2.Évad 17.Fejezet Utálat

Utálat

Madi szemszöge:

Gemma és Liam ellátták a sebemet. Louis jött le a lépcsőn és levágódott a kanapéra. 

-Na mi volt?~Érdeklődött Zayn.

-Szerintem elgondolkozik azon amit mondtam neki.

-Hát reméljük.~Sóhajtott Eleanor.

-Mit mondtál?~Kérdezte Pezz.

-Hogy elfogja veszíteni Madit. Meg hogy törődni is kéne vele, meg ilyeneket. Az elején még ordítozott aztán meg már jött azzal, hogy ő próbálkozik. 

-Nagyon próbálkozik, tényleg. Veri állandóan.~Mérgelődött El.

-Madi. Érzel valamit Chris iránt?~Nézett rám Louis. Beharaptam alsó ajkamat és mély levegőket véve gondoltam át a válaszom.

-Én...azt hiszem...igen.~Mondtam halkan. A srácok nagyokat sóhajtozva járkáltak a házban.

-Minden estre...ezt Harrynek ne mond, ha nem muszáj.~Mondta Louis.

-Rendben.~Hajtottam le a fejem. Szégyelltem magam. Igazából nem is tudom miért, de ciki volt beismernem. Pár perc múlva Harry trappolt le a lépcsőn.

-Madi. Gyere fel.~Mondta majd vissza sietett.

-Talán légyszíves.~Mérgelődött Gemma.

-Én is ezt akartam mondani.~Sóhajtottam, majd felmentem hozzá. Becsuktam az ajtót és megálltam előtte. 

-Gyere ide.~Mutatott az ágyra maga mellé. Nagyon idegesít, hogy parancsolgat de most inkább nem szólok semmit. Lassan oda mentem és leültem mellé.

-Nem mehetsz többet Chrishez.

-Chö.~Szóltam közbe és megráztam a fejem. Ez hihetetlen.

-Ne ellenkezz.~Emelte fel a hangját.

-Tudod, én már azt hittem, hogy végre normális leszel, de nem is tudom, hogy várhattam ezt pont tőled.~Keze az arcomon csattant. 

-HÁT EZT NEM HISZEM EL.~Csattantam fel.

-TE NORMÁLIS VAGY BAZDMEG?! MINDENÉRT POFONT KAPOK? MIT KÉPZELSZ, KI VAGY TE? A NAGY HARRY STYLES, A BANDAVEZÉR? EZ ENGEM ANNYIRA NEM HAT MEG. TŐLEM AZTÁN LEHETSZ TE PUTYIN IS, KURVÁRA LESZARNÁM. AZT HISZED, HOGY TE MINDENKI FÖLÖTT ÁLLSZ PEDIG CSAK EGY KIS SENKI VAGY, AKI ISTENNEK KÉPZELI MAGÁT. SEMMIVEL NEM VAGY TÖBB MINT MI. MÉG FÉRFINEK SE VAGY MONDHATÓ. AZ AKI MEGÜT EGY NŐT AZ NEM FÉRFI, TE PEDIG AKKOR MÁR SOKSZOROSAN NEM VAGY AZ. NEM ATTÓL LESZEL NAGY ÉS HATALMAS, HOGY ÖLSZ MEG VERSZ, ATTÓL LENNÉL, HOGYHA LENNE VALAKID AKIVEL FOGLALKOZOL, HA LENNÉNEK GYEREKEID AKIKET ERKÖLCSÖSEN, TISZTESSÉGESEN NEVELSZ FEL. EBBEN REJLENE A FÉRFIASSÁGOT, NEM EBBEN. LEHET, HOGY ERŐSEBB VAGY MINT SOKAN MÁSOK, DE KEVESEBBET IS ÉRSZ. EGY SENKI VAGY. NEM IS ÉRTEM, HOGY HOGY LEHETSZ TE CHRIS TESTVÉRE, Ő RENDES TE MEG EGY BUNKÓ SENKIHÁZI VAGY.  HA ITT VALAKI MEGÉRDEMELNÉ A HALÁLT AZ TE LENNÉL.~Folytak ki könnyeim. Megszeppenve nézett rám.

