3.Évad 11.Fejezet "Meg akartalak Óvni"

"Meg akartalak óvni"

-Jól döntöttél.~Mosolygott rám Eleanor, miközben összecipzározta a bőröndömet.
-Remélem.~Sóhajtottam.
-Nyugi Madi. Én biztos vagyok benne.
-Legalább egyikünk.~Mosolyodtam el.
-Biztos, hogy ne menjünk veled?~Kérdezte ma már sokadjára Perrie.
-Nem, köszönöm.~Végeztem én is a pakolással.
-Vigyázz magadra!~Ölelt meg Pezz.
-Vigyázok. Köszönöm lányok a segítséget.~Öleltem meg egyenként mindenkit.
-Szurkolunk.~Szorította meg a kezem Violet. Rájuk mosolyogtam majd a táskával a kezemben elindultam a lépcső felé. Eleanor hozta a bőröndöm, Sophi pedig a repülőjegyem.
-Biztos vagy benne, Madi?~Nézett rám Liam, amíg a cipőjével bajlódott.
-Azt hiszem igen.
-Akkor gyere. Kiviszlek a reptérre.~Mosolygott kedvesen.
-Köszönöm. Sziasztok!~Intettem, majd a cuccaimmal Liam felé igyekeztem.
-Várjatok.~Jelent meg a lépcső tetején Louis, bőröndjével a kezében.
-Veled megyek.~Jelentette ki és lesietett a lépcsőn.
-Igen?~Lepődtem meg.
-Igen. Segítek. Tartozom ennyivel Harrynek és mindenki másnak.
-Akkor induljunk, a végén még lekésitek a repülőt.~Nyitotta ki az ajtót Liam.
-Sziasztok!~Köszöntünk. Louis adott Eleanor szájára egy puszit, majd engem maga elé engedve, kilépett a házból. A kocsihoz érve beraktuk hátra a cuccunkat, Sophi pedig a kezembe nyomta a repülőjegyet.
-Jó utat! Óvatosak legyetek.
-Köszönjük.~Szálltam be mosolyogva az anyósüllésre. Nem tudom miért, de Louis hátul akart ülni. Liam bepattant mellém és már száguldottunk is a reptér felé.
-Remélem, hogy minden jól megy, és nem fogtok csalódni. Hívjatok ám, mi is kíváncsiak vagyunk a részletekre.
-Liam. Kérdezhetek valamit?~Néztem rá.
-Persze.~Mosolygott kedvesen.
-Ha Harry visszajönne, nem viszonyulnátok úgy hozzá, mint előtte, igaz?
-Egy ideig biztosan nem. Megértettük, hogy elmenekült az érzései elől, és itt hagyott minket. Elfogadtuk, hogy időre van szüksége, de ha tényleg igaz amit Logan és Ashtonék mondtak, akkor úgy minden más. Mert az egy nagyon nagy cserbenhagyás lenne.
-Értem.~Bólintottam.
-Csodálkozom, hogy elmész Madi. Nem gondoltam volna, hogy még ezek után is kitartasz mellette. Harry egy nagy barom, ha ezt nem értékeli. Nálad soha nem fog jobb nőt találni....Én úgy gondolom, hogy te jobbat érdemelsz mint Harry, de te mégis oda vagy érte, és őszintén megmondva nem értem, hogy ez, hogy lehet. Soha nem hittem benne, hogy egy kapcsolat túlélhet ilyen komoly akadályokat, te mégis bebizonyítottad nekem, hogy lehetséges. Felnézek rád Madi. És nem csak én, hanem a banda többi tagja is, a lányok is, mindenki, mert erre semelyikünk nem lenne képes. És a mai napig nem értem, hogy hogy szeretheted őt még mindig.
-Tudod Liam. Én sosem gondoltam úgy, hogy jobbat érdemlek nála. Mindenki ártatlan gyermekként születik, az élet teszi őket olyanokká amilyenek. Láttam Harrynek azt az oldalát, amit nem sokan ismernek. És akárhogy is akarom, ezt nem tudom elengedni. Szeretem őt, a rossz oldalával együtt, mert ő ilyen. Volt amikor megakartam változtatni, de már nem, mert ez teszi őt olyanná amilyen.
És akármennyire is tagadom, a rossz oldala is vonz, mert mindenkiben van egy kis ördög.
-Én téged egy kisangyalnak tudnálak elképzelni, Harryt pedig egy kisördögnek. A kisangyal pont ott a legjobb ahol a kisördög a legroszabb és fordítva. Az a kérdés, hogy a végén melyikőtök ér el több sikert a másiknál?! Te nem lettél rosszabb, sőt, pont, hogy a jó irányba fejlődtél, és magaddal rántottad Harryt is. Szóval az angyal győzött az ördöggel szemben. A te jóságot hatással volt Harryre, és Harry kegyetlensége is hatással volt rád, csak nem úgy ahogy ő azt akarta. Nem hátráltatott téged, hanem inkább segített, erősített.
-Én is így látom. Akármennyi rosszat is tett Harry, végső soron, csak segített nekem vele.
-Biztos vagyok benne, hogy szeretett téged Madi. De nem akarom, hogy csalódj, hogyha az fogad, hogy már nem szeret többé.
-Tisztában vagyok vele, hogy nagyobb a valószínűsége annak, hogy megbántva, csalódottan jövök haza. De ha mást nem is, meg kell neki köszönöm, mert miatta vagyok az aki, és ez a mostani énem, jobban tetszik mint a régi. Ha azt mondja, hogy nem szeret és nem akar velem lenni, akkor nagyon fájni fog, de elfogadom.
-Mit kezdesz azután? Hogyha megmondja, hogy nem szeret?
-....Sokat gondolkoztam ezen. És úgy döntöttem, hogy elmegyek és megkeresem a családom.
-Itt hagyod Eleanort?
-Eleanor szereti Louist, és boldog mellette. Tudom, hogy velem akarna majd jönni, de az ő élete itt van, Louis mellett.~Pislantottam hátra Louira, aki érdeklődő tekintettel hallgatta beszédemet.
-Te is maradhatnál, olyan vagy nekünk mintha a húgunk lennél.
-Kedvesek vagytok, de egy idő után mindenki szétszéled. Nem lesz örökké One Direction. Családot alapítotok, megházasodtok.
-Mit csinálnál a szüleidnél? Újra kezdenéd az életed?
-Nem. Nem tudnám, mert Harry...mindig is az a férfi lesz akit őszintén szerettem. És nem is akarnám újra kezdeni. Inkább folytatnám onnan, ahol abbahagytam.
-Reméljük, hogy nem lesz rá szükség. Itt vagyunk.~Állította le a kocsit Liam és kipattant belőle. Louissal követtük példáját és a csomagjainkért mentünk.

