2.Évad 13.Fejezet Újra...

Újra...

Egész nap mosolyogtam. Ashley furcsálta is, hogy ilyen jó kedvem van. Az ágyon feküdve néztem a tv-t egészen addig amíg valaki csöngetett. Harry? Felpattantam és a lépcsőn lesietve kinyitottam az ajtót. A mosolyom azonnal az arcomra fagyott.
-Szia Madi. Látom nem úgy alakultak a dolgok ahogy kellett volna.~Mosolyodott el.
-Mit akarsz tőlem?~Vágtam karba kezeimet.
-Egyszerű. Velem kell jönnöd.
-Bocsi...De nem.~Csaptam be az ajtót de gyorsan kinyílt.
-Nem kérdeztem, hogy akarsz-e jönni, hanem mondtam, hogy jösz.~Ragadta meg a karomat.
Ashley bazdmeg. Neked is pont ilyenkor kell elmenned bevásárolni.
-Chis. Mit akarsz még tőlem? Nem volt ennyi elég?
-Elrontottam. Mikor először elraboltalak, nem lettelek volna képes bántani Steph miatt....de most már igen. Te nem Steph vagy, hanem Harry egyik játéka.Igazából mindegy, hogy ellenkezel-e mert ígyis-úgyis fájni fog, de azért a dolgunkat megkönnyebbítenéd ha nyugton maradnál.
-Rohadj meg.~Köptem felé a szavakat.




-Remélem tetszik az új szobád.~Vigyorodott el.
-Gyönyörű.~Morogtam.
-Remek.~Csapta össze tenyereit és rám zárta az ajtót.
Hogy is képzeltem, hogy végre boldog lehetek? Mit tettem? Miért kapom ezt a sorstól? Mi olyat tettem az életemben, amiért ezek mind velem történnek?
Sóhajtva mentem a sarokba és ültem le. Fejemet a hideg falnak döntöttem. Hajam a szemembe lógott, a szemeimet marták a könnyek.
Elegem van.

Ashley szemszöge:

Amint a házhoz értem észre vettem, hogy tárva nyitva van az ajtó. Azonnal elfogott a félelem. Gyorsan besiettem.

-Madi? Itthon vagy? Megjöttem.~Mondtam, azonnal a konyhába indultam. Letettem a csomagokat a konyhapultra, és előkaptam egy kést.

-Madi?~Kiabáltam. Alindultam a lépcső felé, lassú léptekkel. Madi szobáját céloztam meg elsőnek, óvatosan nyitottam ki az ajtót, szapora szíveréssel mentem be szobába. Mikor nem láttam ott, körbe néztem az egész házat. Mindenhova benéztem de sehol nem találtam. Visszamentem a nappaliba ahol a fejemet fogva tartottam vissza a könnyeimet. Harry megöl.

A falra néztem és észre vettem egy sárga cetlit ráragasztva.

-Ezt nem hiszem el.~Suttogtam. 

Louis szemszöge:

-Ashley, mi a baj?~Kérdeztem miközben beviharzott az ajtón. A kezembe nyomott egy sárga cetlit miközben majdnem elsírta magát. Szemeimmel átfutottam a sorokat majd Niall kezébe nyomtam és felálltam a kanapéról.

-É-én sajnálom. Csak bevásárolni mentem é-és.~Habogott Ash.

-Fogd be.~Kiáltott rá Niall miután elolvasta ő is. 

-Felmegyek szólok Harrynek, Ash te meg igyál egy teát, hogy lenyugodj.~Mondtam és a lépcső felé indultam. Harry kicsinál minket. Nem kopogtam hanem egyből berontottam a szobába.

-Kopogni?~Kérdezte azonnal.

