vagy?~Idegeskedtem.
-Amerikába.
-Hogy hol?~Szökött magasra a hangom.
-Ne hisztizz Louis tudom mit csinálok. Holnap vissza megyek és addigra kérem az információkat.~Tette le a telefont.
-Egyszer jössz haza Styles szétverlek.~Morogtam és eldobtam a telefont.
-Mit mondott?~Nyammogott teliszájjal Niall.
-Amerikában van.~Ültem le mellé.
-Mi? Minek?~Kérdezte Liam.
-Mert hülye az agyára.~Mondtam.
-Én megértem őt. Olyan nyugodt vagy Louis. A legjobb barátnőmről van szó te meg mintha egy idegen lenne.~Kiabált rám Eleanor.
-Fejezd be.~Néztem rá haragosan.
-Nem fejezem be. A legjobb barátomat elrabolták te meg ülsz itt és Niallel kajálsz röhögcsélsz meg társasozol. Emelt fel a segged és derítsd ki, hogy hol van, mert ha egy hajszála is meggörbül soha többet nem állok szóba veled.~Folytak a könnyei.
-Képzeld el, hogy azért röhögcsélek meg társasozok Niallel, hogy ez kicsit lenyugodjak, kikapcsolódjak és utána teljesen a munkámra tudjak figyelni mert ha nem kapcsolok ki egy kicsit akkor ezer más dologra gondolok közben. Rád, Harryre, a bandára és még sok másra. Szerinted nekem nem hiányzik Madi? Szerinted nem teszek meg mindent az ügy érdekében? Jobban tetszene ha éjjel nappal a gép előtt ülnék és semmire nem jutnék?~Ordítottam.

2.évad 4.fejezet. Chris

Chris

-Ébredj.~Pofozott meg valaki. Kinyitottam fáradt szemeimet és egy jóképű sráccal találtam szemben magam.

-Gyere, valakik látni akarnak.~Rángatott fel. Alig bírtam megállni a lábamon, ha nem fogott volna biztos a földön kötök ki. Még nagyon kába voltam de ez őt kicsit sem érdekelte. Egy nagyobb helyiségbe rángatott be majd egy laptop elé vitt.
-Ő itt a VIP vendégünk egyben meglepetés emberünk is.~Vigyorgott mellettem a laptopba míg én majdnem elestem.
-Madi.~Döbbent meg Hazz.
-Harry.~Motyogtam.
-Mit csináltatok vele?~Ordított a kamerába Harry.
-Még semmit, csak kába a kloroformtól.~Mosolygott majd közelebb húzott magához.
-Engedjétek el.~Kérte őket Harry.
-Te tudsz ilyen is lenni? Mégis miért engedném el, ő az egyetlen fegyverem ellened.~Rángatott meg egy kicsit.
-Azonnal engedd el.~Kiabált.
-Nyugi Hazza vagy baja esik.~Csúsztatta kezét a nyakamra.
-Ha nem engeded el esküszöm, hogy kicsinállak és nem fog érdekelni, hogy a bátyám vagy.~Ütött a falba Hazz. Mi? A testvére?
-Ahhoz úgy is értesz. Apa is miattad halt meg és anya is.~Szorított fogásán. Harry miatt meghaltak a szüleik? Mi történt itt?
-Ez a mi ügyünk neki köze nincs hozzá. Engedd őt el.~Kérte.
-Nem engedem el. Ő az egyetlen olyan ember aki még jelent neked bármit is.~Köpte a szavakat.
-Végig nézheted ahogy szépen lassan tönkre teszem a kis barátnőcskédet.~Nevetett fel.
-Ne merj hozzá nyúlni vagy megöllek.~Fenyegetőzött Hazz. A hajamnál fogva maga felé fordította a fejemet és ajkait az enyémekre tapasztotta. Próbáltam ellenkezni de ilyen állapotban körülbelül az erőm egy hangyáéval volt egyenlő. Durván falta ajkaimat, már fájt. Mikor elszakadt tőlem a kamerába vigyorgott. Belenéztem és láttam Harry könnyes tekintetét. A szívem szakadt meg de nem tudtam mit tenni.



