Üdvözöllek

Üdvözöllek a blogon. Ha tetszik iratkozz fel, komizz és pipálj.

2015. július 27., hétfő

3.Évad 6.Fejezet Harry Styles Gyenge pontja




Harry Styles Gyenge Pontja


Eleanor szemszöge:



-Most már lenyugodtál?~Álltam az ajtó előtt.
-Eleanor, ne kezd megint.
-Mit?~Rám nézett és lassan elindult felém. 
-A te rinyálásod nélkül is elég ideges vagyok.~Morogta.
-Kérdeztem valamit, Louis. Ez mióta rinyálás?
-Vagy maradj csöndben, vagy menj ki.~Mutatott a mögöttem lévő ajtóra. 
-Miért vagy velem ilyen? Egy jó szavad nincs hozzám. Vagy ordibálsz vagy elküldesz. Mi van veled Louis?~Emeltem fel a hangom. 1 méterre állt tőlem, rideg, mérges tekintettel nézett rám.
-Nem mondom el még egyszer, vagy csöndben maradsz vagy kimész.
-Elegem van bel..~Mielőtt végig mondhattam volna amit akarok ott hagyott. Mérgesen indultam utána.
-Louis!~Kiáltottam az ajtóban állva. Nem fordult meg. Gyors léptekkel eltűnt a lépcsőnél. Mindenki kijött szobájából a kiabálásomra.
-Mi történt?~Kérdezte Liam. Nem válaszoltam. Rohadt erősen becsaptam az ajtót, ami nagy hanggal adta tudtukra, hogy nem akarok beszélni senkivel. Kész. Elegem van. Besokalltam.
A szekrényhez léptem és elővettem egy bőröndöt. A könnyeim patakokban folytak az arcomról. Mérgesen kezdem a ruháimat beledobálni a fekete bőröndbe.
kopogás hangja zavart meg.
-Nem akarok beszélni senkivel.~Kiabáltam ki, ám az ajtó kinyílt. Gyilkos tekintettel fordultam oda, de mikor megláttam, hogy Madi az, megenyhültem.
-Mi történt Eleanor?~Csukta be maga mögött az ajtót és beljebb lépett.
-Elegem van. Nem bírom tovább. Nem lehet vele beszélni, hozzászólni. Itt hagyott a mondatom közepén. Úgy viselkedik velem mint egy utolsó senkivel.~Panaszkodtam.
-Elakarsz menni?~Nézett a bőröndökre.
-Igen.~Bólintottam és tovább folytattam a pakolást.
-Biztos van más megoldás.
-Nem Madi. Nincs.~Ráztam a fejem.
-Akkor segítek. Lemegyek és csinálok egy szendvicset, aztán segítek pakolni.~Mondta és kiment a szobából.



Madi szemszöge:   


Amint kiléptem a szobából tárcsáztam Louis számát, közben lementem a konyhába. 
-Mit akarsz?~Szólt bele ingerülten.
-Eleanor pakol.~Mondtam.
-Hogy érted azt, hogy pakol?
-Hát úgy, hogy pakol. Összepakolja a cuccait és elakar menni. 
-Mi? Mégis mi a lófaszért?
-Szerintem erre a kérdésre te jobban tudod a választ, mint bárki más. 
-Hát ezt nem hiszem el. Mindjárt ott vagyok.~Nyomta ki a telefont. 
-Na? Mi történt?~Kérdezte Violet a konyhában, gondolom Niallnek csinált kaját. 
-Összevesztek. Eleanor pakol, elakar menni. Felhívtam Louist aki azt mondta, hogy mindjárt vissza jön. 
-Ahj. Mi van már megint? Eddig olyan jól meg voltak, mostanában meg egyfolytában megy a dráma.
-Hát igen. De nem értem Louis miért taszítja el magától Eleanort.~Ráztam a fejem.
-Pedig Eleanor nagyon szereti Louist.~Nézett rám szomorú tekintettel.
-Bármit megtenne érte.~Merengtem el.
-Na csinálok egy szendvicset és utána segítek neki pakolni.
-Tessék, itt van ez. Niallnek majd csinálok másikat.~Mosolygott kedvesen és felém nyújtotta a szendvicset.
-Köszi.~Néztem rá hálásan.
-Ne segítsünk?~Adott egy tányért.
-Nem kell köszi. Megpróbálom minnél tovább itt tartani, hogy Louis biztos vissza érjen.~Sóhajtottam és már siettem is vissza hozzá a szobába.
-Itt vagyok.~Mosolyogtam.
-Kész is vagy?~Lepődtem meg.
-Ennyi elég lesz.~Törölte le könnyeit.
-Hoztam neked szendvicset.~Nyújtottam felé.
-Nem kérek.
-Biztos?~Kérdeztem halkan, bólintott.
-Eleanor figyelj...~Kezdtem bele.
-Nem kell a duma Madi. Szerinted nem tudom, hogy miért mentél le szendvicset csinálni? Nem vagyok hülye. Meg se kérdezted, hogy kérek-e.
-Gondold át. Mindenkinek az életében vannak nehéz időszakok, ez most egy olyan. Nehogy már ez miatt menjetek szét.
-Te ezt nem értheted Madi.
-Én? Hogy ne érteném Eleanor? ha valaki érti, akkor az pontosan én vagyok. Velem Harry sokszor ilyen volt.
-Igen tudom, és te még sem hagytad el. Mert te vagy az erős, bátor nő.
-Nem Eleanor. Nem vagyok erős. És nem azért nem hagytam el, mert nem akartam, hanem azért, mert nem tehettem. Én kényszerítve voltam, mindenre. Te nem vagy.
-....De erős vagy Madi. Olyan sok mindent kibírtál én meg már most felakarom adni.~Ült le az ágyra és arcát tenyerei közé temette.
-Itt vagyok neked. És mindig is itt leszek.~Ültem le mellé és oldalról átöleltem. Hangos zokogásba kezdett, egyik kezemmel hátát simogattam nyugtatásként.
-Semmi baj nem lesz, Eleanor.~Pusziltam meg a vállát. Hirtelen kicsapódott az ajtó, Louis mérgesen állt a szoba előtt. Azonban mikor meglátott minket, arc vonalai megenyhültek, tartása meglazult.
-Akkor én. Magatokra hagylak titeket.~Álltam fel, megfogtam a tányért rajta a szendviccsel és kisétáltam a szobából. Louis besétált és halkan becsukta az ajtót.



Louis szemszöge:



-Eleanor.~Álltam az ajtóban megbánó tekintettel. Borzalmas volt őt így látni.
-Sajnálom.~Sóhajtottam.
-Én is sajnálom.~Emelte fel fejét és letörölte könnyeit.
-Mit?~Lepődtem meg.
-Hogy csak magammal foglalkoztam és egyfolytában piszkáltalak. Van elég bajod.
-Nem drágám. Neked volt igazad. Mindig mellettem álltál, én meg úgy viselkedtem veled, mint egy vérbeli pöcs.~Térdeltem elé. Kezeimet combjaira tettem és megsimogattam őket.
-Szeretlek Louis.~Simított végig kezével arcomon.
-Én is szeretlek Eleanor.~Mosolyogtam.



