Hi directioners! Sajnálom, hogy késtem, de itt van a következő rész. Komikat szívesen fogadok. Köszönöm a 64 feliratkozót!
Imádlak titeket :*
puszi
xoxo Barbi
Imádlak titeket :*
puszi
xoxo Barbi
Visszaemlékezések
-Harry.~Simítottam végig az arcán. Eltolt magától és rám nézett.
-Választanák én helyetted, de akkor biztos, hogy itt maradnál. Neked kell tudnod, hogy mitől leszel boldog. De bármit is választasz, bármi történik MINDIG számíthatsz rám, melletted leszek.....vagy alattad...vagy feletted.~Elmosolyodtam és egy puszit adtam az arcára. Életem legnagyobb döntését most kell meghoznom. Szemembe könnyek gyűltek amit fájó arccal nézett.
-Tudom mit akarsz mondani.~Hunyta le szemeit és lehajtotta a fejét.
-Ne-nem tudhatod hiszen én sem tudom még.~Nyeltem le a könnyeimet.
-Madi...szeretlek.~Nézett mélyen a szemembe.
-Harry....ez manipulálásnak számít.~Mondtam.
-Szeretlek.~Suttogta és megcsókolt. Elmondhatatlanul vágytam a közelségére de nem hagyhattam, hogy összezavarjon. Most nem. Lehet, hogy soha nem lesz még egy ilyen lehetőségem. Többször nem engedne el......viszont....nem is akarok elmenni.
-Nem tudom mit tegyek Harry.~Nyögtem ki.
-Azt ami neked jó.~Adott egy puszit az arcomra és a szemembe nézett. Remegni kezdtem mint egy nyárfa levél.
-Az eszemre vagy a szívemre hallgassak?
-Madi...bízok benned. Te is bízz magadban. A jó döntést fogod meghozni.~Fogta kezei közé az enyémet.
-És ha nem?
-De. Jól gondolt végig. Lemegyek egy 5 percre, hogy addig végig tudd gondolni rendesen.~Mosolyodott el, felállt és kiment a szobából.
-Oh persze, hogy fontos. Hiszen ő a mindened ahogy mondtad.~Töröltem le egy könnycseppemet. Harry gyengéden megfogta mind a két csuklóm és a fejem fölé szorította őket. Lehajolt hozzám és mélyen a szemembe fúrta övéit.
-Ő VOLT a mindenem.....de most már TE vagy.~Hangsúlyozta ki a "volt" és a "te" szócskát.
-Nem bírom ezt már Harry. Ha a nevét meghallom elfog az utálat.~Köptem a szavakat.
-Nem is ismerted.~Mondta mérgesen.
-De már annyit hallottam róla. Nem is él de holtában is képes tönkre tenni az életemet.~Morogtam. Most nem számítottam volna rá de Harry keze megint az arcomon végezte. Elmosolyodtam, ezen már nem tudtam mást csinálni.
-Persze védd csak.~Mondtam gúnyosan.
-Fejezd be.~Sziszegte fogai között.
-Mert? Az a liba tönkre tesz teljesen pedig halott.
-FEJEZD BE AZT MONDTAM. STEPHET NE MERÉSZELD A SZÁDRA VENNI TE OLCSÓ RIBANC. STEPH TÖKÉLETES VOLT TE MEG...NÉZZ MAGADRA~Ordított az arcomba. Szavai nagyon rosszul érintettek de nem bírtam mást csinálni csak mosolyogni. Hogy miért? Mert már annyira szánalmasnak találom. Olyan szinten ragaszkodik egy halott személyhez, hogy az már beteges. Nem szóltam semmit csak csöndben feküdtem alatta és vártam, hogy most mi lesz. Idegesen felállt majd a falhoz sétált és erőből bele vert.
-A FRANCBA MADISON, MIÉRT KELL EZT CSINÁLNOD VELEM?~Ordított és rám nézett, szemei könnyesek voltak.
