3.Évad 13.Fejezet Hazugság

Hazugság

-Szia haver!
-Mit kerestek itt?~Nézett rám.
-Beszélnem kell veled.
-Nincs miről beszélnünk.~Rázta a fejét.
-Tényleg?~Kérdeztem szarkasztikusan.
-Igen. És most sziasztok.~Akarta becsukni az ajtót de a kezemmel megakadályoztam.
-Addig el nem megyünk innen, amíg végig nem hallgatsz.~Határozott hangomon még én is meglepődtem.
-Ez most nem éppen a legjobb időzítés.~Fújtatott.
-Na nehogy már még mi igazodjunk hozzád.~Morgott Eleanor, aki időközben ideért a többi lánnyal együtt.
-Figyeljetek. Beszélek veletek de nem most!
-Nem parancsolsz nekünk, annak az időszaknak vége. Tudod, most már Louis a főnök.~Mosolyodott el gúnyosan Niall.
-Nem. Nem vagyok főnök. Nem úgy jöttem el ide, mint a(z) One Direction maffia bandavezére, hanem Harry Styles VOLT legjobb barátja és testvére. Mert mi szinte már testvérek voltunk.
-Harry.~Hallottunk meg egy vékony hangot. Nem sokkal később egy női fej kukucskált ki Harry válla felett.
-Miért nem hívod be őket?~Kérdezte majd ránk mosolygott.
-Nem akarnak bejönni.~Vágta rá Harry ingerülten. Daniell láthatóan meglepődött Harry reakcióján és inkább hátrébb állt.
-Gyertek csak be.~Szólalt fel kedves hangon.
-Nem köszönjük. Inkább holnap visszajövünk.~Mondtam.
-Rendben. Várunk titeket.~Mosolygott.
-Sziasztok!

Harry szemszöge:

-Daniell.~Fordultam felé mérgesen.

-Harry.

-Miért kellett behívnod őket?

-De hát be sem jöttek.

-Még az a szerencse, hogy nem jöttek be.~Puffogtam.

-Sosem beszélsz nekem a múltadról, alig tudok rólad valamit. Az a pasas azt mondta, hogy régen legjobb barátok voltatok. Én csak örültem, hogy végre esetleg megtudok rólad valamit, jobban megismerhetlek, megismerhetem a barátaidat. 

-Ők nem a barátaim.~Mordultam rá. Szomorúan nézett rám majd lehajtotta fejét.

-Sajnálom.~Sóhajtottam.

-Miért nem engedsz közel magadhoz? Miért nem engeded, hogy jobban megismerjelek?

-Nincs fényes múltam, ha tudomást szereznél róla, soha többet nem tudnál rám úgy nézni mint most.

-Így akarsz feleségül venni, hogy én igazából nem is tudom, hogy te ki vagy?!

-Hidd el, hogy neked jobb így. Elég, ha csak a mostani énemet ismered. 

-De nekem ez nem elég.~Rázta a fejét.

-Értsd már meg Daniell. Neked akarok jót.

-Akkor beszélj!

-Fejezd be Daniell.~Kiáltottam rá.

-....Tudod...azt mondják, hogy a szerelem a bizalmon alapul.~Fordult meg és felment a lépcsőn. 

-A francba.~Morogtam.

Madi szemszöge:

Fáradtan nyitottam ki szemeimet. Körbe néztem, megkönnyebbülve nyugtáztam, hogy egyedül vagyok. Sóhajtva felültem és megdörzsöltem szemeim.

Hány óra?

09:37

Végig aludtam 12 órát?! Azta! Mostanában alig aludtam valamit, most meg...de legalább mondhatni, hogy kipihentem magam.

-Jó reggelt!~Dugta be fejét az ajtón Eleanor.

-Jó reggelt!~Mosolyogtam.

-Hogy érzed magad?~Ült le mellém az ágyra.

-Hát...nem érzem magam rosszul.

-Az, hogy lehet?~Lepődött meg.

-Annyi fájdalmat átéltem már miatta. Tegnap úgy éreztem belehalok a fájdalomba, de egyszer csak elmúlt, és azóta minden jó. 

-Azt hittük, hogy újra össze fogsz törni.

-Össze is törtem. Csak most máshogy. Éreztem ahogy darabokra hullok, aztán elmúlt minden fájdalom. Mintha elhúztak volna egy fekete függönyt. Volt...nincs. 

-Nem lehet, hogy azért van ez, mert kezdesz kiszeretni belőle?

-De lehet.~Bólintottam. 

-Jajj Madi. Úgy örülnék neki.~Fogta meg kezeimet.

-Hát még én.~Mosolyogtam.

-Meglátod ezen is túl leszünk és minden rendben lesz. Vissza megyünk Londonba és boldogan élünk.

-Eleanor. Azt hiszem ez lehetetlen.

-Miért?~Szomorodott el.

-Úgy jöttem el ide, hogyha kiderül igaz amit Logan mondott, akkor én utána már nem megyek többet vissza abba a házba. Hanem megkeresem a családomat. 

-Tessék?

-Jól hallottad El. Eljöttem, adtam Harrynek még egy utolsó esélyt, de ő láthatóan választott, és nem engem. 

-Harry most tagadásban van, de csak be kell törni. Louisék tegnap elmentek hozzá és ma újra elmennek, minden rendben lesz és...

