2.évad 9.fejezet "Ölj meg"

Hi directioners! Nagyon sajnálom, hogy ilyen sokat kell,ett várnotok! :( Sietek a következő résszel
puszi!
xoxo Barbi

"Ölj meg"

Harry szemszöge:

Gyönyörű arcát nézve feküdtem mellette. Haja elterült a párnán, arca nyugodt volt. Nyakig betakarózva néha-néha mocorogva aludt. Felkönyököltem és mosolyogva arcát kémleltem.

-Miért nézel?~Nyitotta ki szép szemeit.

-Ne haragudj.~Simítottam végig az arcán. Sóhajtott egyet megdörzsölte szemeit és rám nézett.

-Nem kell pszichológus Harry. Csak egy kis pihenésre volt szükségem.~Mondta.

-Figyelj Madi én csak neked akarok jót. 

-Jól vagyok.~Bizonygatta. 

-Nem Madi....nem vagy jól.~Ráztam a fejem.

-Harold!...Jól vagyok.~Nézett mélyen a szemembe. Sóhajtottam egyet és bólintottam.
-Sajnálom, hogy tegnap úgy viselkedtem.~Fordult felém teljes testével.
-Sajnálom, hogy azt kellett hallanod amit Chrisnek mondtam.
-Tisztában voltam vele eddig is. Én mindig is éreztem, hogy soha nem leszek neked olyan jó mint Steph. Azt akartam hinni, hogy engem is szeretsz annyira, de mindig valahogy a tudtomra adtad, hogy hamis reményeket kergetek.~Mosolyodott el fájdalmasan.
-Madi....
-Nem kell mondanod semmit Harry. Jól vagyok....vagyis jól leszek.~Állt fel és a fürdőbe sétált.
-De én elakarom mondani.~Mentem utána. Az orrom előtt becsukta az ajtót majd hallottam ahogy kattan a zár.




Nem mozdultam addig amíg ki nem jött a fürdőből.
-Madi...~Sóhajtottam.
-Harry..ne mondj semmit nem vagyok rá kíváncsi.~Rázta a fejét.
-Fontosabb va....
-Elég Harry. Nem akarom hallani.~Szakított félbe.
-Az istenit, hallgass már végig.~Idegeskedtem.
-Nem érdekel.
-Addig ki nem mész ebből az átkozott szobából amíg el nem mondtam mit akarok!~Emeltem fel a hangom.
-Nem vagyok kíváncsi arra, hogy Steph mennyivel jobb nálam mindenben már elmondtad egy párszor.~Mordult rám.
-Nem azt akarom mondani.~Kiabáltam.
-Nem érdekel fogd már fel.~Kiabált ő is. Kezem az arcán csattant. Amint megtettem már meg is bántam. Síri csönd volt a szobában, arcát fogta majd rám nézett. A szemében szomorúságot, fájdalmat, magányt láttam.
-Már meg sem lepődök.~Suttogta.
-Jobban szeretlek mint Stephet. Ezt akartam elmondani de nem hagytad.~Sóhajtottam
-Őt akkor sem ütnéd meg bármit is tenne, ugye? Őszintén Harry. Őt bántanád valaha?
-.....Nem.~Hajtottam le a fejem.
-......~Mellettem elsétálva hagyta el a szobát.