-HOGY NEKEM? ÉN CSAK ELMONDTAM AMIT GONDOLOK ÉS AMI BÁNT, DE HA STEPHRŐL BÁRKI BÁRMI SZÓT MER SZÓLNI AKKOR AZ HALÁLOS BŰN. TE MEGÖLTED A KÉT SZEMEM LÁTTÁRA JAMEST. OTT ÁLLTAM MIKOR MEGHÚZTAD A RAVASZT ÉS UTÁNA MÉG MEG IS ÜTÖTTÉL. AKKOR ÉN MIT SZÓLJAK? MEGÖLTED A SZERELMEM....MONDTAM BÁRMIKOR IS A NEVÉT? EMLEGETTEM ŐT BÁRMIKOR IS? NEM, DE TE MINDIG STEPHEL JÖSSZ. MINDIG STEPH STEPH STEPH, ANNYIRA ELEGEM VAN MÁR. TE MEGÖLTED JAMEST, MERT MEGÖLTE A BARÁTNŐD, ÉN PEDIG ITT CSÓKOLÓZTAM VELED MIUTÁN MEGÖLTED A SZERELMEM. SZERINTED EZ FAIR? A SZEMEMBE NÉZEL ÉS AZT MONDOD, HOGY SZERETSZ UTÁNA MEG LE OLCSÓ KURVÁZOL. NEM CSINÁLOM EZT TOVÁBB ÉRTED?! ÖLJ MEG! ÚGY IS MÁR MAJDNEM MEGTETTED EGY PÁRSZOR. NE HÚZD TOVÁBB AZ IDŐT. TEDD MEG.~Kiabáltam, a könnyeim megállíthatatlanul száguldoztak az arcomon.
-Ölj meg Harry. Csak legyen már végre vége.~Rogytam le a földre zokogva. A többiek lélegzet visszafolytva nézték a "műsort" az ajtóban állva.
-Tedd meg kérlek. Legyen már vége.~Fejem lehajtottam, könnyeim az ölembe potyogtak. Az idegösszeomlás szélén álltam.
-TEDD MEG. ÖLJ MÁR MEG HARRY, MIRE VÁRSZ?! TEDD MEG, KÖNYÖRGÖM.~Nem bírtam ezt tovább elviselni. Ezt a fájdalmat. A hisztérikus zokogás átvette rajtam az uralmat. Nem bírtam megállítani és nem is akartam.
-Nem akarom ezt érezni. Vess neki véget Harry. Húzd meg azt az átkozott ravaszt.
-GYERÜNK TEDD MÁR MEG!~Kaptam fel a fejem.
-Madi.~Suttogta halkan.
-Nem tudom mit tegyek Harry.~Nyögtem ki.
-Azt ami neked jó.~Adott egy puszit az arcomra és a szemembe nézett. Remegni kezdtem mint egy nyárfa levél.
-Az eszemre vagy a szívemre hallgassak?
-Madi...bízok benned. Te is bízz magadban. A jó döntést fogod meghozni.~Fogta kezei közé az enyémet.
-És ha nem?
-De. Jól gondolt végig. Lemegyek egy 5 percre, hogy addig végig tudd gondolni rendesen.~Mosolyodott el, felállt és kiment a szobából.
Visszaemlékezés
-Jó reggelt!~Lökdösött Harry kicsit se finoman.
-Mi van?~Nyitottam ki a szemeimet.
-Reggel.~Mosolyodott el és felállt.
-Igazán elengedhetnél.~Húztam erőltetett mosolyra ajkaimat. Mikor rátérdelt az ágyra én naiv azt hittem, hogy elenged ehelyett ráült a csípőmre és rám vigyorgott.
-De nem foglak.~Legszívesebben úgy pofán basznám, de nem tudom, mert megvagyok bilincselve.
-Seggfej.~Morogtam.
-Na ez csúnya volt.~Húzta fel sértődötten az orrát.
-Ha lesz időm majd megsajnállak.~Mosolyogtam rá gúnyosan.
-Tudod.~Hajolt közel az arcomhoz.
-Mi van?~Nyitottam ki a szemeimet.
-Reggel.~Mosolyodott el és felállt.
-Igazán elengedhetnél.~Húztam erőltetett mosolyra ajkaimat. Mikor rátérdelt az ágyra én naiv azt hittem, hogy elenged ehelyett ráült a csípőmre és rám vigyorgott.
-De nem foglak.~Legszívesebben úgy pofán basznám, de nem tudom, mert megvagyok bilincselve.
-Seggfej.~Morogtam.
-Na ez csúnya volt.~Húzta fel sértődötten az orrát.
-Ha lesz időm majd megsajnállak.~Mosolyogtam rá gúnyosan.
-Tudod.~Hajolt közel az arcomhoz.
-Jobban tennéd ha kedves lennél velem.~Suttogta.
-Igen? Hát te is jobban tennéd.~Mondtam mérgesen.
-Miért te velem mit tudsz csinálni? Hm? Kiabálsz? Azta most nagyon megijedtem.~Nevetett fel.
-Én viszont teljesen tönkre tudlak tenni ha akarlak, eltudom venni az életkedved, az öngyilkosság felé tudlak sodorni.
-Ez már meg van, mondj valami ujjat.~Látszólag nem tetszett neki mondatom.
-Fejezed be mert kezdesz felidegesíteni.~Morogta.
-Nem kérdeztem.~Vontam meg a vállam.
-Na ide figyelj te kis liba, fogd be a pofád.~A szemei szikrákat szórtak ahogy rám nézett.