-Most pedig beszélgessünk egy kicsit.~Jött be a szobába.
-Mit akarsz?~Néztem fel rá.
-Beszélgetni. Harry mesélt neked a múltjától? Szerintem nem. Nem mondta el, hogy miket tett. Nem volt veled őszinte.~Ült le velem szembe.
-Nem biztos, hogy tudni akarom.~Ráztam a fejem.
-Ha nem akarod, hogy elmondjam akkor nem mondom.~Nézett rám.
-Még nem akarom.
-Rendben.~Állt fel és kiment a szobából. Jobb úgy, hogy nem tudom miket is tett Harry.

Harry szemszöge:

-Ezt nem hiszem el.~Vertem idegesen a falba.

-Nyugi Harry.~Tette kezét a vállamra Niall de leráztam onnan.

-Mi az, hogy nyugodjak meg? Elrabolták. Már megint. Miattam. Louisnak igaza volt.~Ordibáltam. 

-Harry nyugodj meg és találjunk ki valamit.

Leültem Louis mellé és vártam, hogy valaki mondjon egy okos ötletet. 

-Még ha meg is tudnánk, hogy hol vannak, nem tudnánk mennyien vannak és mennyire erősek.~Dőlt hátra Niall.

-Engem csak az érdekel, hogy hol van.~Morogtam.

-Harry nem mehetünk fejjel a falnak. Meg kell tudnunk mennyien vannak.~Nézett rám Louis.

-Rohadtul nem érdekel, hogy mennyien vannak. Majd ha már Madi itt lesz az ölelésemben akkor már érdekelni fog de addig nem. Louis találd meg őket.

-Mind meghalhatunk ha..

-Találd meg őket mielőtt baja lesz.~Emeltem fel a hangom. 

-Ne minket hibáztass azért mert te nem tudsz rá vigyázni. Mondtuk, hogy menjünk utána erre te csak annyit szóltál hozzá, hogy te vagy a főnök.~Emelte fel a hangját Louis is.
-Te mit tennél a helyemben ha Eleanort rabolnák el? Te először megszeretnéd tudni, hogy mennyien vannak meg minden apró részletet? Az plusz napok esetleg hetek. Az életéről van szó Louis. Tudom, hogy ezt is én basztam el, de nincs időm meg tudni mindent, mert ők képesek megölni.~Kiabáltam.
-Én is ki lenék ha ez Eleanorral történne de okosnak kell lennünk.~Ütögette meg a vállam.

Madi szemszöge: 

-Megjött a vacsi.~Jött be a kezében egy tálcával Chris. Letette elém de elfordítottam a fejem.

-Egyél. Harry biztos nem szeretné ha éhen halnál és én sem. Még nincs itt az ideje annak, hogy meghalj.~Simított végig az arcomon.

-Nem vagyok éhes.~Motyogtam.

-Itt hagyom. Hogyha megéhezel akkor egyél.~Állt fel és az ajtó felé indult.

-Chris.~Szóltam utána. 

-Igen?~Fordult felém.

-Miért kellek én neked?~Emeltem fel a fejem és a szemeibe néztem.

-Bosszút akarok állni. Másrészt pedig Harry elvette azt a személyt aki nekem a legfontosabb volt. Miatta halt meg Steph.

