3.Évad 10.Fejezet Lemondás

Lemondás

Madi szemszöge:

Tegnap próbáltam bemenni Perriehez, de nem engedett be. Szegény lány.
 Tudom, hogy ez milyen borzalmas érzés. 

-Madi.~Rángatott ki gondolatmenetemből Eleanor.

-Ugye nem akarsz elmenni? Nem hagyhatod itt Perriet.

-Nem megyek el. Itt maradok és segíteni fogok nektek.

-Olyan hihetetlen.~Rázta fejét Eleanor.

-Micsoda?~Néztem rá kérdőn. 

-Úgy jöttünk ide, hogy azon gondolkodtunk, hogy szökhetnénk meg. Féltünk tőlük, bántottak minket, semelyikünk nem gondolta volna, hogy ez lesz belőle. Hogy megszeretjük őket, és fontosak lesznek nekünk. Régen mindent megtettünk volna azért, hogy elszökjünk, most pedig azért, hogy soha ne kelljen elszakadnunk tőlük. 

-Igen. Senki nem gondolta volna, hogy igazából, ennyire szerethetőek. 

-Sajnálom Perriet. Borzalmas lehet.

-Az biztos. De itt leszünk és segítünk neki. Nem hagyjuk magára. 

-Becsüllek Madi. Annyi gondod van és mégis olyan sokat törődsz velünk. Mindig segíteni akarsz mindenkinek, miközben te darabokra hullasz.

-Mindig is ilyen voltam.~Mosolyodtam el.

-Hogy érzed magad azok után, hogy megtudtad igaz amit Logan mondott, Harryről.

-Szerintem mindenki tudta, hogy igaz. Mindenki elhitte, még ha nem is ismerték be. Mikor Logan elmondta, nagyon fájt, de még az nap kisírtam magam. Nem lepődtem meg, hogy igaz. Kinéztem Harryből.

-Én nem hittem el. Lehet, hogy én voltam az egyetlen, de én nem néztem volna ki belőle. Azt igen, hogy új életet kezd, de azt hogy más nővel azt nem. Biztos voltam benne, hogy ebben Logan hazudott, meglepődtem mikor kiderült, hogy igaz. Én úgy gondoltam, hogy Harry szeretett téged annyira, hogy nem jön össze másik nővel, és lehet, hogy furcsán hangzik, de most is így gondolom. A mai napig nem hiszem el, hogy igaz. Mert láttam, hogy nézett rád, és az a nézés....még nem láttam olyat. Nem ismerem teljesen Harryt. De sosem láttam, hogy bárki másra így nézett volna. Sőt. Senkit nem láttam, aki olyan mély és igazi szerelemmel nézett volna a barátnőjére, mint Harry rád. Még Louis sem.

-Tényleg így gondolod?~Illetődtem meg. 

-Igen. Sosem láttam, senki szemében olyan szerelmet, és nem is hittem benne, hogy létezik, de Harry...biztos vagyok benne, hogy Harry nem tenné ezt meg veled.

-De...Ashtonék látták.

-Nem az lényeg, hogy ki látta, hanem, hogy te elhiszed-e?!

-...Te mit tennél a helyemben?

-Elmennék Portlandbe és megbizonyosodnék róla, hogy tényleg igaz. 

-Szóval azt mondod, hogy menjek el Portlandbe és nézzem meg őket?!~Képedtem el. 

-Nem. 

-Akkor?

-Beszélj vele.

-Mi?~Esett le az állam.

-Mi bajod lesz tőle? Találkozol vele, beszélsz vele, és majd ő elmondja, hogy igaz-e vagy sem. Ennél nincs jobb módja, hogy kiderítsd az igazságot. 

-De...

-De te makacs vagy. Tudom Madi, hogy úgy is azt fogod tenni ami neked a legjobb. 

-Harry elment. Ha akarna velem beszélni, akkor most itt lenne és nem Portlandben. 