-Mert ha nem mi lesz?~Húztam vigyorra ajkaimat. Ő is elvigyorodott ami nekem nem jelent jót.
-Tudod mi az a szado-mazo?~Kérdezte ördögien vigyorogva. A levegő meghűlt bennem egy pillanatra. Ez most komoly? Arckifejezésemen elnevette magát.
-Szóval tudod.~Bólogatott.
-És ha tudom akkor mi van?
-Akkor az van, hogy mindjárt abban lesz részed.~Mosolygott.
-Igen? Hát te is jobban tennéd.~Mondtam mérgesen.
-Miért te velem mit tudsz csinálni? Hm? Kiabálsz? Azta most nagyon megijedtem.~Nevetett fel.
-Én viszont teljesen tönkre tudlak tenni ha akarlak, eltudom venni az életkedved, az öngyilkosság felé tudlak sodorni.
-Ez már meg van, mondj valami ujjat.~Látszólag nem tetszett neki mondatom.
-Fejezed be mert kezdesz felidegesíteni.~Morogta.
-Nem kérdeztem.~Vontam meg a vállam.
-Na ide figyelj te kis liba, fogd be a pofád.~A szemei szikrákat szórtak ahogy rám nézett.
-Mert ha nem mi lesz?~Húztam vigyorra ajkaimat. Ő is elvigyorodott ami nekem nem jelent jót.
-Tudod mi az a szado-mazo?~Kérdezte ördögien vigyorogva. A levegő meghűlt bennem egy pillanatra. Ez most komoly? Arckifejezésemen elnevette magát.
-Szóval tudod.~Bólogatott.
-És ha tudom akkor mi van?
-Akkor az van, hogy mindjárt abban lesz részed.~Mosolygott.
**
-Gyere le meg jött Gemma.~Nyitott be a szobába Eleanor. Mérgesen ránéztem majd elsétáltam mellette egyenesen a lépcső felé. Egy aranyosan mosolygó lila hajú lány állt Harryvel szemben.
-Ő itt Madison.~Mutatott rám Harry.
-Áhh Madison, örülök, hogy megismerhetlek.~Nyújtotta a kezét kedvesen.
-Szia Gemma, én is örülök.~Fogtam vele kezet majd megöleltük egymást.
-Hogy lehetsz te ilyen tuskó amikor a húgod ilyen rendes.~Ráztam a fejem értetlenül majd Gemmára mosolyogtam aki elkezdett nevetni.
-Hogy lehet ilyen nagy a szád amikor tudod, hogy mire vagyok képes.~Rázta ő is a fejét miközben megfogta a karom és megszorította.
-Azta de megijedtem.~Forgattam a szemem majd elsétáltam.
-Üvegezzünk.~Kiáltott fel Louis és a konyhába szaladt.
-Nem úgy volt, hogy elmentek?~Mutattam az ajtó felé.
-Nyugi szivi, csak a te kedvedért később megyünk~Vigyorgott rám Liam.
-Megtisztelő.~Mosolyogtam gúnyosan.
-Ül.~Mondta Harry és leült a földre. Az a bizonyos pumpa nagyon felment bennem.
-MI AZ, HOGY ÜL TE SEGGFEJ? NEM VAGYOK A KUTYÁD, HOGY AZT MOND NEKEM, HOGY ÜL!~Ordítottam mire mindenki nagy szemekkel nézett rám.
-Én félek tőled.~Mászott arrébb Niall mire felnevettem. Harry gyorsan felpattant és a falnak tolt. A nyakamat szorította miközben mérgesen nézett a szemembe.
-TE VELEM NEM ORDIBÁLSZ, VILÁGOS?~Ordította a képembe.
-TE MEG NEM MONDOD AZT NEKEM, HOGY ÜL.~Rúgtam oda ahol a nap nem süt.
-Ő itt Madison.~Mutatott rám Harry.
-Áhh Madison, örülök, hogy megismerhetlek.~Nyújtotta a kezét kedvesen.
-Szia Gemma, én is örülök.~Fogtam vele kezet majd megöleltük egymást.
-Hogy lehetsz te ilyen tuskó amikor a húgod ilyen rendes.~Ráztam a fejem értetlenül majd Gemmára mosolyogtam aki elkezdett nevetni.
-Hogy lehet ilyen nagy a szád amikor tudod, hogy mire vagyok képes.~Rázta ő is a fejét miközben megfogta a karom és megszorította.
-Azta de megijedtem.~Forgattam a szemem majd elsétáltam.
-Üvegezzünk.~Kiáltott fel Louis és a konyhába szaladt.
-Nem úgy volt, hogy elmentek?~Mutattam az ajtó felé.
