2.évad 10.fejezet "A szívemet fogom a kezemben"

"A szívemet fogom a kezemben"

-Ölj meg, nem akarom ezt tovább elviselni.~Sírtam. Harry egy szónélkül elhagyta a szobát. Eleanor és a többiek oda siettek hozzám. El letérdelt mellém és átölelt.
-Nyugi Madi...nem lesz semmi baj...ezen is túlleszünk.~Vigasztalt.
-Nem akarok tovább így élni El. Ez nem élet.
-Nyugodj meg Madi.~Adott egy puszit a fejemre.

Harry szemszöge:

Ajkai forrón tapadtak az enyémekhez. Az ágyra löktem és megálltam előtte.

-Mit mondtál ,hogy is hívnak?~Kérdeztem miközben fölé másztam.

-Anna.~Lihegte és a nadrágomhoz nyúlt. 

-Készülj fel az életed legrosszabb élményére.~Amint kimondtam ajkaimat az övéire helyeztem. Kezeimet a mellére tettem és szétszakítottam a pólóját.

-Harry.~Szakadt el tőlem.

-Pofa be.~Parancsoltam és újra megcsókoltam.

-Ez fáj.~Nyöszörgött. 

-Kuss.~Felálltam és a nadrágomat lehúztam az alsómmal együtt. Eldobtam a szoba egyik végére majd vissza másztam. Egyik kezem a bugyijához vezettem és letéptem róla.

-Harry ez...

-NEM ÉRTED, HOGY KUSS~Ordítottam. Megszeppenve nézett rám majd bólintott. Egy hirtelen mozdulattal hatoltam belé. Azonnal gyorsan és keményen kezdtem mozgatni a csípőmet. Sikongatva, könnyes szemekkel kérte, hogy hagyjam abba. Mi vagyok én? Angyal, hogy neki akarjak jót? Pff... Egyre mélyebbeket és fájdalmasabbakat löktem. Élveztem, hogy fájdalmat okozhatok neki. Egy nagy nyögés kíséretében belé élveztem majd kihúzódtam belőle. Zokogása zavarta a fülemet.

-Hagyd már abba. Elég lesz ezt otthon hallgatni.~Morogtam és a ruháimért mentem.

-Te megerőszakoltál.~Nyögte ki.

-Ha nem mondod rá se jöttem volna!~Forgattam a szemem. Felöltöztem és elsétáltam. Az ágyon kuporgott amihez társult hangos zokogása. Előkaptam a pisztolyom és lőttem. Végre kussba van. 

Amint kiléptem annak a lánynak a lakásából tudatosult bennem, hogy mit is tettem. Bazdmeg, ha ezt Madi megtudja. Bepattantam az autómba és egészen hazáig vezettem. Besiettem a házba ahol a fiúk ültek.

-Hol voltál?~Kérdezte Louis.

-Ne most Loui.~Morogtam.

-Ne menj fel.~Állt fel Liam.

-Mert?~Fordultam felé.

-A lányok próbálják meg megnyugtatni helyetted. TE bántottad meg és utána meg lelépsz. Hát gratulálok seggfej.~Forgatta a szemét Calum.

-Lekellett higgadnom.~Védtem magam.

-HARRY! Nem igaz, hogy nem érted?! Tisztában vagy vele, hogy már megint, hogy megbántottad? A Lányok már vagy egy órája próbálják megnyugtatni, nyugtatót is kapott és még mindig sír.~Állt elém Louis.

-Hol voltál?~Kérdezte Zayn is.

-....Egy lánynál.~Louis hirtelen fordult meg és sétált a kanapéhoz, ahova leült és nagyokat lélegzett.

-Te normális vagy?...DE MOST KOMOLYAN? MINDEN MARADÉK ESZED IS ELMENT?~Kezdett ordítozni és megint felállt.  

-Nem elég, hogy megbántod még meg is csalod? 

-Oké tudom, hogy hülye voltam, és nem is kellett volna megölnöm, azt a lányt.

-Mi? Megölted?~Akadt ki Zayn.

-Akkor tudod mit kell most tenned?~Sétált elém Loui.

-Mit?~Kérdeztem, de nem nagyon érdekelt a válasz.

-Először is elmondod Madinek. Azt is, hogy megcsaltad és azt is, hogy utána megölted a lányt.~kezdte Liam.

-Utána pedig elengeded Madit.~Mondta Louis.

-Mi?

-Ez így nem mehet tovább Harry. Ha szereted Madit akkor szépen felsétálsz elmondasz neki mindent, és utána megadod neki a választás lehetőségét, hogy itt marad veled vagy elmegy.

-Nem tehetem. Akkor elveszíthetem őt.~Néztem a fiúkra felváltva.

-Már elvesztetted őt? Tudod mikor? Mikor azzal a csajjal hancúroztál. Mert azt még elnézte volna neked, hogy megütötted meg, hogy miket vágtál a fejéhez, de ne hidd azt, hogy mindent el fog neked viselni. Most ne legyél önző Harry. Vele ne.~Fordult meg és a konyhába ment a többi fiúval együtt. 

Igazuk van. Elbasztam. 

-FRANCBA.....~Ordítottam és a legközelebb lévő tárgyat ami egy lámpa volt a falhoz vágtam. 

