2.Évad 21.Fejezet (Évadzáró) Örökre Vége

(Évadzáró)

Örökre Vége

-Mit keresel itt?
-Beszélni szeretnék veled Harry. 
-Miről? Nekünk nincs miről beszélnünk.~Ült le az ágyra és szomorúan lehajtotta a fejét. 
-Kérlek Harry. Nagyon rossz, hogy így látlak.~Mondtam. Körbe néztem a szobában. Mindenhol üres piás üvegek hevertek. 
-Ezeket mind te ittad meg?~Sétáltam beljebb és felvettem egy vodkás üveget. 
-Nem mindegy?! 
-Nem Harry. Nem mindegy.~Emeltem fel a hangom. 
-Mit képzelsz? Bejössz a szobámba, megzavarod a nyugalmamat és még kiabálsz is?~Emelte fel ő is hangját.
-Ne haragudj Harry. De ez borzalmas ami itt van.~Mutattam a földre.  
-Menj ki és nem fog zavarni.
-Harry kérlek. 
-Takarodj ki innen.~Kiabált.
-Jó megértem hiszen én is elküldtelek, de légyszíves beszéljünk.~Mentem közelebb hozzá.
-Értsd már meg, hogy nem akarok veled beszélni, nem akarlak látni, nem akarom hallani a hangodat.~Kiabált rám. 
-Miért?
-Mert szeretlek. Te pedig ezt semmibe vetted.~Állt elém.
-Miről beszélsz? Nem vettem semmibe.
-Dehogyis nem. Összetörted a szívem és még csak lelkiismered furdalásod sincs. Összejöttél azzal a seggfejjel engem pedig el is felejtettél. 
-Na ide figyelj. Arról én nem tehetek, hogy te nem bírsz bánni a nőkkel. Én szerettelek Harry. Szerettelek de te bántottál. Vertél, lelkileg terrorizáltál. És én tűrtem. Majdnem megbolondultam MIATTAD. A szívem darabokban hevert MIATTAD. Egyfolytában sírtam, szenvedtem MIATTAD. Ezek után még azt mered nekem mondani, hogy én semmibe veszem a te érzéseidet?
-Igen azt merem mondani. Mert én szerettelek és ezt pontosan jól tudtad.
-Akit szeretünk azzal nem így viselkedünk. 
-De ha egyszerűen én ilyen vagyok. Sosem mutattam neked mást mint ami vagyok. Mégis belém szerettél. Most meg, meg akarsz változtatni?!
-Mert láttam benned valamit. Láttam benned azt a gyengédséget amit nagyon mélyen eltemettél magadban, a szerelmet amit szintén nagyon mélyre száműztél. Te vagy az aki állandóan megakart változtatni. Ne beszélj vissza, ne csináld ezt, ne csináld azt. Te vagy az aki nem bír engem elfogadni.
-Ez hazugság.~Kiabált.
-Nem Harry. Az egyetlen hazug itt te vagy. 
-Fejezd már be. Már fáj a fejem tőled. 
-Miért csinálod ezt Harry? Miért nem engeded fel magadban az eltemetett érzéseidet?
-Mert én nem olyan vagyok. Értsd már meg.~Rángatott meg. 
-De igen Harry olyan vagy. Ez az egész egy zavar abban a sötét fejedben. Ha csak egy picit engednéd, hogy segítsek.
-Nem kell a segítséged, takarodj vissza a pasidhoz. 
-Hadd döntsem már el végre én, hogy mit csinálok. 
-Takarodj már innen. Nem vagyok rád kíváncsi. Basztasd őt. 
-Hallgass már meg.
-Takarodj. Most mondtam, hogy nem vagyok kíváncsi rád. Kifelé.
-Harry!
-Menj már, mert esküszöm, hogy úgy rugdoslak ki innen. 
-Hadd mondjam már végig.
-Milyen nyelven mondjam még, hogy takarodj?!
-Harry.
-Madi. Kifelé!
-Elviselhetetlen vagy!~Ordítoztunk egymással. 
-Te mondod? 
-Igen én mondom.
-Kifelé!
-Nem is értem, hogy miért csodálkozol, hogy elhagytalak. Nincs a világon olyan hülye nő aki veled lenne. Egy elviselhetetlen bunkó seggfej vagy. 
-Takarodj innen. Egy utolsó kis kurva vagy. Na most már takarodj. Komolyan elhiszed, hogy téged bárki is szeretni fog, mindenkinek csak dugni kellesz, máshoz úgy sem értesz. Egy értéktelen kis kavics vagy. Téged nem lehet szeretni, hülye lotyó. Én is csak baszni szerettelek. Utolsó kis csicska. Örültem, hogy kínozhatlak.~Ordította az arcomba. Könnyeim utat törtek maguknak és égetően folytak végig arcomon. Ismét összetört. Megint sikerült neki. Megint megbántott. Megint sebek keletkeztek a szívemben. 
Szemeibe néztem amik gyűlölettel néztek vissza rám. 
A szívem mérhetetlenül fájt. Próbáltam megnyugodni, hogy mondhassak neki valamit. 