-Igen. Harry elment. Sokáig hibáztattam érte, hogy tönkre tett és még itt is hagyott, de most már értem. Szerintem ez, hogy ő elment, előre meg volt tervezve. Szeretett téged és nem bántott volna meg így, hogyha nem lett volna vele szándéka. Valljuk be, hogy így azért könnyebb, nem?
-Harry már többször is bizonyította, hogy bármikor képes megbántani engem.
-Te nem hallottad azt a beszélgetést amit én.
-Miért, te mit hallottál?~Pislogtam kíváncsian.
-Louis és Harry beszélgettek. Harry azt mondta, hogy össze van zavarodva. Nem tudja mi van vele, de ha rád néz, elönti a melegség, és legszívesebben ki sem engedne az ágyból. Hogy szinte képtelen bántani téged, régen annyira reflexből jöttek a pofonok, most pedig szinte eszébe se jut. Semmi mást nem akar, csak boldoggá tenni téged. Sose gondolta volna, hogy valaki, fontosabb lesz neki mint Steph.
-Tényleg ezt mondta?~Hökkentem meg. Nem jutottam szóhoz.
-Ezért mondom azt, hogy Harry nem szereti azt a csajt. Egy valakit szeret és az te vagy. Felmegyek Louishoz.~Mosolyodott el és felállt a kanapéról.
-Gondolt át, és cselekedj a szíved szerint.~Indult el a lépcső felé.
-Eleanor.~Szóltam utána, vissza fordult és kíváncsian várta mit mondok.
-Köszönöm.

***

Lassan beljebb löktem az ajtót, és óvatosan bedugtam rajta fejem.

-Szia.~Köszöntem halkan.

-Szia.~Nézett rám az ágyon fekve Pezz.

-Bejöhetek?~Mosolyogtam rá.

-Gyere csak. Ne haragudj, hogy tegnap nem engedtelek be.~Ült fel az ágyban.

-Ugyan. Megértem.~Ültem le vele szembe.

-Tudom, hogy elég hülye kérdés, de hogy vagy?

-...Nem jól.~Rázta a fejét.

-Tudom, hogy nehéz Pezz, de együtt túl leszünk rajta.~Fogtam meg a kezét. Könnyes szemeivel rám pillantott és hosszasan bámulta arcom.

-Hogy csináltad?

-Tessék? Mit?

-Hogy léptél túl azon, hogy Harry elment?

-A mi helyzetünk az más volt.

-De a lényege ugyan az. Hogy bírod a hiányát? Én úgy érzem, hogy nem kapok rendesen levegőt, a szívem apró darabokra tört. Olyan mintha kifacsarták volna, mint egy citromot.

-Engem Harry nagyon megbántott és az a fájdalom, majdnem überelte a hiányát. Természetesen éreztem, hogy hiányzik, de akkora fájdalom volt bennem, hogy eltörpült a hiány. Viszont most, hogy megbocsájtottam neki, pokolian hiányzik, még így is, hogy tudom mással van. 

-Tényleg elhiszed?

-Mit?

-Hogy Harry együtt van azzal a nővel?

-Eddig elhittem, de most...nem tudom. 

-Szerintem....én nem nézném ki Harryből. Én úgy vettem észre, hogy ti tényleg szeretitek egymást, és egyszerűen nem tudom elképzelni, hogy Harry képes lenne másba beleszeretni. Lehet, hogy most hülyének nézel, és lehet, hogy én vagyok az egyetlen aki így gondolja, de...szerintem nem igaz.

-Eleanor is ezt mondta. Talán igazatok van. El azt javasolta, hogy menjek el Portlandbe és beszéljek vele.

-Szerintem is ez lenne a legjobb amit tehetnél.

-De félek.

-Harrytől?

-Hogy meglátom őket együtt, és, hogy Harry a szemembe mondja, hogy azt a nőt szereti. Nem tudom azt, hogy bírnám ki?!

-Erős vagy Madi. És bármi is történt most, melletted állok.

-Köszönöm. De beszéljünk rólad, te most rosszabb helyzetben vagy mint én. Elmondod mi történt köztetek?

-Bejöttem, hogy beszéljek vele, aztán megláttam, hogy pakol. Megijedtem, aztán szólni akartam neked, hogy segíts nekem összepakolni, de Zayn megállított. Azt mondta, hogy én nem mehetek vele. Azt mondtam, hogy olyan mint Harry, erre kiakadt. És a végén olyat mondott, ami nagyon fájt....Nekem jobb lesz nélküled, Perrie. Nem kell majd veled is foglalkoznom, téged védenem. Boldogabb leszek nélküled, és megígérem neked, hogy soha többet nem gondolok rád. Találni fogok egy nőt, aki gyerekeket szül majd nekem. Teljes életem lesz...de csak nélküled.