-TESSÉK ÜSS MEG. EGY GERINCTELEN FÉREG VAGY. ÜSS CSAK MEG! MÁSRA ÚGY SE VAGY JÓ.~Kiáltottam. A srácok már ott álltak az ajtóban.

-Gyere Madi.~Jött oda hozzám Liam és a kezemet megfogva próbált kihúzni a szobából.

-SEMMIT NEM ÉRSZ MÁR A SZEMEMBEN, ÉRTED? MÁR SEMMIT NEM JELENTESZ NEKEM. UTÁLLAK. UTÁLLAK!~Liam és Louis nagy nehezen kirángattak a szobából és a földszintre vittek. Arcomat végig szántották a könnyek. 

-Nyugodj meg.~Ölelt át Gemma.

-Vigyétek innen Madit. Gyorsan.~Sürgetett minket Louis. A lányok gyorsan felpattantak. Louis Eleanornak adta a kocsija kulcsát. 

-Vigyétek el Chrishez.~Bólintott Louis. Gemma nem is gondolkozott azonnal elindult a kocsihoz. Beültünk és Eleanor gyorsan indult a hotel felé. 

-Hon-honnan tu-tudod, hogy ho- hol van most Chris?~Nyögtem ki.

-Múltkor oda mentünk érted, és megjegyeztem az útvonalat.~Mosolygott Eleanor.

Innentől csendesen telt az út. Gemma az ujjait tördelte, Eleanor koncentrált a vezetésre, Sophi és Violet idegesen sóhajtoztak, Perrie pedig a kezemet simogatta. Gyorsan oda értünk a Hotelhez.
Gyorsan pattantunk ki a kocsiból. Minnél gyorsabban Chris karjaiban szeretnék lenni. A liftel felmentünk az 5.emeletre és Gemma bekopogott az ajtón. Pár perc múlva Chris kitárta én pedig a nyakába borultam.
-Madi?! Mi történt?~Kérdezte ijedten.
-Nagyon összevesztek Harryvel.~Sóhajtott mögöttem Gemma.
-Gyertek be.~Mondta Chris. Elengedtem a nyakát és az ágyhoz sétáltam.
-Gemma. Beszélhetnénk?~Kérdezte Chris.
-Ne most Chris. Madinek szüksége van rád.~Amint kimondta Gemma, Chris már mellém is feküdt az ágyra és szorosan karjaiba zárt.
-Nyugodj meg Madi. Minden rendben lesz.~Adott egy puszit a fejemre.
-Gyűlölöm őt. Érted? Gyűlölöm.~Mondtam mérgesen.
-Semmi baj.~Csitítgatott.
-Minden rendben lesz.~Suttogta a fülembe. Becsuktam szemeimet és élveztem ölelését. Olyan jól esett. Tőle szeretetet kaptam, olyat amilyet Harrytől sohasem. Benne bízok, Harryben nem.
-Aludj egy kicsit Madi.~Feküdt a másik oldalamra Gemma.
-Megpróbálok.~Bólintottam.
-Mi történt a szájával?~Kérdezte halkan Chris.
-Harry megütötte. De kitisztítottuk.~Válaszolt Gemma.
-Szegénykém.~Nyomott még egy puszit a homlokomra.
Olyan megnyugtató volt a karjaiban feküdni. Biztonságban éreztem magam. Tudtam, hogy itt senki nem bánthat, mert Chris megvéd. Olyan jó végre biztonságban lenni.

