2.Évad 20.Fejezet Összetört

Összetört

-Chris...ne.~Állítottam meg.

-Mi a baj?~Emelte rám tekintetét.

-Kicsit elsietjük a dolgokat, nem?

-Igazad van. Ne haragudj, de....ha szeretjük egymást akkor..~Adott egy puszit az arcomra mosolyogva. 

-Vagy....van valami más okai is annak, hogy nem akarod?~Kérdezte.

-Nem Chris, dehogy, csak nem akarok úgy járni mint Harryvel.

-Megértelek.~Mosolygott. Nyomott egy puszit a számra.

-Akkor felöltözök.~Állt fel és sétált a szekrényéhez.

-Én pedig..elmegyek zuhanyozni.~Mentem be a fürdőbe. 

(2 héttel később)

-Szia drágám.~Nyomott a számra egy puszit Chris. 

-Szia.~Mosolyogtam. 

-Akkor mehetünk?~Kérdezte.

-Igen.~Bólintottam bár lelkileg nem álltam rá készen, hogy újra találkozzak Harryvel. 

-Minden rendben?

-Persze.~Mosolyogtam rá, hogy eloszlassam kétségeit, de legszívesebben sírni volna kedvem. Chris bezárta az ajtót és lesétáltunk a kocsihoz. Kinyitotta nekem az ajtót, megköszöntem és beszálltam. Táskámat az ölembe raktam, és idegesen vártam, hogy induljon az ajtó. Az időjárás szokásához híven rossz volt. Egy vihar közeledett, már látni lehetett a villámokat és hallani a dörgéseket. Amint elindult az autó az eső zuhogni kezdett. Chris a combomra simította a kezét és simogatni kezdte. Rámosolyogtam majd az ablak felé fordultam. Bekapcsolta a rádiót, betett egy cd-t és lassú számra kapcsolta. 

-Látom, hogy van valami baj. Mi az kicsim? Megfogadtuk, hogy nem titkolózunk.~Nézett rám egy pillanatra. Akár mennyire is akarom őt nem csaphatom be.

-Csak kicsit ideges vagyok.

-Harry miatt?

-...Igen.

-Nem lesz semmi baj.~Mosolygott.

-Remélem.

-Megértette, hogy együtt vagyunk.

-De az nem jelenti azt, hogy el is fogadta.

-Figyelj Madi. Nem állhat közénk ha mi nem hagyjuk.~Nézett rám bíztatóan. Pont ettől félek. " Ha mi nem hagyjuk" Te biztos nem...de én.

-Mikor megtudta nagyon ideges lett.

-De nem csinált semmi olyat. Nem bántott minket.

-De mi megbántottuk őt. 

-Madi...ez elkerülhetetlen volt. Ez miatt ne érezd kellemetlenül magad. 

-Hogy ne érezném? Hiszen megbántottuk. Össze törtük a szívét. 

-Harry erős. Túléli.

-Ne legyél már ilyen szívtelen. Te is tudod milyen érzés. 

-Igen Madi tudom. És akár mennyire is megbocsájtottam neki...nagy részben neki köszönhető, hogy akkor összetörtem. 

-Most ugyanazt csináltad te is szóval...

-Madi. 

-Nem Chris. Hagyj.~Forgattam a szemeimet idegesen. 

-Szereted még?~Hangjából érződött a fájdalom.

-Muszáj ezt megkérdezned minden nap?~Förmedtem rá.

-Igen Madi. Mert sosem válaszolsz rá.

-Jajj Chris.~Fordultam el.

-Válaszolj rá és nem kérdezem meg többször. 

-Már mondtam neked máskor. Attól, hogy minden nap megkérdezed nem fogok mást mondani. 

-Akkor miért érint ilyen rosszul ez a dolog?

-Mert én nem vagyok ilyen. Akár mennyire is megbántott és fájdalmat okozott, szerettem őt Chris. És azt szeretném ha boldog lenne. 

-Harry sosem boldog. 

-Mert sok fájdalom és szomorúság érte, részben miattunk is.

-Ha ennyire zavar akkor miért nem mész vissza hozzá?~Mordult rám.

-Lehet azt kéne.~Válaszoltam mérgesen.  

-Tessék?~Nem mondtam semmit. Jobbnak láttam inkább csöndben maradni, mielőtt olyat mondok ami vissza fordíthatatlan lesz. Innentől semelyikünk nem szólt egy szót sem. Ő a vezetésre koncentrált én pedig az ablakon nézelődtem. A vihar egyre jobban közeledett. A kocsiban nagyon nagy feszültség volt kettőnk között. 

Megbántottam.

Leparkolt a ház előtt és mérgesen kiszállt belőle. Nagyot sóhajtva követtem példáját. Bementünk a kapun és az ajtó előtt állva megnyomtam a csöngőt. Kis idő múlva Gemma vigyorgó feje jelent meg az ajtóban.

-Sziasztok! Gyertek be.~Ölelt meg.