***


-Mit keres ez az idióta a nappaliban?~Kérdeztem kiabálva. 
-Áhh Louis. Én is örülök, hogy látlak.~Vigyorgott.
-Mit akarsz Logan?~Sétáltam le idegesen a lépcsőn.
-Felmérem a terepet. Ahogy látom a hős megmentőtök nem jött még haza.~Vigyorgott gúnyosan.
-Takarodj a házamból!
-Na de Louis, nem illik így beszélni egy vendéggel.
-Egy nem kívánatos vendéggel.~Tette hozzá Liam.
-Vagy kisétálsz magadtól, vagy segítek, de azt élve nem úszod meg. 
-Ugyan. Te is tudod, hogy egy rossz mozdulat és az embereim mindenkit kinyírnak aki ebben a házban tartózkodik. 
-Talán megéri.~Mindenki rám nézett. A lányok félve, a fiúk keményen.
-Nem. Nem fogod megtenni. Mivel itt van a barátnőd, a barátaidnak a barátnői, a barátaid, és...te ki vagy?~Mutatott Madire. Madi nem szólt semmit csak szigorúan nézett Loganre. 
-Ő ki?~Nézett rám Logan.
-Nincs hozzá semmi közöd.~Köptem felé a szavakat, majd Madihez sétáltam és beálltam mellé. 
-Akkor biztosan nem bánod ha megölöm.~Vont vállat Logan.
-Addig élsz.~Mosolyogtam rá, kicsit sem kedvesen.
-Louis véd téged. Vagy valamilyen barát vagy, vagy.....~Látszott az arcán ahogy hirtelen megvilágosodik
-Vagy a hős, eltűnt megmentőnek a barátnője, ha nem tévedek, Madison. Ugye?
-Volt, barátnője.~Szólalt fel Madi határozott hangon.
-Ez hihetetlen. Nem gondoltam volna, hogy ez a nap ilyen jól fog elsülni. Örülök, hogy megismerhetlek.~Sétált Madi elé és kezét megfogva egy csókot lehelt rá. A szemeim szikrákat szórtak, ahogy megfogta a kezét. 
-Fantasztikus. A híres Harry Styles egyetlen szerelme.~Nézett csodálattal Madire.
-Szerintem összekeversz valakivel.~Mondta szarkazmussal a hangjában. 
Logan kezeinél fogva közelebb húzta magához a lányt. A fiúkkal egyszerre mozdultunk meg.
-Nyugalom! Már mondtam, hogy most csak felmérem a terepet. Ez nem az a nap amikor valakinek bántódása esik.~Madi mellé állt és kezét átdobta a vállán.
-Elmondom neked drágám, hogy a maffia világban, TE vagy a legfontosabb szereplő. Mindenki téged akar. Mivel te vagy Harry Styles egyetlen sebezhető pontja, és én most...téged tartalak a kezeim között. Hát mekkora élmény ez.~Mosolygott önelégülten. 
-Engedd el.~Szólaltam fel.
-Még találkozunk.~Nyomott egy puszit Madi arcára, majd elengedve, kisétált a házból.


***


-Na ide figyelj Harry. Most már tényleg szorít az idő. Logan nem rég volt itt és felfedezte Madit, ami annyit jelent, hogy most már kurva nagy veszélyben van, szóval fogd meg magad, és told haza a segged. Nem az én dolgom lenne őt megvédeni, hanem a tiéd. Eleget nyaraltál már, ideje lenne visszajönni és segíteni nekünk. Ha ez így folytatódik Harry, nem csak nekünk, de Madinek is annyi lesz. Az életünk már így is nagy veszélyben forog miattad. És csak úgy szólok, hogyha elmegyünk, a lányok nem jönnek velünk, szóval annak a százaléka, hogy Madi megéri a 18. szülinapját, igen csak a nullához közelít. 

2015. július 22., szerda

3.Évad 5.Fejezet Szoba



Szoba 

3 hét múlva....

Madi szemszöge:



Egyszerűen nem megy. Nem bírok megnyílni neki. Nem bírom elmondani. Egyszerűen nem jön ki hang a torkomon, hihetetlen, hogy milyen nehéz. 
A szél erőteljesen belekapott a hajamba és az arcomba fújta. Remek!
Már vagy egy órája sétálok. Rám esteledett. Ha ezt a fiúk megtudnák kinyírnának. Eszméletlen milyen hisztit letudnak vágni, hogyha bármelyikünk egyedül kiteszi a lábát a házból. Nagyon durván üldözési mániájuk van. Amit egyrészt megértek, másrészt nem.
Holnap vissza költözök Eleanorékhoz. Őszintén szólva, görcsöl tőle a gyomrom, de nem tehetek mást. Chrisnél nem maradhatok, így is már nagyon rosszul érzem magam. Szegény, vigyázott rám, és mindent megtett értem, én meg...bűntudatom van. Chris megérdemelné, hogy valaki igazán tiszta szívből szeresse. De ez a személy nem én leszek. Egyszerűen nem tudom. Nem tudom szeretni, pedig próbáltam, de nem megy. Nagyon sajnálom szegényt. Pár választásnál nem éppen szerencsés...akár csak én. Steph is és én is a testvérét szeretjük. Vagy szerettük, mert jelenleg nem tudom mit érzek, Steph pedig meghalt. Én pedig kifogtam két maffia vezért, először James aztán Harry. 
A szél megint úgy döntött, hogy játszani van kedve a hajammal. 
Az egyik percben úgy fúj mintha kergetnék, a másikban meg egy homokszemcse sem mozdul. 
Hülye ez az időjárás. Olyan furcsa. 
Mintha jelezni akarna valamit. Valami rosszat és ijesztőt.
-Madi.~Hallottam egy kimondottan mérges hangot magam mögül, óvatosan megfordultam. 
-Louis! Majdnem megállt a szívem.~Ziháltam ijedten.
-Mégis mi a jó büdös francot keresel itt egyedül?~Kérdezte mérgesen.
-Kijöttem sétálni egy kicsit. Friss levegőre volt szükségem.
-Mond. Te normális vagy, vagy már megint elmentek otthonról? Komolyan nem fogod fel a helyzet súlyosságát?!~Mérgelődött és a kezemnél fogva elkezdett rángatni a kocsija felé.
-Bolhából csináltok elefántot.~Mondtam.
-Hát ha az neked bolha, hogy megakarnak ölni minket, akkor mi számít elefántnak?
-Jajj Louis. Közel nincs itt akkora veszély.
-Madi. Ezt had tudjam én jobban, oké? Én vagyok a felelős érted. Ha bármi bajod lesz, Harry élve kiherél.  
-Harry elment Louis. Itt hagyott engem. Nem érdeklem őt.
-Figyelj.~Döntött neki az autója oldalának.
-Harry nem azért ment el, mert nem érdekled őt, hanem azért mert szeret, és tudja, hogy fájdalmat okozott neked. Félt szembe nézni a tettei következményeivel, ezért inkább elment, minthogy lássa mennyire tönkre tett téged. És most az előtt tűnjünk el innen, mielőtt egy golyóval végezzük a fejünkben.~Ültetett be a kocsiba mint valami rablót. Gyors léptekkel megkerülte a járművet és beszállt mellém. Beindította az autót és rátaposott a gázra.
-Louis. Kicsit túlzásba viszitek, nem? 
-Inkább, elővigyázatos leszek, mint sem elővigyázatlan. 
-Te félsz Louis.~Állapítottam meg az eléggé nyilvánvaló érzését.
-Nem félek!
-Jajj, kérlek. Nem vagyok hülye, látom amit látok. Félsz, és nem tudod, hogy mit csinálj. Tanácstalan vagy és kétségbeesett. 
-Örülök, hogy ennyire belém látsz, de most már örülnék ha csöndben maradnál.~Morogta.
-Eddig azt akartátok, hogy beszéljek.
-Kár volt.~Motyogta. Egy fintort vágtam felé, majd csöndben maradva az utat fürkésztem. 


