2.évad 12.fejezet Szeretlek

Hi Directioners! Sajnálom, hogy ennyit késtem. Ha tetszik hagyjatok nyomot magatok után!

puszi

xoxo Barbi

Szeretlek

-Harry.~Szólítottam meg halkan. Az ajtóban állt, neki dőlt az ajtófélfának és engem fürkészett.
-Döntöttél?~Kérdezte halkan. Felálltam és elé sétáltam.

Szememből könnyek bújtak elő.
-Igen.~Motyogtam halkan.
-Kérlek Madi.~Döntötte fejét a falnak és összeszorította szemeit.
-Nem akarlak itt hagyni Harry. Szeretlek.~Fogtam meg az arcát és ajkaimat az övére nyomtam, kezeinket összekulcsoltam.
-Szeretlek.~Suttogta.
-Nem maradhatok veled és ezt mind a ketten pontosan tudjuk. Ha most nem megyek el többet nem lenne rá alkalmam. Végre én dönthetek az életemben. Szeretlek Harry de mégis mikor lehunyom a szemem ott vannak azok a szörnyűségek amiket tettél és ezzel nem bírok tovább élni. Nem kérem, hogy változz meg, de én nem bírom ezt az öldöklést. Lefeküdtél egy nővel majd megölted, még esélyt sem adtál, hogy én csináljam. ~Mosolyodtunk el mindketten.
-Tudom, hogy megérted miért ezt a döntést hoztam...már csak abban reménykedek, hogy elengedsz......Hunyd le a szemed.~Suttogtam ajkaira. Remegő ajkakkal tette amit mondtam. Egy puszit nyomtam a szájára. Lassan elengedtem a kezét, alig kaptam levegőt, a szemeimből patakokban folytak a könnyek. Ott akartam maradni és megölelni, megcsókolni, hozzáérni. De nem tehetem. Megfordultam és mélylevegőt vettem majd lassan kifújtam. Visszafordultam felé, pont akkor folyt ki egy könnycsepp a szeméből, a szívemben még nagyobb repedés keletkezett ezt látva. Összeszorítottam a szemeimet erőt vettem magamon, mégegyszer utoljára ránéztem és mellette elsétálva kiléptem a szobából. Lesiettem a lépcsőn ahol mindenki a nappaliban ült, rám emelték tekintetünket, először kérdőn majd szomorúan néztek rám. Megakartam szólalni. Mondani valamit de egy hang nem jött ki a torkomon. Ott álltam mint egy rakás szerencsétlenség. A fejemet lehajtva siettem az ajtóhoz.
-Madi.~Suttogta Louis. Nem néztem semelyikükre, kitártam az ajtót és kisiettem rajta. Vége van.

Harry szemszöge:

-Hunyd le a szemed.~Suttogta ajkaimra. Lehunytam szemeimet, egy puszit nyomott a számra majd szépen lassan elengedte a kezem. Próbáltam erősnek mutatni magam de nem igazán ment. Egy könny csordult ki a szememből. Mélyeket lélegeztem és próbáltam más irányba terelni a gondolataimat. Kinyitottam a szememet, csak az üres szobát láttam...a szívemet éreztem összetőrni a mellkasomban. Elhagyott.

Madi szemszöge:

***

Napok óta semmi mást nem csinálok, csak fekszek az ágyamba és nézek ki a fejemből. Néha-Néha eszek.

-Madi légyszíves ne keljen kérvényt benyújtanom, hogy legyere enni.~Nyagatott Ashley.

-Hagyj.~Motyogtam.

-Tudom, hogy még mindig haragszol rám, de nem tehettem mást. Niall a rokonom, de te a barátom vagy attól függetlenűl ami történt. Sajnálom, hogy olyan köcsög votlam de Harry közelében muszáj volt. Aggódom érted Madi. Engedd kérlek, hogy segítsek.~Ült le mellém az ágyra.

-Nem érdekel Ash érted?! Elakarom felejteni az egészet, de mégis, hogy várod tőlem, hogy ezek után megbízzak benned? Elárultál. 