Gemma szemszöge:

-Gemma. Gyere, beszéljünk.~Intett a fejével Chris a másik szoba felé. Csöndesen felálltunk és átsétáltunk. Halkan becsuktam az ajtót és Chrisre néztem. Nagyot sóhajtott, majd mélyen a szemembe nézett.
-Miért nem vetted fel nekem a telefont?~Kérdezte fájdalmas hangon.
-Nem volt mit mondanom.~Nyeltem le könnyeimet.
-De nekem van. Gemma kérlek. Mindenkit elvesztettem. Nagyon sajnálom, hogy csalódást okoztam neked. Gemma kérlek, bocsájts meg nekem.~Kérlelt.
-Ez nem ilyen egyszerű Chris. Érted? Én mindenben melletted álltam. Mindenben segítettem. Egyetlen egy dologra kértelek meg, és megígérted, megígérted, hogy nem leszel olyan mint Harry, és pontosan olyan lettél.
-Nagyon sajnálom Gemma. Tudom, hogy mennyire elszúrtam. De annyira idegesítő volt, Harry mindenkit megnyert magának pedig egy bűnöző volt. Egy bunkó paraszt és minden nő a lábai előtt hevert, én pedig mit értem a kedvességemmel? Semmit. Elegem lett belőle. Én is sikeres akartam lenni, akire felnéznek.
-Féltékeny voltál rá. Arra, hogy mindennap mást dugott? Nem volt egy normális kapcsolata sem, csak Stephel, de senki mással nem. A családja is elítélte. Mindenki utálta. Csak Louisék voltak ott neki. Mindig megakarták ölni. Én óvtalak téged ettől. Azt hittem, hogy fontos vagyok neked annyira, hogyha magadért nem is, de értem megteszed. Nekem is már csak te maradtál. Harryre nem számíthattam. De te is ott hagytál, egyedül. Amíg te bosszút forraltál Harry ellen, addig ő eljött hozzám és foglalkozott velem. Rendes volt velem. Megígérte, hogy nem fog bántani. Azt mondta, hogy szeretné, hogyha egy család lennénk, és számíthatnánk egymásra. Segített nekem azt a fájdalmat átvészelni amit te okoztál.
-Annyira sajnálom Gemma. De most már én is itt vagyok. Megváltoztam.
-Nem tudok neked hinni Chris. Te sokkal nagyobb fájdalmat okoztál nekem mint Harry.
-Könyörgök Gemma, bocsájts meg nekem. Adj még egy esélyt, hogy helyre hozzam.
-....Sajnálom Chris...de ez nekem nem megy.

Madi szemszöge:

Nem bírtam elaludni. Chris és Gemma átmentek egy másik szobába. Remélem, hogy megtudják beszélni. 

A plafont bámúlva feküdtem az ágyon. A lányok lementek valami rágcsálnivalóért meg innivalóért.
Egyedül maradtam a fájdalmammal. Szemeimből megint könnyek kezdtek folyni.
-LEHET, HOGY ERŐSEBB VAGY MINT SOKAN MÁSOK, DE KEVESEBBET IS ÉRSZ. EGY SENKI VAGY. NEM IS ÉRTEM, HOGY HOGY LEHETSZ TE CHRIS TESTVÉRE, Ő RENDES TE MEG EGY BUNKÓ SENKIHÁZI VAGY.  HA ITT VALAKI MEGÉRDEMELNÉ A HALÁLT AZ TE LENNÉL.
Azért ez durva volt, de úgy éreztem ki kell mondanom. Így vissza gondolva azért igazán visszafoghattam volna magamat egy kicsit. Nem ezt érdemelte volna.
De ezt nem hiszem el, már megint kezdem őt védeni. Nem vagyok normális. Igen is megérdemelte, hátha észhez tér egy kicsit.
-SEMMIT NEM ÉRSZ MÁR A SZEMEMBEN, ÉRTED? MÁR SEMMIT NEM JELENTESZ NEKEM. UTÁLLAK. UTÁLLAK!
Istenem. Hogy én ezért mit fogok kapni?! Ki fog nyírni. Basszus. Nem hiszem el, hogy lehetek ekkora idióta?!
A telefonom a zsebemben csörögni kezdett. Letöröltem a könnyeimet és előhalásztam a telefonom.
Harry.
Basszameg.