3.Évad 2.Fejezet Ivan

Ivan

Madi szemszöge:

-Akkor had halljuk. Mesélj nekem. Hogy vagy?~Mosolygott rám kedvesen Ivan. Nem válaszoltam. Az ablakon nézelődtem kifelé. Néztem az esőcseppeket, ahogy egymással versenyeznek.

-Madison. Figyelj. Úgy nem tudok segíteni, hogyha sohasem mondasz semmit.~Szüntelenül nézte az arcom hátra reagálok valamit. De hiába. 

-Mit csináljak veled, hogy végre kiadd magadból? Tudnék valahogy segíteni neked, hogy megbízz bennem?~Most sem válaszoltam semmit.

-Oké. Te tudod. Ha nem engeded, hogy segítsek akkor nem tudok. Továbbra is szedd a gyógyszereket és gyere a kezelésekre. Holnap pedig ugyanebben az időpontban gyertek.~Felálltam és kisétáltam a rendelőből.

-Már végeztél is?~Szomorodott el Chris. 

-Várj meg. Sietek.~Simított végig a kezemen majd bement.

Chris szemszöge: 

-Jó napot doktor úr!~Mosolyodtam el amint beléptem. Kezet fogtunk és leültem a székre.

-Még mindig nem mond semmit. Azt hittem, hogy ez egy idő után elmúlik, de...nem úgy néz ki. Ha nem beszél nem tudok neki segíteni. Élete végéig nem tömhetjük gyógyszerrel. Ha nem beszél akkor muszáj lesz befeküdnie az intézménybe. Mivel 18 év alatti ezért nem adhatom ki a kedélyjavítot. Félő, hogy sokat szedne be és annak súlyos következményei lehetnek. Veled se beszél még mindig.

-Nem.~Ráztam a fejem.

-Őszintén. Nem tudom mit csináljak vele. Ennek így nem sok értelme van.

-Doktor úr. Nem lehetne valamilyen erősebb gyógyszert adni neki vagy másfajtát?

-A leghatékonyabb gyógyszert írtam fel neki, és a maximumot adagot szedi belőle amit szedhet. Ha nem beszél ennél többet nem tudok tenni érte. 

-Értem.~Bólintottam.

-Szedje tovább a gyógyszereket, holnap pedig ugyan ebben az időpontban gyertek vissza.

-Rendben. Viszlát.~Álltam fel, kezet fogtam vele és kisétáltam. 

-Gyere Madi.~Intettem fejemmel a kijárat felé. Felállt, megvártam míg mellém ér, majd együtt kisétáltunk az épületből. Az eső még mindig zuhogott. Pár perc alatt csurom vizesek lettünk, pedig a kocsi még messze van. 

-Madi.~Sóhajtottam. 

-Ha nem beszélsz nem tudunk segíteni. Ha nem bízol meg benne, nem muszáj neki elmondanod. Elmondhatod nekem is, vagy Gemmának, vagy Eleanornak, vagy bárkinek. Csak beszélj. Kérlek.~Fogtam meg a kezét és magam felé fordítottam.

-Kérlek Madi. Mondj valamit.~Simítottam meg arcát. Szemei csillogtak, mint mostanában mindig. Nem szólt egy szót sem, csak újra elindult. A csalódottságomat leplezni sem tudtam. 

-Ma átjönnek Eleanorék. Nagyon aggódnak miattad. Legalább velük beszélj. Eleanor nagyon szomorú. Szüksége van rád.~Mondtam. Néztem reakcióját de még az arca se rezzent. Elsétáltunk a kocsiig. Beültünk, bekapcsoltam a rádiót de csak halkra. még mindig reménykedtem, hogy beszélni fog. Arcát az ablaküvegnek döntötte és bámult kifelé. Lassan vezettem mivel az esőtől, nem sokat lehetett látni. Egyenes barna haja rendezetten simult arcához. A bőre fehér volt, akár csak egy halottnak. Arcán jele sem volt semmiféle érzelemnek. Se fájdalomnak, se szomorúságnak, se bánatnak, semminek. Mint egy élőhalott. Egy érzelmek nélküli lény. Hihetetlen mikre képes a szerelem. 