-Szia. Köszönjük.~Mentem beljebb. A többiek mind a nappaliban hülyültek kivéve egy valakit. Harryt. 

-Sziasztok.~Köszöntem.

-Sziasztok.~Mosolyogtam. Eleanor azonnal hozzám futott és a nyakamba vetette magát. 

Gemma szemszöge:

Amint bejöttek az ajtón már láttam, hogy baj van.

-Gyere.~Mondtam Chrisnek és bementünk a konyhába. Magunkra csuktam a konyha ajtót és rá néztem.

-Mi történt?

-Kérdezhetek valamit Gemma? Szerinted Madi még szereti Harryt?

-Jajj Chris.~Sóhajtottam és leültem egy székre. 

-Nem akarok neked hazudni...de szerintem igen. Harry nagyon szereti Madit és szerintem Madi is Harryt. Akár mennyire is tagadja. Most meg van bántva. Harry sok fájdalmat okozott neki, de...ettől még szereti. De persze jobb lenne ha ezt vele beszélnéd meg.

-Megpróbáltam. Többször is. De mindig ugyanaz lett a vége. Veszekedés. Egyszerűen nem tudom mit csináljak. Szeretem Madit de ha ő engem nem...akkor ennek nincs sok értelme.

-Beszélek vele. De én szinte biztos vagyok benne, hogy az érzelmei Harry iránt nem múltak el.

-Köszönöm Gemma. Amennyiben neked bevallja, hogy Harryt szereti. Elengedem. 

-Az lesz a legjobb amit tehetsz. 

-Tudom.

Madi szemszöge:

Gemma és Chris bementek a konyhába. Megragadtam az alkalmat és Louisra néztem. 

-Harry?

-A szobájában van. Nem akar lejönni. 

-Értem.~Bólintottam szomorúan.

-Nagyon csalódott és bár nem vallja be...de összetört.~Mondta Liam. A szívem szakadt meg ahogy kimondta. 

-Felmegyek hozzá.

-Szerintem nem jó ötlet. Nem akar téged látni.~Rázta a fejét Niall.

-Nem baj. Beszélnem kell vele.

-Madi...azok után ahogy elküldted, szerintem sem jó ötlet.~Nézett rám Louis.

Visszaemlékezés

-Majd én kinyitom.~Mászott le rólam Chris és az ajtóhoz sétált. Mosolyogva feküdtem az ágyban.

-Madit keresem.~Hallottam Harry hangját. Azonnal felpattantam és az ajtóhoz sétáltam. 

-Harry...mit keresel itt?

-Mondtam neked tegnap, hogy vissza jövök. 

-Na mi addig bemegyünk a konyhába. Beszélgessetek.~Jöttek be az ajtón a többiek és Chrissel együtt a konyhába mentek. 

-Mit akarsz Harry?

-Tegnap már mondtam. Azt, hogy a szemembe mond, hogy nem szeretsz.

-Mikor érted már meg végre Harry?

-Mond a szemembe Madi.~Jött egy lépéssel közelebb hozzám.

-Miért akarod ennyire...hogy a szemedbe mondjam?

-Mert nem hiszem, hogy a szemembe mernél hazudni. Őszintén Madi. Szeretsz még?~Kérdezte csillogó szemekkel. Hogyne szeretnélek? 

-Harry.~Mondtam és lehajtottam a fejem.

-Nem Madi. Ne a cipőmet nézd. A szemembe mond.~Nyúlt állam alá. Szemeimet becsuktam és mély levegőket vettem. 

-Szeretsz még?~Hajolt közelebb. Nem. Nem bírom megtenni. De muszáj. Erőt kell vennem magamon. 

-Nem.~Mondtam határozottan. Tisztán látható volt ahogy egy pillanatra lefagyott.

-Mi? Ne hazudj Madi. Ne..

-Nem hazudok. Ezt akartad. tessék megkaptad. Te erőltetted Harry. Hát tessék. Most már viseld el.~Akadtam ki és hangomat felemeltem. 

-Nem hiszem el.~Rázta a fejét.

-Chöö...Akkor, hogy mondjam még el, hogy nem szeretlek? Értsd már meg Harry. NEM SZERETLEK!~Kiabáltam. 

-Menj innen Harry. Megkaptad amit akartál, most már takarodj.~Néztem mérgesen szemeibe. 

Szemeimet marták a könnyek de előtte nem akartam sírni. 

-Christ szeretem. Fogd már fel. Takarodj innen. Menjél már.~Löktem egyet rajta.

Visszaemlékezés vége

-Nem érdekel. Beszélnem kell vele.~Siettem fel a lépcsőn.

-Madi várj.~Kiáltott utánam Eleanor. Kopogás nélkül rongyoltam be Harry szobájába. Megálltam az ajtó előtt.

-Harry.~Szólítottam meg. Tekintetét azonnal felém fordította, szemei szikrákat szórtak. Felpattant az ágyról és gyilkos szemekkel nézett rám.