-Ezt nézd meg.~Nyomtam az arcába a sárga cetlit. Szemeit átfutatta a sorokon majd felállva az ágyról eldobta a cetlit.
-MI A FASZ EZ LOUIS? MÉGIS MI A FASZÉRT KÜLDTEM ODA ASHLEYT, HOGY ELRABOLJÁK?...NEM! AZÉRT, HOGY AZ A SZERENCSÉTLEN KURVA MEGVÉDJE. HOL VAN?~Kérdezte ordítva. 
-Harry! Ashley nem tehet róla. Chrisék ellen, hogy bírná megvédeni Madit, gondolkodj. Hülye ötlet volt, hogy őt küldtük oda.~Mondtam nyugodt hangon.
-FRANCBA~Vert a falba ököllel.
-Harry!
-Most mi a szart csinálok Louis? Elengedtem őt, hogy boldog legyen ezzel szenvedést okozva magamnak erre elrabolják. Szerinted így boldog?
-Harry nyugodj meg.
-Te engem ne akarj nyugtatgatni Louis. Minden a te hibád. Én voltam a hülye, hogy hallgattam rád. Ha leszarom a véleményed akkor Madi itt lenne és nem Chrisnél.  

Harry szemszöge:

Olyan mérges voltam, hogy ölni tudtam volna, de gondolom ez természetes. Könnyebb volt Louist hibáztatnom minthogy magamat. Pedig nem Louis hibája hanem az enyém. Én engedtem el. Én voltam a hülye. 

-Takarodj ki a szobából Louis.~Mondtam halkan de azért úgy, hogy hallható legyen. Amint kiment leültem az ágyam szélére.

Minnél előbb meg kell találnom. Mindegy mibe kerül. Az életem árán is meg kell mentenem.

Felálltam és lementem a nappaliba. Senkit nem találtam ott ezért bementem a konyhába. Üres. 

Előhalásztam a telefonom és felhívtam Louist.

-Igen?~Szólt bele ridegen. Megbántottam.

-Hol vagytok?~Kérdeztem.

-A raktárnál.

-Miért?

-Kiadtuk mindenkinek a feladatot, hogy minnél előbb megtaláljuk Madit.

-...Köszönöm Louis. Tényleg.~Nehezemre esett kimondani de jól esett.

-Ha találtunk valamit hívlak.~Ezzel bontotta is a vonalat.

Madi szemszöge:

-Na gyere drágám felhívjuk az én drága öcsikémet.~Rángatott fel a földről kicsit se finoman.

-Kérlek Chris. Te ennél jobb vagy.~Próbáltam menteni magam. Szavaimra teste megfeszült, megállt, értetlenül néztem rá. Hirtelen a falnak lökött ahol a fejem nagyot koppant.

-Tudod kire emlékeztet ez a mondat? Stephre.~Szorított a nyakamnál fogva a falhoz. Szédültem és a fejem rohadtul fájt. Kezeimet a kezére tettem és próbáltam eltolni onnan, hogy egy kicsit levegőhöz jussak. 

-El nem tudod képzelni, hogy milyen borzalmak várnak itt rád.~Vigyorgott és elengedte a nyakam. Összegörnyedve próbáltam minnél több levegőhöz jutni. Felnéztem rá. Próbáltam valami érzelmet felfedezni szemeiben, de csak gyűlöletet találtam.
-Sajnálom azt ami veled történt Chris. De én nem tehetek róla. Nem én voltam az aki azt tette veled.
-Ugyan olyan vagy mint ő.~Lökött megint a falhoz és szorosan elém állt.
-Nézz rám! Én nem ő vagyok!~Bizonygattam.
-Van egy képem róla.~Mondta és a telefonját előkapva egy képet mutatott róla.