2.évad 3.fejezet Jobb lesz így

Jobb lesz így

-Harry, kérlek.~Könyörögtem.
-Azt mondtam, hogy kuss.~Nézett a szemembe, gyönyörű zöld íriszei most feketén csillogtak. Könnyeim megeredtek. Mondjuk mit is vártam? Majd pont miattam megváltozik? Hülyeség. Ugyan az a kegyetlen gyilkos maradt aki volt.
-Harry engedd el.~Nyitottak be az ajtón a többiek. Liam és Louis gyorsan oda jöttek és lerángatták rólam Harryt.
-Állj le.~Állt elé Louis. A lányok hozzám szaladtak.
-Jól vagy?~Kérdezte aggódva Gemma. Bólintottam egyet és Louisra néztem aki Harryt próbálta nyugtatni.
-Haver...tisztában vagy vele, hogy mit akartál tenni?~Kérdezte Loui. Harry sóhajtott egyet és Louist kikerülve rám nézett.
-Ne haragudj.~Nézett a szemembe fájdalmasan. Megráztam a fejem és próbáltam visszatartani könnyeimet.
-Az előbb is ezt mondtad.~Álltam fel és kisétáltam a szobából. Kihasználva az alkalmat, hogy most mindenki Harryvel foglalkozik, amint kiértem a szobából elkezdtem szaladni. Le a lépcsőn, kivágtam az ajtót és rohantam ahogy csak tudtam. A kapun átugrottam mert be volt zárva. Úgy szedtem a lábaimat ahogy csak bírtam. Hátra néztem, senki nem követ. Egészen hazáig futottam. El kell innen tűnnöm. Mivel nem volt nálam a lakás kulcsom ezért betörtem az ablakot és beugrottam rajta. Felszaladtam a szobámba és a dugi pénzem elővéve már mentem is tovább. Nem hiszem el, egyszerűen nem tudom el hinni, hogy megint megütött. Azt hittem vége van ennek a korszaknak, hogy megváltozott, hogy szeret engem. Miért velem történik mindez? Miért engem rabolt el? Miért pont engem? Mit ártottam, hogy ezt kapom? Kivel tetten olyan rosszat, hogy ezt érdemlem? Megütött...többször is. Hetekig bunkó volt velem és most, hogy végre mondhatni "normális" volt, megint visszajött a régi énje. Miért? Miért pont most? Miért nem az elején? Ezekre a válaszokra nem kaphatok választ csak tőle, viszont soha többet nem akarom őt látni. Nem akarom hallani a hangját nem akarom, hogy hozzám érjen, hogy megcsókoljon. Látni nem akarom. Csak elszeretném felejteni ezt az egészet. Mintha meg sem történt volna. Nekem miért nem lehet boldog életem? Miért nem lehet normális családom? Az életem nem hétköznapi pedig bárcsak az lenne. Úgy cserélnék egy lánynal akinek van családja, barátai, munkája és boldogan éli az életét. Mindennap munkába megy és mikor haza megy várja a férje. Nap mint nap beszél a szüleivel telefonon és a barátnőivel csacsognak órákig a ruhákról. Az a legnagyobb gondja, hogy mit főzzön holnap, vagy, hogy mit vegyen fel. Olyan egyszerű életük van. Az enyém miért nem lehet ilyen? Bármit megadnék azért, hogy újra kezdhessem az életem. Ha lenne egy újra indítás gomb. Utálok élni. Így nincs értelme, végig szenvedtem az életem és semmi jót nem kaptam. Csak a fájdalom a szomorúság a magány volt velem a minden napjaimban. Nem tudnák olyan napot mondani amikor boldog voltam. Olyan napot amire tényleg mondhatnám azt, hogy akkor boldog voltam. mert nincs olyan. Ha végig nézem a múltam csak a szomorúségot látom. Nincsenek jó emlékeim. Nem érdemlem meg?

Az első utam a reptérre vezetett. Rossz emlékeim vannak a reptérrel kapcsolatban de csak így tudok megszökni. A jegyet megvettem és idegesen vártam, hogy bemondják fel lehet szállni a gépre. Minden emberre aki elhaladt mellettem azt hittem, hogy Harry vagy valamelyik fiú. Tiszta üldözési mániám van ami nem csoda hiszen van okom rá. Innen már egyszer elraboltak Harryék és nem szeretném ha ez még egyszer megtörténne. 

Harry szemszöge:

-Harry!~Szaladt be hozzám Gemma.