-Menjetek a szobáitokba.~Sétáltam be a szobába. A lányok egy szónélkül ám csúnyán nézve távoztak. 

-Gyere, beszéljünk.~Sóhajtottam. Megfogtam a két kezét és felhúztam a földről. Nem sírt, lehajtott fejjel állt előttem. Az ágyhoz sétáltunk ahova leültünk. Testemmel felé fordultam és nagy levegőket vettem. 

-Először is....azt kell elmondanom, hogy....nagyon szeretlek Madi. Tényleg. És nagyon sajnálom, hogy nem bírom bebizonyítani neked.

Másodszor...Ma megdugtam egy lányt...utána pedig megöltem. 

Harmadszor. Lehet, hogy mindig védem Stephet és nem viselem el, hogy bárki bármi rosszat mondjon róla, de nem azért van mert szeretem még őt, hanem mert ő a múltam egyik kulcsszereplője. Én....amíg Steph élt, egy normális srác voltam. Aki ivott, bulizott, csajozott, dugott....de mikor Steph meghalt akkor minden megváltozott. Bosszút esküdtem és a végére teljesen elvesztettem az eszem. Nem volt nekem szent senki élete, még a gyerekeké sem. 6 csecsemőt, 20 gyereket, és több mint 40 felnőttet öltem meg...1 nap alatt. James szenvedését addig húztam ameddig csak tudtam. Csak a bosszú éltetett....5 évig minden egyes nap csak azért keltem fel, hogy bosszút álljak. Ha Steph most látna engem...elküldene a picsába és soha többet szóba sem állna velem. Soha nem bocsájtaná meg nekem amit tettem. Ő jó volt és a gyilkosságot nem bírta volna elviselni. Te vagy a legfontosabb személy az életemben és tudom, hogy neked ártottam a legtöbbet.....éppen ezért kell feltennem neked egy kérdést....félek, hogy el fogsz menni, és itt hagysz engem. Félek, hogyha felteszem a kérdést kisétálsz az életemből, de....megérteném, hiszen egy szörnyeteg vagyok. Nem lehetek önző ha rólad van szó. Ha valaki akkor te megérdemelsz egy boldog életet és ha ezt úgy kaphatod meg, hogy én nem vagyok az életed része akkor...elengedlek...~Sóhajtottam és a könnyeimet próbáltam visszatartani.

-Vagy itt maradsz velem és vállalod a hülyeségeimet? Próbálsz a jóirányba terelni és megpróbálunk boldogok lenni,.....vagy kisétálsz azon az ajtón és kizársz az életedből? Neked kell választanod.  

-Annyit szenvedtem már Harry. Annyi fájdalmat okoztál már nekem...és mégis szeretlek. Nélküled nem lehet boldog életem, de veled se. Ha veled maradnék...akkor mindig Stpeh árnyéka lennék. Az életem veszélyben lenne, nem csak mások miatt de miattad is. Nem tudhatnám mikor vagy olyan kedvedben, hogy ha bármit mondok megütsz. Nem élhetek így melletted Harry,...de....sosem éreztem még magam ennyire boldognak, mint a te közeledben. Amikor megcsókolsz, megölelsz, mikor kedves szavakat suttogsz a fülembe.

Madi szemszöge:

Visszaemlékezés

-Na aludjunk most már.~Kapcsolta le a villanyt. 

-Oké.~Takaróztam be. Befeküdt mellém és azonnal magához ölelt. Arcomon egy mosoly jelent meg és felé fordulva adtam az arcára egy puszit. Ő is elmosolyodott és ajkait az enyémekre tapasztotta. hevesen csókolt míg én a takaró alatt a mellkasát kezdtem simogatni, egyre lejjebb és lejjebb haladva.

-Ha így folytatod, egy darabig nem fogsz aludni se járni azt garantálom.~Nyögte a számba majd kicsit távolabb hajolt és a bokszerét levette mire csak elnevettem magam. Fölém mászott és csípőjét az enyémnek dörgölte. Mind kettőnk szájából egy nyögés hallatszódott.

-Harry. Erről nem volt szó.~Mosolyogtam.

-Tudom....de...annyira szeretnélek végre ilyen értelemben is a magamévá tenni.~Csókolt bele a nyakamba. Mellém gurult és szorosan a karjaiba zárt. 

-Így nem tudok aludni, hogy nekem feszül.~Pirultam el.

-Te hibád. Ha kielégítetted volna nem feszülne neked.~Puszilta meg a vállam majd fogaival meghúzta a bőrt.

-Ó hát persze.~Mondtam gúnyosan.

-Gyönyörű vagy.~Suttogta a fülembe.

Visszaemlékezés vége

-Amikor úgy érzem, hogy vagyok valaki. De...tudatosítod bennem, hogy tévedek és egy kis senki vagyok.

-Sajnálom Madi...nagyon szeretlek...kérlek...ne menj el.~Fogta meg a kezeim és az ölelésébe húzott. Szorosan ölelt magához mintha az élete múlna rajta.

-Kérlek Madi. A szívemet fogom a kezemben...ha elmész...elviszed magaddal.~Suttogta és hangja megcsuklott. Sír. Harry sír.