-Ezt mondta?~Képedtem el.

-Igen. Aztán elment.

-Huh...ez kemény.~Próbáltam leplezni döbbenetemet. 

-Rá kellett jönnöm, hogy igazából, csak mindvégig játszot velem. Sosem szeretett igazán, én hülye pedig mindenem oda adtam neki. 

-Én ezt nem hiszem. Zayn nagyon szeretett téged, mindig olyan aranyos volt veled, nem hiszem, hogy komolyan gondolta amit mondott. 

-Akkor miért mondta, ha nem gondolta komolyan?

-Ma Eleanor azt mondta nekem, hogy szerinte Harry ezt már régebben eltervezte, hogy elmegy. Megbántott engem, sértegetett, összetört. Úgy ment el, hogy úgy tudta utálom őt. Utáltam őt..és így tényleg könnyebb volt. Nem volt okom utána kutatni, hogy hol van, mert a tudtomra adta, hogy nem kellek neki.

-Ezzel arra célzol, hogy Zayn direkt bántott meg, azért, hogy könnyebben elengedjem?! 

-Ezt hamarabb eltudnám képzelni, mint azt, hogy nem szeret téged.

-Nem tudom...De kibaszott nehéz.~Hajtotta le fejét Pezz. Könnyei ölébe hulltak. 

-Én itt vagyok neked Pezz. Tudom, hogy nem helyettesíthetem Zaynt, de itt vagyok melletted.~Másztam hozzá közelebb, és szeretetteljesen megöleltem. 

-Köszönöm Madi.~Sírta vállamba. 

***

-Louis.~Siettem le a lépcsőn. Kíváncsian felém fordította fejét és mosolyogva nézett rám. 

-Elakarok menni Portlanbe.

-Mi? Madi!

-Louis! Tudnom kell. Meg kell győződnöm róla, a saját szememmel, a két fülemmel akarom hallani, ahogy a szemembe mondja, hogy már nem szeret. 

-Szerintem ez nem jó ötlet. Hogy jutott ez eszedbe?

-Én tanácsoltam neki.~Jött ki a konyhából Eleanor.

-Te? Mégis miért?

-Louis. Te vagy Harry legjobb barátja. Te elhiszed, hogy már nem szereti Madit? Mert én nem. 

-De Eleanor.

-Már több napja azt mondogatod, hogyha Harry itt lenne és látná ezt, csalódna benned. És tudod mit, igazad van.~Nem hittem a fülemnek...és nem csak én voltam az egyetlen. Ezt komolyan Eleanor mondta?!

-Tessék?~Louis döbbenten és érthetetlenül nézett Eleanorra.

-Ha Harry itt lenne, és látná amit csinálsz, ahogy viselkedsz, ahogy a dolgokhoz állsz, csalódna benned.

-Ez aljas volt Eleanor.~Állt fel Louis a kanapéról megbántva.

-Csalódást okozol neki Louis. Nem azért, mert alig van embered, nem azért, mert elvesztettétek London irányítását, hanem azért, mert lemondtál Harry-ről. Akiért 4 hónapon keresztül kiálltál teljes mértékben, egy nap alatt lemondtál róla. Az eddigi fáradozásaid mind kárba vesztek. Harry volt a legjobb barátod, az életét kockáztatta érted, bármit meg tett volna, itt mindenkiért, az életét adta volna mindenkiért, és te mit csinálsz?! Cserben hagyod. Ide jön egy Logan féle seggfej és te iszod minden szavát...még csak esélyt sem adtál Harry-nek. Milyen barátság ez?~Csöndben hallgattuk végig Eleanor beszédét. Louis alig jutott szóhoz. 

-Csalódtam benned Louis. Azt hittem...ennél többre értékelsz egy barátságot.~Sóhajtott Eleanor, majd felsietett a lépcsőn. 

-Louis.~Szólítottam meg halkan.

-Ha elakarsz menni Portlanbe, akkor menj, nem állok az utadba.~Igyekezett a lépcső felé.

-Gyere velem.~Nyögtem ki.

-Mi?~Fordult felém.

-Gyere velem Portlandbe. Te vagy Harry legjobb barátja, ha valaki, akkor te biztos hatással lehetsz rá.~Néztem mélyen, fájdalmasan csillogó szemeibe. 

-Sajnálom Madi.