-Hallottam már Gemma. Megint elakarod mondani, hogy milyen balfasz vagyok?

-Nem arról van szó. Madi eltűnt.~hadarta. Felkaptam a szemem és ijedten néztem rá.

-Hogy hogy eltűnt?~Pattantam fel és elindultam felkutatni a házat. Megnéztem mindenhol, a hálószobáktól kezdve a garázsig.

-Elment.~Sétáltam vissza a nappaliba. Niall elindult felvenni a cipőjét de rászóltam.

-Nem keressük meg.

-Miért?~Értetlenkedett Zayn.

-Jobb lesz neki így.~Motyogtam és a szobám felé vettem az irányt.

-Harry elmondtam neked, hogy ennek mi lesz a következménye. Vedd fel a cipőd és menjünk.~Kiáltott utánam Loui.

-Nem. Én vagyok a főnök és én mondom meg, hogy mit csinálunk.~Zártam le a témát. Bevágtam magam mögött az ajtót és az ágyra dőltem. Minden miattam van. 

Madi szemszöge: 

Végre bemondták, hogy felszállhatunk a gépre. Izgatottan siettem de neki mentem valakinek. Azt a kurva. Istenem kérlek mond, hogy nem Niall az. Felnéztem és egy fekete kapucnis nagy darab napszemüveges pasas nézett vissza rám.

-Bocsánat.~Kerültem ki.

-Te vagy Madi ügye?~Nyúlt a kezem után.

-Igen?!~Mit akar tőlem?!

-Velem kell jönnöd.~Mosolyodott el.

-Hova? minek?

-Túl sok a kérdés.~Mondta majd hátulról valaki az orromhoz tartott egy zsebkendőt. Azonnal tudtam, hogy az nem sima zsebkendő ami a boltban veszel hanem kloroformos. Kitartottam ameddig csak tudtam de muszáj volt levegőt vennem. Minden elsötétült és csak arra emlékszem ahogy a pasas azt kiáltja, hogy elájult és a karjaiba kap.

2.évad 2.fejezet. Újra a régi

Újra a régi

Madison szemszöge:

Harry és Louis felmentek beszélgetni.

-Most olyan fura volt.~Néztem Gemmára.

-Mondtam, hogy egy darabig kedves lesz veled. De nem mindig. Megint kezd visszatérni a régi Harry.~Sóhajtott Gemma.

-Megint olyan lesz velem?~Hajtottam le a fejem.

-Majd kiderül, de ne aggódj ha bármi van csak sikíts és segítünk.~Simogatta meg a hátam Liam. Halványan rámosolyogtam majd lehajtottam a fejem. 

Harry szemszöge:

Miután Louis elhagyta a szobát átsétáltam a saját szobámba. Nem sokkal később Madison jött be.
-Menj ki.~Motyogtam a párnába.
-Harry..~kezdte.
-Menj ki!~Szóltam rá határozottan.
-Kérlek Harry.
-Menj már ki.~Kiáltok rá és felkapom a fejem. Meghökkent majd hitetlenkedve nézett rám.
-Mi a szar bajod van? ~Emelte fel a hangját.
-Azt mondtam, hogy menj ki.~Álltam fel és mérgesen elé sétáltam.
-Mi van veled? Miért vagy ilyen bunkó? Meghülyültél?
-Ha mondok valamit azt csináld meg.~Fogtam meg a két vállát és megráztam egy kicsit.
-Nem vagyok a kutyád hányszor mondjam még el?!~Kiáltott rám. A kezem emeltem ami nem sokkal később az arcán csattant. A feje oldalra bicsaklott és ha nem fogom meg a kezét még el is esik. A francba. Ezt nem terveztem ilyen erősre. Sőt nem is akartam megütni.

Madison szemszöge: 

Megint megtette. Megint megütött. Pedig...azt hittem, hogy többet nem fog bántani. Döbbenten álltam előtte, felé fordítottam a fejem és könnyes szemekkel néztem rá.