***



-Jajj Madi, annyira örülök neked.~Ölelt magához szorosan Eleanor. 
-Addig mi felvisszük a cuccod a szobádba.~Mosolygott Liam. A "szobádba" alatt azt a helyiséget értette, ami elméletileg az én szobám volt, gyakorlatilag meg nem, mivel mindig Harrynél kellett lennem. Ez a ház, érzéseket hoz fel bennem. Egyszerre rosszat és jót. Örömöt és bánatot. Boldogságot és fájdalmat. Olyan zavaros az egész. Ez a ház...itt történtek velem életem legrosszabb és legboldogabb emlékei. Ebben a házban lettem szerelmes, és ebben a házban gyűlöltem meg azt az embert aki a mindent jelentette nekem. 
Amíg a többiek a nappaliban beszélgettek, addig én felsétáltam az emeletre, és Harry szobája felé vettem az irányt. Az ajtónál megálltam. Nem vagyok biztos benne, hogy be kéne ide mennem. Mégis benyitottam. 
A levegőt gyorsan vettem és a szívem hevesen kalapált. 
Óvatosan beléptem a szobába. Hideg volt és a légkör is olyan...feldúlt volt. Nem tudom megmagyarázni. Egyszerűen érződött. Éreztem, hogy itt, ebben a szobában, törtem össze teljesen. Érezni lehetett minden szörnyűséget ami itt történt.
A hideg futkosott a hátamon ahogy egyre beljebb lépkedtem. 
Elfogott az undor és hányingerem lett. 
Körbe néztem a szobában. Tisztaság volt. Az ágy szépen meg volt ágyazva, minden a helyére volt téve, az ablak nyitva volt, hogy legyen egy kis légmozgás a szobában, mégis...a látszat ellenére olyan zavarosnak tűnt minden. Az emlékek amik ehhez a szobához kötnek és az érzések. Mindent megváltoztattak. 
-Madi.~Hirtelen fordultam hátra, Eleanor szomorú tekintettel nézett rám. 
-Jól vagy?~Kérdezte és közelebb jött hozzám.
-Ez a szoba....
-Az emlékek, ugye?~Nézett körbe a szobában. Némán bólintottam.
-Rend van.~Jelentettem ki.
-Igen. Mielőtt Harry elment össze pakolt. Nem nyúltunk semmihez, csak az ablakot szoktuk kinyitni időnként, hogy kicsit levegőzzön a szoba. Meg néha Louis bejön.
-Sajnálom Louist. Nagyon szar és nehéz lehet neki.~Fordultam Eleanor felé.
-Igen. Nagy felelősség van a vállán, és látszik, hogy nem bírja el. Louis erős. De nem egy bandavezérnek való. Amíg Harry itt volt, Louis tökéletesen boldogult, de most, hogy elment...nem megy neki. 
Félek Madi. Rettegek attól, hogy elveszítem őt...ez az egész hülye banda dolog miatt. Mostanában, sokszor úgy érzem magam mellette, mintha nem is a barátnője, hanem inkább a kutyája lennék. Minden rajtam csattan. Szeretem Louist...de kezd sok lenni. Én a barátnője vagyok és mellette állok, de az, hogy ő úgy bánik velem mintha a kutyája lennék...már sok. Nagyon feszegeti a határokat. Próbálok türelmes lenni vele, de most már elegem van. 
-Teljesen megértelek El. Mind a kettőtöknek nehéz. Sajnálom, hogy így alakultak a dolgok.
-....De annak örülök, hogy te jobban vagy.~Mosolyodott el. 
-Köszönöm.~Néztem rá hálásan.
-Mit?~Értetlenkedett.
-Hogy mellettem voltál.
-Ez természetes. Szükséged volt rám. Te is mindig ott voltál nekem. Na, de szerintem vissza megyek Louishoz. Hátha most lehet vele beszélni. 
-Rendben.~Bólintottam. 
Egyedül maradtam a szobában. Nem láttam értelmét tovább itt maradni, ezért úgy döntöttem le megyek a nappaliba. Amint kiértem a szobából, feltűnt, hogy nagyon csend van. Furcsa. A Lépcső tetején, megálltam.
-Szia Harry. Gemma vagyok...csak annyit szeretnék mondani, hogy nagyon hiányzol.~Sírt a telefonba. 
-Nem tudom, hogy mi van veled, hogy élsz-e még. Megőrjít, hogy nem tudok rólad semmit. Kérlek, legalább csak írj egy sms-t, hogy élsz még. Itt nálunk minden szar. Louis kész van idegileg, mindenki feszült. Állandóan mennek a veszekedések. Niall és Zayn azt mondták, hogy nem fogsz többet vissza jönni...de én tudom, hogy ez nem igaz. Sok szörnyűséget tettél, mondtál....de én tudom, hogy nem hagynál itt minket. Te nem ilyen vagy Harry. Én bízok benne, hogy vissza fogsz jönni. Bízok benned Harry, szóval ne hagyj cserben engem. De gondolom, hogy nem erre vagy kíváncsi, hanem Madire. Most már jobban van. Szerintem teljesen fel fog épülni. Most már rendesen kommunikál mindenkivel. Szóval....a lényeg, hogy nagy szükségünk van rád, és jó volna, hogyha most már haza tolnád a segged.....Szeretlek. Vigyázz magadra. Szia.~Tette le a telefont Gemma. Nagyot sóhajtott és könnyeit egy mozdulattal letörölte arcáról. Úgy döntöttem inkább nem zavarom, úgyhogy a szobám felé vettem az irányt. 



Liam szemszöge:



Amióta megtudtam, hogy lehet itt kell hagynunk Londont és a lányokat, rosszul érzem magam Sophi társaságában. Feszült vagyok, és talán bűntudatom is van. Rettegek tőle, hogy itt hagyjam őt. Ő hozzám tartozik és nem akarom őt elveszíteni. Az egyetlen megoldás az lenne, ha Harry vissza jönne, most még megtudná menteni a menthetőt, és talán...újra a régi lenne a banda. 
-Liam. Elmegyek fürödni, velem jössz?
-Menj csak Sophi. Most nem. 
-Ismerlek már Liam. Amióta vissza jöttetek a megbeszélésről, kerülöd a tekintetem, nem szólsz hozzám csak ha kérdezek. Mi történt?
-Semmi.~Mosolyogtam rá, hátha elhiszi.
-Én nem Madi meg Eleanor vagyok. Nem fogom hagyni, hogy semmibe nézz.
-Nem nézlek semmibe Soph, csak nem történt semmi olyan.
-Liam. Nő vagyok. Megérzem az ilyet. A hazugságokat pedig utálom.~Vonult be mérgesen a fürdőbe.
-Basszus.~Motyogtam. Mit mondjak neki? Az igazat nem mondhatom. 
-Louis!~Hallottam Eleanor kiáltását. Gyorsan felkeltem az ágyról és kisiettem a szobából. 