-Nyugi szivi, csak a te kedvedért később megyünk~Vigyorgott rám Liam.
-Megtisztelő.~Mosolyogtam gúnyosan.
-Ül.~Mondta Harry és leült a földre. Az a bizonyos pumpa nagyon felment bennem.
-MI AZ, HOGY ÜL TE SEGGFEJ? NEM VAGYOK A KUTYÁD, HOGY AZT MOND NEKEM, HOGY ÜL!~Ordítottam mire mindenki nagy szemekkel nézett rám.
-Én félek tőled.~Mászott arrébb Niall mire felnevettem. Harry gyorsan felpattant és a falnak tolt. A nyakamat szorította miközben mérgesen nézett a szemembe.
-TE VELEM NEM ORDIBÁLSZ, VILÁGOS?~Ordította a képembe.
-TE MEG NEM MONDOD AZT NEKEM, HOGY ÜL.~Rúgtam oda ahol a nap nem süt.
**
-Szia.~Nyitott be Eleanor és idefutott hozzám. Szorosan megölelt majd elhúzódott tőlem és leült a székre.
-Harry mesélte, hogy mi történt ezért nem kérdezem meg. Jól vagy?~Nézett rám aggódva.
-Most már jól.~Bólogattam mosolyogva.-Harry olyan fura mi történt vele?
-Ugye? Én is észre vettem, hogy milyen kis aranyos lett. Nagyon aggódott érted. Már mindenkit az őrületbe kergetett. Percenként megkérdezte Louist, hogy "találtál már valamit"?!~Mélyítette el a hangját mire elnevettem magam.
-De tényleg már nagyon idegesítő volt. A szobája olyan mintha bomba robbant volna, szinte majdnem mindent szétvert idegességében. Senkit nem hagyott aludni mert vagy ordibált, vagy "mindenki keresse Madit ahol csak tudja" akció volt.~Nevetett fel ő is.
-Louis még az ágy alá is benézett, hogy ott vagy-e.~Jókat nevettem azon amiket Eleanor mondott.
-De miért csinálja ezt?~Értetlenkedtem.
-Szerintem szerelmes beléd, csak még saját magának sem vallja be, mert még mindig a "Steph" korszakába képzeli magát. El kéne már fogadnia, hogy Steph meghalt. Nem szabad a múltban élni, kapcsolnia kéne, hogy az az időszak elmúlt. A jelenre kell koncentrálni és a jelenbe már te vagy benne Madi és nem Steph.
-Nem zavarok?~Kérdezte egy rekedt hang az ajtóból mire mind a ketten ugrottunk egy kicsit.
-Nem.~Mosolyodtam el.
-Majd még jövök Madi.~Állt fel Eleanor, adott egy puszit a fejemre és kiment a kórteremből. Harry elmosolyodott és mellém sétált.
-Jobban vagy?~Simította kezét a homlokomra.
-Sokkal.~Vigyorodtam el.
-Miket mondott neked Eleanor?~Ült le.
-Elmesélte, hogy az agyukra mentél, és hogy mennyire aggódtál értem.~Mosolyogtam.
-Eleanor biztos túlzott.~Vágta karba a kezeit.
-Biztos.~Nevettem.-Azért verted szét a szobád.
-Ezt is elmondta?~Tátotta el a száját. Mosolyogva bólogattam.
-Miért aggódtál értem ennyire?
-Mert nem tudtam, hogy mi van veled, élsz-e még vagy már..nem.~Halkult el a hangja.
-Hogy találtatok meg?
-Mikor felhívtatok minket lenyomoztuk a hívást.~Hajtotta le a fejét.
-Köszönöm.~Fogtam meg a kezét. Felnézett rám és elmosolyodott.
-Elintézem, hogy haza jöhess.~Állt fel és kiment a szobából.
**
-Harry.~Kiáltottam.
-Madi.~Kiáltott vissza.
-Ülj le az ágyra és akkor kimegyek.~Mosolyogtam.
-Leültem.~Óvatosan kinyitottam az ajtót és kilestem rajta. Mikor megláttam, hogy az ágyon ül kimentem. Lassú léptekkel közelítettem meg majd rávetettem magam. Próbáltam fölül maradni ami olyan 2 másodpercig ment is. Kezeit a testem mellé szorította és a derekamra ült. Mind a két keze szabad volt nekem viszont mind a két kezem használhatatlanná vált.
-Olyan gonosz vagy velem.~Sértődtem meg.
-Te kezdted.~Háborodott fel.
-Te böktél meg.~Nyújtottam ki rá a nyelvem.
-Igen miután te megböktél.~Két kezét a fejem mellé tette és lehajolt hozzám.
