2.Évad 16.Fejezet "Félek, hogy elveszítem őt"

Nagyon sajnálom, hogy ilyen sokat kellett rá várnotok. Kérlek mondjátok el a véleményeteket erről a részről. Köszönöm
Puszi :*
xoxo Barbi

"Félek, hogy elveszítem őt"

Keze nyomát éreztem az arcomon. Kicsit égetett de ennél már kaptam nagyobbat is. Szemeim kinyitottam és azonnal észre vettem szomorú tekintetét.
-Én nem akartam ezt. Te kerested magadnak.~Mondta halkan majd egymagam hagyott a szobában. Sóhajtva nyeltem vissza könnyeimet és vonultam a fürdőbe. Gyorsan levetkőztem és beálltam a meleg zuhany alá. Lemostam magamról a szeretkezésnél rajtam maradt szagot.
Szeretkezés
Ez tényleg az volt. Legalább is én úgy éreztem. Azt éreztette velem, hogy szeret engem és nem csak megdugni akar. Mondjuk ha a párpercel ezelőtti eseményeket nézzük, akkor nem éppen az jön le, hogy szeret engem.
-Én nem akartam ezt. Te kerested magadnak.
Talán igaza van. Túl nagy szám volt aminek pofon lett az eredménye. Elég sokáig tűrte, én léptem túl a határt. Ez most tényleg nem az ő hibája volt. Vissza kell vennem egy kicsit. 
Na várjunk csak. Most én miért is védem őt? Hiszen megütött? Miután túlléptem a határt.
De akkor is megütött. Ha valaki szereti a másikat akkor nem üti meg. Egy normális kapcsolatban. 
De azt mindenki tudja, hogy ez nem egy normális kapcsolat. 
Fejezd be! Ne védd őt.
Én se vagyok normális. Saját magammal veszekszek.
Kiszálltam a tusoló alól és egy törölközőt magam köré tekerve mentem vissza a szobába. A szekrényben kutattam egy normális ruhát keresve. Gyorsan magamra kaptam pár elfogadható göncöt és a telefonomat zsebre téve már indultam is Chrishez.

-Szia.~Mosolyogtam amint kinyitotta az ajtót. 

-Szia.~Adott két puszit az arcomra majd beinvitált a hotel szobájába, ahol múltkor Harryék ránk törtek.
-Sajnálom.~Hajtottam le a fejem.
-Mit?~Mosolygott rám.
-Hogy Harryék ilyenek voltak.
-Nem tehetsz róla.~Simította meg az arcom.
-Mit szólnál, hogyha ma eljönnél Harryékhez?
-Nem tartom jó ötletnek.
-Miért? Rendezhetnéd a dolgokat Gemmával.
-Harry amint meglátna, egyből kinyírna.
-Nem hagynám.~Mondtam.
-Mit csinálnál? Nem akarom, hogy Harry miattam bántson téged.
-Már megtette.~Mosolyodtam el halványan.
-Mi?
-Megütött, mikor azt mondtam, hogy hozzád jövök.
-Miért mondtad el neki?
-Szerinted, hogyha valamit tudni akar akkor nem tesz meg mindent az ügy érdekében?
-Sajnálom, hogy bántott.~Nézett a szemembe szomorúan.
-Már megszoktam.~Mondtam majd leültünk az ágyra.
-Hogy akarsz kibékülni Gemmával? tereltem a témát.
-Találkozni sem akar velem. Felhívtam de kinyomott. Minden képpen megszeretném vele beszélni, de így nehéz lesz.~Sóhajtott.
-Segítek neked.
-Hogy?
-Mikor Harryék nem lesznek otthon, gyere el, ott nem tud elmenekülni előled.
-Hát nem tudom.....oké.~Egyezett bele.
-Remek. Akkor majd felhívlak, hogyha nem lesznek otthon.~Mosolyodtam el.
-Rendben. Nézzünk valamilyen filmet?
-Persze nézzünk.~Mondtam.