Gemma szemszöge:

-Madi?~Kérdeztem mikor vissza mentünk a nappaliba.

-Harrynél van.

-Uhh..vajon..mi történhet?

-Hát várjunk pár percet és hallani fogjuk.~Mondta Zayn. 

-Remélem nem vesznek össze.~Húzta el a száját Pezz.

-Úgy ismered Harryt? Mert én nem.~Sóhajtott Liam.

-De legalább hátha nem bántja.~Ült le Chris Liam mellé.

-Hát reméljük.~Sóhajtottam. Zaynnek igaza volt. Nem sokkal később meghallottuk Harry hangját majd Madijét. 

-Én meg mondtam.~Rázta a fejét Zayn. 

-Dehogy is nem. Összetörted a szívem és még csak lelkiismeret furdalásod sincs. Összejöttél azzal a seggfejjel engem pedig el is felejtettél. 
-Na ide figyelj. Arról én nem tehetek, hogy te nem bírsz bánni a nőkkel. Én szerettelek Harry. Szerettelek, de te bántottál. Vertél, lelkileg terrorizáltál. És én tűrtem. Majdnem megbolondultam MIATTAD. A szívem darabokban hevert MIATTAD. Egyfolytában sírtam, szenvedtem MIATTAD. Ezek után még azt mered nekem mondani, hogy én semmibe veszem a te érzéseidet?
-Igen azt merem mondani. Mert én szerettelek és ezt pontosan jól tudtad.
-Akit szeretünk azzal nem így viselkedünk. 
-De ha egyszerűen én ilyen vagyok. Sosem mutattam neked mást mint ami vagyok. Mégis belém szerettél. Most meg, meg akarsz változtatni?

Visszaemlékezés

-Harry.~Nyitottam be a szobájába.

-Nincs kedvem beszélgetni.~Morogta.

-Tudom...még is örülnék, hogyha beszélnénk egy kicsit.~Ültem le mellé az ágyra. Nagyot sóhajtott és a szemét forgatva rám nézett.

-Jól vagy?~Aggódtam.

-Úgy nézek ki?~Vigyorodott el.

-Nem. Figyelj...mondj valamit Harry. Mesélj, hogy mi van most benned. Mit érzel?

-...Dühöt Gemma. Mérhetetlen dühöt Madi iránt.~Köpte a szavakat.

-Harry. Madi reakciója érthető.

-Hát persze, hogy őt véded. Miért is védenéd a TESTVÉREDET?! 

-Én csak azt akarom, hogy megértsd. Madi meg van most bántódva. Minden rossz amit az irányába tettél most felgyülemlett. Utál téged a bántásokért és magát is utálja amiért ezek ellenére szeret téged. Próbál a harag mögé bújni. 

-Vagy inkább Chris mögé.

-Nem szereti Christ. És ezzel mindenki tisztában van. Chris úgymond egy vészkijárat neki. Szeretni próbálja és téged gyűlölni, de nem sikerül neki. 

