2.Évad 13.Fejezet Újra...

Újra...

Egész nap mosolyogtam. Ashley furcsálta is, hogy ilyen jó kedvem van. Az ágyon feküdve néztem a tv-t egészen addig amíg valaki csöngetett. Harry? Felpattantam és a lépcsőn lesietve kinyitottam az ajtót. A mosolyom azonnal az arcomra fagyott.
-Szia Madi. Látom nem úgy alakultak a dolgok ahogy kellett volna.~Mosolyodott el.
-Mit akarsz tőlem?~Vágtam karba kezeimet.
-Egyszerű. Velem kell jönnöd.
-Bocsi...De nem.~Csaptam be az ajtót de gyorsan kinyílt.
-Nem kérdeztem, hogy akarsz-e jönni, hanem mondtam, hogy jösz.~Ragadta meg a karomat.
Ashley bazdmeg. Neked is pont ilyenkor kell elmenned bevásárolni.
-Chis. Mit akarsz még tőlem? Nem volt ennyi elég?
-Elrontottam. Mikor először elraboltalak, nem lettelek volna képes bántani Steph miatt....de most már igen. Te nem Steph vagy, hanem Harry egyik játéka.Igazából mindegy, hogy ellenkezel-e mert ígyis-úgyis fájni fog, de azért a dolgunkat megkönnyebbítenéd ha nyugton maradnál.
-Rohadj meg.~Köptem felé a szavakat.




-Remélem tetszik az új szobád.~Vigyorodott el.
-Gyönyörű.~Morogtam.
-Remek.~Csapta össze tenyereit és rám zárta az ajtót.
Hogy is képzeltem, hogy végre boldog lehetek? Mit tettem? Miért kapom ezt a sorstól? Mi olyat tettem az életemben, amiért ezek mind velem történnek?
Sóhajtva mentem a sarokba és ültem le. Fejemet a hideg falnak döntöttem. Hajam a szemembe lógott, a szemeimet marták a könnyek.
Elegem van.

Ashley szemszöge:

Amint a házhoz értem észre vettem, hogy tárva nyitva van az ajtó. Azonnal elfogott a félelem. Gyorsan besiettem.

-Madi? Itthon vagy? Megjöttem.~Mondtam, azonnal a konyhába indultam. Letettem a csomagokat a konyhapultra, és előkaptam egy kést.

-Madi?~Kiabáltam. Alindultam a lépcső felé, lassú léptekkel. Madi szobáját céloztam meg elsőnek, óvatosan nyitottam ki az ajtót, szapora szíveréssel mentem be szobába. Mikor nem láttam ott, körbe néztem az egész házat. Mindenhova benéztem de sehol nem találtam. Visszamentem a nappaliba ahol a fejemet fogva tartottam vissza a könnyeimet. Harry megöl.

A falra néztem és észre vettem egy sárga cetlit ráragasztva.

-Ezt nem hiszem el.~Suttogtam. 

Louis szemszöge:

-Ashley, mi a baj?~Kérdeztem miközben beviharzott az ajtón. A kezembe nyomott egy sárga cetlit miközben majdnem elsírta magát. Szemeimmel átfutottam a sorokat majd Niall kezébe nyomtam és felálltam a kanapéról.

-É-én sajnálom. Csak bevásárolni mentem é-és.~Habogott Ash.

-Fogd be.~Kiáltott rá Niall miután elolvasta ő is. 

-Felmegyek szólok Harrynek, Ash te meg igyál egy teát, hogy lenyugodj.~Mondtam és a lépcső felé indultam. Harry kicsinál minket. Nem kopogtam hanem egyből berontottam a szobába.

-Kopogni?~Kérdezte azonnal.

-Ezt nézd meg.~Nyomtam az arcába a sárga cetlit. Szemeit átfutatta a sorokon majd felállva az ágyról eldobta a cetlit.
-MI A FASZ EZ LOUIS? MÉGIS MI A FASZÉRT KÜLDTEM ODA ASHLEYT, HOGY ELRABOLJÁK?...NEM! AZÉRT, HOGY AZ A SZERENCSÉTLEN KURVA MEGVÉDJE. HOL VAN?~Kérdezte ordítva. 
-Harry! Ashley nem tehet róla. Chrisék ellen, hogy bírná megvédeni Madit, gondolkodj. Hülye ötlet volt, hogy őt küldtük oda.~Mondtam nyugodt hangon.
-FRANCBA~Vert a falba ököllel.
-Harry!
-Most mi a szart csinálok Louis? Elengedtem őt, hogy boldog legyen ezzel szenvedést okozva magamnak erre elrabolják. Szerinted így boldog?
-Harry nyugodj meg.
-Te engem ne akarj nyugtatgatni Louis. Minden a te hibád. Én voltam a hülye, hogy hallgattam rád. Ha leszarom a véleményed akkor Madi itt lenne és nem Chrisnél.  