2015. július 16., csütörtök

3.Évad 4.Fejezet Viszonzatlan szerelem



Viszonzatlan szerelem


2 hónap múlva....



-Szia Madi.~Köszönt Louis.
-Gondoltam, hogy itt az ideje, hogy komolyan beszélgessünk egy kicsit. Eddig húztuk halasztottuk de most már itt az ideje, hogy tudj róla. Harryről van szó.~A név hallatán arcomat felé fordítottam amin a szobában lévők mind meglepődtek. Amióta megtörtént az a dolog nem csináltam ilyet. 
-Tudnod kell, hogy eltűnt. Azon a napon mind a ketten összetörtetek. Azóta nem hallottunk róla semmit, nem tudjuk, hogy hol van, vagy hogy él-e még.
-Nem próbáltátok megkeresni?~Kérdeztem. Louis láthatóan alig jutott szóhoz.
-Madi..te beszélsz.~Csodálkozott Eleanor és arcára egy hatalmas mosoly ült ki. 
-De. Viszont jól tudja a taktikánkat ezért gondolom mindent elkövet, hogy ne találjuk meg.
-Lehet, hogy már nem is él?~Néztem mélyen Louis szemébe.
-Nem tudom Madi. Sokan kívánták a halálát szóval elképzelhető.
-Elment..~Suttogtam és arcomat vissza fordítottam az ablak felé. Hangos ajtó csapódás hallatszódott majd csönd telepedett a szobára.



Chris szemszöge:


-Chris.~Jött utánam Gemma.
-Chris állj meg.
-Mit akarsz Gemma?~Fordultam hirtelen felé.
-Kérlek Chris. Felejtsd el.
-Kit? Mit? Madit? Vagy az előző szituációt?
-Az egészet Chris. Neked lesz jobb.
-Szerelmes vagyok belé Gemma! Értsd már meg! Ez nem úgy megy, hogy én most azt mondom, hogy nem szeretem és akkor elfelejtem, az érzéseimet nem én irányítom. 
-Tudom, de legalább tudatosítsd magadban, hogy ez nem fog menni. Madi nem lesz a tiéd.
-...Azt hittem, hogy én leszek az, aki miatt meggyógyul...de nem. Még ezek után is Harryt szereti.
-Mondtam neked Chris, hogy ez egy igaz szerelem, amit ember nem választhat szét.
-De miért Gemma? Én sokkal jobb vagyok hozzá mint Harry. Sose aláztam vagy bántottam meg úgy ahogy ő, mégsem szeret engem.
-Úgy ahogy te sem, ő sem tudja irányítani az érzéseit. Szerintem ő lenne a legboldogabb ha nem szeretné Harryt.
-Majd én segítek neki elfelejteni.~Mondtam.
-Jajj Chris. Fejezd már be! Még most sem egyértelmű neked, hogy esélyed sincs?! Mikor érted már végre meg, hogy HARRYT SZERETI...nem téged. Felejtsd már el. Nem szeretheted őt, mert ő nem viszonozza.~Kiabált rám. Hosszasan néztünk egymás szemébe.
-Ne haragudj Chris. Nem megbántani akarlak, csak azt, hogy ne menj tönkre ebben az egészben.


Louis szemszöge:


-Ez mégis mit akar jelenteni?~Kérdeztem ingerülten a telefonba.
-Nem tudtuk megállítani őket, többen voltak mint mi és erősebbek is. 
-Ezt nem hiszem el. Ilyen nehéz vigyázni egy kibaszott dobozra?!~Csaptam le mérgesen a telefont.
-Louis.~Szólított meg halkan Eleanor.
-Hagyj most.~Sétáltam fel a szobámba.
 Ha ez így folytatódik, nem sokáig fogjuk bírni. Loganék szó szerint tréfát űznek belőlünk. Ott szopatnak meg minket ahol csak tudnak. Nem tudom, meddig tudunk még kitartani. Egyre kevesebben vagyunk, és semmi összetartás nincs a csapatban. Mindent elfogunk veszíteni. Eleanorral is egyre rosszabb a kapcsolatom.


***



-Mint tudjátok a helyzet egyre rosszabb. Ha nem sikerül megállítanunk őket, akkor menekülnünk kell...de a lányok nem jöhetnek velünk.~Bele sem akartam gondolni, mit is beszélek.  
-Mit mondjunk nekik? 
-Az igazat. Hogy mellettünk, nem lennének biztonságban. Hogy jobb életük lesz nélkülünk. Újra kezdik az életüket és boldogok lesznek. Bulizni járnak majd, mint az átlagos lányok...és csodálatos férfiakkal találkoznak, akik megérdemlik őket. Olyan életük lesz amit mindig is akartak volna, teljes élet...és, hogy soha többet ne gondoljanak ránk.
-Nem fognak tudni elengedni minket.~Rázta a fejét Liam.
-Akkor még azt is. Hogy boldogabbak leszünk nélkülük, és soha nem gondolunk rájuk. Családod fogunk alapítani, tőlük távol...és boldogok leszünk. 
-Így megbántjuk őket Louis.~Nézett értetlenül Zayn.
-Csak úgy tudnak minket elengedni. Nem mondhatjuk azt nekik, hogy milyen szar lesz. Meg kell, hogy bántjuk őket, úgy könnyebben elengednek majd.
-Az elején még azt, mondtad, hogy az igazat mondjuk és az igazság az az, hogy kurva rossz lesz nélkülük.~Akadt ki Niall.
-Niall. Nem érted?~Akadtam ki.
-Nem Louis, mert joguk van az igazsághoz.
-Niall! Louisnak most igaza van. Igen, joguk van az igazsághoz, de az igazság fáj. Az a legfontosabb, hogy nekik könnyítsünk, igen megbántjuk őket, de könnyebben elengednek majd.~Mondta Liam. Őszintén ezen most meglepődtem. Azt hittem, hogy Liam lesz az aki a legjobban ellenkezni fog.
-Srácok. Most ugyanazt csináljuk mint Harry. Megfosszuk őket a döntéstől. Harry technikája bevált? Nem. Ugyanúgy veszélybe sodorta azzal Madit, hogy elengedte maga mellől.~Szólalt fel Zayn
-Értsétek meg! Nem vihetjük magunkkal őket. Már így is nagy veszélynek vannak kitéve.~Morogtam. Dühített, hogy nem képesek megérteni, hogy a lányoknak akarok jót.
-Mennyi időnk van még?~Kérdezte halkan Liam.
-.....Nem sok.~Ráztam a fejem.



