3.Évad 4.Fejezet Viszonzatlan szerelem

Viszonzatlan szerelem

2 hónap múlva....

-Szia Madi.~Köszönt Louis.

-Gondoltam, hogy itt az ideje, hogy komolyan beszélgessünk egy kicsit. Eddig húztuk halasztottuk de most már itt az ideje, hogy tudj róla. Harryről van szó.~A név hallatán arcomat felé fordítottam amin a szobában lévők mind meglepődtek. Amióta megtörtént az a dolog nem csináltam ilyet. 

-Tudnod kell, hogy eltűnt. Azon a napon mind a ketten összetörtetek. Azóta nem hallottunk róla semmit, nem tudjuk, hogy hol van, vagy hogy él-e még.

-Nem próbáltátok megkeresni?~Kérdeztem. Louis láthatóan alig jutott szóhoz.

-Madi..te beszélsz.~Csodálkozott Eleanor és arcára egy hatalmas mosoly ült ki. 

-De. Viszont jól tudja a taktikánkat ezért gondolom mindent elkövet, hogy ne találjuk meg.

-Lehet, hogy már nem is él?~Néztem mélyen Louis szemébe.

-Nem tudom Madi. Sokan kívánták a halálát szóval elképzelhető.
-Elment..~Suttogtam és arcomat vissza fordítottam az ablak felé. Hangos ajtó csapódás hallatszódott majd csönd telepedett a szobára.

Chris szemszöge:

-Chris.~Jött utánam Gemma.

-Chris állj meg.

-Mit akarsz Gemma?~Fordultam hirtelen felé.

-Kérlek Chris. Felejtsd el.

-Kit? Mit? Madit? Vagy az előző szituációt?

-Az egészet Chris. Neked lesz jobb.

-Szerelmes vagyok belé Gemma! Értsd már meg! Ez nem úgy megy, hogy én most azt mondom, hogy nem szeretem és akkor elfelejtem, az érzéseimet nem én irányítom. 

-Tudom, de legalább tudatosítsd magadban, hogy ez nem fog menni. Madi nem lesz a tiéd.

-...Azt hittem, hogy én leszek az, aki miatt meggyógyul...de nem. Még ezek után is Harryt szereti.

-Mondtam neked Chris, hogy ez egy igaz szerelem, amit ember nem választhat szét.

-De miért Gemma? Én sokkal jobb vagyok hozzá mint Harry. Sose aláztam vagy bántottam meg úgy ahogy ő, mégsem szeret engem.

-Úgy ahogy te sem, ő sem tudja irányítani az érzéseit. Szerintem ő lenne a legboldogabb ha nem szeretné Harryt.

-Majd én segítek neki elfelejteni.~Mondtam.

-Jajj Chris. Fejezd már be! Még most sem egyértelmű neked, hogy esélyed sincs?! Mikor érted már végre meg, hogy HARRYT SZERETI...nem téged. Felejtsd már el. Nem szeretheted őt, mert ő nem viszonozza.~Kiabált rám. Hosszasan néztünk egymás szemébe.
-Ne haragudj Chris. Nem megbántani akarlak, csak azt, hogy ne menj tönkre ebben az egészben.

Louis szemszöge:

-Ez mégis mit akar jelenteni?~Kérdeztem ingerülten a telefonba.

-Nem tudtuk megállítani őket, többen voltak mint mi és erősebbek is. 

-Ezt nem hiszem el. Ilyen nehéz vigyázni egy kibaszott dobozra?!~Csaptam le mérgesen a telefont.

-Louis.~Szólított meg halkan Eleanor.

-Hagyj most.~Sétáltam fel a szobámba.

 Ha ez így folytatódik, nem sokáig fogjuk bírni. Loganék szó szerint tréfát űznek belőlünk. Ott szopatnak meg minket ahol csak tudnak. Nem tudom, meddig tudunk még kitartani. Egyre kevesebben vagyunk, és semmi összetartás nincs a csapatban. Mindent elfogunk veszíteni. Eleanorral is egyre rosszabb a kapcsolatom.