-Most azt csinálhatnék veled amit csak akarok.~Húzta perverz vigyorra ajkait.
-Nem csinálnál semmi olyat.~Mosolyodtam el.
-Biztos vagy benne?~Húzta fel a szemöldökét.
-Nem.~Nevettem.
-Na ugye?!~Mellém dőlt és kezét átdobta rajtam.
-Még mindig nem értem, hogy miért lettél ilyen rendes.~Néztem rá.
-Fogd be. Elrontod a pillanatot.~Mosolyodott el.
-Kapd be
-Vedd elő.~Mászott fölém. Ajkaival közelített felém, nem hajoltam el...most nem. Idegtépő lassúsággal csókolt meg. Ajkai óvatosan mozogtak enyémeken, mintha porcelánból lennének. Nyelve végig nyalta alsó ajkam bejutásért esedezve. Ajkaim elnyíltak, határozottan de mégis gyengéden csúsztatta át nyelvét.
**
Nem hittem el mikor azt mondta, hogy szeret engem, hiszen az előbb ütött meg. Ha szeretne akkor nem bántani se lelkileg se fizikailag.
-Kérlek. Csak engedd, hogy bebizonyítsam.~Suttogta és egyre közelebb hajolt hozzám. Ajkai súrolták az enyémet de nem csókolt meg. Azt hiszi azzal ha megcsókol bebizonyítja?
-A csókod nekem nem elég bizonyíték.~Húzódtam el tőle.
-A francba is! Engedd már, hogy bizonyítsak.~Rántott magához.
-Nem kell a csókod Harry.~Löktem el magamtól. Mérgesen nézett a szemeimbe majd megfogta a kezemet és az ágyig rángatott. Lelökött rá és fölém mászott.
-Harry.~Szóltam rá de nem érdekelte. Ajkait az enyémekre nyomta és vadul csókolt. Nem mondom azt mint ami ilyenkor mindenki szokott, hogy jaj de jól csókol, meg felébredtek a lepkéim. Mert ez nem igaz. Rohadtul nem élveztem ezt a csókod és a lepkéim is aludtak. Kezeimmel próbáltam lelökni magamról de szorosan tartotta magát fölöttem. Kezeimet a fejem fölé szegezte és áttért a nyakamra.
-Harry ez fáj.~Rándult meg az arcom amikor erősen a nyakamba harapott.
-Harry, engedj el.~Kiáltottam.
-Kuss.~Ült fel rajtam és a keze csattant az arcomon. Ezt nem hiszem el.
**
-Te is szerelmes voltál Stephbe?~Döbbentem meg.
-Igen. Az egész egy buliban kezdődött. A haverokkal voltunk ott és megláttam őt. Már akkor nagyon megtetszett nekem. Elkértem a telefon számát, többször is randiztunk, aztán egy nap előbb haza értem a munkából. Hangokat hallottam az emeletről, felmentem és megláttam Stephet és Harryt. Dugtak.~Mosolyodott el fájdalmasan.
-Egy világ omlott össze bennem. Stephet elküldtem a picsába Harryvel együtt. Pár napra rá összejöttek és Steph mindennap hozzánk járt. El nem tudod képzelni, hogy milyen érzés lehetett. Harry miatt meghalt, Steph is és a szüleim is. Mindent elvett tőlem ami számított nekem...most rajtam a sor.
-Sajnálom.~Motyogtam és felálltam.
-Én sajnálom azt ami veled fog történni...de te vagy az egyetlen olyan személy akivel bántani tudom őt.~Simított végig az arcomon.
-Honnan tudod, hogy olyan fontos vagyok neki. Én nem úgy veszem észre.~Hajtottam le a fejem.
-Onnan, hogyha a szemedbe nézek Stephet látom, biztos vagyok benne, hogy erre ő is felfigyelt és mert mikor megtudta, hogy itt vagy elkezdett fenyegetőzni. Szeret téged és ez az egyetlen pont ahol megtudom sebezni. Sajnállak mert te nem ezt érdemelnéd.~Ment ki az ajtón.
-Igen. Az egész egy buliban kezdődött. A haverokkal voltunk ott és megláttam őt. Már akkor nagyon megtetszett nekem. Elkértem a telefon számát, többször is randiztunk, aztán egy nap előbb haza értem a munkából. Hangokat hallottam az emeletről, felmentem és megláttam Stephet és Harryt. Dugtak.~Mosolyodott el fájdalmasan.
-Egy világ omlott össze bennem. Stephet elküldtem a picsába Harryvel együtt. Pár napra rá összejöttek és Steph mindennap hozzánk járt. El nem tudod képzelni, hogy milyen érzés lehetett. Harry miatt meghalt, Steph is és a szüleim is. Mindent elvett tőlem ami számított nekem...most rajtam a sor.