-Madi. Ne csináljuk, már ezt egymással.~Huppantam le mellé.
-Mit Harry? Mit ne csináljunk?~Nézett rám csodaszép szemeivel.
-Ezt, hogy alig szólunk egymáshoz, ha meg beszélünk csak veszekszünk. Kiszeretném élvezni, hogy vissza kaptalak.~Döntöttem hátra az ágyon és mellé feküdtem.
-Tudod, hogy, szerintem mit ne csináljunk? Hogy állandóan a szemembe hazudsz. Játszol az érzéseimmel, elhiteted velem, hogy szeretsz utána pedig közlöd, hogy csak egy pótlék vagyok. Hogy csókolgatsz, ölelgetsz, hogy a magadévá teszel. Ez az amit nem kéne csinálnunk.
-Figyelj rám Madi. Sajnálom amiket mondtam vagy csináltam. Nem gondoltam volna, hogy lesz egy lány akit jobban fogok szeretni mint Stephet. lehet, hogy őt sosem ütném meg...de ha választanom kéne, hogy melyikőtöket húzom fel a szakadék széléről...téged választanálak. Engem nem érdekel Steph ha te itt vagy. Nekem te kellesz nem Steph...de ezt csak mi tudjuk....Chrissék máshogy tudják és ez a szerencsénk. Nem engedem, hogy bármi bajod essen miattam. Szeretlek Madi...Mindennél jobban. És ezt jegyzed meg mert nem fogod sűrűn hallani.~Adtam egy puszit a szájára.
-Miért csinálod ezt velem?~Takarta el kezeivel arcát.
-Mit?~Mosolyodtam el és lefejtettem kezeit arcáról.
-Hogy egyszer ilyen aranyos vagy máskor meg bántasz?!~Rázta a fejét.
-Mert annyira felidegesítesz, hogy muszáj észhez térítenem téged.~Mosolyodtam el.
-De......
-Mi de?~Adtam egy puszit az arcára.
-Nem tudom.~Fordította el a fejét.
-Mi a baj?~Hajoltam közelebb hozzá és arcát kezdtem puszikkal behinteni.
-Zavarba vagyok. Nem szoktál ilyen lenni.~Mosolyodott el halványan.
-Ezt váltod ki belőlem.~Mondtam. Felém fordította fejét és mélyen a szemembe nézett.
-Bárcsak örökké ilyen maradnál.~Suttogta és végig simított arcomon.

Madi szemszöge:

Harry fürdeni ment én pedig az ágyon ülve vártam hogy végezzen. Felajánlotta, hogy fürödjek vele de elutasítottam. A tv-t nyomkorásztam mikor megcsörrent Harry telefonja. Felemeltem az éjjeli szekrényről és a képernyőre néztem.

Karolina

Ki az a Karolina? Mielőtt rámehettem volna a zöld gombra Harry lépett ki a fürdőből. Megállt az ajtóban és engem nézett kezemben a csörgő telefonjával. 

-Mit keres nálad a telefonom?~Kérdezte nyugodt hangon.

-Cs-Csak csörögni kezdett én me-meg gondoltam felveszem.~Nyögtem ki.

-Ilyenkor nyomd ki!~Szólt erőteljesen. Hozzám sétált és kikapta kezemből a telefont, kinyomta és újra rám nézett.

-Ki az a Karolina?~Kérdeztem meg a számomra legfontosabb kérdést.

-Egy nő.~Válaszolt szűkszavúan és a szekrényéhez sétált. Azonnal felment bennem a pumpa és felpattantam az ágyról. 

-A szeretőd ugye?~Emeltem fel a hangom és karba vágtam kezeim. 

-Tessék?~Fordult felém hitetlenkedve.

-...

-Te komolyan azt hiszed, hogy Karolina a...~Nevette el a végét. 

-Te ezt viccesnek találod?~Mérgelődtem és legszívesebben felpofoztam volna.

-Te féltékeny vagy.~Vigyorodott el.

-Nem vagyok féltékeny, de miért nem lehet elmondani, hogy ki az a rohadt Karolina?!~Idegeskedtem.

-Nagyon cuki vagy amikor féltékenykedsz.~Nevetett.

-Akkora egy seggfej vagy.~Fordultam meg és sietősen az ajtó felé indultam.

-Hova mész?~Húzott hátulról magához. 

-Hagyjál békén. Inkább hívd vissza a csajod.~Harry jót nevetett a hisztimet én pedig percről percre idegesebb lettem.

-Engedj már el.~Kiáltottam mikor már egy ideje próbáltam kiszabadulni.

-Mindjárt megeszlek olyan aranyos vagy.~Kuncogott mögöttem.

-Hagyjál már bazdmeg. Ez rohadtul nem vicces te barom. Engedj el.~Kiabáltam. Ahelyett, hogy elengedett volna az ágyhoz vezetett majd lelökött rá és a csípőmre mászott.

-Karolina egy régi barátom. Még Steph egyik legjobb barátnője volt.

-Hát ez rohadt jó, már megint Steph.~Fújtattam.

-Madi....Steph a múltam, nem tudom csak úgy eltörölni és nem is akarom.

-Szerinted nekem milyen, hogy mindig Stephről van szó? Mindig előtűnik Steph. Annyira elegem van már.~Fakadtam ki és könnyeim utat találtak maguknak. Nem bírom ezt tovább. Egyszerűen nem megy. Mindig Steph. Megőrülök....ha már csak a nevét is meghallom.

