3.Évad 9.Fejezet. Zayn távozása

Sziasztok drágáim! <3 Úgy volt, hogy 18.-án hozom a következő részt, de kiderült, hogy holnap mennem kell kecskemétre, ezért úgy döntöttem, hogy ma meg kapjátok. :) Úgyis annyira vártátok. <3
Jó olvasást! <3

Zayn távozása

-Szia Louis. Amit Logan mondott Harryvel kapcsolatban...
-Mond már!~Idegeskedtem.
-...Madi ott van?
-Nincs. Fent van a szobában Gemmával és a lányokkal.
-Logan nem hazudott, Harry tényleg itt van Portlandben. Autószerelőként dolgozik a belvárosban, nem messze pedig egy otthonos kis házban lakik.
-Mi? Ez komoly?
-Igen.
-És az a nő? Daniell Shriver?
-Harry azzal a nővel lakik együtt. Minden este elmennek a városi étterembe vacsorázni....~Kellett egy kis idő mire felfogtam az imént hallottakat.
-Köszönöm Asht, majd hívlak. Szia.~Tettem le a telefont.
-Na, mit mondott? Ott van Harry? Mi van vele?~Támadt le Niall.
-Ott van. Logan nem hazudott, semmiben.
-Szóval, ezzel azt akarod mondani, hogy Harry együtt van Daniell-el?~Némán bólintottam Chris kérdésére.
-Új életet kezdett. A régi életéből pedig mindent eltörölt...és mindenkit. Autószerelőként dolgozik, és együtt lakik Daniell-el.
-Ez hihetetlen. Amíg mi itt gürizünk, és várjuk, reménykedünk benne, hogy visszajön, addig ő egy másik városban újra kezdi az életét. Mi az életünket kockáztatjuk, azzal, hogy vigyázunk a barátnőjére, aki mellesleg miatta van veszélyben, sőt mindnyájan miatta vagyunk veszélyben.~Kiabált Zayn, majd mérgesen felviharzott a szobájába.
-Sajnálom srácok!~Mondtam, majd én is elindultam a lépcső felé.
-Louis.~Szólított meg Liam.
-Igen?~Fordultam meg és kérdő tekintettel néztem rá.
-Te mindent megtettél. Harry hagyott cserben...mindannyiunkat.
-Madinek ne mondjátok el. Nem kell megtudnia, hogy Harry mit tett, jobb ha abban a hitben él, hogy Harry nem volt ott.

Perrie szemszöge:

Hangos ajtócsapódásra lettünk figyelmesek.

-Már megint összevesztek?~Sétált Violet az ajtó felé, kezét rátette a kilincsre és kinyitotta az ajtót.

-Louis. Mi történt?

-Zayn mérges lett.~Hallottuk Louis válaszát.

-Megnézem.~Álltam fel és elindultam a szobánk felé. Az ajtó előtt megállva bekopogtam majd lassan kinyitottam az ajtót. A szekrények nyitva voltak, Zayn pedig sietősen pakolta ruháit az ágyon lévő bőröndbe.

-Te...mit csinálsz?~Kérdeztem feldúltan.

-Minek látszik? Pakolok.

-Látom. De mégis minek? 

-Minek? Azért, mert ez az egész, hogy Harry visszajön egy nagy hülyeség.

-Miről beszélsz?~Értetlenkedtem.

-Arról, hogy amit Logan mondott igaz volt. Harry együtt van Daniellel, és egy új életet kezdet, miközben mi itt vártuk, hogy visszajöjjön. 

-Ettől még nem kell elmenned.~Ráztam a fejem.

-Miért maradnék itt? Harry NEM FOG visszajönni. Én pedig nem fogom magam megöletni azért, mert olyanra várunk, ami nem fog megtörténni. Addig elmegyek, amíg eltudok menni. 

-Szóval menekülni akarsz. Louisnak szóltál?