-Sajnálom.~Motyogtam és felálltam.
-Én sajnálom azt ami veled fog történni...de te vagy az egyetlen olyan személy akivel bántani tudom őt.~Simított végig az arcomon.
-Honnan tudod, hogy olyan fontos vagyok neki. Én nem úgy veszem észre.~Hajtottam le a fejem.
-Onnan, hogyha a szemedbe nézek Stephet látom, biztos vagyok benne, hogy erre ő is felfigyelt és mert mikor megtudta, hogy itt vagy elkezdett fenyegetőzni. Szeret téged és ez az egyetlen pont ahol megtudom sebezni. Sajnállak mert te nem ezt érdemelnéd.~Ment ki az ajtón.
**
Louis leparkolt a ház elé. Kiszálltunk a kocsiból.
-Gyere.~Intett Louis fejével a ház felé. Nem mondtam semmit csak megfordultam és elindultam a másik irányba.
-Madi.~Hallottam meg azt a rekedtes hangot. Nem fordultam meg, még csak jelét se adtam annak, hogy hallottam volna. A szél belekapott a hajamba és a hideg futkosott a hátamon de nem érdekelt, csak mentem előre.
-Madison.~Fogta meg hátulról a kezemet.
-Engedj el.~Mondtam de nem fordultam felé.
-Gyere be a házba.~Mondta keményen.
-Minek? Miért menjek veled ha sose leszek neked annyira fontos mint Steph?~Kiabáltam.
-Ezt inkább bent beszéljük meg.~Fordult meg.
-Nem beszélek meg veled semmit Harry.~Morogtam és a kezem kitéptem övéi közül.
-Gyere be a házba.~Kapta el a csuklóm és maga után húzva elindult befelé.
-Hagyj békén.~Mondtam és próbáltam kiszabadulni.
-Fejezd be.~Fordult felém és türelmetlenül nézett rám.
-Engedj el.~Ficánkoltam. Szorított fogásán ami miatt nyavajogni kezdtem.
-Befejezed?~Kérdezte.
-Engedj már el.~Még jobban megszorította a kezem.
-Oké.~Kiáltottam. Elengedte a csuklóm és összekulcsolta kezünket. Bementünk a házba onnan pedig egyenesen a szobájába. Kulcsra zárta az ajtót ami miatt megforgattam a szemeimet.
Mi a fasznak kell bezárni azt a kurva ajtót?!
Mérgesen álltam karba tett kezekkel. Elém lépett és a szemembe nézett. Legszívesebben úgy képen törölném....és megis teszem. Kezem az arcán csattant ami miatt oldalra bicsaklott a feje. A meglepődöttség csak úgy sugárzott belőle. Hirtelen a falnak lökött és mérgesen rám nézett.
-Soha...ne...merészelj...megütni.~Sziszegte.
-Az tetszik amikor te ütsz meg engem de fordítva már nem?!~Mosolyodtam el gúnyosan.
-Rohadtul állj le mert bajok lesznek.~Állt elém.
-Nem érdekel. Megakarsz ütni? Üss. Már megtetted egy párszor nem lesz újdonság. Elakarsz hordani mindennek? Mondj rólam amit csak akarsz már mindent hallottam. Agyon akarsz verni? Verj. Ez se lesz új dolog, tedd meg.~Néztem mélyen és keményen a szemébe.
-Csak veled akarok lenni Madi.~Mondta és még közelebb lépett hozzám. Testünk összeért, éreztem a szívverését.
-Miért csinálod ezt velem? Már mondtam, üss meg vagy verj agyon, mondj rólam amit csak akarsz, de az érzéseimmel ne játsz.~Fakadtam ki.
-Nem akarok játszani az érzéseiddel.~Suttogta és végig simított arcomon.
-Pár órája még azt mondtad, hogy semmit nem jelentek neked. Akkor most miért csinálod ezt?~Csúsztam le a falmentén.
-Madi, figyelj rám.~Guggolt le elém, fejemet felemelte és kényszerített, hogy a szemébe nézzek.
-Szeretlek érted? Veled akarok lenni. Ismerem a bátyjámat. Azért mondtam azokat, hogy elengedjen. Ha azt hiszi, hogy nem szeretlek akkor nem fog bántani.
-Hogy hihetnék neked?~Kérdeztem remegő hangon.
-Madi figyelj.~Mászott hozzám a lehető legközelebb.
-Szeretlek.~Mondta mélyen a szemembe nézve.
-Szeretlek! Érted? Szeretlek.~Simított végig az arcomon. Nem mondtam semmit. Mit mondhatnék erre? Pár órája még azt mondta, hogy nem szeret most meg....