-Sajnálom.~Hajtotta le a fejét.

-Most már mindegy.~Sóhajtottam.

-Harry nem fog örülni ennek.~Mondta halkan.

-Tessék?~Néztem rá.

-Harry felhívott pénteken, hogy elengedett téged és megkért, hogy legyek melletted és vigyázzak rád. Mindenről értesítsem őt.

-Szóval ezért vagy csak itt, hogy kémkedj utánam.~Mosolyodtam el gúnyosan.

-Nem madi én..

-Nem kell a duma Ashley. Inkább hívd fel Harryt és add át neki az információkat. Most pedig igazán kimehetnél.~Morogtam.






Harry még mindig érdeklődik irántam. Ide küldi Ashleyt, hogy minden lépésemet figyelje.
Akaratlanul is egy mosoly szökött az arcomra.
De aranyos.....
-Ashley.~Szóltam hallkan.
-Igen?~Emelte fel érdeklődve tekintetét.
-Tudsz valamit Harryről?~Haraptam az alsó ajkamba.
-Nem sokat, csak a fiúk mondtak pár dolgot. A szobája darabokban, nem eszik, ki se mozdul a szobából. Attól félnek, hogy miután kijön ebből az önsajnáltatás részből ártatlan embereket tömegeit fogja megölni.~Némán bólintottam.
-Tényleg szeret téged Madi.~Mondta Ash majd kiment.
Én is nagyon szeretem őt, de nem gondolhatok erre. Életem legnagyobb döntését hoztam meg...amikor elsétáltam.

**

Harry szemszöge:

A szobában kuksoltam. Az elmúlt pár napban semmit nem csináltam ezen kívűl.
Mindent elrontottam. Az egész életem szar...úgy ahogy van. Két nőt szerettem igazán és mind a kettőt elvesztettem. Az egyiket megölték a másik meg elhagyott. A nagy maffia főnök egy csődtömeg. Mire megyek azzal, hogy ismerik a nevemet? Mire megyek azzal, hogy felnéznek rám?
Semmire....nincs velem az akit szeretek. Mind a kettő....meghalt.

-Harry. Ez így nem mehet tovább.~Mondta Louis.

-Tudom, hogy mi mondtuk, hogy engedd el, de hülyeség volt. Ha szereted őt harcolj érte.

-Nem. Igazatok volt. Vele nem lehetek önző. Annyi szenvedést okoztam már neki. 

-Akkor most kérdezek tőled valamit. Szerinted Madi melyik Harrybe szeretett bele? Az önzetlen, talpnyaló Harrybe vagy a durva, gonosz, önző Harrybe?

-Louis! Jobb lesz neki nélkülem.

-Nem Harry. Nem! 

-Louis! Én vagyok a főnök. Annyi szenvedést okoztam már neki.
-Nem engedheted el!

-Te is tudod, hogy így lesz! minden miattam van. Szeretném helyre hozni.

-Te is tudod, hogy Madi nem így akarná.~Rázta a fejét Loui

-Madi nincs többé.

-Miről beszélsz Harry?~Húzta fel a szemöldökét.

-Madi meghalt! Nincs többé, ezt el kell fogadnom.~Mélyen belül nagyon fájtak a szavak.

-Nem gondoltam volna, hogy pont te leszel az aki egyszer feladja!~Fordult meg.

-Nem adtam fel de a jelenbe kell élni nem a múltban! Se Steph se Madi nincs többé.~Kiabáltam.

-Madiről te mondtál le.

-Nem mondtam le róla csak hagyom, hogy boldog élete legyen. 

-Értsd már meg te szellemileg fogyatékos, hogy csak veled lehet boldog.~Kiabált magából kikelve. A Nyakánál fogva a falhoz szorítottam. Ebben a percben léptek be a többiek.

-Nyugalom fiúk.~Szedtek szét minket.

-Az életét akkor tetted tönkre amikor figyeltetted és elraboltad. Neki sose hagysz választási lehetőséget, mindig te döntessz.~Mondta nyugodt de határozott hangon Louis.