Szemeim kipattantak. Hirtelen azt se tudtam, hol vagyok, de aztán leesett. Chris hotel szobájában vagyok. Apropó Chris. Édesen szunyókált mellettem. Egyik keze a derekamon volt és aranyosan szuszogott, már majdnem horkolt. Óvatosan, úgy, hogy ne ébresszem fel, felé fordultam. Akaratlanul is elmosolyodtam arcát nézve. A szívem hevesen kezdett verni.
Mi a fene van velem?
Késztetést éreztem arra, hogy számat az ő szájára tapasszam, de ehelyett csak kezemet simítottam az arcára.
Olyan sima.
Olyan szép.
Elmosolyodott és kinyitotta szép szemeit.
-Ne haragudj.~Vettem el onnan gyorsan kezemet.
-Nem haragszok.~Mosolygott.

Harry szemszöge:

Haza érve gyorsan a szobába siettem, megnézve mit csinál Madi. Benyitottam a szobába de nem találtam sehol. Megnéztem a fürdőbe de ott se volt. Mérgesen baktattam le a lépcsőn.

-GEMMA~Ordítottam. Pár pillanat múlva megjelent a konyha ajtóban.

-Mi a baj?

-Hol van Madison?~Kérdeztem keményen.

-Én...nem tudom.~Hajtotta le a fejét. Az adrenalin elszabadult a testemben. 

-Ne hazudj Gemma.~Mentem hozzá közelebb. Nem szólt egy szót sem, csak ujjait tördelve állt a konyha ajtóban. 

-Utoljára kérdezem. Hol van Madison?~Kérdeztem halkan.

-Chrisnél.~Mondta halkan. Egy ideig mérgesen néztem rá majd megfordultam és határozott léptekkel elindultam az ajtó felé.

Most mind a kettőt kicsinálom.

Kinyitottam az ajtót ahol Madisonba ütköztem, aki majdnem elesett de a kezénél fogva megakadályoztam. 

Döbbenten nézett rám, én pedig mérgesen vissza rá. 

Berántottam a házba az ajtót pedig becsaptam mögötte.

-MÉGIS MIT KÉPZELSZ MAGADRÓL? MEGMONDTAM, HOGY NE MENJ EL, ERRE MÉG AZÉRT IS ELMÉSZ.~Kiáltottam.

Madi szemszöge:

-Nem tartozom neked magyarázattal.~Mondtam halkan és elakartam sétálni mellette, de a kezemnél fogva vissza húzott. 

-Mit csináltatok?~Kérdezte szikrázó tekintettel. 

-Nincs sok közöd hozzá, de beszélgettünk és filmet néztünk.~Mondtam. Keze hirtelen és fájdalmasan csattant az arcomon. Majdnem hátra estem, de ott volt a fal ezért neki ütköztem.

-Harry.~Szólt Louis a lépcső aljáról.

-Soha többet ne merj találkozni vele, mert nagyon megbánod.~Kiáltotta majd az emeletre ment, és a szobájának az ajtaját becsapta. Számban éreztem azt a bizonyos fémes ízt. 

Vérzek

-Jól vagy?~Szaladt hozzám Gemma.

-Liam, hozz jeget.~Kiáltott Gemm.

-Minden rendben?~Jött hozzám Zayn is aggódó tekintettel. Louis Harry után sietett. 

Harry szemszöge:

Louis rontott be az ajtón. 

-Neked már megint mi a fasz bajod van?

-Most fejezd be Louis!

-Mire jó ez, hogy állandóan vered? Adj már neki egy kis szabadságot

-MIRE CÉLZOL? HAGYJAM, HOGY AZ A FASZ CSAK ÚGY ELVEGYE TŐLEM? FÉLEK, HOGY ELVESZÍTEM ŐT.~Ordítottam magamból kikelve.