-Szerintem pedig sikerült neki. A szemembe mondta Gemma.

-Mert sértett. Mert megsértetted és most hárít. 

Visszaemlékezés vége

-Nem kéne felmenni?~Kérdeztem.
-Nem. Mostanában mindig beleszólunk a dolgaikba. Hagyjuk, hogy ők oldják meg.~Mondta Louis.

-Nem kell a segítséged, takarodj vissza a pasidhoz. 
-Hadd döntsem már el végre én, hogy mit csinálok. 
-Takarodj már innen. Nem vagyok rád kíváncsi. Basztasd őt. 
-Hallgass már meg.
-Takarodj. Most mondtam, hogy nem vagyok kíváncsi rád. Kifelé.
-Harry!
-Menj már, mert esküszöm, hogy úgy rugdoslak ki innen. 
-Hadd mondjam már végig.
-Milyen nyelven mondjam még, hogy takarodj?!
-Harry.
-Madi. Kifelé!
-Elviselhetetlen vagy! 
-Te mondod? 
-Igen én mondom.
-Kifelé!
-Nem is értem, hogy miért csodálkozol, hogy elhagytalak. Nincs a világon olyan hülye nő aki veled lenne. Egy elviselhetetlen bunkó seggfej vagy. 

-Ez már nagyon durva. Louis menjünk fel.~Álltam fel.
-Várjunk még. Ha nem hagyják abba felmegyünk. 

-Takarodj innen. Egy utolsó kis kurva vagy. Na most már takarodj. Komolyan elhiszed, hogy téged bárki is szeretni fog, mindenkinek csak dugni kellesz, máshoz úgy sem értesz. Egy értéktelen kis kavics vagy. Téged nem lehet szeretni, hülye lotyó. Én is csak baszni szerettelek. Utolsó kis csicska.

-Úristen.~Tettem kezemet a szám elé. Mindenki nagy szemekkel bámult és várta a folytatást. Több kiabálást nem hallottunk. Hirtelen nyomasztó csönd telepedett a szobára. Senki nem bírt megszólalni. Hiába vártuk, hogy most mi lesz nem történt semmi. Percek teltek el így. 
-Én mondtam, hogy fel kéne menni.~Szólaltam meg.
-Basszus...mi történhetett?~Idegeskedett Eleanor. Louis azonnal felpattant és felrohant a lépcsőn, mi pedig követtük. Benyitott az ajtón. Harry és Madi egymással szemben álltak. Madi teljesen összetörve kezét a szája elé tartva zokogott, Harry pedig előtte állt és úgy nézett rá mint egy utolsó kis senkire. 

Madi szemszöge: 

Visszaemlékezés:

-Szeretlek Madi.~Nyomott egy puszit az arcomra. 

-Én is szeretlek Harry.~Mosolyogtam. Egy puszit nyomott a számra amiből vad csók csata lett.

-Megőrjítesz.~Suttogta a fülembe. Rám mászott, csípőjét enyémnek nyomta, éreztem merevedését. 

-Harry.~Nyögtem szájába. 

----------------------------------------------------------------------------------------

-Te meg hová mész?~Sietett utánam Harry.
-Mégis hova mennék? Haza.
-Itt maradsz!
-Dehogy maradok, már nem vagyok a barátnőd és amúgy is választhattam.
-Mikor volt az már, réges-régen.
-Kit érdekel.~Indultam el megint de a kezemnél fogva vissza húzott.
-Akkor fogalmazok világosabban. Nem mehetsz el innen, mert az enyém vagy! Érted?~Azt hittem dobok egy hátast.
-Na takarodj.~Fordultam meg mérgesen.
-Azt mondtam, hogy nem mehetsz el innen.~Rángatott vissza maga felé.
-Jól jegyezd meg azt ami most mondok. Soha....Nem....Leszek.....A......Te......Tulajdonod.
-Már az vagy.~Nézett mélyen a szemembe.

