2.évad 8.fejezet Steph Steph Steph

Hi directioners! Itt az új rész. Boldog Halloweent! Ha tetszik komizzatok <3
puszi
xoxo Barbi

Steph Steph Steph

Harry kisétált a szobából ezzel magunkra hagyva minket Chrissel. Döbbenten álltam egyhelyben. Egyszerűen nem tudom elhinni, hogy Harry ezt mondta.
-Úgy látom, hogy jobb lenne ha haza mennél vele. Kezd érdekes lenni az egész.~Mondta Chris majd ő is kisétált. Én még mindig földbegyökerezett lábakkal álltam egyhelyben.
-Madi. Gyere.~Jött be Louis és a kezemet megfogva kezdett el kihúzni.
-Nem megyek.~Álltam meg.
-Jajj Madi ne most kezdj el hisztizni.
-Nem megyek veletek sehova.
-Gyere már bazdmeg.~Rángatott ki az ajtón.
-Louis engedj el.~Kiáltottam.
-Madi! Ne basszál fel!~Kirángatott az épületből és belökött egy kocsiba. Körbe néztem de Harry kocsiját nem láttam sehol. Elment. Kiakartam nyitni az ajtót de bezárták. Fejemet az ablaküvegnek döntöttem. Arcomat megint a könnyeim áztatták. Louis bepattant a vezető üllésbe Ashton pedig mellém. Közel ült hozzám és átkarolta a vállam. Sírva bújtam hozzá miközben Louis beindította az autót.
-Nyugodj meg Madi. Most már nem bánthatnak.~Elmosolyodtam Ashton szavaira. Ők nem is hallották, hogy Harry mit mondott. Azt hiszi az a bajom, hogy elraboltak. Bárcsak annyi lenne.




Louis leparkolt a ház elé. Kiszálltunk a kocsiból.
-Gyere.~Intett Louis fejével a ház felé. Nem mondtam semmit csak megfordultam és elindultam a másik irányba.
-Madi.~Hallottam meg azt a rekedtes hangot. Nem fordultam meg, még csak jelét se adtam annak, hogy hallottam volna. A szél belekapott a hajamba és a hideg futkosott a hátamon de nem érdekelt, csak mentem előre.
-Madison.~Fogta meg hátulról a kezemet.
-Engedj el.~Mondtam de nem fordultam felé.
-Gyere be a házba.~Mondta keményen.
-Minek? Miért menjek veled ha sose leszek neked annyira fontos mint Steph?~Kiabáltam.
-Ezt inkább bent beszéljük meg.~Fordult meg.
-Nem beszélek meg veled semmit Harry.~Morogtam és a kezem kitéptem övéi közül.
-Gyere be a házba.~Kapta el a csuklóm és maga után húzva elindult befelé.
-Hagyj békén.~Mondtam és próbáltam kiszabadulni.
-Fejezd be.~Fordult felém és türelmetlenül nézett rám.
-Engedj el.~Ficánkoltam. Szorított fogásán ami miatt nyavajogni kezdtem.
-Befejezed?~Kérdezte.
-Engedj már el.~Még jobban megszorította a kezem.
-Oké.~Kiáltottam. Elengedte a csuklóm és összekulcsolta kezünket. Bementünk a házba onnan pedig egyenesen a szobájába. Kulcsra zárta az ajtót ami miatt megforgattam a szemeimet.
Mi a fasznak kell bezárni azt a kurva ajtót?!
Mérgesen álltam karba tett kezekkel. Elém lépett és a szemembe nézett. Legszívesebben úgy képen törölném....és megis teszem. Kezem az arcán csattant ami miatt oldalra bicsaklott a feje. A meglepődöttség csak úgy sugárzott belőle. Hirtelen a falnak lökött és mérgesen rám nézett.
-Soha...ne...merészelj...megütni.~Sziszegte.
-Az tetszik amikor te ütsz meg engem de fordítva már nem?!~Mosolyodtam el gúnyosan.
-Rohadtul állj le mert bajok lesznek.~Állt elém.
-Nem érdekel. Megakarsz ütni? Üss. Már megtetted egy párszor nem lesz újdonság. Elakarsz hordani mindennek? Mondj rólam amit csak akarsz már mindent hallottam. Agyon akarsz verni? Verj. Ez se lesz új dolog, tedd meg.~Néztem mélyen és keményen a szemébe.
-Csak veled akarok lenni Madi.~Mondta és még közelebb lépett hozzám. Testünk összeért, éreztem a szívverését.
-Miért csinálod ezt velem? Már mondtam, üss meg vagy verj agyon, mondj rólam amit csak akarsz, de az érzéseimmel ne játsz.~Fakadtam ki.
-Nem akarok játszani az érzéseiddel.~Suttogta és végig simított arcomon.
-Pár órája még azt mondtad, hogy semmit nem jelentek neked. Akkor most miért csinálod ezt?~Csúsztam le a falmentén.
-Madi, figyelj rám.~Guggolt le elém, fejemet felemelte és kényszerített, hogy a szemébe nézzek.
-Szeretlek érted? Veled akarok lenni. Ismerem a bátyjámat. Azért mondtam azokat, hogy elengedjen. Ha azt hiszi, hogy nem szeretlek akkor nem fog bántani.
-Hogy hihetnék neked?~Kérdeztem remegő hangon.
-Madi figyelj.~Mászott hozzám a lehető legközelebb.
-Szeretlek.~Mondta mélyen a szemembe nézve.
-Szeretlek! Érted? Szeretlek.~Simított végig az arcomon. Nem mondtam semmit. Mit mondhatnék erre? Pár órája még azt mondta, hogy nem szeret most meg....
Felhúzott a földről és az ágyhoz vezetett. Lefektetett rá majd befeküdt mellém. Nem szóltunk egy szót sem, nem csináltunk semmit csak néztünk egymás szemébe.