-PONT EZZEL VESZÍTED EL, HARRY. Nem látod? Menekül tőled. Inkább Chrissel van mint veled. Mire jó ez, hogy megfélemlíted? Azzal nem fogod elérni, hogy itt maradjon inkább csak azt, hogy örökre megutáljon. Tudod Harry, néha egy kis kedvesség és romantika csodákra képes. El lehet vele érni azt amit veréssel nem. Azért kezdi szeretni Christ, és utálni téged, mert tőle megkapja a törődést. 

-ÉN IS TÖRŐDÖK VELE!

-DE HOGY? ÚGY, HOGY MEGBASZOD MEG ÜTÖGETED? AZTA HARRY, MILYEN NAGY LELKŰ VAGY! Szállj már magadba és mielőtt őt bünteted meg és hibáztatod mindenért, előtte győzödj meg róla, hogy te mindent jól csinálsz. Vettél neki valaha virágot? Elvitted vacsorázni? Sőt pofonon kívűl adtál neki bármi mást is?......Na látod. Ezért távolodik el tőled. Mert nem, hogy virágot nem kap, de kedvességet sem. 

-Próbálkozok Louis.~Mondtam.

-Az nem elég Harry!....Nem próbálkozni kell, hanem tenni....Hogyha elveszíted....egy valakire lehetsz dühös...magadra.~mondta és egyedül hagyott a szobában. 

2.évad 15.fejezet Szemtelenkedés

Szemtelenkedés

Amint megállt a kocsi, már ki is pattantam belőle.
-Te meg hová mész?~Sietett utánam Harry.
-Mégis hova mennék? Haza.
-Itt maradsz!
-Dehogy maradok, már nem vagyok a barátnőd és amúgy is választhattam.
-Mikor volt az már, réges-régen.
-Kit érdekel.~Indultam el megint de a kezemnél fogva vissza húzott.
-Akkor fogalmazok világosabban. Nem mehetsz el innen, mert az enyém vagy! Érted?~Azt hittem dobok egy hátast.
-Na takarodj.~Fordultam meg mérgesen.
-Azt mondtam, hogy nem mehetsz el innen.~Rángatott vissza maga felé.
-Jól jegyezd meg azt ami most mondok. Soha....Nem....Leszek.....A......Te......Tulajdonod.
-Már az vagy.~Nézett mélyen a szemembe. A kezemet lendítettem de időben elkapta és magához rántva lefogta.
-Engedj el vagy sikítok.~Fenyegettem meg, mire felnevetett.
-Most meg mi olyan vicces?~Húztam fel az orrom.
-Most nagyon megijedtem....aranyos vagy.~Nyomott egy puszit az orromra amin nagyon meglepődtem. Elkapott a melegség érzése, és azonnal átjárt a szerelem. Minden porcikám kívánta őt.
Behúzott a házba onnan pedig egyenesen a szobájába. Bezárta az ajtót, engem pedig az ágyra "lökött".
De kedves vagy!
-Mi a fasz volt ez Madi? Te véded azt a vad barmot?~Támadott le.
Na igen, ez Harry, az egyik percben kedves a másikban meg egy tuskó.
-Igen Harry, védem. Mert ő egy rendes srác akit TE tettél tönkre.
-Még én vagyok a hibás? Mit mondott rólam, hogy sikerült ellenem fordítania? Vagy nem is kellett mondania semmit?! Ezt vártad?! Hogy mikor lesz alkalmad ellenem fordulni?!~Vádolt meg.
-Te miről beszélsz? Hülye vagy?~Hitetlenkedtem.
-Lefeküdtél vele?~Kiabált.
-Mi van? Dehogy feküdtem.
-Ne hazudj!~Ordított rám, mire kicsit összerezzentem. Már elszoktam ettől egy kicsit.
-Mégis miért hazudnék? Mi szégyen lenne benne ha lefeküdtem volna vele? Hiszen mi már nem vagyunk együtt, szóval abba se szólhatnál bele.~Emeltem fel én is a hangom. Két lépéssel már előttem is termett, lehajolt közel a számhoz és a hajamat megfogva megszorította.
-Jól jegyezd meg azt amit most mondok. Te az enyém vagy! És bárki hozzád mer nyúlni, annak letépem a tökeit és megetetem vele. Értetted?~Halkan beszélt mégis fenyegetően.
-Mint már mondtam nincs hozzá közöd.~Mosolyodtam el halványan. Nem bírtam vissza tartani. Be kell vallanom, hogy mocskosul élvezem ahogy féltékenykedik. Mérgesen nézett rám, a szemei szikrákat szórtak.
-Csak nem féltékeny vagy?~Kérdeztem mosolyogva. Most már nem próbáltam vissza tartani. megmutattam neki is, hogy mennyire élvezem a helyzetet.
-Hogy te milyen egy...~Nem fejezte be a mondatot, ami kicsit bosszantott.
-Milyen? Kurva, ribanc? Megszoktam már tőled. Na melyik?~Ennyi volt a jókedvemnek. Egy fél mondatával képes elrontani.
-Rafinált, gonosz, gyönyörű és az enyém.~Feküdt rám és kezeimet a fejem fölé szegezte.
-Nem vagyok a tiéd.~Mondtam mosolyogva.
-Dehogyis nem.~Puszilt bele a nyakamba. Mintha egy áramütést kaptam volna. Megint végig járt a kívánalom.
-Kívánsz ugye?~Suttogta a fülembe, miközben ott puszilgatott ahol csak ért. Válaszul csak nyögtem egyet.
-Azt akarod, hogy addig dugjalak amíg eszméletednél vagy!?~Harapott a nyakamba. A szavai régebben kiábrándítottak volna, de most csak még jobban beindítottak.
-Mond ki Madi, hogy mit akarsz!~Nézett a szemembe.
-...Téged.~Nyögtem.
-Hangosabban.~Nyomta nekem csípőjét.
-Téged.~Így még sosem éreztem magam. Beszélni alig tudok annyira kívánom őt. Szinte szó szerint megbolondít.
-Kihez tartozol?~Suttogta a fülembe, miközben csípőjét megmozdította enyémen.
-Ho-Hozzád.~Haraptam az ajkamba.
-Hangosabban.
-Hozzád.
-Ez az Madi!~Nyomott a számra egy puszit, majd a csípőmre ült és lekapta a pólóját. Ajak harapdálva vizslattam tökéletes felsőtestét. Kezét a melleimre tette a következő percben pedig ketté tépte a felsőmet. Az helyett, hogy lecsesztem volna a nyakánál fogva magamhoz húztam és megcsókoltam.
Nyakamhoz hajolt és puszilgatni kezdte miközben kezével végig simított a mellemtől egészen a csípőmig.