Perrie szemszöge:



-Zayn?! Minden rendben?~Álltam mellé és átöleltem derekát.
-Nem Pezz. Semmi sincs rendben.~Simított végig a hajamon.
-Napról napra egyre rosszabb minden. Nem tudom, meddig fog ez így működni, de szerintem nem sokáig. Louis jól vezeti a bandát, de ő mégsem Harry. Tőle nem félnek, őt nem tisztelik. Akár mennyire is szeretem Louist, ő nem alkalmas egy bandának a vezetésére, főleg nem a One Directionére. Teljesen szégyent hozott a One Direction névre, ezek után senki nem fog tisztelni minket.~Bámult ki az ablakon.
-Ez nem Louis hibája. Mindent megtett...de ahogy te is mondtad, ő nem Harry.
-Soha nem gondoltam volna, hogy eddig fogunk süllyedni.~Rázta a fejét.
-Senki nem gondolta volna...de Zayn.~Fogtam kezeim közé arcát és elé álltam. Kényszerítettem, hogy a szemembe nézzen.
-Bárhogy is alakul. Rám mindig számíthatsz, én itt leszek neked, és soha nem foglak elhagyni. Ha életed további részét, meneküléssel kell töltened, akkor veled megyek. Követlek bárhova...akár hova is mész.~Néztem mélyen gyönyörű szemeibe.
-Perrie...~Rázta a fejét.
-Nem Zayn. Figyelj. Nem érdekel, ha most azt akarod mondani, hogy ezt nem tehetem, mert az én életem nem erről szól. Az életem rólad szól. És ha az kell, hogy meneküljünk, akkor menekülni fogunk...együtt.~Fogtam meg kezeit.
-Nem tehetnéd azt Pezz. Te is tudod, hogy azt nem engedhetném. Még előtted van az élet. Előtted van milliónyi lehetőség. Nem jöhetnél velem. Nem tehetném tönkre az életed.
-Zayn. Előtted is ott van még az élet és a sok lehetőség. Azzal tennéd tönkre az életem, ha eltaszítanál magadtól. Zayn! TE vagy az életem. Csak úgy lehetek boldog ha a közelemben vagy.
-Te is tudod, hogy ez nem igaz. Az én életem, nem boldogság és tündérmese. Az enyém gyilkolás és temérdek fájdalom. Mellettem csak veszélyben vagy Pezz. Minden pillanatban. Szóval, ha úgy adódik, hogy menekülnünk kell....Te nem fogsz velem jönni.~Mondta határozottan.
-Zayn...kérlek. Ezt nem tehe~Nem hagyta, hogy végig mondjam.
-Perrie! Már döntöttem. Ha megyek...egyedül megyek.~Nézett mélyen a szemembe.
-És velem mi lesz?~Kérdeztem könnyes szemekkel.
-Te itt maradsz...és boldog leszel.
-Boldog? Nélküled? Hogy lehetnék nélküled boldog, Zayn? Kérlek.
-Perrie! Fejezd be!~Szólt rám majd kiment a szobából, engem ott hagyva kétségek között.




Madi szemszöge:


-Szia Madi.~Mosolygott rám Ivan.
-Jó napot!~Köszöntem vissza.
-Tegeződjünk, jó? El sem hiszem, hogy végre beszélsz hozzám.
-Sajnálom. Nem nagyon rémlik az elmúlt pár hónap.~Kínosan éreztem magam. 
-Semmi baj. Elmondom, hogy mi volt, rendben?~Mosolygott kedvesen. Egy bólintással jeleztem, hogy kezdheti.
-Akkora fájdalom, csalódás ért, hogy azt már nem bírtad elviselni, ezért az elméd átkapcsolt, egy érzelemmentes állapotba. Semmit nem mutattál kifelé. Magadba fordulva, mint egy élőhalott zombi élted a mindennapjaidat. Érzékelted, hogy mi folyik körülötted, csak nem fogtad fel. Az agyad elutasított minden információt. Ezért azt tanácsoltam a barátaidnak, hogy régi emlékeket meséljenek neked hátha előjön valamilyen érzés, és akkor megtörik a fal amit magad köré építettél, az elméd pedig visszakapcsol. Minden bizonnyal ez történt. Feltudod nekem idézni, hogy mi volt az első érzés ami előjött belőled és mivel kapcsolatban. 
-Öm...Louis elmondta, hogy Harry elment. Azt hiszem ez volt az első. 
-És milyen érzés fogott el?
-Hát, nem is tudom. Nem értettem, hogy miért ment el. 
-Ühüm. Mikor volt ez a szituáció Louissal?
-Azt hiszem tegnap előtt. 
-Rémlik, hogy mit csináltál tegnap?
-Violet és Sophi átjöttek. Filmet néztünk. 
-Most érzel valamit? Vannak gondolataid?
-Igen.
-Remek. Hát akkor azt hiszem, kijelenthetjük, hogy túl vagyunk a nehezén. Louisnak sikerült visszahoznia téged.~Mosolygott. Az én arcomra is egy halvány mosoly féleség húzódott.
-Most jön az a rész, hogy ki kell beszélned magadból a történteket. De most hagylak pihenni. Holnap gyertek vissza, ugyanebben az időpontban, és akkor innen folytatjuk.~Mondta kedvesen.
-Rendben. Köszönöm.~Mosolyogtam rá.


Chris szemszöge:


-A legnehezebb szakaszon túl vagyunk. Sikeresen vissza hoztuk az öntudatát. Ezt már vehetjük nyereségnek. Most már csak az a kérdés, hogy hajlandó lesz-e megnyílni, vagy bezárkózik?! Most változásokon fog átmenni a beszélgetéseink során. Ilyen trauma után ez természetes, nem kell tőle megijedni. Más lesz a felfogása mint eddig. Lehet, hogy Harry a legnagyobb ellensége lesz, de lehet, hogy megbékél. Minden idő kérdése.~Mondta Ivan. 

