Szerethető
Fel vegyem vagy hagyjam, hogy had csörögjön csak addig ameddig akar? Mi a faszt csináljak? Mondjuk inkább telefonon beszélek vele mint személyesen.
Kezem elhúztam a zöld kis ikonon.
-Szia.~Köszöntem halkan.
-Hol vagy Madi?~Sóhajtott.
-Te nem tudsz róla? Louis mondta, hogy ide jöjjünk.
-Nem, nem tudom. Louisék nem mondták. Mond meg, hogy hol vagy és oda megyek érted.
-Nem akarom, hogy ide gyere, nem akarok veled lenni, veled beszélni.
-Akkor mit akarsz Madi?
-Azt, hogy hagyj békén. És végre engedj élni.
-Nem tehetem Madi. Nem engedhetlek el magam mellől, ezt te is jól tudod.
-Nem Harry, nem tudom...~Félbeszakított.
-Egyszer már megtettem, elengedtelek. Abból is mi lett? Mind a ketten szenvedtünk. Plusz még bajba is kerültél.
-Az már a múlt Harry. Az már elmúlt. Miért nem engedsz el újból?
-Mert szeretlek...~Egy pár napja még mit meg nem tettem volna azért, hogy ezt halljam, de most..
-Én már nem...~Mondtam halkan.
-Nem hiszem el Madi. Kérlek ne mond ezt.~Halkult el ő is.
-Ha ezt pár nappal ezelőtt mondod....
-Ne mond azt Madi, hogy késő. Nem létezik olyan, hogy késő.
-De igen Harry létezik. Én már nem szeretlek. Annyi szenvedést okoztál nekem, annyi szomorúságot.
-Madi kérlek...ne folytasd.
-Ez az igazság Harry. Ez a sok rossz eltüntetett minden jót, még az emlékeket is...az érzésekkel együtt.
-Madi......nem hiszek neked.
-Kérlek Harry. Miért hazudnék? Mit tegyek, hogy elhidd?
-Mond a szemembe.~Ebben a pillanatban kopogtatni kezdtek az ajtón. A levegő meghűlt bennem egy pillanatra. A szívem hevesen dobogni kezdett, a levegő vételem felgyorsult.
-Nem engedhetlek be. Nem akarok veled találkozni.
-Félsz, hogy nem bírsz a szemembe hazudni? Madi...most komolyan. Egy ajtó mikor akadályozott meg engem bármiben is?~Nyeltem egy nagyot és kinyomtam a telefont. Lassan felkeltem az ágyról. Megfontolt óvatos lépésekkel haladtam az ajtó felé. A kulcsot elfordítottam a zárban és kinyitottam.
Eszméletlenül dögösen, zsebre tett kezekkel állt előttem. Egy szürke farmert és egy fekete pólót viselt. Haja rakoncátlanul állt mindenfelé.
-Mi-mit akarsz?~Bazdmeg Madi. Legalább most bírjál beszélni normálisan.
-Azt, hogy a szemembe mond, hogy nem szeretsz.~Kezeit elővette a zsebéből és az ajtófélfának dőlt. Ezáltal arca sokkal közelebb került az enyémhez. Szerencsétlenül álltam előtte, míg ő várta, hogy a szemébe mondjam. Fejemet lehajtottam és próbáltam visszanyelni könnyeimet. Egyik keze megfogta az állam és kényszerített, hogy a szemébe nézzek.
Gemma szemszöge:
-Gemma...könyörgöm. Bocsájts meg nekem. Ha kell térden állva könyörgök neked.~Mondta és elém térdelt.
-Ne Chris kérlek. Nem kell letérdelned.
-Gemma figyelj.~Állt fel és arcomat a kezeibe fogta.
-Nagyon sajnálom Gemma. Esküszöm, hogy nagyon megbántam. Te vagy nekem a világon a legfontosabb. Életem legnagyobb hibáját követtem el mikor ott hagytalak. Tudom, hogy sokat szenvedtél miattam, hogy mindent magamnak köszönhetek, de mélységesen megbántam. Kérlek Gemma....
-Olyan nagy csalódást okoztál nekem....
-Sajnálom.
-Az a sok év, amíg azt se tudtam mi van veled. Az a sok átsírt éjszaka, az egyedüllét, a magány. A mérhetetlen űr amit hagytál magad után. Annyi szenvedés. Ezt nem bírom csak úgy egyik pillanatról a másikra elfelejteni. Sajnálom Chris, de nem megy.
-Gemma....bepótolunk minden elszalasztott időt. Megígérem, hogy soha többé nem okozok neked csalódást és nem hagylak el. Mindig melletted leszek, megígérem.