Felhúzott a földről és az ágyhoz vezetett. Lefektetett rá majd befeküdt mellém. Nem szóltunk egy szót sem, nem csináltunk semmit csak néztünk egymás szemébe.
-Gyere.~Intett Louis fejével a ház felé. Nem mondtam semmit csak megfordultam és elindultam a másik irányba.
-Madi.~Hallottam meg azt a rekedtes hangot. Nem fordultam meg, még csak jelét se adtam annak, hogy hallottam volna. A szél belekapott a hajamba és a hideg futkosott a hátamon de nem érdekelt, csak mentem előre.
-Madison.~Fogta meg hátulról a kezemet.
-Engedj el.~Mondtam de nem fordultam felé.
-Gyere be a házba.~Mondta keményen.
-Minek? Miért menjek veled ha sose leszek neked annyira fontos mint Steph?~Kiabáltam.
-Ezt inkább bent beszéljük meg.~Fordult meg.
-Nem beszélek meg veled semmit Harry.~Morogtam és a kezem kitéptem övéi közül.
-Gyere be a házba.~Kapta el a csuklóm és maga után húzva elindult befelé.
-Hagyj békén.~Mondtam és próbáltam kiszabadulni.
-Fejezd be.~Fordult felém és türelmetlenül nézett rám.
-Engedj el.~Ficánkoltam. Szorított fogásán ami miatt nyavajogni kezdtem.
-Befejezed?~Kérdezte.
-Engedj már el.~Még jobban megszorította a kezem.
-Oké.~Kiáltottam. Elengedte a csuklóm és összekulcsolta kezünket. Bementünk a házba onnan pedig egyenesen a szobájába. Kulcsra zárta az ajtót ami miatt megforgattam a szemeimet.
Mi a fasznak kell bezárni azt a kurva ajtót?!
Mérgesen álltam karba tett kezekkel. Elém lépett és a szemembe nézett. Legszívesebben úgy képen törölném....és megis teszem. Kezem az arcán csattant ami miatt oldalra bicsaklott a feje. A meglepődöttség csak úgy sugárzott belőle. Hirtelen a falnak lökött és mérgesen rám nézett.
-Soha...ne...merészelj...megütni.~Sziszegte.
-Az tetszik amikor te ütsz meg engem de fordítva már nem?!~Mosolyodtam el gúnyosan.
-Rohadtul állj le mert bajok lesznek.~Állt elém.
-Nem érdekel. Megakarsz ütni? Üss. Már megtetted egy párszor nem lesz újdonság. Elakarsz hordani mindennek? Mondj rólam amit csak akarsz már mindent hallottam. Agyon akarsz verni? Verj. Ez se lesz új dolog, tedd meg.~Néztem mélyen és keményen a szemébe.
-Csak veled akarok lenni Madi.~Mondta és még közelebb lépett hozzám. Testünk összeért, éreztem a szívverését.
-Miért csinálod ezt velem? Már mondtam, üss meg vagy verj agyon, mondj rólam amit csak akarsz, de az érzéseimmel ne játsz.~Fakadtam ki.
-Nem akarok játszani az érzéseiddel.~Suttogta és végig simított arcomon.
-Pár órája még azt mondtad, hogy semmit nem jelentek neked. Akkor most miért csinálod ezt?~Csúsztam le a falmentén.
-Madi, figyelj rám.~Guggolt le elém, fejemet felemelte és kényszerített, hogy a szemébe nézzek.
-Szeretlek érted? Veled akarok lenni. Ismerem a bátyjámat. Azért mondtam azokat, hogy elengedjen. Ha azt hiszi, hogy nem szeretlek akkor nem fog bántani.
-Hogy hihetnék neked?~Kérdeztem remegő hangon.
-Madi figyelj.~Mászott hozzám a lehető legközelebb.
-Szeretlek.~Mondta mélyen a szemembe nézve.
-Szeretlek! Érted? Szeretlek.~Simított végig az arcomon. Nem mondtam semmit. Mit mondhatnék erre? Pár órája még azt mondta, hogy nem szeret most meg....
Felhúzott a földről és az ágyhoz vezetett. Lefektetett rá majd befeküdt mellém. Nem szóltunk egy szót sem, nem csináltunk semmit csak néztünk egymás szemébe.
**
-Karolina egy régi barátom. Még Steph egyik legjobb barátnője volt.
-Hát ez rohadt jó, már megint Steph.~Fújtattam.
-Madi....Steph a múltam, nem tudom csak úgy eltörölni és nem is akarom.
-Szerinted nekem milyen, hogy mindig Stephről van szó? Mindig előtűnik Steph. Annyira elegem van már.~Fakadtam ki és könnyeim utat találtak maguknak. Nem bírom ezt tovább. Egyszerűen nem megy. Mindig Steph. Megőrülök....ha már csak a nevét is meghallom.