2015. július 10., péntek

3.Évad 3.Fejezet Riels


Riels




-Harry, hogyha hallod ezt az üzenetet akkor hívj fel.~Amint kimondtam megszólalt a csengő.
-Majd én kinyitom.~Mondtam és az ajtóhoz sétáltam. Amint kinyitottam legszívesebben vissza is csaptam volna, de nem tettem.
-Mit akarsz?~Kérdeztem.
-A pénzemet.
-Takarodj innen Logan.~Sziszegtem fogaim között.
-Mert? Mi lesz? Megölsz? Már nem ti uraljátok ezt a várost Louis. Hanem én.~Vigyorgott.
-Lehet, hogy a város már nem a miénk, de tudod te, hogy hány ember vére ragad a kezemhez?~Kérdeztem ijesztően halkan, de mégis veszélyesen.
-....Ha holnap sem perkáltok, megölök mindenkit.~Mondta mérgesen. Látszólag nem tetszett neki amit mondtam.
-Innen te egy vasat nem fogsz elvinni. Ha még egyszer meglátlak a közelünkben kitépem a nyelőcsöved és abból csinálok neked cipőfűzőt.~Csaptam be az ajtót. Mérgesen sétáltam vissza a kanapéhoz.
-Ki volt az?~Kérdezte Liam a konyha ajtóban állva.
-Az a féreg Logan.~Morogtam.
-Mit akart már megint?~Jött be a nappaliba.
-A szokásost.
-És elküldted?
-Megfenyegettem.
-Mit szólsz hozzá?~Kérdezte
-Ő is megfenyegetett.~Vontam meg a vállam.
-Louis. Most már ő London maffia vezére, a fenyegetését talán nem kéne ilyen fél vállról venni.
-Liam! Mi vagyunk a One Direction. Szerinted egy ilyen kis picsa banda mint a Riels majd pont velünk fog elbánni? Na ne nevettess.~Vigyorodtam el.
-Még sem mersz ellenük kiállni.
-Mert többen vannak.~Álltam fel mérgesen.
-De ha nem lesz más esély akkor megöljük őket.~Mondtam.
-Remélem Louis. Remélem, hogy nem fordítva fog elsülni.~Sétált vissza a konyhába. A telefonom csörögni kezdett. Meg se néztem ,hogy ki az csak felvettem.
-Mond!
-Szia. Össze kéne hívni a bandát a raktárnál.~Ashton volt az.
-Minek?
-Louis. Szinte a banda fele elárult minket. Állandóan információt szolgáltatnak a Rielsnek.
-Nem sok mindent tudnak nekik mondani.
-A francokat nem. Ők árulták el, hogy Harry elment, és már csak nagyon kicsin múlik, hogy megtudják, hol van Madi és Chris. Tudják, hogy a banda szétesőben van.
-Jó. Fél óra múlva legyen ott mindenki.


***


Őszintén szólva. Meglepett, hogy milyen kevesen jelentek meg. Ennél azért többre gondoltam.
-Hányan vagyunk?~Kérdeztem.
-78-an.~Válaszolt Luke.
-Az nagyon kevés.~Sóhajtottam.
-Akikről tudjuk, hogy elárultak minket, nem jöttek el.~Súgta a fülembe Asht.
-Tudják, hogy végük lett volna.~Forgattam a szemem.
-Szóval.~Kezdtem.
-Mint azt látjátok elég kevesen maradtunk. Aki kiakar szállni az egészből, az most menjen el.~Mondtam. Ilyen alkalom nem sokszor adódik. Egy páran le is léptek.
-Hányan maradtunk?~Fordultam Lukehoz.
-51-en.
-Uhh.
-Nos, akik itt maradtak. Logan Feel és a mocskos bandája a Riels, fenyegetéseket küld nekünk. Harry vagyonára fáj a foguk. Hogyha nem állnak le, muszáj lesz nekünk leállítani őket. 
-Kevesen vagyunk rá. Ők háromszor ennyien vannak mint mi.~Szólt valaki a hátsó sorból.
-Tudom. De nem lesz más választásunk, ha nem teszünk semmit, mind meghallhatunk. 
-Harryvel mi van?~Kérdezte Roy. Harry egyik legrégibb embere.
-Nem tudjuk. Még semmi hírt nem hallattunk róla, nem jelentkezett.

***


-Louis.~Szólított meg Eleanor amint beértünk a szobába. Az ablakhoz sétáltam és próbáltam nem szétverni semmit. 
-Nyugodj meg.~Sétált mögém. Kicsi kezét éreztem a vállamon. 
-Ideges vagyok Eleanor. Hagyj békén.
-Louis. A barátnőd vagyok számíthatsz rám.
-Eleanor. Ebben nem tudsz segíteni.~Fordultam felé.
-Igaz. Nem tudok. De melletted lehetek. És segíthetek neked átvészelni.~Fogta meg a kezem. Hosszú ideig álltunk és néztünk egymás szemébe. Hosszú haja a vállára omlott. Szája apró mosolyra húzódott. 
Ajkaimat hirtelen az övére nyomtam és szenvedélyesen csókoltam. Nem tököltem. Felemeltem és az ágyhoz cipeltem. Csókunkat egy percre sem szakítottam meg. Kezemmel a fenekét fogtam egészen addig amíg az ágyra nem tettem. Fölémásztam és csípőmet az övének nyomtam.












 (Másnap)



Chris szemszöge:



-A srácok aggódnak. Asht szerint nem sokára rájönnek, hogy itt laktok.~Gemma kétségbeesetten nézett rám. 
-Nagyon rezeg a léc az biztos. De amíg Madi ilyen állapotban van, nem vihetem el innen.
-Találunk neki máshol orvost.
-Az nem megoldás Gemma. Minden orvos ugyanazt mondaná. Ivan legalább már tudja mi a helyzet, volt alkalma többször megvizsgálni. A többi orvos se tudna mást mondani, Ivan az egyetlen lehetőségünk. Ha most elmennénk, mindent kezdhetnénk elölről. Madinek egy állandó helyre van szüksége.
-De Chris. Nem sokára rátok bukkannak és akkor megölhetnek titeket.~Aggódott Gemma.
-Gemm nyugi. Nem hagyom, hogy Madinek bármi baja essen.~Simítottam végig arcán.
-Tudom Chris. De neked bajod eshet. Azt...nem élném túl..ha még egyszer elveszítenélek.~Hajtotta le fejét.
-Gemma figyelj!~Két kezemmel közre fogtam az arcát és kényszerítettem, hogy a szemembe nézzen.
-Soha többet nem foglak magadra hagyni. Megígérem. Esküszöm. Esküszöm az életemre!~Könnyes szemekkel bólintott és szorosan hozzám bújt.
-Mi volt a megbeszélésen?~Kérdeztem.
-Csalódás Az volt bőven. 364 emberből 78-an jelentek meg. 78-an Chris. Gondolhatod. Louis enyhén kiakadt. Azt mondta, hogy aki akar, az most menjen el. 51-en maradtunk. 364-ből 51-en. Ez rohadt gáz.
-Uhh..
-Logan megfenyegette Louist, és Loui tanácstalan, nem tudja mit csináljon. Nincs segítsége. Harry jól benne hagyta szegényt a szarban.
-Harry mindenkit benne hagyott a szarban. Szerintem bele se gondolt, hogy az eltűnése, mennyi gondot jelent.
-Őt is sajnálom. Neki sem lehet könnyű.~Rázta a fejét.
-Megértem, hogy miért ment el. De a könnyebb utat választotta azzal, hogy elment. Könnyebb elmenekülni, mint szembe nézni a problémákkal.~Mondtam.
-Te elmentél volna?
-.....Nem. Én nem hagytam volna itt Madit.
-Ezt nem tudhatod. Ha abban a helyzetben lettél volna...lehet, hogy te is a menekülést választod. Harry megijedt. Tudta, hogy Madit tönkretette.
-De ez nem megoldás. Ezzel nem old meg semmit, csak elhalasztja és gyötri magát. Egyszer úgyis szembe kell néznie vele. Harry megváltozott. Régen nem félt a következményektől.
-Harry Madi miatt változott meg.
-Madi pedig Harry miatt.
-Én azt mondom Chris. Hogy az ő szerelmük igazi. És nem így kellett volna, hogy vége legyen.
-Mindennek oka van, Gemma.
-Tudom, hogy szereted Madit, Chris. De én úgy látom...hogy Madi egy valakit szeret, és az Harry.
-És mi van akkor, hogyha mind tévedésben vagyunk, és nem is szereti?!
-Chris. Ezt te magad sem hiszed. Ha nem szeretné...nem itt tartanánk.
-De..idővel lehet, hogy engem is megszeret, hiszen én álltam mellette a nehéz pillanatokban.~Érveltem
-Nem mi döntjük el, hogy kit szeretünk. Ha ez így menne, mindenki boldogan élne. Ha csak ezért vagy vele Chris. Akkor inkább elvisszük....mert csalódni fogsz.
-Nem ezért vagyok vele Gemma...hanem, mert szüksége van rám...és nekem is rá.
-Chris kérlek. A tesóm vagy és szeretlek. Ne legyél hülye.
-Miért szerinted Madinek nincs szüksége rám?
-Nem ezt mondom Chris. Szüksége van rád...de úgy mint egy barát.
-Ezt nem tudhatod Gemma.
-Én csak nem akarom, hogy csalódj. Hogy hamis reményekbe kapaszkodj.
-Gemma. Tudom mit csinálok. Tisztában vagyok a következményekkel.
-Akkor azt is tudod, hogy lehet eljön az a pillanat...amikor el kell engedned.
-Tudom..és azt is tudom, hogy pokolian fog fájni, de ha nem engem választ...akkor elfogom engedni. Viszont amíg ezt nem mondja a szemembe addig nem hagyom el.
-Térj már észhez Chris. Madi nincs tudatánál...jobbat érdemelsz.~Nézett mélyen a szemembe.
-....Nem hiszem el, hogy ezt mondtad Gemma.~Ráztam a fejem és kisétáltam a szobából.