-Annyira sajnálom Madi. Nem akartalak bántani. Én csak...megakarlak téged védeni és azért voltam ilyen. Kérlek ne haragudj rám.~Simított végig az arcomon. Egy lépést tettem hátra, fájdalmas tekintettel ejtette vissza kezét maga mellé.

-Magad ellen kéne, hogy megvédj.~Folyt ki egy könnycsepp amit sok másik követett. Mozdulatlanul állt ott, látszólag elgondolkozott azon amit mondtam. Megfordultam és elhagytam a szobát. Sírva mentem át a "saját" szobámba.

Harry szemszöge:

-Magad ellen kéne, hogy megvédj.~Újra és újra lejátszottak a fejemben az előbbi események. A mondata ami nagyon fájt de tudtam, hogy igaza van. Én vagyok rá a legnagyobb veszéllyel, nem tudom kontrollálni magam. El sem hiszem, hogy megütöttem. Én nem akartam őt bántani, sohasem akarnám. Szeretem őt. Majdnem agyonvertem aztán majdnem agyonverték miattam, most pedig megint megütöttem. Annyi szenvedést okoztam már neki. De Louisnak igaza van és nem bírnám elviselni ha megint történne vele valami miattam.
Kimentem a szobából és lesétáltam a lépcsőn.
-Megint megütött.~Hallottam sírós hangját. A szívem összeszorult. Miattam sír.
-Sajnálom Madi.~Ölelte meg Gemma.
-Beszélhetnénk?
-Minek?~Nézett rám haraggal a szemeiben. -Hogy megint megüss?
-Kérlek Madi. Nem foglak bántani ígérem.~Ígértem meg. Szemeit megtörölte majd elindult felém. Mérgesen elhaladt előttem és visszament a szobámba. Utána siettem és becsuktam magam mögött az ajtót. Az ablak előtt állt és kifelé bámult.
-Kérlek Madi, bocsáss meg, én nem akartalak bántani.~Indultam meg felé.
-Akkor miért bántottál?~Fordult felém.
-Én csak....sajnálom.~Hajtottam le fejemet.
-Miért csinálod ezt velem Harry?~Dőlt neki a falnak.
-Sajnálom, esküszöm, hogy nem akartalak bántani.~Tettem egy lépést felé.
-Mégis megtetted. Megint megütöttél.
-Kérlek Madi.~Álltam elé. Kezeim közé fogtam az arcát.
-Szeretlek Madi. A szemedbe mondom, hogy szeretlek.~Suttogtam ajkaira. Légzése felgyorsult és hitetlenkedve nézett rám.
-Nem.~Rázta a fejét. -Ha szeretnél nem bántanál egyfolytában.~Gyorsan elslisszolt mellettem de a keze után nyúltam.
-Kérlek. Csak engedd, hogy bebizonyítsam.~Suttogtam és egyre közelebb hajoltam hozzá. Ajkaink súrolták egymást de még nem csókoltam meg. A szívem hevesen kalimpált.

Madi szemszöge: 

Nem hittem el mikor azt mondta, hogy szeret engem, hiszen az előbb ütött meg. Ha szeretne akkor nem bántani se lelkileg se fizikailag. 

-Kérlek. Csak engedd, hogy bebizonyítsam.~Suttogta és egyre közelebb hajolt hozzám. Ajkai súrolták az enyémet de nem csókolt meg. Azt hiszi azzal ha megcsókol bebizonyítja?

-A csókod nekem nem elég bizonyíték.~Húzódtam el tőle.

-A francba is! Engedd már, hogy bizonyítsak.~Rántott magához.

-Nem kell a csókod Harry.~Löktem el magamtól. Mérgesen nézett a szemeimbe majd megfogta a kezemet és az ágyig rángatott. Lelökött rá és fölém mászott.