-Elhiszem, hogy rossz lehet, de értsd meg Madi....Steph egy fontos személy az életemben.-Oh persze, hogy fontos. Hiszen ő a mindened ahogy mondtad.~Töröltem le egy könnycseppemet. Harry gyengéden megfogta mind a két csuklóm és a fejem fölé szorította őket. Lehajolt hozzám és mélyen a szemembe fúrta övéit.
-Ő VOLT a mindenem.....de most már TE vagy.~Hangsúlyozta ki a "volt" és a "te" szócskát.
-Nem bírom ezt már Harry. Ha a nevét meghallom elfog az utálat.~Köptem a szavakat.
-Nem is ismerted.~Mondta mérgesen.
-De már annyit hallottam róla. Nem is él de holtában is képes tönkre tenni az életemet.~Morogtam. Most nem számítottam volna rá de Harry keze megint az arcomon végezte. Elmosolyodtam, ezen már nem tudtam mást csinálni.
-Persze védd csak.~Mondtam gúnyosan.
-Fejezd be.~Sziszegte fogai között.
-Mert? Az a liba tönkre tesz teljesen pedig halott.
-FEJEZD BE AZT MONDTAM. STEPHET NE MERÉSZELD A SZÁDRA VENNI TE OLCSÓ RIBANC. STEPH TÖKÉLETES VOLT TE MEG...NÉZZ MAGADRA~Ordított az arcomba. Szavai nagyon rosszul érintettek de nem bírtam mást csinálni csak mosolyogni. Hogy miért? Mert már annyira szánalmasnak találom. Olyan szinten ragaszkodik egy halott személyhez, hogy az már beteges. Nem szóltam semmit csak csöndben feküdtem alatta és vártam, hogy most mi lesz. Idegesen felállt majd a falhoz sétált és erőből bele vert.
-A FRANCBA MADISON, MIÉRT KELL EZT CSINÁLNOD VELEM?~Ordított és rám nézett, szemei könnyesek voltak.
-HOGY NEKEM? ÉN CSAK ELMONDTAM AMIT GONDOLOK ÉS AMI BÁNT, DE HA STEPHRŐL BÁRKI BÁRMI SZÓT MER SZÓLNI AKKOR AZ HALÁLOS BŰN. TE MEGÖLTED A KÉT SZEMEM LÁTTÁRA JAMEST. OTT ÁLLTAM MIKOR MEGHÚZTAD A RAVASZT ÉS UTÁNA MÉG MEG IS ÜTÖTTÉL. AKKOR ÉN MIT SZÓLJAK? MEGÖLTED A SZERELMEM....MONDTAM BÁRMIKOR IS A NEVÉT? EMLEGETTEM ŐT BÁRMIKOR IS? NEM, DE TE MINDIG STEPHEL JÖSSZ. MINDIG STEPH STEPH STEPH, ANNYIRA ELEGEM VAN MÁR. TE MEGÖLTED JAMEST, MERT MEGÖLTE A BARÁTNŐD, ÉN PEDIG ITT CSÓKOLÓZTAM VELED MIUTÁN MEGÖLTED A SZERELMEM. SZERINTED EZ FAIR? A SZEMEMBE NÉZEL ÉS AZT MONDOD, HOGY SZERETSZ UTÁNA MEG LE OLCSÓ KURVÁZOL. NEM CSINÁLOM EZT TOVÁBB ÉRTED?! ÖLJ MEG! ÚGY IS MÁR MAJDNEM MEGTETTED EGY PÁRSZOR. NE HÚZD TOVÁBB AZ IDŐT. TEDD MEG.~Kiabáltam, a könnyeim megállíthatatlanul száguldoztak az arcomon.
-Ölj meg Harry. Csak legyen már végre vége.~Rogytam le a földre zokogva. A többiek lélegzet visszafolytva nézték a "műsort" az ajtóban állva.
-Tedd meg kérlek. Legyen már vége.~Fejem lehajtottam, könnyeim az ölembe potyogtak. Az idegösszeomlás szélén álltam.
-TEDD MEG. ÖLJ MÁR MEG HARRY, MIRE VÁRSZ?! TEDD MEG, KÖNYÖRGÖM.~Nem bírtam ezt tovább elviselni. Ezt a fájdalmat. A hisztérikus zokogás átvette rajtam az uralmat. Nem bírtam megállítani és nem is akartam.
-Nem akarom ezt érezni. Vess neki véget Harry. Húzd meg azt az átkozott ravaszt.
-GYERÜNK TEDD MÁR MEG!~Kaptam fel a fejem.
-Madi.~Suttogta halkan.
