Üdvözöllek

Üdvözöllek a blogon. Ha tetszik iratkozz fel, komizz és pipálj.

2015. szeptember 18., péntek

Epilógus

Hi directioners! Hát eljött ez a rész is. Az utolsó bejegyzésem...:( <3


Epilógus


Lábaimat felhúzva átöleltem őket. Fejemet térdeimen pihentettem. A lágy reggeli szellő simogatta a hajam. Magam elé meredtem, szinte már szokásommá vált, reggelente kijönni ide.
16 éve. Már 16 éve annak, hogy megláttam Harry kocsiját a házamnál. Hogy elraboltak és megismertem őt és a srácokat. 16 éve ismertem meg életem igazi szerelmét, és tudtam meg, hogy mi is az a szenvedés. Csalódtam, rengetegszer, a szerelemben, Harry-ben és magamban is. Összetörtem. Egymás után újra meg újra. Megbántott, megalázott az akit a világon a legjobban szerettem.
Lassan 15 éve annak, hogy megkérte a kezem. 15 éve, hogy majdnem elmentem, hogy mindent ami vele kapcsolatos magam mögött akartam hagyni, de nem tettem meg. Nem hagytam el, hanem igent mondtam neki, és hozzá mentem. Életem talán legrosszabb döntését hoztam, de egyben a legboldogabbat is. Azt mondta, hogy biztonságban leszek. Hittem neki, minden egyes alkalommal. 
Ő az a férfi, akivel a legboldogabb és a legfájdalmasabb napjaimat éltem. 13 és fél éve annak, hogy megszületett Mira. Harry-vel való szerelmünknek egyik legszebbik gyümölcse. 12 éve látta meg a nap világot második gyermekünk Mark. 10 éve pedig megszületett Darcy. Igazi család lett belőlünk. Minél jobb anya akartam lenni, Harry pedig csodálatos apa volt. Boldogok voltunk. De semmi sem tart örökké. Azt hittem, hogy azok után amiken keresztül mentünk, bármit képesek leszünk átvészelni. De tévedtem. Végleg megtörtem. Azt mondták, a szerelemben nincs lehetetlen, az igaz szerelemnek sosem lesz vége. Az igaz szerelem mindent átvészel és megbocsájt. De ez nem igaz. Egy teljesen sebzett szív, bizony feladja. Csalódtam magamban megint. Feladtam, megtörtem. Ő pedig, nem harcolt értem, és a szerelmünkért sem. Megígérte nekem, hogy biztonságban leszek és, hogy minden rendben lesz. Megint becsapott. Megint beleestem ugyan abba az átkozott hibába. Hittem neki. Én ostoba. 5 hónapja annak, hogy elhagytam. Ezúttal én futamodtam meg. Elmenekültem, gyáva módon elmentem, hátat fordítottam. 5 hónapja döntöttem el, hogy a gyerekekkel együtt kilépek az életéből.  
- Anya. ~Kinyitottam könnyes szemeimet. Darcy állt előttem csillogó tekintettel. 
- Látom, hogy fáj. Látom ahogy szenvedsz és tudom, hogy apa is szenved. 
- Jajj drágám. ~Simítottam kezemet arcára. 
- Tudod....akármennyire is szerettem az apukádat, a szív sérülékeny. Ezerszer összetörhetik, ezerszer megalázhatják, ezerszer megbánthatják. De ezek a dolgok mindig egy újabb sebet ejtenek rajta. És a szív egyszer csak feladja. Ha nem bírja tovább, akkor minden összedől. 
- Feladta a szíved? ~Nézett rám mogyoró barna szemeivel.
- Fel. ~Vallottam be, arcomról letöröltem a könnycseppeket. 
- Apa szíve is?
- Apa szíve, már több éve feladta. Ő nem harcolt, mindig is én voltam az, aki küzdött kettőnkért. Sajnálom drágám, hogy elkellett jönnünk tőle, de apa múltja nem éppen fényes. Nem maradhattunk ott, mert minket is megtaláltak volna.
- Kik? 
- Akik a többieket is. Most menj be szépen, hideg van. 
- Rendben. ~Bólintott és vissza szaladt a házba. Igen, Logan emberei. Minket is keresnek. 
Nem mondhatom el a gyerekeknek, hogy nem lenne hova vissza mennünk. Nem árulhatom el, hogy az édesapjukat pár hete holtan találták, úgy mint Eleanor-t, Louis-t, Chris-t, Niall-t, Violet-tet, Perrie-t, Zayn-t, Liam-et és Sophia-t. Hogy mondhatnám el nekik, hogy mindenki akit szerettek, meghalt?! Az apjuk hibájából, mert ő régen elkezdett egy borzalmas harcot. Nem mondhatom el, már csak én maradtam nekik. És én, anya tigrisként fogom védeni őket....az utolsó szívdobbanásomig.

2015. szeptember 9., szerda

Szavazatok


Szavazatok 


Hi directioners! Na drágáim, a szavazáson a következő eredmények születtek.

Banda szerelem: 13 (35%)
Bűntudat: 17 (45%)
Szomorú szerelem: 7 (18%)

Összesen 37 szavazat érkezett, ennek a döntő százaléka 45% lett, ami azt jelenti, hogy a Bűntudat-ra vagytok a legtöbben kíváncsiak. 


Az első részt már fel is raktam, prológus nincs. Ez még csak az első rész, nem igazán tudtam, hogy foghatnék neki, de azért próbálkoztam. Kérlek titeket, hogy ha tetszik iratkozzatok fel és komizzatok.  

2015. augusztus 31., hétfő

3.Évad 15.Fejezet VÉGE

Hi directioners. Ezt a részt volt a legnehezebb elkezdenem, az eleje nagyon rossz, de a vége szerintem teljesen ide illik. Furcsa érzés, hogy úgymond ez az utolsó rész. Nem fogok többet írni ebbe a blogba (Csak epilógust). Mérhetetlenül imádlak titeket, amiért velem tartottatok. Sajnálom, hogy a tulajdon bezárja kapuit, de szerintem ez a tökéletes befejezés. Jó olvasást kívánok és remélem, hogy titeket is megérint ez a rész annyira mint engem.
Puszi :*

Vége


Daniell szemszöge:


Ez a Madison csodálatos egy nő. Harry felé fordultam, de arcomról azonnal eltűnt a mosoly mikor rá néztem. Még mindig az ajtót bámulta, de az az arc mindent elmondott. Olyan szerelmet láttam rajta, mint még soha senkién. Szemei könnyektől csillogtak, és vágyódva nézett Madison után. Szemeimet összeszorítottam és fejemet lehajtottam. 
-Daniell.~Szólított meg halkan.
-Ne Harry. Nem kell mondanod semmit. Szereted őt....és akármit is csinálnék ezt soha nem tudnám megváltoztatni. Láttam, hogyan néztél rá, és látom, hogy most mit érzel, az arcodra van írva. Őt akarod, nem engem. Eddig azt hittem, hogy mi vagyunk a tökéletes páros, de most már tudom, hogy ez nem igaz. Ti ketten, sokkal jobban összeilletek. Madi pedig, ahogy hallottam, a legcsodálatosabb lány. Nála jobbat tényleg nem kívánhatnál. Szóval menj, és szerezd vissza életed szerelmét. 
-Sajnálom Daniell. Köszönöm, hogy itt voltál nekem, fontos vagy számomra...de igen. Madi életem nagy szerelme, és nála jobbat nem kívánhatnék. Mindig hálás leszek neked Dani, ezért a pár hónapért.~Hajolt hozzám, egy puszit nyomott az arcomra és a kocsikulcsát felkapva az ajtó felé sietett. 
-Harry várj.~Szóltam utána. Felém fordult és egy mosoly kíséretében várta, mit akarok mondani. 
-A gyűrű.~Húztam le az ujjamról. Hozzá sétáltam és a kezébe adtam, majd felnéztem szemeibe. 
-Köszönöm.~Suttogta. Sietősen elhagyta a házat. Több mint 4 hónap után, kilépett az életemből, végleg. 