-Harry.~Szóltam rá de nem érdekelte. Ajkait az enyémekre nyomta és vadul csókolt. Nem mondom azt mint ami ilyenkor mindenki szokott, hogy jaj de jól csókol, meg felébredtek a lepkéim. Mert ez nem igaz. Rohadtul nem élveztem ezt a csókod és a lepkéim is aludtak. Kezeimmel próbáltam lelökni magamról de szorosan tartotta magát fölöttem. Kezeimet a fejem fölé szegezte és áttért a nyakamra.

-Harry ez fáj.~Rándult meg az arcom amikor erősen a nyakamba harapott.

-Harry, engedj el.~Kiáltottam.

-Kuss.~Ült fel rajtam és a keze csattant az arcomon. Ezt nem hiszem el.

2.évad 1 fejezet. Elengedem

Hi directioners! Eljött ez is...itt a 2.évadnak az 1. fejezete. Kérek mindenkit, ohgy aki elolvassa az írjon kommentet, osszátok meg velem, hogy mit gondoltok! Köszönöm. Szeretlek titeket! :*
Puszi <3
xoxo Barbi

Elengedem

Nem hittem a szememnek! Mi az, hogy Madison Wood? Melyik Madi? Az én Madim? Az lehetetlen mikor eljöttem még otthon volt. Előkaptam a telefonom és tárcsáztam Louis számát.
-Vedd már fel.~Kiáltottam bele az első csörgés után.
-Szia Hazz? Mizu?~Szólt bele jókedvűen.
-Hol van Madi?~Hadartam.
-Öm..mellettem...A lányokkal ruhákat rendelnek a netről. Miért? Történt valami?
-Majd otthon mesélek. Szia Louis.~Nyomtam ki. Megkönnyebbülve fújtam ki a levegőt és a sírra néztem. Ez biztos, hogy friss sír, hiszen 2012 van ráírva és látszik rajta, hogy új. Most aztán tényleg megijedtem.
Visszaindultam a kocsimhoz. Minél előbb otthon akartam lenni és megbizonyosodni róla, hogy Madi tényleg ott van. Nem mintha nem hinnék Louisnak, de mégis csak látni akartam.
Bepattantam az autómba és már mentem is. Amint haza érek felhívom Madit a szobámba, hogy beszéljünk és elmondom neki, hogy visszaadom a szabadságát. Újra azt tehet amit csak akar és oda mehet ahova csak akar. Nem lesz a "tulajdonom" hiszen nem egy tárgy amit kedvemre rángathatok. Ő is egy ember egy érzőlény, még hozzá egy csodálatos ember. Ha tovább itt tartanám, csak megöletném őt és mivel én vagyok a főnök ezért ha olyat csinál meg is kéne vernem. Nem tehetem ezt vele, vele nem. A legfontosabb embert már elveszítettem az életemben ezt a hibát még egyszer nem követem el. tudják, hogy ő a gyenge pontom és ezt minden adandó alkalommal kifogják használni. Nem keverhetem őt ekkora veszélybe, már így is elrabolták miattam. Amikor idehoztam, nem gondoltam volna, hogy ilyen komoly érzelmeket fog kiváltani belőlem a nagyszájúsága és a bátorsága. Eddig egy lány se merte felvállalni a véleményét velem szemben, mind félt a következményektől, de ő nem. Majdnem agyonvertem és még az után is ugyanúgy beszólt, visszaszólt. Nem félt tőlem, vagy ha félt is azt nem mutatta. Mikor a szeme láttára megöltem a szerelmét, hű de szar ezt kimondani, hogy szerelmét. Neki nem lehet James a szerelme, ez így nem helyes, én kéne, hogy legyek a szerelme.  Na mindegy. Még az után is képes volt velem csókolózni. Engedte, hogy megcsókoljam nem húzódott el, pedig borzalmas dolgokat tettem vele. Igazán megtehette volna, hogy egy pofon kíséretében elküld melegebb éghajlatra, de nem tette. Képes volt megbocsájtani és ezt nagyon tisztelem benne. Más lányok csak azért engedték volna, hogy megcsókoljam őket, mert féltek volna a következményeitől. Madi viszont nem félt tőlem és ez tisztán érezhető volt.