***

-Mint tudjátok a helyzet egyre rosszabb. Ha nem sikerül megállítanunk őket, akkor menekülnünk kell...de a lányok nem jöhetnek velünk.~Bele sem akartam gondolni, mit is beszélek.  

-Mit mondjunk nekik? 

-Az igazat. Hogy mellettünk, nem lennének biztonságban. Hogy jobb életük lesz nélkülünk. Újra kezdik az életüket és boldogok lesznek. Bulizni járnak majd, mint az átlagos lányok...és csodálatos férfiakkal találkoznak, akik megérdemlik őket. Olyan életük lesz amit mindig is akartak volna, teljes élet...és, hogy soha többet ne gondoljanak ránk.

-Nem fognak tudni elengedni minket.~Rázta a fejét Liam.

-Akkor még azt is. Hogy boldogabbak leszünk nélkülük, és soha nem gondolunk rájuk. Családod fogunk alapítani, tőlük távol...és boldogok leszünk. 

-Így megbántjuk őket Louis.~Nézett értetlenül Zayn.

-Csak úgy tudnak minket elengedni. Nem mondhatjuk azt nekik, hogy milyen szar lesz. Meg kell, hogy bántjuk őket, úgy könnyebben elengednek majd.
-Az elején még azt, mondtad, hogy az igazat mondjuk és az igazság az az, hogy kurva rossz lesz nélkülük.~Akadt ki Niall.
-Niall. Nem érted?~Akadtam ki.
-Nem Louis, mert joguk van az igazsághoz.
-Niall! Louisnak most igaza van. Igen, joguk van az igazsághoz, de az igazság fáj. Az a legfontosabb, hogy nekik könnyítsünk, igen megbántjuk őket, de könnyebben elengednek majd.~Mondta Liam. Őszintén ezen most meglepődtem. Azt hittem, hogy Liam lesz az aki a legjobban ellenkezni fog.
-Srácok. Most ugyanazt csináljuk mint Harry. Megfosszuk őket a döntéstől. Harry technikája bevált? Nem. Ugyanúgy veszélybe sodorta azzal Madit, hogy elengedte maga mellől.~Szólalt fel Zayn
-Értsétek meg! Nem vihetjük magunkkal őket. Már így is nagy veszélynek vannak kitéve.~Morogtam. Dühített, hogy nem képesek megérteni, hogy a lányoknak akarok jót.
-Mennyi időnk van még?~Kérdezte halkan Liam.
-.....Nem sok.~Ráztam a fejem.

Perrie szemszöge:

-Zayn?! Minden rendben?~Álltam mellé és átöleltem derekát.

-Nem Pezz. Semmi sincs rendben.~Simított végig a hajamon.
-Napról napra egyre rosszabb minden. Nem tudom, meddig fog ez így működni, de szerintem nem sokáig. Louis jól vezeti a bandát, de ő mégsem Harry. Tőle nem félnek, őt nem tisztelik. Akár mennyire is szeretem Louist, ő nem alkalmas egy bandának a vezetésére, főleg nem a One Directionére. Teljesen szégyent hozott a One Direction névre, ezek után senki nem fog tisztelni minket.~Bámult ki az ablakon.
-Ez nem Louis hibája. Mindent megtett...de ahogy te is mondtad, ő nem Harry.
-Soha nem gondoltam volna, hogy eddig fogunk süllyedni.~Rázta a fejét.
-Senki nem gondolta volna...de Zayn.~Fogtam kezeim közé arcát és elé álltam. Kényszerítettem, hogy a szemembe nézzen.
-Bárhogy is alakul. Rám mindig számíthatsz, én itt leszek neked, és soha nem foglak elhagyni. Ha életed további részét, meneküléssel kell töltened, akkor veled megyek. Követlek bárhova...akár hova is mész.~Néztem mélyen gyönyörű szemeibe.
-Perrie...~Rázta a fejét.
-Nem Zayn. Figyelj. Nem érdekel, ha most azt akarod mondani, hogy ezt nem tehetem, mert az én életem nem erről szól. Az életem rólad szól. És ha az kell, hogy meneküljünk, akkor menekülni fogunk...együtt.~Fogtam meg kezeit.
-Nem tehetnéd azt Pezz. Te is tudod, hogy azt nem engedhetném. Még előtted van az élet. Előtted van milliónyi lehetőség. Nem jöhetnél velem. Nem tehetném tönkre az életed.
-Zayn. Előtted is ott van még az élet és a sok lehetőség. Azzal tennéd tönkre az életem, ha eltaszítanál magadtól. Zayn! TE vagy az életem. Csak úgy lehetek boldog ha a közelemben vagy.
-Te is tudod, hogy ez nem igaz. Az én életem, nem boldogság és tündérmese. Az enyém gyilkolás és temérdek fájdalom. Mellettem csak veszélyben vagy Pezz. Minden pillanatban. Szóval, ha úgy adódik, hogy menekülnünk kell....Te nem fogsz velem jönni.~Mondta határozottan.
-Zayn...kérlek. Ezt nem tehe~Nem hagyta, hogy végig mondjam.
-Perrie! Már döntöttem. Ha megyek...egyedül megyek.~Nézett mélyen a szemembe.
-És velem mi lesz?~Kérdeztem könnyes szemekkel.
-Te itt maradsz...és boldog leszel.
-Boldog? Nélküled? Hogy lehetnék nélküled boldog, Zayn? Kérlek.
-Perrie! Fejezd be!~Szólt rám majd kiment a szobából, engem ott hagyva kétségek között.