Harry szemszöge:


Siettem, amennyire csak tudtam. Időben oda kell érnem a reptérre, még mielőtt Madi felszáll a repülőre. Úgy érzem, mintha versenyt futnék az idővel. Olyan mintha az életemért sietnék. Hiszen Madi az életem. Ő jelenti számomra a mindent. Ez a pár hónap megtanított sok mindenre. Végre olyan lettem, amilyen mindig is akartam lenni, és amilyennek Madi is akart, hogy legyek. Lezártam a múltat és most már csak is a jelenre koncentrálok. Innentől semmi más nem lesz fontos, csak az, hogy vissza szerezzem életem szerelmét. Annyit szenvedtünk, megérdemeljük végre, hogy boldogok legyünk. Nagyon remélem, hogy Madi megbocsájt nekem.
Leparkoltam a reptér előtt és a további utat futva tettem meg. Gőzöm nem volt, hogy merre kell menni. Megálltam egy percre és a telefonomat előkapva tárcsáztam Louist. Nem vette fel. Sorban felhívtam mindenkit, de senki nem szólt bele. A francba. Kifutok az időből. Körbe néztem és elkezdtem futni az egyik irányba. Ez a reptér nagyon nagy, vajon merre lehet?


Madi szemszöge: 


-Köszönöm, hogy segítettetek. ~Néztem rájuk hálásan.
-Semmiség. ~Legyintett szomorúan Louis.
-Madi. Nem akarom, hogy elmenj. ~Sírt Eleanor.
-Jajj El. ~Öleltem magamhoz. 
-Ha oda értem felhívlak. ~Mosolyogtam.
-Meg van a cím? ~Kérdezte szipogva.
-Igen, itt van a zsebemben. ~Húztam elő. 
-Rendben. ~Sóhajtott majd újra sírásban tört ki. Louis magához ölelte barátnőjét. 
-Perrie. ~Mindannyian a hang irányába kaptuk tekintetünket. 


Perrie szemszöge:


Zayn és Harry álltak ott. Szemeimből azonnal megindult a könnyáradat. 
-Zayn? ~Hitetlenkedtem. Azt hittem, hogy soha többet nem fogom őt látni. 
-Itt vagyok Pezz. Én annyira sajnálom. ~Rázta fejét és közeledni kezdett.
-Mit keresel itt? ~Hangom annyira törékeny volt.
-Rájöttem, hogy nem tudok nélküled élni Perrie. Te vagy az életem. Sajnálom, hogy elhagytalak, nagyon szeretlek. 
-Zayn. ~Sírtam és nyakába vetettem magam. Ahogy egymáshoz értünk, elfogott az az ismerős bizsergés. Szorosan öleltük egymást, mintha az életünk múlna rajta. Kezeim nyaka körül kulcsoltam össze, míg ő derkamnál fogva szorosan húzott magához. Nyakamba puszilt. Annyira elhajoltam tőle, hogy lássam arcát. Ajkait azonnal az enyéimre tapasztotta. Elmondhatatlanul jó volt ismét a karjaiban lenni és csókolózni vele. Érezni a közelségét, a test melegét. 
-Nagyon szeretlek Zayn. ~Suttogtam ajkaira. 
-Én is Perrie. ~Csókolt meg újból sürgetően mégis gyengéden.   



Madi szemszöge:


Jó volt látni Perrie arcán, azt a boldog mosolyt. Örülök, hogy Zayn így döntött és visszajött hozzá. Igazán megérdemlik, hogy boldogok legyenek. Harryre pillantottam akinek tekintete lyukat égetett mellkasomba. Mit keres itt? Rámosolyogtam majd elfordítottam fejemet. 
Azonnal elöntöttek az emlékek. 

Visszaemlékezés:


-Harry! ~Sikítottam nevetve. Csípőmön ült és csikizett. 
-Kérlek. 
-Mond ki, hogy az enyém vagy. ~Hagyta abba a csikizést.
-Nem mondom. ~Durcáztam. Kezei újra akcióba lendültek. 
-Neee. ~Visítottam.
-Nem hallom. ~Vigyorgott.
-A tiéd vagyok. ~Nevettem.
-Hogy mondod? ~ Hajolt közelebb arcomhoz és kezeivel fejem mellé szegezte az enyémeket.  
-Tiéd vagyok. ~Vigyorogtam.
-Nem hallom.
-Harry. ~Nevettem.
-Mondom nem hallom.
-A tiéd vagyok. ~Kiabáltam. Vigyorogva ajkait számra tapasztotta. Rám feküdt, kezeimet elengedte, beletúrtam sűrű, göndör hajába. Egyik kezével hajamat símogatta, másikkal a fiókban keresgélt. Elszakadtam ajkaitól és nevetve néztem ahogy kiveszi a kis dobozkát a fiókból. Vigyorogva nézett rám, mikor kivette a dobozból a benne lévő tartalmat. Szenvedélyesen megcsókolt és csípőjét nekem nyomta. 


~~~~~

-Szeretem amikor ilyen vagy. ~Pusziltam meg arcát.
-Én meg azt szeretem amikor pucéran fekszel alattam. ~Gördült rám.
-Mint mondjuk most. ~Adott egy puszit számra.
-Mi lesz később Harry? ~Komolyodtam el.
-Hogy értve mi lesz később? ~Nézett rám értetlenül.
-Monjuk 5 év múlva vagy 10?
-5 év múlva, hárman fogunk élni egy szép nagy házban. Te, én és a kis Darcy. ~Nyomott egy puszit a homlokomra.
-10 év múlva pedig már öten vagy hatan, esetleg akár tizen is, együtt fogunk élni, mint egy boldog család. 
-Mi lesz a bandával?
-Feloszlatom. Elköltözünk valahova, ahol az ellenségeink nem találnak meg minket. 
-Megígéred? 
-Megígérem....Boldogok leszünk.~Csókolt meg. 


~~~~~


-Biztos nem gondolod meg magad? ~Sóhajtott Chris.
-Nem. Eldöntöttem.
-És ha Harry időközben észhez tér? 
-Chris. Rengeteg ideje volt rá. Nem szeret már engem...és úgy érzem, hogy én sem úgy érzek iránta mint régen. 
-Ezt úgy érted, hogy már nem szereted?
-Mindig is szeretni fogom Chris. Csak feladtam. Most már nem érdekel ez az egész. Hagyom, hogy boldog legyen Daniell-lel. 
-Nem fáj?
-De igen. Pokolian. Amióta Harryvel vagyok mindig fáj valami. 
-Akkor miért nem maradsz itt és harcolsz?
-Mert nincs értelme. 
-Fájdalomban akarod végig élni az egész életed?
-Nem...Gyere velem Chris. ~Néztem fel rá.
-Tessék? ~Lepődött meg.
-Gyere velem.