-Harry.~Nyögtem.
-Mondjad cica.~Nézett rám és száját az enyémre nyomta. Szenvedélyesen csókolt amíg egyik kezét a nadrágomhoz vezette, azt pedig kigombolta majd a térdemig lehúzta rólam. Én is ugyan ezt megtettem vele és mind ketten lerugdostuk magunkról. Kezével most a melltartómat kereste meg, de nem éppen a békésebb módon távolította el rólam, a felsőm példájára ketté tépte. Fél perc múlva már meztelenül feküdt rajtam én pedig alatta. Szemeit az enyémbe fúrta majd minden előjel nélkül teljesen belém hatolt. Ha azt mondom, hogy teljesen kitöltött akkor még finoman fogalmazok.
Ez ilyen "Azt a kurva" érzés. Szájával megkereste enyémet és gyors tempóban mozogni kezdett. Nyögéseink töltötték be a szobát. Saját magamat meglepve élveztem ezt az egészet. Nem is hittem, hogy ilyen velem megtörténhet.
Egyik kezét mellettem támasztotta a másikat pedig a hajamba vezette és belemarkolt. Egy órási lökést mért rám, ami miatt a levegő megállt bennem hirtelen. Hihetetlen.
Biztos vagyok abban, hogy a fiúk már itt vannak az ajtó előtt és hallgatóznak. Még egy erős lökést küldött felém, mind a ketten nagyot nyögtünk. Akárhogy is próbálkoztam ezt a tempót nem lehet sokáig bírni.
-Harry.~Húztam végig körmeimet a hátán, reakciója megadta a végcélt. Az eddigi legerősebbet lökött ami miatt egyszerre mentünk el. Száját az enyémre tapasztotta így hangos nyögésünk egymás szájában halt el.
Az egész nem tartott tovább 3 percnél, mégis ez volt az eddigi legélvezhetőbb. Kimerülten helyezte rám súlyát és a nyakamba lihegett.
Nem jutok szavakhoz. Ez egyszerűen...csodálatos volt. Nem fér a fejembe. Azt hittem ilyen csak a filmekben van.
Mosolyogva feküdtem alatta és simogattam a hátát.