Madi szemszöge:

-Szia Madi.~Mosolygott rám Ivan.

-Jó napot!~Köszöntem vissza.

-Tegeződjünk, jó? El sem hiszem, hogy végre beszélsz hozzám.

-Sajnálom. Nem nagyon rémlik az elmúlt pár hónap.~Kínosan éreztem magam. 

-Semmi baj. Elmondom, hogy mi volt, rendben?~Mosolygott kedvesen. Egy bólintással jeleztem, hogy kezdheti.

-Akkora fájdalom, csalódás ért, hogy azt már nem bírtad elviselni, ezért az elméd átkapcsolt, egy érzelemmentes állapotba. Semmit nem mutattál kifelé. Magadba fordulva, mint egy élőhalott zombi élted a mindennapjaidat. Érzékelted, hogy mi folyik körülötted, csak nem fogtad fel. Az agyad elutasított minden információt. Ezért azt tanácsoltam a barátaidnak, hogy régi emlékeket meséljenek neked hátha előjön valamilyen érzés, és akkor megtörik a fal amit magad köré építettél, az elméd pedig visszakapcsol. Minden bizonnyal ez történt. Feltudod nekem idézni, hogy mi volt az első érzés ami előjött belőled és mivel kapcsolatban. 

-Öm...Louis elmondta, hogy Harry elment. Azt hiszem ez volt az első. 

-És milyen érzés fogott el?

-Hát, nem is tudom. Nem értettem, hogy miért ment el. 

-Ühüm. Mikor volt ez a szituáció Louissal?

-Azt hiszem tegnap előtt. 

-Rémlik, hogy mit csináltál tegnap?

-Violet és Sophi átjöttek. Filmet néztünk. 

-Most érzel valamit? Vannak gondolataid?

-Igen.

-Remek. Hát akkor azt hiszem, kijelenthetjük, hogy túl vagyunk a nehezén. Louisnak sikerült visszahoznia téged.~Mosolygott. Az én arcomra is egy halvány mosoly féleség húzódott.
-Most jön az a rész, hogy ki kell beszélned magadból a történteket. De most hagylak pihenni. Holnap gyertek vissza, ugyanebben az időpontban, és akkor innen folytatjuk.~Mondta kedvesen.
-Rendben. Köszönöm.~Mosolyogtam rá.

Chris szemszöge:

-A legnehezebb szakaszon túl vagyunk. Sikeresen vissza hoztuk az öntudatát. Ezt már vehetjük nyereségnek. Most már csak az a kérdés, hogy hajlandó lesz-e megnyílni, vagy bezárkózik?! Most változásokon fog átmenni a beszélgetéseink során. Ilyen trauma után ez természetes, nem kell tőle megijedni. Más lesz a felfogása mint eddig. Lehet, hogy Harry a legnagyobb ellensége lesz, de lehet, hogy megbékél. Minden idő kérdése.~Mondta Ivan.