-----------------------------------------------------------------

-Tegyétek le a fegyvert!~Még én is meglepődtem a határozott hangomon. Meglepődve néztek rám.
-Mit csinálsz?~Kérdezte Harry.
-Tegyétek le!~Néztem mérgesen rájuk. Harryn kívül mindenki eltette a fegyverét, de ő kitartóan tartotta Chrisre, vagyis rám mivel én álltam előtte.
-Menj onnan Madi ha nem akarod, hogy téged öljelek meg.
-Nem!
-Menj onnan.
-Nem!
-Menjél már onnan.~Kiáltott rám.
-Nem!~Kiabáltam én is. Szikrázó szemekkel dobta el a fegyverét és egy lépéssel előttem termedt.
-Azt mondtam, hogy menj innen, akkor meg?~Kiáltott az arcomba.
-Nem vagyok a rabszolgád.~Én is meglepődtem magamon, hogy egy ilyen helyzetben milyen bátor vagyok.
-Fejezd be Madi, mert rossz vége lesz.

-------------------------------------------------------------------------------------

-Na gyere drágám felhívjuk az én drága öcsikémet.~Rángatott fel a földről kicsit se finoman.

-Kérlek Chris. Te ennél jobb vagy.~Próbáltam menteni magam. Szavaimra teste megfeszült, megállt, értetlenül néztem rá. Hirtelen a falnak lökött ahol a fejem nagyot koppant.

-Tudod kire emlékeztet ez a mondat? Stephre.~Szorított a nyakamnál fogva a falhoz. Szédültem és a fejem rohadtul fájt. Kezeimet a kezére tettem és próbáltam eltolni onnan, hogy egy kicsit levegőhöz jussak. 

-El nem tudod képzelni, hogy milyen borzalmak várnak itt rád.~Vigyorgott és elengedte a nyakam. Összegörnyedve próbáltam minnél több levegőhöz jutni. Felnéztem rá. Próbáltam valami érzelmet felfedezni szemeiben, de csak gyűlöletet találtam.
-Sajnálom azt ami veled történt Chris. De én nem tehetek róla. Nem én voltam az aki azt tette veled.
-Ugyan olyan vagy mint ő.~Lökött megint a falhoz és szorosan elém állt.
-Nézz rám! Én nem ő vagyok!~Bizonygattam.

----------------------------------------------------------------------------------------

-Szia.~Mosolyodott el Harry.

-Szi-szia.~Dadogtam.

-Bemehetek?~Félre álltam, hogy betudjon jönni. Becsuktam mögötte az ajtót. A kanapéhoz sétált és leült rá. Mély levegőket véve követtem példáját.

-Minek köszönhetem a látogatásodat?

-Tudnom kellett, hogy jól vagy.~Nézett végig rajtam. 

-Megvagyok.~Bólintottam. Hosszan néztünk egymás szemébe majd sóhajtott egyet és megfogta a kezem. 

-Nem akarsz vissza jönni hozzám?....Hiányzol.~Hunyta le szemeit. Menten elolvadok. 

-Semmit sem akarok jobban...de nem tehetem. Nem mehetek vissza.~Ráztam a fejem.

-Nem szeretsz már?~Harapott ajkába.

-Mi? De, persze, hogy szeretlek, de..

-Mi de Madi? Ha szeretsz akkor gyere vissza.~Amint kimondta ajkait az enyémekre nyomta. Azonnal hátra döntött a kanapén és fölém helyezkedett. Teste hozzám simult, ágyékát a csiklómnak nyomta. El nem tudom mondani, hogy mennyire vágyok rá, de nem lehet. Megszakítottam a csókot és elfordítottam a fejem.

-Tudom, hogy te is akarod.~Suttogta.

-Harry. Arról volt szó, hogy békén hagysz.

-Igen...de meggondoltam magam. Hiszen te a rossz fiúba szerettél bele.~Kezdte el csókolgatni a nyakamat.

-Kérlek...~Mondtam a könnyeimmel küszködve. A hajamba markolt és maga felé fordította a fejemet.