Visszaemlékezés vége.

-Madi. ~Szólított meg Chris.
-Igen?
-Amint elintéztem a dolgaimat Londonban, megyek hozzád Amerikába. ~Fogta meg a kezem. 
-Rendben. ~Bólintottam. A hangosbemondón megszólalt egy hang ami jelezte, hogy megkezdhetem a felszállást. Feléjük fordultam, hogy elköszönjek, de a többieket sehol nem láttam csak Harryt. Jobban körbe nézve, ott álltak a fal mellett és minket bámultak.
-Madi.
-Harry. Mit keresel itt?~Csuklott el a hangom. 
-Érted jöttem.
-Hogy?
-Kérlek ne menj el. ~Fogta meg egyik kezem. Nem jutottam szóhoz, lábaim földbe gyökereztek. 
-Akkora hibát követtem el Madi. Soha nem szabadott volna, hogy elhagyjalak téged, de így legalább megtanultam kordában tartani az érzéseimet. Végre olyan ember lettem, aki mindig is szerettem volna. Végleg fel hagytam a bűnözéssel. Esküszöm, hogy most már minden rendben lesz. 
-Daniell?
-Nem érdekel Daniell. Sokat segített nekem, de sosem szerettem őt, egy percig sem. A szívem mindig is a tiéd volt és lesz is. Madi ne hagyj itt engem, kérlek. ~Suttogta és magához húzott. A meglepettségtől mozdulni sem bírtam. Ott álltam a karjaiban kővé dermedve. Egyik kezét arcomra simította és megcsókolt. Ajkai puhán tapadtak enyémekhez. Kezével lágyan cirógatta arcomat. Visszacsókoltam és kezeimet nyaka köré fűztem. Másik kezével derekamat átölelte. Olyan szenvedélyes volt egyben gyengéd és vad.  
Ajkai elválltak tőlem, homlokát enyémnek döntötte.
-Szeretlek! Mindennél jobban. ~Nyomott számra egy érzelmes csókot. Halk zokogásba kezdtem, arcomról lecsókolta könnyeimet. Olyan jó volt végre, ennyi idő után ismét a karjaiban lenni. Átölelni, megcsókolni, érezni a szeretetét. Elhajolt tőlem és letérdelt elém. Zsebéből előhúzott egy kis dobozkát.
-Ezt a gyűrűt, még akkor vettem neked, amikor megígértem, hogy boldog jövőnk lesz. Madison Wood, lennél a feleségem? ~Nyitotta fel a kis dobozkát, amiben egy gyönyörű gyűrű kapott helyet. 
-Harry. ~Ennyit bírtam kinyögni. Arcomat teljesen eláztatták a könnyek, minden porcikám remegett. 
-Sajnálom.~Hajtottam le a fejem és futni kezdtem, olyan gyorsan ahogy csak tudtam. A biztonsági őr megállított, gyorsan átnézett és már siettem is tovább. A repülőn leültem arra a helyre ami a jegyemen állt. Fejemet az ablaküvegnek döntöttem és halk zokogásban törtem ki. Szemeimet összeszorítottam, alig vártam, hogy végre elinduljon a repülő.
-Kicsikém.~Oldalra néztem, ahol egy öregnéni ült mellettem. 
-Nem akarok beleszólni, de láttam, hogy faképnél hagytad a fiatalembert. Tudod, én öreg vagyok már, és megéltem ezt azt. Megtanultam az élettől, hogy a szeretetnél semmi sem fontosabb. Nem tudom, hogy miért hagytad ott, de ha szereted, akkor menj vissza hozzá. A gép még nem indult el, most még választhatsz. Még választhatod őt. Nincs fontosabb annál mint, hogy szeressünk és szeretve legyünk. A fájdalmat, a megbántottságot el kell engednünk, mert csak hátráltatnak, adj elég helyet a szerelemnek. Ne félj tőle. A választás a te kezedben van, választhatsz úgy, hogy itt hagyod, de azt lehet, hogy örök életedben bánnád. Gondolj bele, hogy mennyi szép évet halasztasz el, egy hülyeség miatt. Nincs olyan dolog amit ne lehetne megbeszélni. ~Mosolygott a néni. Arcomat vissza fordítottam az ablak felé. 
-Nem mehetek vissza hozzá. ~Suttogtam és szemeimet szorosan összezártam, nem akartam tovább sírni, de nem bírtam megállni. Kinyitottam őket és akkor észre vettem, hogy a csúnya felhők között, a nap egyik sugara utat tört magának, és egy csíkban bevilágította az égboltot.
-Látod. Ő utat tört magának, mert itt szeretne lenni. Hát nem gyönyörű? ~A néni felé fordultam, és sírva egy puszit nyomtam az arcára.
-Köszönöm.~Hálálkodtam. Felugrottam a helyemről, és szaladtam a kijárat felé. Úgy siettem, mintha az életemért futnék. Minden perc olyan fontosnak tűnt.
-Héé. Most már nem mehet ki.~Állt elém egy biztonsági őr, de utat törve magamnak elszaladtam mellette. Nem állíthatott meg senki és semmi. Rohantam az emberek között. Alig láttam valamit, látásomat elhomásolyították a könnyeim. A levegőt kapkodva vettem, egyre gyorsabban és gyorsabban futottam. Nem érdekelt kinek megyek neki, minél előbb a szerelmem karjaiban akartam lenni. Mikor a távolban megláttam alakját, óriási melegség öntött el.
-Harry~Kiabáltam, hangom ijedt és határozott volt egyszerre. Felém fordult, arca könnyes volt, Louis előtte állt, Eleanor pedig Louisba kapaszkodott. Perrie Zaynt ölelgette, Liam Sophit nyugtatta. Niall pedig Violet könnyeit törölgette. Chris Daniell-el beszélgetett. Mindenki meglepődött, mikor meghallották hangomat. Áttörtem magam az ellőttem álló kissebb tömegen. Senki nem értette, hogy mit keresek itt, mikor a repülőn lenne a helyem. Harry nyakába borultam, aki először lefagyva állt egy helyben majd karjait szorosan körém zárta. 
-Istenem.~Húzott magához még szorosabban.
Testem teljesen hozzá simult. Csodálatos érzés volt, az ölelésében lenni. Nyakába temettem könnyes arcom. Úgy szorítottam magamhoz, mint még soha. Felemeltem fejemet, szemeimet kinyitva, megláttam az öregnénit, előttem állt pár méterrel. Mosolyogva nézett minket. Eltátogtam egy "Köszönömöt". A néni egy puszit küldött majd megfordult és elsétált. Innentől minden figyelmemet Harrynek szenteltem. 
-Szeretlek. És igen, leszek a feleséged. ~Bólogattam hevesen.
-Annyira szeretlek. ~Tolt el magától és megcsókolt. Minden érzésünket beleadtuk ebbe a csókba. Éreztem rajta az elmúlt pár hónap hiányát, fájdalmát és mindenek előtt szeretetét. 
-Menjünk haza. ~Suttogta ajkaimra.
-Menjünk. ~Bólintottam. A büszkeségem miatt, majdnem tönkre tettem az egész életem. Nagyon sokat köszönhetek ennek a néninek. Ha ő nincs, most nem itt lennék, a szerelmem karjaiban, hanem egy repülőn. Nem érdekel, hogy mi lesz velünk, hogy hol fogunk élni, csak az, hogy együtt legyünk. Életünk utolsó szívdobbanásáig.