2015. július 3., péntek

3.Évad 2.Fejezet Ivan



Ivan

Madi szemszöge:



-Akkor had halljuk. Mesélj nekem. Hogy vagy?~Mosolygott rám kedvesen Ivan. Nem válaszoltam. Az ablakon nézelődtem kifelé. Néztem az esőcseppeket, ahogy egymással versenyeznek.
-Madison. Figyelj. Úgy nem tudok segíteni, hogyha sohasem mondasz semmit.~Szüntelenül nézte az arcom hátra reagálok valamit. De hiába. 
-Mit csináljak veled, hogy végre kiadd magadból? Tudnék valahogy segíteni neked, hogy megbízz bennem?~Most sem válaszoltam semmit.
-Oké. Te tudod. Ha nem engeded, hogy segítsek akkor nem tudok. Továbbra is szedd a gyógyszereket és gyere a kezelésekre. Holnap pedig ugyanebben az időpontban gyertek.~Felálltam és kisétáltam a rendelőből.
-Már végeztél is?~Szomorodott el Chris. 
-Várj meg. Sietek.~Simított végig a kezemen majd bement.


Chris szemszöge: 


-Jó napot doktor úr!~Mosolyodtam el amint beléptem. Kezet fogtunk és leültem a székre.
-Még mindig nem mond semmit. Azt hittem, hogy ez egy idő után elmúlik, de...nem úgy néz ki. Ha nem beszél nem tudok neki segíteni. Élete végéig nem tömhetjük gyógyszerrel. Ha nem beszél akkor muszáj lesz befeküdnie az intézménybe. Mivel 18 év alatti ezért nem adhatom ki a kedélyjavítot. Félő, hogy sokat szedne be és annak súlyos következményei lehetnek. Veled se beszél még mindig.
-Nem.~Ráztam a fejem.
-Őszintén. Nem tudom mit csináljak vele. Ennek így nem sok értelme van.
-Doktor úr. Nem lehetne valamilyen erősebb gyógyszert adni neki vagy másfajtát?
-A leghatékonyabb gyógyszert írtam fel neki, és a maximumot adagot szedi belőle amit szedhet. Ha nem beszél ennél többet nem tudok tenni érte. 
-Értem.~Bólintottam.
-Szedje tovább a gyógyszereket, holnap pedig ugyan ebben az időpontban gyertek vissza.
-Rendben. Viszlát.~Álltam fel, kezet fogtam vele és kisétáltam. 
-Gyere Madi.~Intettem fejemmel a kijárat felé. Felállt, megvártam míg mellém ér, majd együtt kisétáltunk az épületből. Az eső még mindig zuhogott. Pár perc alatt csurom vizesek lettünk, pedig a kocsi még messze van. 
-Madi.~Sóhajtottam. 
-Ha nem beszélsz nem tudunk segíteni. Ha nem bízol meg benne, nem muszáj neki elmondanod. Elmondhatod nekem is, vagy Gemmának, vagy Eleanornak, vagy bárkinek. Csak beszélj. Kérlek.~Fogtam meg a kezét és magam felé fordítottam.
-Kérlek Madi. Mondj valamit.~Simítottam meg arcát. Szemei csillogtak, mint mostanában mindig. Nem szólt egy szót sem, csak újra elindult. A csalódottságomat leplezni sem tudtam. 
-Ma átjönnek Eleanorék. Nagyon aggódnak miattad. Legalább velük beszélj. Eleanor nagyon szomorú. Szüksége van rád.~Mondtam. Néztem reakcióját de még az arca se rezzent. Elsétáltunk a kocsiig. Beültünk, bekapcsoltam a rádiót de csak halkra. még mindig reménykedtem, hogy beszélni fog. Arcát az ablaküvegnek döntötte és bámult kifelé. Lassan vezettem mivel az esőtől, nem sokat lehetett látni. Egyenes barna haja rendezetten simult arcához. A bőre fehér volt, akár csak egy halottnak. Arcán jele sem volt semmiféle érzelemnek. Se fájdalomnak, se szomorúságnak, se bánatnak, semminek. Mint egy élőhalott. Egy érzelmek nélküli lény. Hihetetlen mikre képes a szerelem. 


Madi szemszöge:


Az ablakban ültem és néztem az esőt. Mindig ezt csinálom. Bámulok magam elé. Nézem a falat, az esőt, a tájat, vagy valamilyen tárgyat. 
-Sziasztok.~Hallottam az ismerős hangokat. 

Nem fordultam meg, még csak jelét se adtam annak, hogy hallottam volna, hogy itt vannak.
-Madi.~Szólított meg Eleanor.
-Madi.~Próbálta újra, de hasztalanul. Most sem fordultam felé.
-Madi én vagyok az El.~Sírt. 
-Madi kérlek. Nézz rám.~Hangjából érződött a fájdalom. 
-Madi!
-Eleanor hagyd.~Louis hangja gyengéd volt és gondoskodó. Eleanor sírása betöltötte hanggal az egész szobát. 
-Kérlek Madi...szükségem van rád. Csak nézz rám kérlek.~Zokogott.
-Könyörgök Madi.~Hangja egyre kétségbeesettebb volt. 
-Gyere El.~Pár másodperc múlva hallottam az ajtó nyitódását és csapódását.