-Miért szóltam volna Louisnak? Nem kell neki beszámolnom a dolgaimról.~Kiabált.

-De Zayn várj, én még el sem kezdtem pakolni, mindjárt szólok Madinek, hogy segítsen.~Fordultam meg, kezem a kilincsre tettem mikor Zayn megszólalt. 

-Nincs rá szükség.

-Ezt, hogy érted?~Néztem rá értetlenül. 

-Te nem fogsz velem jönni.

-De Zayn..

-Nem Perrie. Megmondtam múltkor, hogyha el kell menekülnöm, akkor te nem jöhetsz velem. 

-Kérlek Zayn, nem teheted ezt velem.~Folytak ki a legelső könnycseppek szememből.

-Itt biztonságban leszel.

-Hogy lennék itt biztonságban? Te is tudod, hogy ez egy nagy hülyeség amit most mondtál. 

-Perrie! Fejezd be.

-Nem mehetsz el Zayn. Nem hagyhatsz itt mindenkit.

-Pedig el fogok menni.

-Ugyan azt csinálod mint Harry.

-Én nem vagyok Harry. 

-De úgy viselkedsz. Itt akarod hagyni a bandát amikor a legnagyobb szükségük lenne rád.~Kiabáltam, könnyes szemekkel.

-Ne legyél már hülye Perrie. Ők sem fognak itt maradni. 

-Honnan veszed?~Kérdésemre nem válaszolt, bőröndjét levette az ágyról és rám nézett. Sóhajtott egyet, vonásai meglágyultak. Elém sétált, cuccait letette a földre és mélyen a szemembe nézett.

-Nem maradhatok itt tovább Perrie. Az életünk nagyobb veszélyben van, mint eddig volt. El kell mennem. Engem üldözni fognak, mellettem nem lennél biztonságban. Sokkal jobb életed lesz, mint mellettem volt. Találsz egy normális férfit, aki megérdemel téged, és mindennél jobban fog szeretni. Eszedbe se fogok jutni, olyan boldog leszel.

-Kérlek Zayn.~Alig jött ki hang a torkomon. Úgy éreztem megfulladok.

-Nekem jobb lesz nélküled, Perrie. Nem kell majd veled is foglalkoznom, téged védenem. Boldogabb leszek nélküled, és megígérem neked, hogy soha többet nem gondolok rád. Találni fogok egy nőt, aki gyerekeket szül majd nekem. Teljes életem lesz...de csak nélküled.~Minden egyes szava, éles kés döfésként ért. 

Ott álltam előtte, tehetetlenül és sebzetten. Nem tudtam mit mondani, nem jött ki hang a torkomon.

-Úgyhogy tegyél meg nekem valamit Perrie....engedj el.~Semmi érzelem nem volt benne, sem a hangjában, sem a szemében. 

Erőt vettem magamon és némán bólintottam egyet.

-Szia.~Fogta meg bőröndjét és táskáját, mellettem elsétálva elhagyta a szobát. 

Madi szemszöge:

-Zaynnek mi baja?~Kérdeztem amint leértünk a nappaliba. 

-Mérges lett és felvonult a szobába. Majd megbékél.~Mosolygott rám Liam.

-Van már valami hír Harryről?

-Öm...nem nincs.~Rázta a fejét Loui. 

-Valamit el kell mondanom.~Néztem rájuk.

-Elmegyek. Gondolkoztam és nincs itt semmi keresnivalóm. Harryvel szakítottunk, nincs okom itt maradni. Csak plusz veszélyt hozok mindenkire.

-Madi. Nem kell elmenned. Örülünk, hogyha itt vagy, téged mindenki szeret, és így legalább meg tudunk védeni.

-De Liam. Pont ez a baj. Megakartok engem védeni, és tudom, hogy az életetek árán is megvédenétek, de én nem akarom, hogy miattam bárkinek is bármi baja essen.