Vége

3.Évad 14.Fejezet Téged illet

Hi Directioners! Este felé hozom az utolsó részt. Jó olvasást.
Sok sok puszi <3 :*

Téged illet


Louis szemszöge:



-Sziasztok!~Nyitotta ki az ajtót Daniell. Most valahogy más volt, mint tegnap. 
-Szia.~Köszöntünk.
-Ne haragudjatok, de Harry elmesélt mindent és most már megértem, hogy miért nem akar beszélni veletek.
-Ez furcsa.~Nézett döbbenten Liam.
-Miért?
-Kíváncsi lennék, hogy mit mesélt neked Harry, és vajon mennyi igaz belőle?!
-Ezzel most azt akarod mondani, hogy hazudott nekem?
-Ezt feltételezném. Kedves lánynak látszol, ha tudnád mi mindent tettünk Harryért szerintem máshogy gondolnád.
-Mi mindent tettetek?~Húzta fel a szemöldökét.
-Daniell. Engedd be őket.~Szólt Harry rekedtes hangon.
-De..
-Csak engedd be.
-Rendben.~Állt félre az ajtóból. Bementem, szemeimmel azonnal Harryt kerestem akit meg is találtam, amint éppen a lépcsőről jött le. 
-Foglaljatok helyet.~Mutatott a nappali közepén lévő kanapékra. 
Mindannyian leültünk, Harry a velünk szemben lévő kanapéra telepedett. 
-Hozhatok nektek valamit?~Kérdezte szeppenten Daniell
-Nem köszönjük.~Tekintetem egy pillanatra sem vettem le Harryről. A feszültség érezhető volt kettőnk között, csak úgy izzott a levegő.
-Daniell. Megtennéd, hogy felmész?~Pillantott rá Harry.
-Most már tudni akarom. Az imént azt mondták, hogy hazudtál nekem, most már elegem van, tudni akarom, hogy mi folyik itt. 
-Te akartad.~Fordította vissza felém tekintetét.
-Csak akkor maradj itt, hogyha lelkileg tényleg készen állsz arra, hogy halld az igazat.~Néztem rá.
-Készen állok.~Bólintott.
-Kezd Louis. Essünk túl rajta.~Helyezte kényelembe magát.
-Gondolom tudod, hogy ki miatt vagyok itt?!~Aprót bólintott.
-Mint láthatod ő nincs itt.
-Ki?~Kérdezte Daniell.
-Madison.
-Madison? Melyik Madison?
-Harry volt barátnője.
-Tessék? De hát ő meghalt.
-Mi?~Kérdeztem értetlenkedve. Harry lehajtotta a fejét.
-Na ne. Te komolyan azt mondtad neki, hogy Madi meghalt?~Próbáltam leplezni dühömet, de nem nagyon sikerült.
-Ami sok az sok. Hogy hazudhattál ilyet?~Támadt neki Eleanor.
-Szóval igazából nem is halt meg?
-Persze, hogy nem halt meg.~Mordult rá Eleanor, Daniell meglepődött majd félénken hátradőlt a kanapén. El néha tényleg ijesztő. 
-Mit hazudtál még Harry?~Sziszegte mérgesen Niall. 
-Srácok! Új életet kezdtem, értsétek meg. A múltam nem illik bele a mostani életembe.
-....Értem. Engedd meg, hogy utoljára mondjak valamit. Egy történetet szeretnék neked elmesélni. 
Két kisgyerekkel kezdődik. Már gyermekkorukban legjobb barátok voltak, szinte testvérek. 
Mindig mindenben számíthattak egymásra. Minden idejüket együtt töltötték,
együtt játszottak, nevettek, sírtak. Ahogy telt az idő, egyre szorosabb lett a kötelék köztük,
azt hitték tönkretehetetlen az a kapcsolat amit felépítettek.
Ahogy nőttek, jöttek a problémák, napról-napra egyre több, de ők ketten mindent megoldottak. Mindent megtudtak beszélni egymással, és soha nem hagyták cserben a másikat.
Időközben új barátokra is tettek szert, immáron öten voltak testvérek. 
Szinte elválaszthatatlanok voltak. Egy napon, az egyiküket és annak barátnőjét egy szörnyű tragédia érte, a lányt megölték. A srác bosszút esküdött, és egy maffia bandát alapított négy barátja segítségével. Ahova pár napon belül még négyen csatlakoztak. 
Ők nyolcan mindenben segítettek a srácnak aki összeomlott. 
Minden energiáját a bosszúállásnak szentelte. Elidegenedett mindentől és mindenkitől, 
a barátaival úgy viselkedett mint az idegenekkel, de ők még akkor is kitartottak mellette. 
Amiben csak tudtak segítettek neki. Az életüket a gyilkolásra tették fel, 
csak a barátjuk miatt. Nehezen szokott hozzá a gyomruk a kegyetlen gyilkolásokhoz, 
de megtették a barátjukért. A másik maffia bandavezérének, aki megölte a srác barátnőjét, legyilkolta a hozzátartozóit. A szüleit, a testvéreit, az unokatesóit, minden szerettét. 
Azt hitte mindenkivel sikerült végeznie, mikor kiderült, hogy a srácnak volt egy barátnője, 
akit még akkor is szeretett. Így elhatározta, hogy őt is megöli. 
A megszokott módszert alkalmazták, több napig figyelték, ellopták minden iratát, 
majd elrabolták. Minden a tervek szerint haladt, azonban nem tudta megölni a lányt, mert gyengéd érzelmeket táplált iránta. Ezért a lány szeme láttára megölte a volt barátját. 
A lány összetört, de őt ez nem érdekelte, még akkor is a bosszú hajtotta. 
Rendszeresen bántalmazta, ütötte, verte, a lelkivilágába taposott, és a lány bírta a kiképzést. 
Egy ideig. Azonban neki is véges a tűrőképessége és a lány az idegösszeroppanás szélére került. Eközben a lány már többször is orvosi ellátásra szorult a srác bántalmazásai miatt, 
egyszer majdnem agyon verte, mert a lány a megölt barátnőjéről kérdezett. 
A srác egyre jobban megszerette a lányt, és a lány is kezdett beleszeretni. 
A végére mind a ketten szerelmesek lettek egymásba. 
A srác észre vette, hogy a lány kezdi megváltoztatni őt, és ettől megijedt. 
Összevesztek, újra megütötte a lányt aztán elviharzott, mikor visszajött kiderült, hogy megcsalta. 
A barátai kényszerítették a srácot, hogy adja meg neki a választás lehetőségét, 
hogy elmegy vagy marad. A lány elment. Azonban időközben rájöttek, 
hogy ezzel mennyire elrontottak mindent, mert így a lány veszélyben volt. 
A lányt elrabolták, méghozzá a srác bátyja, aki testvérén akart bosszút állni. 
De ő is beleszeretett a lányba és elvitte egy hotelbe, a srác és barátai elmentek, 
hogy kiszabadítsák. Mikor a srác megakarta ölni testvérét a lány megvédte. 
Egy szerelmi háromszög alakult ki, de a lány igazából mindig is a srácot szerette. 
Szakítottak. A lány a fiúval lakott együtt, összejöttek. A srác ezt nagyon nehezen viselte. 
Egyik nap eljöttek és a lány felment a sráchoz beszélgetni. 
Egy veszekedés alakult ki köztük. A srác teljesen összetörte a lányt,
annyira, hogy utána pszichológiai segítségre szorult. A srác elment,
de előtte még gyermekkori legjobb barátjára bízta a bandát..és a lányt. 
A lány élőhalottként élte napjait, úgy nézett ki, hogy már nem lehet rajta segíteni, 
mikor a srác legjobb barátja, szóba hozta a több hónapja nem látott barátját. 
A lányban ott felszínre tört valami, és pár napon belül jól lett. 
Mindent megbocsájtott a srácnak és alig várta, hogy újra láthassa. 
Mindenki bízott benne, hogy vissza fog jönni. De nem jött. 
A barátai kezdtek kételkedni, de a lány kitartott mellette. 
A banda elvesztette Londont, a srác akit megbízott nem volt képes tartani a szintet, 
ezért egy másik banda vette át London irányítását. Onnantól életveszélyben voltak, 
de még akkor is ott maradtak, mert várták, hogy a srác vissza jön. De megint hiába. 
Az új maffia bandának a vezetőjétől megtudták, hogy jelenleg hol tartózkodik a srác és, 
hogy egy másik nővel él együtt. A srác egyik barátja besokallt és elment,
de a többiek még akkor is hittek benne. Kár volt. Kiderült, hogy igaz volt amit hallottak. 
A lány eldöntötte, hogy elmegy és beszél a sráccal. Tőle akarta hallani, hogy már nem szereti. 
A srác legjobb barátja vele ment, utána a többiek is csatlakoztak hozzájuk. 
Tudták, hogy minden este egy étterembe mennek vacsorázni, ezért ők is így tettek. 
A lány nagyon ideges volt. Megérkeztek a várva várt személyek, 
de a lány nem tudta tervét megvalósítani, mert rosszul lett. 
Ezt a srác is észre vette és ahelyett, hogy oda jött volna megkérdezni, 
hogy hogy van a volt szerelme, elment a barátnőjével együtt.
A lányt hazavitték, ahol mikor felébredt, elmondták neki, hogy a srác eljegyezett egy másik nőt.
A lány újra összetört, megkapta a kérdésére a választ. 
A srác legjobb barátja ezt nem akarta annyiban hagyni és elment a srác otthonába, 
ahonnan szinte elzavarták őket, de másnap vissza mentek....és mindezt elmondta a srácnak,
hogy emlékeztesse, milyen nőt veszített el. Egy olyan csodálatos nőt, aki elfogadta őt minden hibájával, a múltjáva együtt. Aki a sok megalázás, bántalmazás után is tiszta szívből szerette.
A srác legjobb barátja rájött, hogy elveszítette barátját, azon a napon amikor a srác ott hagyta őket.
Fájó szívvel, de belátta, hogy barátja elment és nem került elő többé.
19 hosszú év után....elengedi.