Időközben haza értem. Beparkoltam a kocsival a garázsba és már mentem is be a házba. Amint beléptem a nappaliba egy nagy kő esett le a szívemről ahogy láttam, hogy ott röhögcsélnek.
Elmosolyodtam és oda mentem hozzájuk. Leültem Madi mellé és az ölelésembe vontam. Kicsit meglepődött de nem húzódott el. Adtam egy puszit a hajába, felém fordult és rám mosolygott. Viszonoztam a mosolyát és még közelebb húztam magamhoz, szinte már az ölemben ült. Eddig olyan nagy akaraterővel és bátorsággal hangoztattam, hogy majd megmondom neki, hogy elengedem de most, hogy itt lenne rá az alkalom, minden bátorságom és akaraterőm elfogyott. Félek tőle, hogy nem ellenkezne hanem azonnal lelépne és nem jönne vissza hozzám. Félek, hogy örökre elveszítem. Ha megmondom neki akkor biztos, hogy nem fog tiltakozni, hogy már pedig ő itt marad, el fog menni és abba már nem lesz sok beleszólásom. Ha most megteszem ezt a lépést akkor soha többet nem találkozhatok vele, nem láthatom, nem érinthetem, és ez megint az én döntésem miatt lenne. Egy ostoba döntésem miatt már elveszítettem egy lányt. Nem veszíthetek el még egyet, Madit már nem.....de muszáj lesz. Az élete a kezemben van, azzal ha itt tartanám csak a halálos ítéletét írnám alá. Muszáj elengednem őt akármennyire is nehéz. Az ő boldogsága fontosabb az enyémnél.
-Harry.~Lenéztem az ölemben lévő csodálatos lányra.
-Minden rendben?~Mosolygott rám.
-Nem igazán.~Simítottam végig arcán egy szomorú mosoly kíséretében.
-Nem kérdezem meg, hogy mi a baj mert úgy sem mondanád el, de mégis ha valami van azt elmondhatod nekem. Itt leszek melletted.~Adott egy puszit az arcomra.
-Szeretlek Madi..de pont ez a baj...~Suttogtam. Mindenki értetlenül nézett rám.
-Mi? Hogy szeretsz engem?~Kérdezte.
-Nem csak az..hanem, hogy itt leszel mellettem.
-Ezt, hogy érted?~Húzta fel a szemöldökét. Mielőtt megszólalhattam volna Louis felhívott a szobába. Bólintottam és felmentem az emeletre. Loui becsukta az ajtót és rám nézett.
-Mi van veled? Halljam mi történt.~Vágta karba kezeit.
-El kell innen mennie.~Ültem le az ágyra.
-Mégis miért?~Ült le mellém.
-Mert ha velem van akkor az egyenlő azzal is, hogy az életét kockáztatom. A temetőbe Steph sírja mellett láttam egy másik sírt amire az volt írva, hogy Madison Wood 1994-2012. Hirtelen a szívinfarktus majd elkapott mikor megláttam. Azért hívtalak fel, hogy Madi itt van-e.~Hajtottam le a fejem.
-Biztos egy másik lánynak a sírja.~Bólintott.
-Lehet.~Motyogtam.
-Amúgy meg, már mindegy Harry. Egyszer elraboltad most már nem tudod megváltoztatni.
-De igen. Visszaadom az életét és a szabadságát.~Emeltem fel a fejem.
-Ha most elengednéd azzal meg is ölnéd egyben.~Állt fel.
-Te miről beszélsz? Pont, hogy megmenteném.
-Nem, nem Harry. Amint kitenné innen a lábát már el is rabolnák mert tudják, hogy ő veled volt. Nem hülyék Harry tudják, hogy szereted őt. Az első dolguk az lenne, hogy megölik vagy megkínozzák.
-De...~kezdtem.
-Semmi de. Nagyobb biztonságban van úgy, hogyha itt marad.