-De hát!...Tisztára úgy néz ki mint én.~Döbbentem meg.
-Te nézel ki úgy mint ő. De nem csak a kinézetetek hasonlít ha nem a belsőtök is.
-Miről beszélsz?~Néztem rá értetlenűl.
-Stephet elrabolták kis korába a szüleidtől. Ő a te testvéred. És már régóta megakar ismerni téged.
-Mi? Ne-nem értem. Hogy érted azt, hogy Steph megakar ismerni engem hiszen meghalt.~Értetlenekedtem.
-Steph él és virul.~Vigyorodott el.
-Hogy lehet, hogy él? Hiszen Harry azt mondta, hogy..
-Harry hülye. Steph nem halt meg. Miattam nem.
-Hol van most? Mi van vele?
-Súlyos sérülései voltak, egész eddig kómában volt. 1 hónapja ébredt fel. Most pedig haza engedték a kórházból. Megakar ismerni téged, mindig is fontos volt számára a család....~Mondta majd kiment a szobából. leesett állal próbáltam felfogni az előbb hallottakat...hogy mi van? Steph a testvérem és él.
Harry, Steph, ha újra találkoznak akkor én...
Egész eddig gyűlöltem Stephet, "halálában" is kísértette Harryt. Nem engedte, hogy boldogok legyünk, mert az emléke mindig megakadályozta. Most pedig...kiderűl, hogy a testvérem és, hogy él.
Ha Harry erről tudomást szerez...vissza fog menni hozzá én pedig....
Mi lesz velem? Itt fognak tartani vagy elengednek, és mehetek oda ahova akarok?
Mi jöhet még?

Harry szemszöge:

Louis szaladt behozzám a szobába.
-Találtál valamit?~Kérdeztem idegesen.
-Nem fogod elhinni kik ülnek a nappaliban.~Lihegett.
-Kik? Chris és....Steph.
-Mi?

2.évad 12.fejezet Szeretlek

Hi Directioners! Sajnálom, hogy ennyit késtem. Ha tetszik hagyjatok nyomot magatok után!

puszi

xoxo Barbi

Szeretlek

-Harry.~Szólítottam meg halkan. Az ajtóban állt, neki dőlt az ajtófélfának és engem fürkészett.
-Döntöttél?~Kérdezte halkan. Felálltam és elé sétáltam.

Szememből könnyek bújtak elő.
-Igen.~Motyogtam halkan.
-Kérlek Madi.~Döntötte fejét a falnak és összeszorította szemeit.
-Nem akarlak itt hagyni Harry. Szeretlek.~Fogtam meg az arcát és ajkaimat az övére nyomtam, kezeinket összekulcsoltam.
-Szeretlek.~Suttogta.
-Nem maradhatok veled és ezt mind a ketten pontosan tudjuk. Ha most nem megyek el többet nem lenne rá alkalmam. Végre én dönthetek az életemben. Szeretlek Harry de mégis mikor lehunyom a szemem ott vannak azok a szörnyűségek amiket tettél és ezzel nem bírok tovább élni. Nem kérem, hogy változz meg, de én nem bírom ezt az öldöklést. Lefeküdtél egy nővel majd megölted, még esélyt sem adtál, hogy én csináljam. ~Mosolyodtunk el mindketten.
-Tudom, hogy megérted miért ezt a döntést hoztam...már csak abban reménykedek, hogy elengedsz......Hunyd le a szemed.~Suttogtam ajkaira. Remegő ajkakkal tette amit mondtam. Egy puszit nyomtam a szájára. Lassan elengedtem a kezét, alig kaptam levegőt, a szemeimből patakokban folytak a könnyek. Ott akartam maradni és megölelni, megcsókolni, hozzáérni. De nem tehetem. Megfordultam és mélylevegőt vettem majd lassan kifújtam. Visszafordultam felé, pont akkor folyt ki egy könnycsepp a szeméből, a szívemben még nagyobb repedés keletkezett ezt látva. Összeszorítottam a szemeimet erőt vettem magamon, mégegyszer utoljára ránéztem és mellette elsétálva kiléptem a szobából. Lesiettem a lépcsőn ahol mindenki a nappaliban ült, rám emelték tekintetünket, először kérdőn majd szomorúan néztek rám. Megakartam szólalni. Mondani valamit de egy hang nem jött ki a torkomon. Ott álltam mint egy rakás szerencsétlenség. A fejemet lehajtva siettem az ajtóhoz.
-Madi.~Suttogta Louis. Nem néztem semelyikükre, kitártam az ajtót és kisiettem rajta. Vége van.