-Eleanor. Az érzéseinket nem irányíthatjuk, ha Harry már nem szeret engem, akkor nincs mit tenni. Eljegyezte Daniell-t, vagyis boldog vele. Én semmi áron nem akarok ebbe belefolyni. Ha ő így boldog, akkor nekem nincs maradni valóm az életében.

-De....akkor itt kell hagynom Louis-t~Esett kétségbe.

-Nem Eleanor. Neked nem kell velem jönnöd.

-Tessék? 

-Te már Louishoz tartozol. Ő szeret téged, te pedig őt...neked vele kell maradnod.

-Ezzel most azt akarod mondani, hogy olyan sok év után, itt hagynál engem?

-Nekem nem lenne miért maradnom.

-Én? Én nem számítok neked?

-Hogy mondhatsz ilyet Eleanor?! Persze, hogy számítasz. Te vagy a legfontosabb személy az életemben, szinte testvérek vagyunk és nagyon szeretlek. De te Louissal családot fogsz alapítani, megleszel nélkülem. Meg amúgy is tartanánk a kapcsolatot. 

-Figyelj. Ezt gondold végig és majd még beszélünk róla.
-Már eldöntöttem Eleanor. Megyek.
-De Madi...
-El. Ha ma Louisék elmennek Harryhez, az ne miattam legyen.~Ráztam a fejem.
-Louis miattad jött el Portlandbe. Hogy észhez térítse Harryt.
-Louis nagyon aranyos. Imádom őt tényleg. De mindenkinek a saját döntése, hogy mit választ. Harry felnőtt férfi, eltudja dönteni, hogy mi a jó neki.
-De lehet, hogy csak..
-Szerinted, ha Harry velem akarna lenni, akkor most nekem kellett volna utána jönnöm ide? Mindig is önző volt. Ha én kellenék neki, foggal-körömmel maga mellett tartana. De nem teszi.

Harry szemszöge:

-Daniell.~Simogattam meg arcát.

-Ne haragudj rám, kérlek.

-Nem haragszom. Csak rosszul esik, hogy titkolózol előttem. 

-Ígérem, hogy egyszer egy napon, minden elmondok neked. 

-De mikor?

-Nem sokára.~Adtam egy csókot szájára. Elmosolyodott és viszonozta gesztusom. Fölé másztam és kezeimmel felfedező útra indultam testén. 

Ha tudnád milyen borzalmakat tettem életem szerelmével, rám sem bírnál nézni többé. 

-Szeretlek.~Suttogtam ajkaira.

-Én is szeretlek Harry.

-Madi.~Amint kiejtettem ajkaimon volt kedvesem nevét, azonnal észhez kaptam, mit is mondtam. 

-Tessék? Ki az a Madi?~Lefagytam. Hirtelen nem tudtam mit mondjak.

-Öm...Madi?...Tudod..ő a volt barátnőm...aki meghalt. 

-Ohh...sajnálom. Nem sokat tudok rólad, de eddig azok alapján amiket mondtál, nem lehetett könnyű életed. 

-Hát nem. Sok hibát elkövettem.

-Mesélsz nekem arról a lányról? Madiről?

-Nem hiszem, hogy...

-Kérlek.~Nézett rám nagy kérlelő szemekkel. Nagyon sóhajtottam majd belekezdtem. 

-Akik tegnap itt voltak, ők a régi életemből való barátaim. Ők, a barátnőik, én és Madi, egy házban laktunk. Minden jó volt, persze voltak nézeteltéréseink. De alapjáraton jól meg voltunk. Nagyon szerettem Madit és ő is engem, az életem adtam volna érte, ennek ellenére még is sokat bántottam. Sokat szenvedett miattam. Végül a halál is miattam érte. Összevesztünk, ő kifutott a házból és ekkor elcsapta egy autó. Nem bírtam tovább ott maradni, abban a házban, a barátaim jelenlétében, akik egytől-egyig rá emlékeztettek. Ezért eljöttem, és belátom ez volt eddigi életem legjobb döntése, mert megismertelek téged.

-...Harry. Ez annyira szomorú.~Bújt hozzám. Arcát elrejtette mellkasomban, lemásztam róla és mellé feküdtem. Magamhoz öleltem, szorosan bújt hozzám. 

-Túl vagy már rajta? Vagy ez az egész eljegyzés csak...

-Túl vagyok már rajta és téged szeretlek. Veled akarom leélni az életem. Azért nem akarom, hogy a volt barátaim ide jöjjenek, mert ők neheztelnek rám amiért eljöttem és új életet kezdtem. Azt akarják, hogy életem végéig szomorkodjak Madi miatt. Nem akarom, hogy felszakítsák a régi sebeket. Remélem megérted.

-Sajnálom Harry. Én nem tudtam. Ha nem akarsz velük beszélni akkor nem kell, majd elküldjük őket. Nem fér a fejembe, hogy lehetnek ilyenek. A barátoknak az a dolguk, hogy segítsék a barátaikat, hogy minél boldogabbak legyenek. Ők viszont azt akarják, hogy szomorú légy életed végéig, az ilyenek nem barátok. Jól tetted, hogy eljöttél tőlük.~Adott egy puszit az arcomra.

Jajj Daniell. Olyan sok minden van amit nem tudhatsz. Például azt sem, hogy náluk jobb barátokat soha nem is kívánhattam volna. Soha egyetlen percig sem érdemeltem meg őket. Mindig mindenben mellettem álltak és segítettek. 

A csengő hangja szakított minket félbe. Daniell felemelte a fejét és felállt az ágyról. 

-Majd én elküldöm őket.