-Hiszen ő dönthetett, hogy elmegy vagy marad.

-Jaj Harry. Mindketten tudjuk, hogy ha nem akartad volna, hogy elmenjen akkor nem engeded el. Tudod miért? Mert önző vagy....Ez amit most művelsz ez mártírkodás. Szegényt, olyan tudatba ringatod, hogy neki is van választási lehetősége pedig nem adod meg neki. 

-Foglalkozz a saját nyomorultságos kis életeddel.~Köptem felé a szavakat.

-Látod Harry ezért nem marad meg melletted egy nő sem.~Neki akartam menni de Liam és Zayn lefogtak. 

-Mert mindenki helyett te döntesz és így esélytelen, hogy boldogok legyenek. Eleanornak megadtam a választást, hogy menjen vagy maradjon és maradt. Tudod miért? Mert figyeltem rá. Nem vertem. Engedtem, hogy döntsön....és akárhogy is döntött volna elfogadom, mert ő is ugyanolyan ember. Ugyanúgy van joga meghozni a SAJÁT életében a SAJÁT döntéseit. És mert úgy kezeltem mint a páromat, barátnőmet, nem pedig úgy mint a kutyámat. 

-Bármelyik percben visszahozhatom őt.~Mondtam.

-Na látod, ez az. Adsz neki választást? Nem. Nem ő döntötte el, hogy megy hanem te. Ha nem akartad volna, hogy elmenjen akkor az ágyhoz bilincseled, sőt, fel sem teszed neki a kérdést. Gondolkozz el Harry. Barátnőre van szükséged vagy rabszolgára? Azt akarod, hogy boldog élete legyen? Akkor ne küld a nyakára Ashleyt. Ne figyeltesd minden lépését. Engedd el....és ne kísértsd.

Madi szemszöge: 

Álmosan battyogtam le a lépcsőn. Ki az a seggfej aki hajnali 8-kor csönget? Most komolyan? Nincs jobb dolga? Kizártam az ajtót....Harry.

-Szia.~Mosolyodott el.

-Szi-szia.~Dadogtam.

-Bemehetek?~Félre álltam, hogy betudjon jönni. Becsuktam mögötte az ajtót. A kanapéhoz sétált és leült rá. Mély levegőket véve követtem példáját.

-Minek köszönhetem a látogatásodat?

-Tudnom kellett, hogy jól vagy.~Nézett végig rajtam. 

-Megvagyok.~Bólintottam. Hosszan néztünk egymás szemébe majs sóhajtott egyet és megfogta a kezem. 

-Nem akarsz vissza jönni hozzám?....Hiányzol.~Hunyta le szemeit. Menten elolvadok. 

-Semmit sem akarok jobban...de nem tehetem. Nem mehetek vissza.~Ráztam a fejem.

-Nem szeretsz már?~Harapott ajkába.

-Mi? De, persze, hogy szeretlek, de..

-Mi de Madi? Ha szeretsz akkor gyere vissza.~Amint kimondta ajkait az enyémekre nyomta. Azonnal hátra döntött a kanapén és fölém helyezkedett. Teste hozzám simult, ágyékát a csiklómnak nyomta. El nem tudom mondani, hogy mennyire vágyok rá, de nem lehet. Megszakítottam a csókot és elfordítottam a fejem.

-Tudom, hogy te is akarod.~Suttogta.

-Harry. Arról volt szó, hogy békénhagysz.

-Igen...de meggondoltam magam. Hiszen te a rosszfiúba szerettél bele.~Kezdte el csókolgatni a nyakamat.

-Kérlek...~Mondtam a könnyeimmel küszködve. A hajamba markolt és maga felé fordította a fejemet.

-Szeretlek...érted? Szeretlek Madi.~Nézett mélyen a szemembe. Felkelt rólam és kisétált az ajtón. Döbbenten feküdtem a kanapén, miközben a könnyeim ömleni kezdtek a szememből. Egy mosoly kúszott az arcomra amit nem lehetett letörölni.

-Én is szeretlek.~Suttogtam.