Harry szemszöge:

-Hunyd le a szemed.~Suttogta ajkaimra. Lehunytam szemeimet, egy puszit nyomott a számra majd szépen lassan elengedte a kezem. Próbáltam erősnek mutatni magam de nem igazán ment. Egy könny csordult ki a szememből. Mélyeket lélegeztem és próbáltam más irányba terelni a gondolataimat. Kinyitottam a szememet, csak az üres szobát láttam...a szívemet éreztem összetőrni a mellkasomban. Elhagyott.

Madi szemszöge:

***

Napok óta semmi mást nem csinálok, csak fekszek az ágyamba és nézek ki a fejemből. Néha-Néha eszek.

-Madi légyszíves ne keljen kérvényt benyújtanom, hogy legyere enni.~Nyagatott Ashley.

-Hagyj.~Motyogtam.

-Tudom, hogy még mindig haragszol rám, de nem tehettem mást. Niall a rokonom, de te a barátom vagy attól függetlenűl ami történt. Sajnálom, hogy olyan köcsög votlam de Harry közelében muszáj volt. Aggódom érted Madi. Engedd kérlek, hogy segítsek.~Ült le mellém az ágyra.

-Nem érdekel Ash érted?! Elakarom felejteni az egészet, de mégis, hogy várod tőlem, hogy ezek után megbízzak benned? Elárultál. 

-Sajnálom.~Hajtotta le a fejét.

-Most már mindegy.~Sóhajtottam.

-Harry nem fog örülni ennek.~Mondta halkan.

-Tessék?~Néztem rá.

-Harry felhívott pénteken, hogy elengedett téged és megkért, hogy legyek melletted és vigyázzak rád. Mindenről értesítsem őt.

-Szóval ezért vagy csak itt, hogy kémkedj utánam.~Mosolyodtam el gúnyosan.

-Nem madi én..

-Nem kell a duma Ashley. Inkább hívd fel Harryt és add át neki az információkat. Most pedig igazán kimehetnél.~Morogtam.






Harry még mindig érdeklődik irántam. Ide küldi Ashleyt, hogy minden lépésemet figyelje.
Akaratlanul is egy mosoly szökött az arcomra.
De aranyos.....
-Ashley.~Szóltam hallkan.
-Igen?~Emelte fel érdeklődve tekintetét.
-Tudsz valamit Harryről?~Haraptam az alsó ajkamba.
-Nem sokat, csak a fiúk mondtak pár dolgot. A szobája darabokban, nem eszik, ki se mozdul a szobából. Attól félnek, hogy miután kijön ebből az önsajnáltatás részből ártatlan embereket tömegeit fogja megölni.~Némán bólintottam.
-Tényleg szeret téged Madi.~Mondta Ash majd kiment.
Én is nagyon szeretem őt, de nem gondolhatok erre. Életem legnagyobb döntését hoztam meg...amikor elsétáltam.

**

Harry szemszöge:

A szobában kuksoltam. Az elmúlt pár napban semmit nem csináltam ezen kívűl.
Mindent elrontottam. Az egész életem szar...úgy ahogy van. Két nőt szerettem igazán és mind a kettőt elvesztettem. Az egyiket megölték a másik meg elhagyott. A nagy maffia főnök egy csődtömeg. Mire megyek azzal, hogy ismerik a nevemet? Mire megyek azzal, hogy felnéznek rám?
Semmire....nincs velem az akit szeretek. Mind a kettő....meghalt.

-Harry. Ez így nem mehet tovább.~Mondta Louis.

-Tudom, hogy mi mondtuk, hogy engedd el, de hülyeség volt. Ha szereted őt harcolj érte.

-Nem. Igazatok volt. Vele nem lehetek önző. Annyi szenvedést okoztam már neki. 

-Akkor most kérdezek tőled valamit. Szerinted Madi melyik Harrybe szeretett bele? Az önzetlen, talpnyaló Harrybe vagy a durva, gonosz, önző Harrybe?