Madi szemszöge:



Bekopogtam az ajtón és vártam, hogy valaki kinyissa. Nem sokkal később egy könnyes szemű lány nyitott ajtót.
-Szia. Ne haragudj, hogy zavarlak, de én Louis Tomlinson-t keresem. Itt van?
-Szia. Igen. Gyere be.~Állt arrébb az ajtóból.
-Köszönöm.~Mosolyogtam rá. Elvezetett a nappaliig ahol megláttam a többieket és Harryt.
-Madi?~Nézett rám Louis értetlen arckifejezéssel. 
-Te vagy Madison?~Fordult felém Daniell.
-Igen.~Húztam mosolyra ajkaim, de aztán elkomorodtam. Bárcsak ne én lennék. Harry le sem vette rólam a tekintetét, ami zavart. Sőt idegesített.
-Louis. Nekem mennem kéne lassan.~Húztam el a számat.
-Mi? Hova?~Döbbent meg Eleanor.
-A szüleimhez.
-De hát arról volt szó, hogy még megbeszéljük.
-Eleanor. Mondtam, hogy én már eldöntöttem.
-De Madi.~Nézett rám szomorú tekintettel.
-Úgyanúgy fogunk beszélni Eleanor. 
-De ugye, majd vissza jösz időnként, meglátogatni minket?~Állt fel barátnőm.
-Nekünk menekülnünk kell Eleanor. Minden nap máshol leszünk.
-Tessék?~Fordult barátja felé barátnőm.
-Innen már nem megyünk haza Eleanor. Életünk következő húsz évében biztosan menekülnünk kell. Nem kérem, hogy gyere velem. Jobban örülnék ha inkább Madivel mennél a szüleihez, ott biztonságban lennél.~Állt fel Louis és megfogta El kezét. 
-Ezt nem hiszem el.~Hajtotta le fejét. Louis átölelte, míg El halkan sírdogált a vállán.
-Madi? Megkérhetnénk arra, hogy magaddal viszed a lányokat?~Nézett rám Liam.
-Mi? Liam nem. Én veled maradok.~Nézett rá Sophi határozottan.
-Kérlek. Velem nem lennél biztonságban.
-Liam! Veled megyek!
-Madi.~Szólított meg vékony hangon Daniell.
-Igen?~Néztem rá kíváncsian. Harry felállt és hozzánk jött, kíváncsian várta mit akar nekem mondani barátnője. 
-Ez a gyűrű...nem engem illet.~Vette le ujjáról az ékszert és a kezembe adta. Nem jutottam szóhoz és ahogy láttam Harry se.
-Mond csak Harry, igaz volt legalább egy kicsit, mikor azt mondtad nekem, hogy szeretsz? Vagy én csak egy tökéletes menedék voltam a múltad elől?
-Daniell kérlek.
-Mindig is éreztem, hogy valami nincs rendben. Sokszor mondtad, hogy szeretsz, de soha nem éreztem, hogy komolyan is gondolod. Most már tudom miért. A szívedet Madi birtokolja, te pedig az övét. Irónikus a sors, a volt barátom is egy maffia főnök volt, és ő is egy másik lányt szeretett. James is ugyanúgy kihasznált mint te.
-James?~Húztam fel a szemöldököm.
-Igen. Volt egy húga Eliza.~Köpni-nyelni nem tudtam, de a szobában szinte mindenki így volt vele.
-Miért?~Értetlenkedett Daniell.
-....James engem szeretett.~Ocsúdtam fel. 
-Tessék?~Fagyott le.
-Mind a két szerelmem igazából téged szeretett?
-Én...~Nem bírtam kinyögni egy normális mondatot.
-Szerencsés vagy. Irigy vagyok rád.~Mosolyodott el.
-Nincs okod rá. Mind a kettő kegyetlen gyilkos. Tévedtél Daniell. Ezt a gyűrűt Harry neked adta. Nem véletlen, a te ujjadon akarja látni. Harry mindig is önző volt, ha engem akarna akkor nem veled lenne. De ő mégis melletted van, ez azt jelenti, hogy te kellesz neki. Szóval vedd vissza a gyűrűt mert te vagy a jogos tulajdonosa.~Adtam neki vissza az ékszert.
-Menjünk.~Mondta Louis és a derekamat átölelve elhagytuk a házat.
-Madi.~Kiáltott utánam Daniell.
-Köszönöm.~Elmosolyodtam és becsuktam magunk után az ajtót. 
Beültünk a kocsiba és gyorsan elmentünk a cuccaimért. Mikor mindent bepakoltunk a repteret céloztuk meg. 
Csendben ültem a hátsó üllésen. Fejemet a kocsi ablaküvegének döntöttem. A szívem majd megszakadt. Újra visszatért a fájdalom és ez szerintem sosem fog elmúlni. Ezt magammal viszem, mindenhová. Kigondolta volna, hogy így fog véget érni ez a történet.

