Üdvözöllek

Üdvözöllek a blogon. Ha tetszik iratkozz fel, komizz és pipálj.

2015. február 7., szombat

2.Évad 14.fejezet Fordulópont

Hi directioners! Nagyon sajnálom a rengetek késést. Kérlek szépen titeket, hogy komizzatok és osszátok meg velem a blogról és a részről való gondolataitokat.
puszi
xoxo Barbi

Fordulópont



Harry szemszöge:



Kinyitottam könnyes szemeimet. Felültem és körül néztem.
Steph.
Nem is vagy itt ugye?
Csak álmodtam.
Nagyot sóhajtva tettem vissza fejemet a párnára.
-Harry.~Nyitott be az ajtón Louis.
-Találtunk valamit.~Ült le az ágy szélére. Felé fordultam és várakozva néztem rá. A zsebéből elővette Madi telefonját.
-A földesúttól 10 km-re találtuk.~Mondta majd kiment a szobából.
Madi.
Mi lehet veled?


Madi szemszöge:


-Szarul nézel ki.~Lépett be a szobába Chris.
-Csak utól akarlak érni.~Vágtam vissza. 
-Kuss.~Mordult rám. 
-Na drágám.~Hajolt le hozzám.
-Nem vagy éhes? Hiszen már a nagy pofád miatt 4 napja nem kaptál enni.~Vigyorgott az arcomba. Rámosolyogtam majd arcon köptem.
-Tartsd meg magadnak a lopott kajádat.~Szűrtem ki fogaim között. Kezei belekaptak a hajamba és erősen megszorították.
-Saját magadnak keresed a bajt.~Morogta majd kisétált a szobából. Hangosan sóhajtva döntöttem fejemet a falnak.
Harry. 
Mi lehet veled?


Chris szemszöge:


Leültem a kedvenc fekete fotelembe. 
Elbizonytalanodtam.
Ez a lány, annyira nem érdemli meg amit teszek vele. 
Sosem akartam olyan lenni mint Harry, és tessék. Mégis azzá váltam. Soha nem értettem egyet a módszereivel, mégis őt szerette az a nő aki nekem a világot jelentette.
A családomat is elvesztettem. Gemma gyűlöl, Harry megakar ölni, barátaim nincsenek. 


Visszaemlékezés



-Neki miért jön be mindig az élet? Elvette tőlem Stephet, aztán pedig megölték miatta.~Dühöngtem.
-Nyugodj meg Kris. Te sokkal értékesebb vagy mint Harry. Ha Stephnek ő kell akkor meg is érdemli. Majd rájön mit veszített.~Szorította meg a kezem bíztatásként Gemma. 
-De én szeretem őt.
-Tudom.~Ölelt magához szorosan. 
-Elegem van.
-Túl leszünk rajta együtt....de ígérj meg nekem valamit.
-Mit?
-Hogy soha nem leszel olyan mint Harry.~Tolt el magától és a szemembe nézett.
-Megígérem.

Visszaemlékezés vége. 