Harry Szemszöge:

Madi egyre labilisebb. Igaza volt Calumnak, ha nem csinálok valamit befog kattani. Lehet, hogy szólnom kéne egy pszichológusnak?! Igen. Holnap beszélek egyel. Kezem az arcára tettem és közelebb másztam hozzá. Nyakához bújtam és csókolgatni kezdtem az érzékeny bőrt. 

-Harry.~Suttogta a nevem.

-Cssss.~Néztem fel az arcára és ajkaimat az övére tapasztottam. Nem csókolt vissza. Próbálkoztam utat törni magamnak, de nem sikerült. 

-Madi.~Másztam fölé. Lábaimmal közre fogtam derekát.

-Oké. Mond el, hogy mi a baj?!

-Ez az egész Harry. Te nem értheted mert nem te éled át azt amit én.

-Tudom, hogy nehéz neked.
-Nem, nem tudod. Mindig kihangsúlyozot Stephet. Mindig Steph Steph Steph! Elegem van.
-Madi, nyugi.~Hajoltam le hozzá.
-Nem bírom már ezt Harry. Feladom, érted?
-Madi! Nézz rám.~Utasítottam.
-Soha ne mond azt, hogy feladod. Nincs ilyen szó. Nem teheted meg magaddal, hogy feladod.
-Engem már ez nem érdekel Harry. Teljesen tönkretettél.~Köpte felém a szavakat.
-Madi. Én..én nem akartalak téged....
-Oh nem hát. Mondtad is az elején, hogy tönkre bírsz engem tenni, hát sikerült.~Meglepődtem szavain. Lemásztam róla és felálltam az ágyról.
-Holnap hívok hozzád egy pszichológust.~Sóhajtottam.
-Nem kell nekem pszichológus érted? Rohadtul nem kell, csak ez kell, hogy békén hagyjatok végre.~Kiabált. Kész. Madi megőrült.