2015. augusztus 29., szombat

3.Évad 13.Fejezet Hazugság



Hazugság



-Szia haver!
-Mit kerestek itt?~Nézett rám.
-Beszélnem kell veled.
-Nincs miről beszélnünk.~Rázta a fejét.
-Tényleg?~Kérdeztem szarkasztikusan.
-Igen. És most sziasztok.~Akarta becsukni az ajtót de a kezemmel megakadályoztam.
-Addig el nem megyünk innen, amíg végig nem hallgatsz.~Határozott hangomon még én is meglepődtem.
-Ez most nem éppen a legjobb időzítés.~Fújtatott.
-Na nehogy már még mi igazodjunk hozzád.~Morgott Eleanor, aki időközben ideért a többi lánnyal együtt.
-Figyeljetek. Beszélek veletek de nem most!
-Nem parancsolsz nekünk, annak az időszaknak vége. Tudod, most már Louis a főnök.~Mosolyodott el gúnyosan Niall.
-Nem. Nem vagyok főnök. Nem úgy jöttem el ide, mint a(z) One Direction maffia bandavezére, hanem Harry Styles VOLT legjobb barátja és testvére. Mert mi szinte már testvérek voltunk.
-Harry.~Hallottunk meg egy vékony hangot. Nem sokkal később egy női fej kukucskált ki Harry válla felett.
-Miért nem hívod be őket?~Kérdezte majd ránk mosolygott.
-Nem akarnak bejönni.~Vágta rá Harry ingerülten. Daniell láthatóan meglepődött Harry reakcióján és inkább hátrébb állt.
-Gyertek csak be.~Szólalt fel kedves hangon.
-Nem köszönjük. Inkább holnap visszajövünk.~Mondtam.
-Rendben. Várunk titeket.~Mosolygott.
-Sziasztok!



Harry szemszöge:



-Daniell.~Fordultam felé mérgesen.
-Harry.
-Miért kellett behívnod őket?
-De hát be sem jöttek.
-Még az a szerencse, hogy nem jöttek be.~Puffogtam.
-Sosem beszélsz nekem a múltadról, alig tudok rólad valamit. Az a pasas azt mondta, hogy régen legjobb barátok voltatok. Én csak örültem, hogy végre esetleg megtudok rólad valamit, jobban megismerhetlek, megismerhetem a barátaidat. 
-Ők nem a barátaim.~Mordultam rá. Szomorúan nézett rám majd lehajtotta fejét.
-Sajnálom.~Sóhajtottam.
-Miért nem engedsz közel magadhoz? Miért nem engeded, hogy jobban megismerjelek?
-Nincs fényes múltam, ha tudomást szereznél róla, soha többet nem tudnál rám úgy nézni mint most.
-Így akarsz feleségül venni, hogy én igazából nem is tudom, hogy te ki vagy?!
-Hidd el, hogy neked jobb így. Elég, ha csak a mostani énemet ismered. 
-De nekem ez nem elég.~Rázta a fejét.
-Értsd már meg Daniell. Neked akarok jót.
-Akkor beszélj!
-Fejezd be Daniell.~Kiáltottam rá.
-....Tudod...azt mondják, hogy a szerelem a bizalmon alapul.~Fordult meg és felment a lépcsőn. 
-A francba.~Morogtam.



Madi szemszöge:



Fáradtan nyitottam ki szemeimet. Körbe néztem, megkönnyebbülve nyugtáztam, hogy egyedül vagyok. Sóhajtva felültem és megdörzsöltem szemeim.
Hány óra?
09:37
Végig aludtam 12 órát?! Azta! Mostanában alig aludtam valamit, most meg...de legalább mondhatni, hogy kipihentem magam.
-Jó reggelt!~Dugta be fejét az ajtón Eleanor.
-Jó reggelt!~Mosolyogtam.
-Hogy érzed magad?~Ült le mellém az ágyra.
-Hát...nem érzem magam rosszul.
-Az, hogy lehet?~Lepődött meg.
-Annyi fájdalmat átéltem már miatta. Tegnap úgy éreztem belehalok a fájdalomba, de egyszer csak elmúlt, és azóta minden jó. 
-Azt hittük, hogy újra össze fogsz törni.
-Össze is törtem. Csak most máshogy. Éreztem ahogy darabokra hullok, aztán elmúlt minden fájdalom. Mintha elhúztak volna egy fekete függönyt. Volt...nincs. 
-Nem lehet, hogy azért van ez, mert kezdesz kiszeretni belőle?
-De lehet.~Bólintottam. 
-Jajj Madi. Úgy örülnék neki.~Fogta meg kezeimet.
-Hát még én.~Mosolyogtam.
-Meglátod ezen is túl leszünk és minden rendben lesz. Vissza megyünk Londonba és boldogan élünk.
-Eleanor. Azt hiszem ez lehetetlen.
-Miért?~Szomorodott el.
-Úgy jöttem el ide, hogyha kiderül igaz amit Logan mondott, akkor én utána már nem megyek többet vissza abba a házba. Hanem megkeresem a családomat. 
-Tessék?
-Jól hallottad El. Eljöttem, adtam Harrynek még egy utolsó esélyt, de ő láthatóan választott, és nem engem. 
-Harry most tagadásban van, de csak be kell törni. Louisék tegnap elmentek hozzá és ma újra elmennek, minden rendben lesz és...
-Eleanor. Az érzéseinket nem irányíthatjuk, ha Harry már nem szeret engem, akkor nincs mit tenni. Eljegyezte Daniell-t, vagyis boldog vele. Én semmi áron nem akarok ebbe belefolyni. Ha ő így boldog, akkor nekem nincs maradni valóm az életében.
-De....akkor itt kell hagynom Louis-t~Esett kétségbe.
-Nem Eleanor. Neked nem kell velem jönnöd.
-Tessék? 
-Te már Louishoz tartozol. Ő szeret téged, te pedig őt...neked vele kell maradnod.
-Ezzel most azt akarod mondani, hogy olyan sok év után, itt hagynál engem?
-Nekem nem lenne miért maradnom.
-Én? Én nem számítok neked?
-Hogy mondhatsz ilyet Eleanor?! Persze, hogy számítasz. Te vagy a legfontosabb személy az életemben, szinte testvérek vagyunk és nagyon szeretlek. De te Louissal családot fogsz alapítani, megleszel nélkülem. Meg amúgy is tartanánk a kapcsolatot. 
-Figyelj. Ezt gondold végig és majd még beszélünk róla.
-Már eldöntöttem Eleanor. Megyek.
-De Madi...
-El. Ha ma Louisék elmennek Harryhez, az ne miattam legyen.~Ráztam a fejem.
-Louis miattad jött el Portlandbe. Hogy észhez térítse Harryt.
-Louis nagyon aranyos. Imádom őt tényleg. De mindenkinek a saját döntése, hogy mit választ. Harry felnőtt férfi, eltudja dönteni, hogy mi a jó neki.
-De lehet, hogy csak..
-Szerinted, ha Harry velem akarna lenni, akkor most nekem kellett volna utána jönnöm ide? Mindig is önző volt. Ha én kellenék neki, foggal-körömmel maga mellett tartana. De nem teszi.