-Louis! Jobb lesz neki nélkülem.

-Nem Harry. Nem! 

-Louis! Én vagyok a főnök. Annyi szenvedést okoztam már neki.
-Nem engedheted el!

-Te is tudod, hogy így lesz! minden miattam van. Szeretném helyre hozni.

-Te is tudod, hogy Madi nem így akarná.~Rázta a fejét Loui

-Madi nincs többé.

-Miről beszélsz Harry?~Húzta fel a szemöldökét.

-Madi meghalt! Nincs többé, ezt el kell fogadnom.~Mélyen belül nagyon fájtak a szavak.

-Nem gondoltam volna, hogy pont te leszel az aki egyszer feladja!~Fordult meg.

-Nem adtam fel de a jelenbe kell élni nem a múltban! Se Steph se Madi nincs többé.~Kiabáltam.

-Madiről te mondtál le.

-Nem mondtam le róla csak hagyom, hogy boldog élete legyen. 

-Értsd már meg te szellemileg fogyatékos, hogy csak veled lehet boldog.~Kiabált magából kikelve. A Nyakánál fogva a falhoz szorítottam. Ebben a percben léptek be a többiek.

-Nyugalom fiúk.~Szedtek szét minket.

-Az életét akkor tetted tönkre amikor figyeltetted és elraboltad. Neki sose hagysz választási lehetőséget, mindig te döntessz.~Mondta nyugodt de határozott hangon Louis.

-Hiszen ő dönthetett, hogy elmegy vagy marad.

-Jaj Harry. Mindketten tudjuk, hogy ha nem akartad volna, hogy elmenjen akkor nem engeded el. Tudod miért? Mert önző vagy....Ez amit most művelsz ez mártírkodás. Szegényt, olyan tudatba ringatod, hogy neki is van választási lehetősége pedig nem adod meg neki. 

-Foglalkozz a saját nyomorultságos kis életeddel.~Köptem felé a szavakat.

-Látod Harry ezért nem marad meg melletted egy nő sem.~Neki akartam menni de Liam és Zayn lefogtak. 

-Mert mindenki helyett te döntesz és így esélytelen, hogy boldogok legyenek. Eleanornak megadtam a választást, hogy menjen vagy maradjon és maradt. Tudod miért? Mert figyeltem rá. Nem vertem. Engedtem, hogy döntsön....és akárhogy is döntött volna elfogadom, mert ő is ugyanolyan ember. Ugyanúgy van joga meghozni a SAJÁT életében a SAJÁT döntéseit. És mert úgy kezeltem mint a páromat, barátnőmet, nem pedig úgy mint a kutyámat. 

-Bármelyik percben visszahozhatom őt.~Mondtam.

-Na látod, ez az. Adsz neki választást? Nem. Nem ő döntötte el, hogy megy hanem te. Ha nem akartad volna, hogy elmenjen akkor az ágyhoz bilincseled, sőt, fel sem teszed neki a kérdést. Gondolkozz el Harry. Barátnőre van szükséged vagy rabszolgára? Azt akarod, hogy boldog élete legyen? Akkor ne küld a nyakára Ashleyt. Ne figyeltesd minden lépését. Engedd el....és ne kísértsd.

Madi szemszöge: 

Álmosan battyogtam le a lépcsőn. Ki az a seggfej aki hajnali 8-kor csönget? Most komolyan? Nincs jobb dolga? Kizártam az ajtót....Harry.

-Szia.~Mosolyodott el.

-Szi-szia.~Dadogtam.

-Bemehetek?~Félre álltam, hogy betudjon jönni. Becsuktam mögötte az ajtót. A kanapéhoz sétált és leült rá. Mély levegőket véve követtem példáját.

-Minek köszönhetem a látogatásodat?

-Tudnom kellett, hogy jól vagy.~Nézett végig rajtam. 

-Megvagyok.~Bólintottam. Hosszan néztünk egymás szemébe majs sóhajtott egyet és megfogta a kezem. 