Chris szemszöge:


Louis átölelte barátnőjét és próbálta megnyugtatni.
-Mit mondtak?~Kérdezte Gemma.
-Az orvos azt mondta, hogy addig amíg nem beszél, nem tud neki segíteni. Tovább kapja a gyógyszereket, de már nem sokáig tömhetjük azokkal. Ha továbbra sem fog beszélni, akkor be kell feküdnie a klinikára és ott majd kaphat kedélyjavítót. 
-Istenem.~Sóhajtott Gemma.
-Olyan rossz így látni őt.~Rázta a fejét Pezz.
-Nincs annál pusztítóbb erő, mint a szürkeség és a beletörődés.~Szólalt fel Liam, mi pedig bólogattunk.
-Ez a helyzet kilátástalan.
-Nincs kilátástalan helyzet Gemma. Csak vannak szituációk, melyek próbára teszik az embert.~Mondtam.
-Szegény Madi. Annyit kibírt, most pedig....
-Eleanor jól vagy?~Kérdeztem.
-Nem.~Szipogott.
-Menjünk vissza hozzá, hátha szóra bírjuk fogni.~Javasoltam.
-Menjünk.~Mondták a többiek. Visszasétáltunk a szobába. Még mindig ugyanúgy volt mint mikor itt hagytuk.
-Madi.~Szólította meg Gemma de arra se reagált.
-Madi. Csináljak neked valami ennivalót?~Kérdezte Niall. Mindenki elmosolyodott, de Madi mintha meg se hallotta volna. 
-Beszélj hozzánk Madi, kérlek. Beszélgess velünk.~Kérte Gemma, de hiába. Semmi nem érdekelte. 


( Másnap az orvosnál )



Most mindenki eljött velünk az orvoshoz. Madi szokásához híven 5 percnél tovább nem maradt bent. Az orvos mindnyájunkat behívatott. Kíváncsiak lettünk, hogy miért kell mindenkinek bemennie.
-Jó napot.~Köszöntünk.
A lányok leültek mi pedig állva maradtunk.
-Először is. Nyugodtan tegezhettek.~Mosolygott. 
-Mi a helyzet doktor úr?~Kérdeztem.
-Minden változatlan. Még mindig nem beszél semmit. Viszont, eszembe jutott valami. Attól, hogy ő nem beszél, ti még beszélhettek neki. Meséljetek neki dolgokat, még ha nem is válaszol rá. Elevenítsetek fel régi emlékeket. Ami csak eszetekbe jut.~Javasolta.
-Rendben.~Bólintottam.
-A volt barátjáról meséljünk neki?~Kérdezte Louis. 
-Ezt nehéz megítélni. Van akinek segít, de van akinél mindent elront, viszont ennél jobban már hova?..szóval, próbálják meg, meséljenek neki róla is. Hogy mi van vele, ilyenek.
-Az nehéz lesz doktor úr. Ugyanis eltűnt. Őt is megviselte ez az egész és elment.~Mondta Louis.
-Te a barátja vagy?~Kérdezte a doktor.
-A legjobb barátja. Ők pedig ketten a testvérei.~Mutatott Louis rám és Gemmára.
-Tessék. Tehát, a te testvéred aki ezt csinálta a lánnyal?~Nézett rám.
-Igen.~Bólintottam.
-Te pedig szerelmes vagy a lányba. Értem.
-Elég nehéz helyzet.~Sóhajtott.
-Az.~Mosolyogtam. 
-Szóval, ennek így nem sok értelme van. Csináljátok azt amit mondtam és megnézzük, hogy ér-e valamit. Jövőhét szerdán gyertek vissza. 
-Rendben. Köszönjük Doktor úr!~Mondtam.
-Viszlát.



****

-Akkor, megyek és beszélek én vele.~Mondta Eleanor. Látszik rajta, hogy jobb kedve van mint eddig. Bement a szobába Madihez, mi pedig a konyhában maradtunk beszélgetni. 



Eleanor szemszöge:



Én is leültem az ablakba és egy ideig nem szóltam semmit. Bámultam ki az ablakon ugyanúgy ahogy Madi. 
-Képzeld. Gemma és Chris nagyon jóban vannak. Komolyan, minta tesók. Nagyon jól kijönnek egymással. Viccelődnek, bohóckodnak, beszólogatnak egymásnak. Nagyon jó látni, hogy mennyire jól meg vannak egymással.~Mosolyogtam. 
-Louis megengedte, hogy átrendezzem a szobáját. Nagyon rendes velem.~Mondtam.
-Nem is mondasz rá semmit? Nem baj. Tudok várni. Majd idővel.~Mosolyodtam el.
-Holnap is meglátogatunk majd. Hozunk nasit és majd filmezünk. Választunk valami jó, vicces filmet. Meg akár majd társasozhatunk is. Majd hozunk azt is. Sőt, rendelhetünk pizzát is. Tudom, hogy szereted. Vagy ha van kedved elmehetnénk most sétálni.~Vártam a reakcióját, de semmi.



***

-Ki fog neki mesélni Harryről?~Kortyoltam bele a teámba. Mindenki egyszerre Louisra nézett.
-Miért pont én?~Háborodott fel az említett.
-Te tudsz a legtöbbet Harryről....és Madi is bízott benned.~Nézett rám Liam.
-Rendben. Mesélek neki én.~Sóhajtott.
-Köszi.~Nézett rá hálásan Gemma.
-Te is beszélhetnél neki róla, sőt Chris is, vagy akár mindenki.~Mondta Zayn.
-Néha mondunk neki valamit róla.~Vonta meg a vállát Niall.
-Chris, Gemma, szerintetek Harry vissza fog jönni?~Kérdeztem. Érdekelt Chris véleménye. Meg persze Gemmáé is. Chris Gemmára nézett, hogy kezdje ő. Gemm láthatólag nem bírt megszólalni, nem tudta, hogy mit mondjon.
-Öm...ezen már én is sokat gondolkoztam. Mind a két lehetőséget eltudnám róla képzelni, azt is, hogy visszajön és azt is, hogy nem. Mind a kettőt megérteném. De sose tudtam eldönteni, hogy szerintem vissza jön-e. De lehet, hogy jobb lenne, ha...nem jönne vissza.~Hajtotta le a fejét.
-Chris?
-Én nem tudom melyik lenne a jobb. Madi szerelmes volt belé, hiába is tagadnám ez az igazság és szerintem még mindig szereti. Lehet, hogy ha Harry visszajönne Madi még rosszabbul lenne, de lehet...hogy javulna az állapota.

(2 héttel később)


Louis szemszöge:


-Doktor úr! Kérem...mondja, hogy minden rendben lesz!~Kérte Eleanor.
-Hát...sajnálom Eleanor, de semmi bíztatót nem tudok mondani. Már több mint 1 hónapja meg sem szólalt. Én attól tartok, hogy az elméjében valami nagyon nagy zavar keletkezett. Ha az elején sikerült volna szóra bírnunk talán még, rendet rakhattunk volna, de....most már...~Rázta a fejét a doktor.
-Neee.~Sírt Eleanor.
-Nem tudok mit mondani. Jövőhéten jöjjenek vissza. Harryről beszéltek neki?
-Nem. Eleanor nem engedte.~Mondtam.
-Próbálják meg. Veszteni valónk nincs vele.