Hazudtam neki. Csalódott bennem. Pedig ő volt az a személy az életemben, aki Stephen kívül a legfontosabb volt nekem. Őt is elvesztettem, a saját hülyeségem miatt. Fájdalmat okoztam neki..és mindenki másnak a környezetemben.
Felálltam és vissza sétáltam Madihez. A falnak döntött fejjel, könnyes szemekkel bámult maga elé. Leültem mellé, egy ideig csendben voltam, majd megszólaltam. 
-Tudod. Mindenkit elvesztettem aki valaha fontos volt nekem. Anyát, Gemmát, Stephet...és még Harryt is. Senkim és semmim nem maradt csak a bosszú...de nekem az nem kell. Elegem van abból, hogy mindig én vagyok a rossz fiú, akinek nincs szíve. De van, van szívem, még pedig nagy és érzékeny, amit megkeményített az élet. Feladom Madi. Haza mehetsz, boldog lehetsz, Harry is boldog lehet, nem érdekel többé a bosszú. Csak véget akarok vetni ennek az egésznek....
Szemeimből megeredtek a könnyek, nem akartam vissza fogni. 
-Tudod mit gondolok?~Kérdezte halkan. Válaszként megráztam a fejemet. 
-Azt..., hogy te egy nagyon jó ember vagy, akit az élet rossz irányba vitt, akinek rengeteget adott a rosszból, de nem vagy vele egyedül. Vannak emberek akiknek jobb életük van mint a tiéd, de az övék se csak a boldogságról szól. Azért kaptad ezt az életet, mert elég erős vagy, hogy kibírd, hogy megéld. 
-De legalább csak egyetlen egy okom lenne, hogy éljek....csak egy.
-Tudod, hogy én hányszor gondolkoztam miközben Harrynél voltam, hogy öngyilkos leszek? Meg se tudom számolni. Amikor teljesen a padlón voltam, és nem érdekelt semmi csak az, hogy vége legyen ennek a fájdalomnak amit éreztem. A szívemre tettem a kezem.~Mondta és a kezemet megfogva a szívére helyezte.
-Érzed? Érzed ahogy dobog? Ő sem adja fel, azért nem adja fel, hogy én élhessek. Már is van egy okom, hogy éljek, és ugyanígy neked is.~Tette át kezemet az én szívemre. A szemembe nézett és elmosolyodott. 
Már hosszú idők óta először éreztem úgy, hogy valaki nem gyűlölettel néz rám.
Szorosan magamhoz öleltem és adtam a hajába egy puszit. 
-Köszönöm.~Suttogtam a fülébe. 
-Nem kell megköszönnöd. De azért egy fürdésnek most nagyon örülnék.
-Persze, gyere.~Álltam fel, és felsegítettem őt is a földről.


Madi szemszöge:


-Remélem ez a szoba megfelelő lesz számodra.~Mosolygott rám.
-Persze, de hol vagyunk?~Kérdeztem.
-Los Angelesben. Holnap pedig vissza viszlek Harryhez.
-Mi már Harryvel nem vagyunk együtt.~Mondtam halkan.
-Nem?
-Nem. Szakítottunk.~Ültem le az ágyra.
-Értem.~Láttam, hogy érdekelte, hogy miért, de nem kérdezte meg.
-Megcsalt. Majd megölte azt a nőt, előtte pedig összevesztünk, annyira, hogy megkértem, hogy öljön meg. Mikor ezt elmondta nekem, választhattam, hogy ott maradok vele, vagy elmegyek. Nagyon nehéz volt meghozni a döntést, de jól döntöttem. Haza költöztem...aztán pedig rám küldte Ashleyt, hogy minden lélegzet vételemről számoljon be neki.~Mosolyodtam el.
-Sajnálom Madi, amiket veled tettem.~Nézett rám szomorúan.
-Közel nem csináltál velem olyanokat mint Harry.~Tettem egyik kezemet a vállára.
-De akartam....Na menj zuhanyozni, addig hozok neked ruhákat.~Állt fel.
-Rendben, köszönöm.~Adtam egy puszit az arcára.
A fürdőbe érve megnyitottam a vizet, amíg levetkőzök addig is telik a kád. Belenéztem a nagy tükörbe és majdnem elhánytam magam.
Pfúúj.
A hajamból zsíros kenyeret lehetne csinálni, már csak kenyér kéne hozzá. El is fordultam onnan, hogy ne is lássam magam. Gyorsan levettem a ruhámat és a belemásztam a kádba. A forró víz égette a bőröm, de olyan jól esett végre egy kis meleg. Pár sebemet csípte de próbáltam nem oda figyelni rá. Hirtelen kinyílt az ajtó ami miatt ijedtemben sikítottam egyet.
-Nyugi, nem leselkedni jövök, csak a ruhákat hoztam be.~Nevetett Chris.
-Sicc.~Fröcsköltem le, mire nevetve kiment a szobából.