-Elhiszem, hogy rossz lehet, de értsd meg Madi....Steph egy fontos személy az életemben.
-Oh persze, hogy fontos. Hiszen ő a mindened ahogy mondtad.~Töröltem le egy könnycseppemet. Harry gyengéden megfogta mind a két csuklóm és a fejem fölé szorította őket. Lehajolt hozzám és mélyen a szemembe fúrta övéit.
-Ő VOLT a mindenem.....de most már TE vagy.~Hangsúlyozta ki a "volt" és a "te" szócskát.
-Nem bírom ezt már Harry. Ha a nevét meghallom elfog az utálat.~Köptem a szavakat.
-Nem is ismerted.~Mondta mérgesen.
-De már annyit hallottam róla. Nem is él de holtában is képes tönkre tenni az életemet.~Morogtam. Most nem számítottam volna rá de Harry keze megint az arcomon végezte. Elmosolyodtam, ezen már nem tudtam mást csinálni.
-Persze védd csak.~Mondtam gúnyosan.
-Fejezd be.~Sziszegte fogai között.
-Mert? Az a liba tönkre tesz teljesen pedig halott.
-FEJEZD BE AZT MONDTAM. STEPHET NE MERÉSZELD A SZÁDRA VENNI TE OLCSÓ RIBANC. STEPH TÖKÉLETES VOLT TE MEG...NÉZZ MAGADRA~Ordított az arcomba. Szavai nagyon rosszul érintettek de nem bírtam mást csinálni csak mosolyogni. Hogy miért? Mert már annyira szánalmasnak találom. Olyan szinten ragaszkodik egy halott személyhez, hogy az már beteges. Nem szóltam semmit csak csöndben feküdtem alatta és vártam, hogy most mi lesz. Idegesen felállt majd a falhoz sétált és erőből bele vert.
-A FRANCBA MADISON, MIÉRT KELL EZT CSINÁLNOD VELEM?~Ordított és rám nézett, szemei könnyesek voltak.
-HOGY NEKEM? ÉN CSAK ELMONDTAM AMIT GONDOLOK ÉS AMI BÁNT, DE HA STEPHRŐL BÁRKI BÁRMI SZÓT MER SZÓLNI AKKOR AZ HALÁLOS BŰN. TE MEGÖLTED A KÉT SZEMEM LÁTTÁRA JAMEST. OTT ÁLLTAM MIKOR MEGHÚZTAD A RAVASZT ÉS UTÁNA MÉG MEG IS ÜTÖTTÉL.  AKKOR ÉN MIT SZÓLJAK? MEGÖLTED A SZERELMEM....MONDTAM BÁRMIKOR IS A NEVÉT? EMLEGETTEM ŐT BÁRMIKOR IS? NEM, DE TE MINDIG STEPHEL JÖSSZ. MINDIG STEPH STEPH STEPH, ANNYIRA ELEGEM VAN MÁR. TE MEGÖLTED JAMEST, MERT MEGÖLTE A BARÁTNŐD, ÉN PEDIG ITT CSÓKOLÓZTAM VELED MIUTÁN MEGÖLTED A SZERELMEM. SZERINTED EZ FAIR? A SZEMEMBE NÉZEL ÉS AZT MONDOD, HOGY SZERETSZ UTÁNA MEG LE OLCSÓ KURVÁZOL. NEM CSINÁLOM EZT TOVÁBB ÉRTED?! ÖLJ MEG! ÚGY IS MÁR MAJDNEM MEGTETTED EGY PÁRSZOR. NE HÚZD TOVÁBB AZ IDŐT. TEDD MEG.~Kiabáltam, a könnyeim megállíthatatlanul száguldoztak az arcomon.
-Ölj meg Harry. Csak legyen már végre vége.~Rogytam le a földre zokogva. A többiek lélegzet visszafolytva nézték a "műsort" az ajtóban állva.
-Tedd meg kérlek. Legyen már vége.~Fejem lehajtottam, könnyeim az ölembe potyogtak. Az idegösszeomlás szélén álltam.
-TEDD MEG. ÖLJ MÁR MEG HARRY, MIRE VÁRSZ?! TEDD MEG, KÖNYÖRGÖM.~Nem bírtam ezt tovább elviselni. Ezt a fájdalmat. A hisztérikus zokogás átvette rajtam az uralmat. Nem bírtam megállítani és nem is akartam.
-Nem akarom ezt érezni. Vess neki véget Harry. Húzd meg azt az átkozott ravaszt.
-GYERÜNK TEDD MÁR MEG!~Kaptam fel a fejem.
-Madi.~Suttogta halkan.