-Madison. Ezt most azonnal fejezd be. Nem mész sehova. Szükségem van rád...és nem csak nekem.

-Nyugi Eleanor. Nem megyek a világ végére. De már döntöttem.~Fordultam meg és a lépcső felé vettem az irányt. 

Louis szemszöge:

Harry úgy ment el, hogy megígértem neki, vigyázok Madire. De nem köthetem magunkhoz, neki is meg van a joga úgy mint mindenki másnak, hogy elmenjen.
-Zayn? Miért van nálad bőrönd?~Figyeltem fel Niall kérdésére.
-Mi?~Néztem oda.
-Elmegyek.~Jelentette ki.
-Tessék?
-Nem maradok itt tovább. Nem fogok várni Harryre, mert nem fog jönni. Addig elmegyek amíg van rá lehetőségem.
-Nem Harry miatt vagyunk itt, hanem a barátnőink miatt.~Álltam fel a kanapéról.
-Ti is elfogtok menni, csak idő kérdése, én viszont nem várom meg amíg valaki meghal.
-Zayn.~Mindenki Perrire nézett, a lépcső tetején állt, Madivel a háta mögött, aki láthatóan semmit nem értett az egész szituációból.
-Menj el, és ne gyere vissza többé.~Csuklott el a hangja.
-Megyek.~Bólintott Zayn, majd kilépett az ajtón, becsapva maga után.
Pezz megfordult és sietősen elindult.
-Perrie.~Szólt utána Madi.
-Egyedül akarok lenni.~Az ajtó csapódása jelezte, hogy nem kíváncsi ránk.
-Louis.~Fordult felém Madi.
-Zayn azt mondta, hogy Harry nem fog visszajönni.
-Sajnálom Madi.~Hajtottam le a fejem.
-És Daniell?
-Igaz. Nem akartam, hogy meg tudd, úgy gondoltam, hogy könnyebb lesz neked, ha azt tudod, hogy Harry nem volt ott.~Ráztam a fejem.
-Jogom lett volna tudni. Aranyos tőletek, hogy megakartok védeni, de az, hogy Harry mit csinál és hol van, ugyanúgy tartozik rám is mint rátok.
-Ne haragudj. Louis csak jót akart.~Nézett rám Liam.

Perrie Szemszöge:

Vissza siettem a szobába és magamra zártam az ajtót. Nem akartam senkivel beszélni. Nem vagyok kíváncsi a sajnálatukra. A levegőt egyre gyorsabban vettem, a szívem fájdalmasan lüktetett. Lecsúsztam a fal mentén, fejemet a térdeimre hajtottam. Olyan váratlanul ért, mindenre számítottam, de erre nem. A szemeimből ismét megindultak a könnyek, és azt hiszem, hogy a mai napon nem is várhatok mást. Zayn itt hagyott, elment, pedig én mindent megtettem volna érte. Mindenem oda adtam neki, ő pedig...ennyire értékelte.

-Nekem jobb lesz nélküled, Perrie. Nem kell majd veled is foglalkoznom, téged védenem. Boldogabb leszek nélküled, és megígérem neked, hogy soha többet nem gondolok rád. Találni fogok egy nőt, aki gyerekeket szül majd nekem. Teljes életem lesz...de csak nélküled.

Ezzel azt mondta el, hogy nem voltam neki elég jó, és sosem akart igazán engem. Csak egy játék voltam neki, amit addig használhatott amíg kedve volt hozzá. Nem is szeretett, én pedig mindent megtettem neki, meghaltam volna érte, amíg ő igazából csak kihasznált engem. Az egész kapcsolatunk egy hazugság volt, egy kibaszott hazugság. 

A szívem majd szétszakadt, szinte üvöltött a mellkasomban. 

Hangosan zokogtam, körmeimet a lábaimba mélyesztettem. 

Nem hiszem el, hogy ezt tette velem.

-Perrie. Kérlek. Nyisd ki az ajtót.