-Így már mindjárt más.~Mosolyogtam a tükörképemre. Most boldognak éreztem magam, viszont a külsőm nem ezt ábrázolta. Rendbe szedtem magam mégis olyan megviseltnek néztem ki. A szemeim karikásak voltak, még a smink se tüntette el teljesen. Még, hogy a smink csodákra képes, a frászt....vagy csak én vagyok rohadt béna.
-Gyönyörű vagy.~Szólalt meg mögülem Chris mire ugrottam egyet. Nem is vettem észre, hogy bejött, főleg nem azt, hogy mögém állt.
-Ne hazudj. Borzasztóan nézek ki.~Hajtottam le a fejem.
-Ne viccelj. Csodálatos vagy.~Simított végig a hajamon.
-Köszönöm Chris.~Mosolyogtam rá.
-Nem kell megköszönnöd. Gyere, hozattam fel kaját.~Húzott ki a fürdőszobából. Az ágyra ültem, majd az ölembe nyomott egy tálcát, amin finom spagetti volt.
-Köszö~Szakított félbe az ajtó roppanása. Nagy szemekkel néztem az ajtóban álló Harryt és a többieket. Pár lépéssel bevonultak a szobába és mind Chrisre szegezték a fegyverüket. Mögöttük a lányok jöttek be Gemmával együtt. Gemma és Chris tekintette azonnal találkozott, Gemma mérgesen, Chris megbánóan ézett rá.
-Mi az utolsó mondanivalód?~Sziszegte Harry. Felocsúdtam és Chris elé siettem.
-Tegyétek le a fegyvert!~Még én is meglepődtem a határozott hangomon. Meglepődve néztek rám.
-Mit csinálsz?~Kérdezte Harry.
-Tegyétek le!~Néztem mérgesen rájuk. Harryn kívül mindenki eltette a fegyverét, de ő kitartóan tartotta Chrisre, vagyis rám mivel én álltam előtte.
-Menj onnan Madi ha nem akarod, hogy téged öljelek meg.
-Nem!
-Menj onnan.
-Nem!
-Menjél már onnan.~Kiáltott rám.
-Nem!~Kiabáltam én is. Szikrázó szemekkel dobta el a fegyverét és egy lépéssel előttem termedt.
-Azt mondtam, hogy menj innen, akkor meg?~Kiáltott az arcomba.
-Nem vagyok a rabszolgád.~Én is meglepődtem magamon, hogy egy ilyen helyzetben milyen bátor vagyok.
-Fejezd be Madi, mert rossz vége lesz.
-Mi? Megütsz? Szerinted nem szoktam még meg tőled.~Mosolyodtam el gúnyosan. A meglepődöttség csak úgy sugárzott belőle.
-Takarodj.~Lökött félre.
-TE takarodj. Te törtél ránk.~Álltam elé megint.
-Tán megzavartam valamit?
-Igen!....A spagetti evésemet.
-Normális vagy Madi?!~Fogta meg a kezem és az ajtó felé kezdett húzni.
-Hagyjál.~Téptem ki magam a kezei közül.
-Na most fejezd be.~Kapott utánam.
-Mi a fasz van veled?
-Velem?
-Igen. Teljesen be vagy kattanva.
-Én? Te hülye vagy? Te szegeztél fegyvert a saját testvéredre.
-Mi van? Elrabolt téged. Bántott téged.
-Jajj kérlek, mintha te nem azt csinálnád folyton.
-Neked minden kis ész kiszökött a fejedből?~Rázott meg egy kicsit.
-Nekem legalább volt, veled ellentétben.
-Madi!
-Menj innen Harry.
-Mi van? Te hülye vagy? Jöttelek kiszabadítani te meg elküldesz?
-Már nem vagyunk együtt Harry. Nem tartozol értem felelősséggel.
-Te tényleg pszichológiai esett vagy.
-Én? Szerintem inkább te. Nem én vagyok az aki emberek százait öli meg, és a saját testvérére is fegyvert szegez.
-FEJEZZÉTEK BE! Olyanok vagytok mint egy rossz házaspár.~Bosszankodott Gemma.
-Gyerünk, vigyétek ki innen Madit.~Intett Louisnak.
-Innen aki először ki fog menni azok ti lesztek.~Mondtam.
-Pfúúú Madi bazdmeg. Most már tényleg fejezd be, mert rohadtul idegesítesz.
-Na mi van? Így már nem olyan nagy a szád amikor nem csak ketten vagyunk. Ilyenkor már nem mersz megütni és olyanokat vágni a fejemhez?!~Amint kimondtam a falhoz szegezve találtam magam.
-Ha ezt hiszed akkor rohadtul hülye lehetsz. Talán azért mert nem akarlak te agyon iskolázott.
-Elég nehéz ezt elhinni.~Nyögtem.
-Majd otthon megbeszéljük.~Mondta és megint rángatni kezdett az ajtó felé.