-Nem akarsz vissza jönni hozzám?....Hiányzol.~Hunyta le szemeit. Menten elolvadok. 

-Semmit sem akarok jobban...de nem tehetem. Nem mehetek vissza.~Ráztam a fejem.

-Nem szeretsz már?~Harapott ajkába.

-Mi? De, persze, hogy szeretlek, de..

-Mi de Madi? Ha szeretsz akkor gyere vissza.~Amint kimondta ajkait az enyémekre nyomta. Azonnal hátra döntött a kanapén és fölém helyezkedett. Teste hozzám simult, ágyékát a csiklómnak nyomta. El nem tudom mondani, hogy mennyire vágyok rá, de nem lehet. Megszakítottam a csókot és elfordítottam a fejem.

-Tudom, hogy te is akarod.~Suttogta.

-Harry. Arról volt szó, hogy békénhagysz.

-Igen...de meggondoltam magam. Hiszen te a rosszfiúba szerettél bele.~Kezdte el csókolgatni a nyakamat.

-Kérlek...~Mondtam a könnyeimmel küszködve. A hajamba markolt és maga felé fordította a fejemet.

-Szeretlek...érted? Szeretlek Madi.~Nézett mélyen a szemembe. Felkelt rólam és kisétált az ajtón. Döbbenten feküdtem a kanapén, miközben a könnyeim ömleni kezdtek a szememből. Egy mosoly kúszott az arcomra amit nem lehetett letörölni.

-Én is szeretlek.~Suttogtam. 

#1 Díj

#1 Díj <3

Hi Directioners! Most nem résszel jövök hanem számomra nagy dologgal.

A blog megkapta az első Liebster Awards díját. Nagyon szépen köszönöm Victoria Mosbie. <3

 Szabályok:

Írd ki kitől van!

Írj 11 dolgot magadról!

Válaszolj 11 kérdésre!

Írj 11 kérdést!

Küldd el 11 embernek!

Magamról

1. Imádom az 1D. <3

2. Utálom Kendall Jennert. -.-

3. Hip-Hopozok <3

4. Ha felnövök Koreográfus vagy táncos akarok lenni. <3

5. Imádok blogot írni <3

6. Imádom az állatokat. <3

7. Imádom az olvasóimat. <3

8. Cigiztem, piáltam már de drogozni még soha sem drogoztam.

9. Van egy titkos kapcsolatom ami nagyon bonyolult.

10. Az életem egyik legfontosabb kulcsszereplői a barátaim. <3

11. Nem szeretek olvasni.

Victoria kérdései:

1. Ki a kedvenc énekesed?

Bereczki Zoltán

2. Sokat olvasol?

könyvet nem, blogot igen. :)

3. Kedvenc könyv?

Alice Montgomery: Harry

4. Sok blogot olvasol?

Igen :)

5. Harry Styles vagy Luke Hemmings?

Egyértelműen Harry, de Luke-ot is szeretem. <3 

6.Hány blogot olvastál ki?

Húú...sokat.

7.Vámpír vagy vérfarkas?

Vámpír. :)

8.Horror vagy vígjáték (csak egy lehet a kettő közt)

Horror.

9. Mi ihlet a blog íráshoz?

Sok minden. Ha csak ránézek egy képre sokszor attól is eszembe jut valami.

10. Hány blogot írsz?

4

11. Mióta írsz blogot?:)

kb: 1 éve :)

Az én kérdéseim:

1. Kedvenc előadó?

2. kedvenc blog?

3. Kedvenc blogíró?

4. Példakép?

5. Kedvenc zene?

6. Kedvenc könyv?

7. Mióta írsz blogot?

8. melyik hírességet utálod a legjobban?

9. Louis vagy Ashton?

10. 1D-s koncertjegy vagy telefonon beszélgetés az egyik csapattaggal?

11.Kedvenc bandatag?

Akiknek küldöm:

Sense

Taken-Elrabolva

Through The Dark

Saver

( Bocsi, hogy nincs meg a 11 de nem tudok többet :/ )