-Szeretlek...érted? Szeretlek Madi.~Nézett mélyen a szemembe. Felkelt rólam és kisétált az ajtón. Döbbenten feküdtem a kanapén, miközben a könnyeim ömleni kezdtek a szememből. Egy mosoly kúszott az arcomra amit nem lehetett letörölni.

-Én is szeretlek.~Suttogtam. 

-----------------------------------------------------------------------------

-Harry kérlek.~Lehajtottam a fejemet. Kezét elvette államról és óvatosan beljebb tolt a szobába. Becsukta maga után az ajtót. 

-Milyen Madi?~Kérdezte újból. Kezeimet megfogta és az ajtóhoz húzott, óvatosan neki döntött és elém állt. Teste alig érintette az enyémet. 

-Kedves és szerethető.~Nyögtem ki. Újból elmosolyodott és arcával közelített az enyémhez.

-Ha mindig ilyen lennél, annyira tudnálak szeretni.~Kezemet az arcára vezettem és megsimítottam.

-Kár, hogy ez csak egy álarc és nem ez a valódi arcod.~Bújtam ki öleléséből, az ablakhoz sétáltam.
-Madi.

-Menj el Harry...kérlek.~Hunytam be szorosan a szemeimet.

-Gyere velem.~Ölelt át hátulról és egy puszit nyomott az arcomra. Szívem a torkomban dobogott, könnyeim megállíthatatlanul folytak. 

-Könyörgöm Harry. Ne zavarj össze még jobban.~Kértem.

-Gyere velem Madi.~Suttogta a fülembe és arcomat apró puszikkal lepte el.

-Istenem.~Sóhajtottam.

-Kérlek Harry...menj el.

-Biztos ezt akarod?~Kérdezte majd közvetlen utána fogaival kicsit meghúzta fülcimpámat. Ajkamba haraptam, hogy ne nyögjek fel hangosan. Nem bírtam megszólalni azért csak bólintottam.  

-Rendben. Amit akartam már úgy is megkaptam. Tudom, hogy még szeretsz. Az érintésem az őrületbe kerget téged.~Húzta végig kezét a vállamtól egészen a csuklómig majd összekulcsolta kezeinket. Ahol csak hozzámért libabőrös lettem. Testem azonnal reagált érintésére. 

-Kérlek...~Nyögtem.

-Holnap vissza jövök.~Mondta és végre elindult az ajtó felé.

Visszaemlékezés vége

Sok mindenen mentünk keresztül együtt. Jó és rossz, boldog és fájdalmas emlékeink is vannak. Szerettük egymást. De ennek ezennel vége. 

Kezemet elvettem a szám elől és magam mellé tettem.

-Még valamit mondok neked utoljára Harry.~Kezdtem.

-Remélem boldog leszel nélkülem, mert én soha többet hallani se akarok rólad. Összetörted a szívemet újra, de több alkalmad nem lesz rá, ugyanis vissza veszem. Remélem találsz magad mellé egy olyan lányt aki elfogad maga mellé egy ilyet mint te. Rengeteg esélyt és lehetőséget adtam neked, de ennek vége. Miattad darabokban van a szívem és nem tudom, hogy segíthet-e rajta bármi. Szerettelek. Nagyon sokáig szerettelek. Tűrtem. Elviseltem a dolgaidat, mert szerettelek. De ennek vége van. Nem viselem el tőled tovább, hogy semmibe veszel és mindig csak bántasz. Nekem vannak érzéseim. Nekem van szívem. Voltak elveim amiket te porig aláztál. El vetted azt ami a legfontosabb nekem. Megölted azt aki fontos volt számomra. Tönkre tetted a szívem. A lelkembe gázoltál....és én még ezek után is azt kívánom neked, hogy legyél boldog. De engem örökre felejts el. Mert nincs több rúgásod. Nincs több ütésed számomra. Innentől egy idegenként fogok rád tekinteni, és csak remélni tudom, hogy egy nap elmúlik az a fájdalom amit okoztál nekem. Egyetlen egy dolog marad meg köztünk...és azok az emlékeink. Ennyit szerettem volna neked mondani. Vége....... Örökre vége.