Harry szemszöge:

Olyan mérges voltam, hogy ölni tudtam volna, de gondolom ez természetes. Könnyebb volt Louist hibáztatnom minthogy magamat. Pedig nem Louis hibája hanem az enyém. Én engedtem el. Én voltam a hülye. 

-Takarodj ki a szobából Louis.~Mondtam halkan de azért úgy, hogy hallható legyen. Amint kiment leültem az ágyam szélére.

Minnél előbb meg kell találnom. Mindegy mibe kerül. Az életem árán is meg kell mentenem.

Felálltam és lementem a nappaliba. Senkit nem találtam ott ezért bementem a konyhába. Üres. 

Előhalásztam a telefonom és felhívtam Louist.

-Igen?~Szólt bele ridegen. Megbántottam.

-Hol vagytok?~Kérdeztem.

-A raktárnál.

-Miért?

-Kiadtuk mindenkinek a feladatot, hogy minnél előbb megtaláljuk Madit.

-...Köszönöm Louis. Tényleg.~Nehezemre esett kimondani de jól esett.

-Ha találtunk valamit hívlak.~Ezzel bontotta is a vonalat.

Madi szemszöge:

-Na gyere drágám felhívjuk az én drága öcsikémet.~Rángatott fel a földről kicsit se finoman.

-Kérlek Chris. Te ennél jobb vagy.~Próbáltam menteni magam. Szavaimra teste megfeszült, megállt, értetlenül néztem rá. Hirtelen a falnak lökött ahol a fejem nagyot koppant.

-Tudod kire emlékeztet ez a mondat? Stephre.~Szorított a nyakamnál fogva a falhoz. Szédültem és a fejem rohadtul fájt. Kezeimet a kezére tettem és próbáltam eltolni onnan, hogy egy kicsit levegőhöz jussak. 

-El nem tudod képzelni, hogy milyen borzalmak várnak itt rád.~Vigyorgott és elengedte a nyakam. Összegörnyedve próbáltam minnél több levegőhöz jutni. Felnéztem rá. Próbáltam valami érzelmet felfedezni szemeiben, de csak gyűlöletet találtam.
-Sajnálom azt ami veled történt Chris. De én nem tehetek róla. Nem én voltam az aki azt tette veled.
-Ugyan olyan vagy mint ő.~Lökött megint a falhoz és szorosan elém állt.
-Nézz rám! Én nem ő vagyok!~Bizonygattam.
-Van egy képem róla.~Mondta és a telefonját előkapva egy képet mutatott róla.

-De hát!...Tisztára úgy néz ki mint én.~Döbbentem meg.
-Te nézel ki úgy mint ő. De nem csak a kinézetetek hasonlít ha nem a belsőtök is.
-Miről beszélsz?~Néztem rá értetlenűl.
-Stephet elrabolták kis korába a szüleidtől. Ő a te testvéred. És már régóta megakar ismerni téged.
-Mi? Ne-nem értem. Hogy érted azt, hogy Steph megakar ismerni engem hiszen meghalt.~Értetlenekedtem.
-Steph él és virul.~Vigyorodott el.
-Hogy lehet, hogy él? Hiszen Harry azt mondta, hogy..
-Harry hülye. Steph nem halt meg. Miattam nem.
-Hol van most? Mi van vele?
-Súlyos sérülései voltak, egész eddig kómában volt. 1 hónapja ébredt fel. Most pedig haza engedték a kórházból. Megakar ismerni téged, mindig is fontos volt számára a család....~Mondta majd kiment a szobából. leesett állal próbáltam felfogni az előbb hallottakat...hogy mi van? Steph a testvérem és él.
Harry, Steph, ha újra találkoznak akkor én...
Egész eddig gyűlöltem Stephet, "halálában" is kísértette Harryt. Nem engedte, hogy boldogok legyünk, mert az emléke mindig megakadályozta. Most pedig...kiderűl, hogy a testvérem és, hogy él.
Ha Harry erről tudomást szerez...vissza fog menni hozzá én pedig....
Mi lesz velem? Itt fognak tartani vagy elengednek, és mehetek oda ahova akarok?
Mi jöhet még?

Harry szemszöge:

Louis szaladt behozzám a szobába.
-Találtál valamit?~Kérdeztem idegesen.
-Nem fogod elhinni kik ülnek a nappaliban.~Lihegett.
-Kik? Chris és....Steph.
-Mi?