-Akkor is megígérted. Mégis elmentél. A szavad nekem már nem sokat ér.
-Akkor csak engedd, hogy bizonyítsak. Kérlek...~Könnyes szemekkel bólintottam.
-Köszönöm.~Ölelt magához. Minden előtört belőlem. Úgy öleltem magamhoz mint még soha senkit.
Louis szemszöge:
-Szerintetek mi lesz?~Kérdezte Niall.
-Két verzió van. Vagy megveri, vagy normális lesz vele.~Mondtam.
-Vagy mindkettő. Először normális lesz aztán megveri.~Sóhajtott Liam.
-Harryről már mindent elbírok képzelni.~Rázta a fejét Zayn.
-Egyáltalán szeretheti Madit? Nem értem. Én szeretem Violetet és nem bírnám bántani.
-De Harry sok szenvedés ment keresztül. A bosszú éltette hosszú évekig. Minden jó eltűnt belőle. Madivel mégse olyan mint a többivel volt. Madi vissza hozta belé a jóságot, még ha sokszor nem is látszik. Azért hirtelen teljesen megváltozni nem könnyű, főleg nem neki. Madiért aggódik, az életét adná érte. Senki másért nem csinált még olyanokat mind Madiért. Biztos, hogy szereti madit, csak nem bírja kimutatni. De nézzétek meg, hogy amikor Madi idekerült akkor milyen volt, meg most milyen. Nagyon sokat változott.
-Igaz.~Értett velem egyet Liam.
-Szerintem most, hogy rájött, bármikor elveszítheti Madit, most teljesen megfog változni.~Mosolyodtam el.
-Muszáj lesz neki, ha szereti Madit.~Rágcsálta a csirkecombját Niall.
-Hogy bírsz ennyit enni?~Rázta a fejét Zayn.
-LOUIIIIIIS. ZAYN piszkál.~Visított Niall.
-Nem is piszkáltalak csak feltettem egy költő kérdést.
-Mindig piszkálsz.
-Hova kerültem?~Sóhajtottam.
Madi szemszöge:
-Kérlek Harry menj el.
-Nem megyek el addig amíg nem mondod a szemembe.
-Honnan tudtad, hogy itt vagyok?
-Nem volt nehéz kitalálni.~Mosolyodott el.
-Most miért vagy ilyen?~Kérdeztem és egyik szememből egy könnycsepp gördült ki, amely végig szántotta arcomat.
.gif)
-Milyen?~Kérdezte mosolyogva és hüvelyk ujjával végig simogatta alsó ajkamat.
-Harry kérlek.~Lehajtottam a fejemet. Kezét elvette államról és óvatosan beljebb tolt a szobába. Becsukta maga után az ajtót.
-Milyen Madi?~Kérdezte újból. Kezeimet megfogta és az ajtóhoz húzott, óvatosan neki döntött és elém állt. Teste alig érintette az enyémet.
-Kedves és szerethető.~Nyögtem ki. Újból elmosolyodott és arcával közelített az enyémhez.
-Ha mindig ilyen lennél, annyira tudnálak szeretni.~Kezemet az arcára vezettem és megsimítottam.
-Kár, hogy ez csak egy álarc és nem ez a valódi arcod.~Bújtam ki öleléséből, az ablakhoz sétáltam.
-Madi.
-Madi.
-Menj el Harry...kérlek.~Hunytam be szorosan a szemeimet.
-Gyere velem.~Ölelt át hátulról és egy puszit nyomott az arcomra. Szívem a torkomban dobogott, könnyeim megállíthatatlanul folytak.
-Könyörgöm Harry. Ne zavarj össze még jobban.~Kértem.
-Gyere velem Madi.~Suttogta a fülembe és arcomat apró puszikkal lepte el.
-Istenem.~Sóhajtottam.
-Kérlek Harry...menj el.
-Biztos ezt akarod?~Kérdezte majd közvetlen utána fogaival kicsit meghúzta fülcimpámat. Ajkamba haraptam, hogy ne nyögjek fel hangosan. Nem bírtam megszólalni azért csak bólintottam.
-Rendben. Amit akartam már úgy is megkaptam. Tudom, hogy még szeretsz. Az érintésem az őrületbe kerget téged.~Húzta végig kezét a vállamtól egészen a csuklómig majd összekulcsolta kezeinket. Ahol csak hozzámért libabőrös lettem. Testem azonnal reagált érintésére.
-Kérlek...~Nyögtem.
-Holnap vissza jövök.~Mondta és végre elindult az ajtó felé. Amint kisétált rajta fejemet az ablaknak döntöttem.
Miért csinálod ezt velem?