Madi szemszöge:

Az ablakban ültem és néztem az esőt. Mindig ezt csinálom. Bámulok magam elé. Nézem a falat, az esőt, a tájat, vagy valamilyen tárgyat. 

-Sziasztok.~Hallottam az ismerős hangokat. 

Nem fordultam meg, még csak jelét se adtam annak, hogy hallottam volna, hogy itt vannak.

-Madi.~Szólított meg Eleanor.

-Madi.~Próbálta újra, de hasztalanul. Most sem fordultam felé.

-Madi én vagyok az El.~Sírt. 

-Madi kérlek. Nézz rám.~Hangjából érződött a fájdalom. 

-Madi!

-Eleanor hagyd.~Louis hangja gyengéd volt és gondoskodó. Eleanor sírása betöltötte hanggal az egész szobát. 

-Kérlek Madi...szükségem van rád. Csak nézz rám kérlek.~Zokogott.

-Könyörgök Madi.~Hangja egyre kétségbeesettebb volt. 

-Gyere El.~Pár másodperc múlva hallottam az ajtó nyitódását és csapódását.

Chris szemszöge:

Louis átölelte barátnőjét és próbálta megnyugtatni.

-Mit mondtak?~Kérdezte Gemma.

-Az orvos azt mondta, hogy addig amíg nem beszél, nem tud neki segíteni. Tovább kapja a gyógyszereket, de már nem sokáig tömhetjük azokkal. Ha továbbra sem fog beszélni, akkor be kell feküdnie a klinikára és ott majd kaphat kedélyjavítót. 

-Istenem.~Sóhajtott Gemma.

-Olyan rossz így látni őt.~Rázta a fejét Pezz.

-Nincs annál pusztítóbb erő, mint a szürkeség és a beletörődés.~Szólalt fel Liam, mi pedig bólogattunk.

-Ez a helyzet kilátástalan.

-Nincs kilátástalan helyzet Gemma. Csak vannak szituációk, melyek próbára teszik az embert.~Mondtam.

-Szegény Madi. Annyit kibírt, most pedig....

-Eleanor jól vagy?~Kérdeztem.

-Nem.~Szipogott.

-Menjünk vissza hozzá, hátha szóra bírjuk fogni.~Javasoltam.

-Menjünk.~Mondták a többiek. Visszasétáltunk a szobába. Még mindig ugyanúgy volt mint mikor itt hagytuk.

-Madi.~Szólította meg Gemma de arra se reagált.

-Madi. Csináljak neked valami ennivalót?~Kérdezte Niall. Mindenki elmosolyodott, de Madi mintha meg se hallotta volna. 

-Beszélj hozzánk Madi, kérlek. Beszélgess velünk.~Kérte Gemma, de hiába. Semmi nem érdekelte. 

( Másnap az orvosnál )

Most mindenki eljött velünk az orvoshoz. Madi szokásához híven 5 percnél tovább nem maradt bent. Az orvos mindnyájunkat behívatott. Kíváncsiak lettünk, hogy miért kell mindenkinek bemennie.

-Jó napot.~Köszöntünk.

A lányok leültek mi pedig állva maradtunk.

-Először is. Nyugodtan tegezhettek.~Mosolygott. 

-Mi a helyzet doktor úr?~Kérdeztem.

-Minden változatlan. Még mindig nem beszél semmit. Viszont, eszembe jutott valami. Attól, hogy ő nem beszél, ti még beszélhettek neki. Meséljetek neki dolgokat, még ha nem is válaszol rá. Elevenítsetek fel régi emlékeket. Ami csak eszetekbe jut.~Javasolta.

-Rendben.~Bólintottam.

-A volt barátjáról meséljünk neki?~Kérdezte Louis. 

-Ezt nehéz megítélni. Van akinek segít, de van akinél mindent elront, viszont ennél jobban már hova?..szóval, próbálják meg, meséljenek neki róla is. Hogy mi van vele, ilyenek.

-Az nehéz lesz doktor úr. Ugyanis eltűnt. Őt is megviselte ez az egész és elment.~Mondta Louis.

-Te a barátja vagy?~Kérdezte a doktor.

-A legjobb barátja. Ők pedig ketten a testvérei.~Mutatott Louis rám és Gemmára.