Harry szemszöge:



-Daniell.~Simogattam meg arcát.
-Ne haragudj rám, kérlek.
-Nem haragszom. Csak rosszul esik, hogy titkolózol előttem. 
-Ígérem, hogy egyszer egy napon, minden elmondok neked. 
-De mikor?
-Nem sokára.~Adtam egy csókot szájára. Elmosolyodott és viszonozta gesztusom. Fölé másztam és kezeimmel felfedező útra indultam testén. 
Ha tudnád milyen borzalmakat tettem életem szerelmével, rám sem bírnál nézni többé. 
-Szeretlek.~Suttogtam ajkaira.
-Én is szeretlek Harry.
-Madi.~Amint kiejtettem ajkaimon volt kedvesem nevét, azonnal észhez kaptam, mit is mondtam. 
-Tessék? Ki az a Madi?~Lefagytam. Hirtelen nem tudtam mit mondjak.
-Öm...Madi?...Tudod..ő a volt barátnőm...aki meghalt. 
-Ohh...sajnálom. Nem sokat tudok rólad, de eddig azok alapján amiket mondtál, nem lehetett könnyű életed. 
-Hát nem. Sok hibát elkövettem.
-Mesélsz nekem arról a lányról? Madiről?
-Nem hiszem, hogy...
-Kérlek.~Nézett rám nagy kérlelő szemekkel. Nagyon sóhajtottam majd belekezdtem. 
-Akik tegnap itt voltak, ők a régi életemből való barátaim. Ők, a barátnőik, én és Madi, egy házban laktunk. Minden jó volt, persze voltak nézeteltéréseink. De alapjáraton jól meg voltunk. Nagyon szerettem Madit és ő is engem, az életem adtam volna érte, ennek ellenére még is sokat bántottam. Sokat szenvedett miattam. Végül a halál is miattam érte. Összevesztünk, ő kifutott a házból és ekkor elcsapta egy autó. Nem bírtam tovább ott maradni, abban a házban, a barátaim jelenlétében, akik egytől-egyig rá emlékeztettek. Ezért eljöttem, és belátom ez volt eddigi életem legjobb döntése, mert megismertelek téged.
-...Harry. Ez annyira szomorú.~Bújt hozzám. Arcát elrejtette mellkasomban, lemásztam róla és mellé feküdtem. Magamhoz öleltem, szorosan bújt hozzám. 
-Túl vagy már rajta? Vagy ez az egész eljegyzés csak...
-Túl vagyok már rajta és téged szeretlek. Veled akarom leélni az életem. Azért nem akarom, hogy a volt barátaim ide jöjjenek, mert ők neheztelnek rám amiért eljöttem és új életet kezdtem. Azt akarják, hogy életem végéig szomorkodjak Madi miatt. Nem akarom, hogy felszakítsák a régi sebeket. Remélem megérted.
-Sajnálom Harry. Én nem tudtam. Ha nem akarsz velük beszélni akkor nem kell, majd elküldjük őket. Nem fér a fejembe, hogy lehetnek ilyenek. A barátoknak az a dolguk, hogy segítsék a barátaikat, hogy minél boldogabbak legyenek. Ők viszont azt akarják, hogy szomorú légy életed végéig, az ilyenek nem barátok. Jól tetted, hogy eljöttél tőlük.~Adott egy puszit az arcomra.
Jajj Daniell. Olyan sok minden van amit nem tudhatsz. Például azt sem, hogy náluk jobb barátokat soha nem is kívánhattam volna. Soha egyetlen percig sem érdemeltem meg őket. Mindig mindenben mellettem álltak és segítettek. 
A csengő hangja szakított minket félbe. Daniell felemelte a fejét és felállt az ágyról. 
-Majd én elküldöm őket.

2015. augusztus 27., csütörtök

3.Évad 12.Fejezet Nincs többé ilyen, hogy One Direction



Nincs többé ilyen, hogy One Direction



-Miért Louis?
-Madi...Én azt hiszem...nagyon megszerettelek. Úgy tekintek rád, mint a vérszerinti húgomra. Én mindig is családcentrikus voltam, imádom a gyerekeket és Eleanort. Fáj látnom, hogy Harry mit csinál, hogy folyton megbánt téged. Az utóbbi időben én is ezt csináltam Eleanorral, és kurva szar érzés, tudom, hogyha Harry észhez tér, akkor már késő lesz.
-Louis..én annyira hálás vagyok neked, és mindenkinek aki mellettem volt, mikor tényleg szükségem volt valakikre, ti ott voltatok. Az elejétől kezdve számíthattam rátok és ezt sosem felejtem el nektek. Már a kezdeteknél a szívemhez nőttetek, mert láttam, hogy nektek nem tetszik amit Harry csinál és ahogy csinálja. Megvédtetek, kiálltatok értem, és ezért halálom napjáig hálás leszek nektek.
-Mi vagyunk hálásak neked, Madi. Mert megmutattad, hogy nincs lehetetlen.~Szorosan Louishoz bújtam, aki egy nagy cuppanós puszit nyomott a fejem búbjára.
-Elmegyek készülődni.~Álltam fel.
-Miért? Hova készülsz?~Lepődött meg.
-Harry este étterembe megy és én ott leszek.
-Mi? Oda akarsz menni, nyilvános helyre?
-Miért? Nem megölni akarom, csak látni és beszélni vele.
-Akkor megyek én is.~Sóhajtott, majd küldött felém egy kedves mosolyt.
-Rendben.~Mosolyodtam el. A bőröndömet magam után húzva eltűntem a fürdőszoba ajtó mögött.