**

Sóhajtva ültem le az ágyra.
-Madi. Jól vagy?~Ült le mellém Louis és kezét a hátamra tette.
-Jól...csak izgulok...vagy nem is tudom, milyen érzés ez igazából. Inkább félek. Félek találkozni vele.
-Én is így érzek.~Bólintott Louis.
-Már több mint 4 hónapja, hogy elment, nem tudni, hogy ki lett belőle. Hogy olyan-e mint volt, vagy megváltozott. Nem tudom mire számítsak.
-Nem akarok pesszimistának tűnni, de Harry nem véletlenül nem jött vissza.
-Tudom....ezért is félek annyira a válaszától. Szinte hallom ahogy kimondja, hogy új életet kezdett nélkülem, amíg én szenvedtem miatta.
-Eleanornak egy bizonyos szinten igaza volt. Harry ezelőtt mindent megtett értünk, és ha a régi Harryt nézem, akkor igen, igaza van Eleanornak, hogy tartozok neki ennyivel. De...ő ment el. Ő hagyott engem ott a szarban. Sőt, mindenki mást, téged, a fiúkat, az egész bandát. Szóval az, hogy én most itt vagyok...az nem Harry miatt van. Hanem miattad. Úgy érzem, hogy Harry tartozik neked annyival, hogy térden állva, könyörögve kérjen tőled bocsánatot. Látnom kell ezt ahhoz, hogy elhiggyem, hogy ez tényleg az a Harry, aki egykoron volt, és nem az aki cserben hagyott mindnyájunkat. Mert ha nem látom...akkor összedől minden ami eddig bennem volt. 4 hónapon keresztül kitartottam mellette. Próbáltam a maximumot hozni, hogy bizonyítsak neki, hogy ne csalódjon bennem, és ha ezek után azzal kell szembesülnöm, hogy ő egész idő alatt, az új életét építgette amiben mi nem vagyunk benne....akkor ott vége lesz. Végleg. A One Directionnek és mindennek amink eddig volt.
-Nem miattam jöttél ide, hanem magad miatt. Mert tudni szeretnéd, hogy a legjobb barátodból van-e még valami, vagy teljesen eltűnt.
-Nem Madi. Ha te nem jössz el, én nem jöttem volna, mert félek ezekkel szembe nézni. Te erőt adsz nekem, arra gondolok, hogy te mennyi mindent kibírtál, hogy Harry mennyit köszönhet neked, és ha ő ezek után, azt mondja, hogy nem szeret téged, akkor nem érdekel, hogy az én kérdéseimre mit válaszolna. Mert ha tényleg azt mondja, hogy nem érdekled őt és nem szeret...akkor én soha többet nem akarom látni.
-Nem tudom, hogy melyikünknek nehezebb.~Ráztam a fejem.
-Ezt, hogy érted. Te szenvedtél miatta olyan sokat.
-Ha engem Harry elutasít, fájni fog, de már annyiszor átéltem, tudom mire számítsak. Nem fogok benne csalódni, csak rosszul fog esni. Viszont te...te csalódni fogsz, és a csalódásnál nincs rosszabb érzés.
-Harry olyanokat mondott nekem rólad, hogy nehéz volt elhinnem, mikor Logan elmondta ezt az egészet. Viszont utána gondolkoztam, és Harry mégis csak Harry. Nem akartam, hogy ide gyere, mert tudtam, hogy ebből semmi jó nem sülhet ki. Azért titkoltam el az elején, hogy vannak Harryről hírek, mert meg akartalak óvni.
-Miért Louis?
-Madi...Én azt hiszem...