-Tessék. Tehát, a te testvéred aki ezt csinálta a lánnyal?~Nézett rám.

-Igen.~Bólintottam.

-Te pedig szerelmes vagy a lányba. Értem.

-Elég nehéz helyzet.~Sóhajtott.

-Az.~Mosolyogtam. 

-Szóval, ennek így nem sok értelme van. Csináljátok azt amit mondtam és megnézzük, hogy ér-e valamit. Jövőhét szerdán gyertek vissza. 

-Rendben. Köszönjük Doktor úr!~Mondtam.

-Viszlát.

****

-Akkor, megyek és beszélek én vele.~Mondta Eleanor. Látszik rajta, hogy jobb kedve van mint eddig. Bement a szobába Madihez, mi pedig a konyhában maradtunk beszélgetni. 

Eleanor szemszöge:

Én is leültem az ablakba és egy ideig nem szóltam semmit. Bámultam ki az ablakon ugyanúgy ahogy Madi. 

-Képzeld. Gemma és Chris nagyon jóban vannak. Komolyan, minta tesók. Nagyon jól kijönnek egymással. Viccelődnek, bohóckodnak, beszólogatnak egymásnak. Nagyon jó látni, hogy mennyire jól meg vannak egymással.~Mosolyogtam. 

-Louis megengedte, hogy átrendezzem a szobáját. Nagyon rendes velem.~Mondtam.

-Nem is mondasz rá semmit? Nem baj. Tudok várni. Majd idővel.~Mosolyodtam el.

-Holnap is meglátogatunk majd. Hozunk nasit és majd filmezünk. Választunk valami jó, vicces filmet. Meg akár majd társasozhatunk is. Majd hozunk azt is. Sőt, rendelhetünk pizzát is. Tudom, hogy szereted. Vagy ha van kedved elmehetnénk most sétálni.~Vártam a reakcióját, de semmi.

***

-Ki fog neki mesélni Harryről?~Kortyoltam bele a teámba. Mindenki egyszerre Louisra nézett.

-Miért pont én?~Háborodott fel az említett.

-Te tudsz a legtöbbet Harryről....és Madi is bízott benned.~Nézett rám Liam.

-Rendben. Mesélek neki én.~Sóhajtott.

-Köszi.~Nézett rá hálásan Gemma.

-Te is beszélhetnél neki róla, sőt Chris is, vagy akár mindenki.~Mondta Zayn.

-Néha mondunk neki valamit róla.~Vonta meg a vállát Niall.

-Chris, Gemma, szerintetek Harry vissza fog jönni?~Kérdeztem. Érdekelt Chris véleménye. Meg persze Gemmáé is. Chris Gemmára nézett, hogy kezdje ő. Gemm láthatólag nem bírt megszólalni, nem tudta, hogy mit mondjon.

-Öm...ezen már én is sokat gondolkoztam. Mind a két lehetőséget eltudnám róla képzelni, azt is, hogy visszajön és azt is, hogy nem. Mind a kettőt megérteném. De sose tudtam eldönteni, hogy szerintem vissza jön-e. De lehet, hogy jobb lenne, ha...nem jönne vissza.~Hajtotta le a fejét.

-Chris?

-Én nem tudom melyik lenne a jobb. Madi szerelmes volt belé, hiába is tagadnám ez az igazság és szerintem még mindig szereti. Lehet, hogy ha Harry visszajönne Madi még rosszabbul lenne, de lehet...hogy javulna az állapota.

(2 héttel később)

Louis szemszöge:

-Doktor úr! Kérem...mondja, hogy minden rendben lesz!~Kérte Eleanor.

-Hát...sajnálom Eleanor, de semmi bíztatót nem tudok mondani. Már több mint 1 hónapja meg sem szólalt. Én attól tartok, hogy az elméjében valami nagyon nagy zavar keletkezett. Ha az elején sikerült volna szóra bírnunk talán még, rendet rakhattunk volna, de....most már...~Rázta a fejét a doktor.

-Neee.~Sírt Eleanor.

-Nem tudok mit mondani. Jövőhéten jöjjenek vissza. Harryről beszéltek neki?

-Nem. Eleanor nem engedte.~Mondtam.

-Próbálják meg. Veszteni valónk nincs vele.