***


Zaklatottan ültem az asztalnál, Louissal szemben. Kezeim az asztalon pihentek, ujjaimat tördelve vártam a nagy találkozásra. Nyílt az ajtó. Idegesen pillantottam oda, és döbbenten láttam, ahogy Liam és Niall lépnek be rajta.
-Hát ti?~Sietett oda hozzájuk Louis.
-Nem bírtunk otthon maradni. 
-És a lányok?
-Ashtonék vigyáznak rájuk.~Bólintott Niall.
-Rendben, gyertek.~Intett Louis az asztalunk felé.
-Mi beülünk oda a sarokba. Először téged lásson csak meg Madit.~Louis bólintott és vissza ült velem szembe. Hozzám hasonlóan ő is nagyon ideges volt.
-Jól vagy?~Nézett rám.
-Igen.~Bólintottam. A pincér mosolyogva letette elénk a kikért italunkat és elbattyogott. Bele kortyoltam az ásványvizembe, annyira ideges voltam, nem tudtam mit csináljak.
Az ajtó újra kinyílt. Tekintetemet oda kaptam és nagyot nyelve tudatosítottam, hogy megérkezett a várva várt személy. Mély levegőt vettem, úgy éreztem megfulladok, próbáltam minél több oxigénhez jutni. A szám és a torkom azon nyomban kiszáradt, a szívem a torkomban dobogott.
-Madi.~Szólított meg Louis. Kis fázis késés után ránéztem.
-Nyugi.~Mosolygott rám. Bólintottam, de egyre rosszabbul éreztem magam. Az ájulás szélén álltam. Tekintetem vissza vezettem rájuk. Harry becsukta az ajtót és mosolyogva a pincérhez sétáltak, aki elvezette őket egy középen lévő asztalhoz. Kihúzta Daniell-nek a széket, ez nekem elég volt és máris ölni tudtam volna. Leült vele szembe és bájosan csevegni kezdtek egymással. A szívem minden egyes pillanattal egyre jobban meghasadt. Daniell háttal ült nekem, de Harryt pontosan jól láttam. Ahogy nézett rá. Hirtelen elfogott a hányinger. Gyorsan felálltam, így a szék a nagy lendülettől hátradőlt. Mindenki felém kapta a tekintetét, de engem csak az érdekelt, hogy időben eljussak a mosdóhoz. Kezem a szám elé tartottam és beszaladtam a női wc-be.
-Madi.~Louis utánam szólt, de már nem volt időm visszafordulni, pont, hogy a wc fölé bírtam hajolni. Minden kijött belőlem, pedig ma nem is ettem semmit. Szemeimből potyogtak a könnyek. Levegőt alapjáraton is alig kaptam nem, hogy így.
Mikor már minden kijött belőlem és nem hánytam tovább, elhajoltam a wc felől. Csukott szemmel mély levegőket véve próbáltam lenyugtatni magam.


Harry szemszöge:



-Hát igen, ennek a napnak voltak érdekes szituációi.~Nevettünk.
Nagy puffanást hallottunk az étterem egyik sarkából, automatikusan mindenki oda nézett. A szám tátva maradt egy pillanatig, nem hittem a szememnek.
Madi.
A mosdók felé szaladt, kezét a szája elé tartotta, mintha mindjárt hányni készülne. Louis követte a mosdóig de oda már nem ment be. Pont felálltam, mikor megláttam a többieket is arra sietni. Mindenki itt van? Körbe néztem, de több ismerős arcot nem láttam. Csak Madi volt itt, Louis, Liam és Niall. 
Mit keresnek itt? És ha ők itt vannak akkor hol van Zayn? vagy a lányok?
Nem értettem az egész helyzetet. Mit keresnek itt, Madinek mi baja?
-Harry? Ismered őket?~Kérdezte Daniell.
-Öm...nem.~Ráztam a fejem.
-Gyere. Ma együnk máshol.~Fogtam meg a kezét.
-Rendben.~Állt fel. Felsegítettem rá a kabátját és a derekát átölelve elhagytuk az éttermet. Amint kiértünk hátra pillantottam, de Madi még mindig nem jött ki a mosdóból. 


Madi szemszöge:



-Jól vagy?~Jött be egy kedves pincérnő.
-Én azt hiszem...Igen.~Nyögtem és nagy nehezen felálltam. A mosdókagylóhoz sétáltam és megmostam az arcom. Lassú, fáradt léptekkel kimentem.
-Úristen Madi. Jól vagy?~Állt elém Louis és lehajtott fejemet felemelte. Némán bólintottam, de közben alig bírtam megállni a lábamon. Ezt ő is észre vette és karjába kapott. Úgy éreztem magam a kezeiben mint egy rongybaba. Tekintetemet az az asztal felé fordítottam ahol Harryék voltak. Aztán minden elsötétült. 



Eleanor szemszöge:



-Szerintetek elmondjuk neki?~Kérdeztem ujjaimat tördelve.
-Nem tudom, hogy miért. De van egy olyan érzésem, hogy tudnia kell róla.~Bólintott Louis.
-Nem tudom, hogy mikor lenne a megfelelő pillanat.~Ráztam a fejem.
-Minél előbb tudnia kell, joga van az igazsághoz.
-Össze fog törni Louis. Újra.
-Már összetört Eleanor. Madi rosszul lett, Harry kihasználva a helyzetet eltűnt. Nem is érdekelte, hogy mi van vele. 
-Az én hibám. Én beszéltem rá, hogy jöjjön el ide.~Hajtottam le fejem és utat adtam könnyeimnek. 
-Nem csak te hanem én is.~Sóhajtott Pezz.
-Nem a ti hibátok. Erről az egészről Harry tehet. Minden miatta van.~Mérgelődött Loui.
-Skacok Madi ébredezik.~Jött ki a szobából Chris.
-Akkor menjünk.~Álltam fel és letöröltem könnyeimet. 


Madi szemszöge:


-Szia Madi. Hogy vagy?~Simogatta a hajam Eleanor.
-El? Te mit keresel itt?~Kérdeztem rekedtes hangon.
-Hallottuk mi történt, és nem bírtunk otthon maradni. Muszáj volt látnunk téged. 
-Harry? Ő hol van?
-Figyelj Madi.~Sóhajtott El. 
-Mikor kijöttél a mosdóból, Harry már nem volt ott.
-Elment?
-Igen.~Bólintott Louis.
-Értem.~Fordítottam el fejemet. Elment, ott hagyott.
-Nem is érdekelte, hogy mi van velem.~Mondtam ki gondolatom. 
-Madi.~Louis felé fordítottam arcom. 
-Tudnod kell még valamiről.~Hajtotta le a fejét, majd kis idő múlva újra rám nézett. 
-Harry eljegyezte Daniell-t.
-....Magamra hagynátok egy kicsit?! Kérlek!~Kértem halkan. 
-Persze.~Adott egy puszit a homlokomra El és kimentek a szobából. 
Éreztem ahogy a szívemen még egy hasadás keletkezik, és szinte éreztem ahogy összeroppan a nagy súly alatt, ami hosszú idők óta nyomja. De ez mind olyan halkan történt. Azt hittem ez lesz a leghangosabb és a legfájdalmasabb dolog, de nem. Egyszerűen csak megtörtént, és hirtelen nem éreztem semmit. Sem fájdalmat, sem szenvedést. Semmit. Csak összetört és kész, minden elmúlt. 
Hosszú perceken keresztül bámultam a plafont. Mintha az idő megállt volna, nem éreztem a percek előrehaladtát. Ott feküdtem az ágyon, érzelmek nélkül, üres tekintettel. De ez most nem olyan volt mint múltkor. Tisztában voltam azzal, hogy hol vagyok, hogy mit csinálok, hogy mi történt. De mégsem fájt. Nem fájt a tudat, hogy nem érdeklem Harryt, hogy tudomást se akar rólam venni. Egyszerűen nem érdekelt. Csak feküdtem ott, összetört szívvel az ágyon, és hallgattam a saját 
levegővételem. 


Louis szemszöge:


-Louis. Biztos vagy benne?
-Teljesen. Most végig fog hallgatni.~Szálltam ki az autóból.
-Várj. Mit akarsz neki mondani?~Jött utánam Liam.
-Az igazat.
-Ez mit jelent? Louis várj, gondold át újra. 
-Liam. Vége. Ezzel a nappal a(z) One Direction végleg a múlté. Nincs többé ilyen, hogy One Direction.~Kopogtam be az ajtón. Nem sokkal később az ajtó kinyílt és az egykori, legjobb barátom állt előttem. 
-Louis~Nyögte döbbenten.
-Szia Haver.