Kisebb zajokra ébredtem fel. Óvatosan kinyitottam a szemeimet. Már sötét van kint. Harry öltözködött az ágy mellett.
-Hova mész?~Kérdeztem álmosan.
-Dolgom van.~Mondta.
-Mi?~Ültem fel.
-Ne érdekeljen.~Fordult felém.
-Most miért vagy már megint ilyen bunkó?~Sértődtem meg.
-Nem vagyok bunkó. Aludj vissza.~Sétált az asztalhoz és eltette a pisztolyát.
-Minek viszel pisztolyt? Hova mész Harry?
-Aludj Madi! Mire felkelsz már itt leszek.~Adott egy puszit az arcomra és az ajtó felé indult.
-Megyek én is!~Jelentettem ki, majd felálltam. Felém fordult és meglepődött, kicsit dühös fejjel nézett rám.
-Te itt maradsz!
-Mond el, hogy hova mész.~Erősködtem.
-Nem mindegy? Dolgom van.
-Nekem is.~Sétáltam az asztalhoz és felvettem a fésűmet.
-Mi?
-Nem mindegy? Dolgom van.~Utánoztam, hogy megmutassam neki milyen idegesítő is ez.
-Na ne szórakozz velem.~Sétált felém.
-Nem szórakozok.~Fésültem a hajam. Elém állt és a szemembe nézett.
-Hova mész?~Kérdezte határozottan.
-Nincs hozzá közöd.~Vágtam rá, a következő pillanatban pedig már ő vágott a falnak. Nem számítottam rá így a fejem koppant is a találkozáskor. Elém állt és a falhoz szorított.
-Ho-va mész?
-Hagyjál.~Löktem el magamtól.
-Madi. Komolyan nem hagysz más esélyt. Pofont akarsz?~Szegezte kezeimet a falnak.
-Van választásom?!~Mosolyogtam gúnyosan.
-Ne szemtelenkedj! Ha nem viselkednél gyerekesen akkor nem lenne rá szükség.
-Én viselkedek gyerekesen? Hát te hülye vagy.~Mérgelődtem.
-Akkor te ezt minek neveznéd amit művelsz?
-Bátorságnak.~Mondtam. Halványan elmosolyodott majd fészkelődött egy kicsit ezzel még jobban neki nyomva engem a falhoz.
-Nem mehetsz innen sehová.~Engedett el.
-Nem te mondod meg.~Néztem rá mérgesen.
-Ha nem akarod, hogy az ágyhoz bilincseljelek akkor szépen itt maradsz vagy elmondod, hogy hova akarsz menni.
-Chrishez!~Mondtam mosolyogva. Szemei azonnal szikrákat kezdett szórni és megint a falnál kötöttem ki.
-Meg ne próbáld!
-Mert? Megversz? Kikötözöl? Jajj, kérlek. Ez már uncsi.~Sóhajtottam fel gúnyosan.
-Fejezd be!
-Engedj el!
-MADI. ROHADTUL FEJEZD BE MOST MÁR!~Kiabált.
-ENGEDJ EL.~Ilyen dühösnek régen láttam már. Nagyon dühítette, hogy nem bír velem.
Sóhajtott egyet kicsit távolabb állt tőlem, kezét a magasba emelte. Elmosolyodtam és becsuktam a szemem.