3.Évad 3.Fejezet Riels

Riels

-Harry, hogyha hallod ezt az üzenetet akkor hívj fel.~Amint kimondtam megszólalt a csengő.
-Majd én kinyitom.~Mondtam és az ajtóhoz sétáltam. Amint kinyitottam legszívesebben vissza is csaptam volna, de nem tettem.
-Mit akarsz?~Kérdeztem.
-A pénzemet.
-Takarodj innen Logan.~Sziszegtem fogaim között.
-Mert? Mi lesz? Megölsz? Már nem ti uraljátok ezt a várost Louis. Hanem én.~Vigyorgott.
-Lehet, hogy a város már nem a miénk, de tudod te, hogy hány ember vére ragad a kezemhez?~Kérdeztem ijesztően halkan, de mégis veszélyesen.
-....Ha holnap sem perkáltok, megölök mindenkit.~Mondta mérgesen. Látszólag nem tetszett neki amit mondtam.
-Innen te egy vasat nem fogsz elvinni. Ha még egyszer meglátlak a közelünkben kitépem a nyelőcsöved és abból csinálok neked cipőfűzőt.~Csaptam be az ajtót. Mérgesen sétáltam vissza a kanapéhoz.
-Ki volt az?~Kérdezte Liam a konyha ajtóban állva.
-Az a féreg Logan.~Morogtam.
-Mit akart már megint?~Jött be a nappaliba.
-A szokásost.
-És elküldted?
-Megfenyegettem.
-Mit szólsz hozzá?~Kérdezte
-Ő is megfenyegetett.~Vontam meg a vállam.
-Louis. Most már ő London maffia vezére, a fenyegetését talán nem kéne ilyen fél vállról venni.
-Liam! Mi vagyunk a One Direction. Szerinted egy ilyen kis picsa banda mint a Riels majd pont velünk fog elbánni? Na ne nevettess.~Vigyorodtam el.
-Még sem mersz ellenük kiállni.
-Mert többen vannak.~Álltam fel mérgesen.
-De ha nem lesz más esély akkor megöljük őket.~Mondtam.
-Remélem Louis. Remélem, hogy nem fordítva fog elsülni.~Sétált vissza a konyhába. A telefonom csörögni kezdett. Meg se néztem ,hogy ki az csak felvettem.
-Mond!
-Szia. Össze kéne hívni a bandát a raktárnál.~Ashton volt az.
-Minek?
-Louis. Szinte a banda fele elárult minket. Állandóan információt szolgáltatnak a Rielsnek.
-Nem sok mindent tudnak nekik mondani.
-A francokat nem. Ők árulták el, hogy Harry elment, és már csak nagyon kicsin múlik, hogy megtudják, hol van Madi és Chris. Tudják, hogy a banda szétesőben van.
-Jó. Fél óra múlva legyen ott mindenki.

***

Őszintén szólva. Meglepett, hogy milyen kevesen jelentek meg. Ennél azért többre gondoltam.

-Hányan vagyunk?~Kérdeztem.

-78-an.~Válaszolt Luke.

-Az nagyon kevés.~Sóhajtottam.

-Akikről tudjuk, hogy elárultak minket, nem jöttek el.~Súgta a fülembe Asht.

-Tudják, hogy végük lett volna.~Forgattam a szemem.

-Szóval.~Kezdtem.

-Mint azt látjátok elég kevesen maradtunk. Aki kiakar szállni az egészből, az most menjen el.~Mondtam. Ilyen alkalom nem sokszor adódik. Egy páran le is léptek.

-Hányan maradtunk?~Fordultam Lukehoz.

-51-en.

-Uhh.

-Nos, akik itt maradtak. Logan Feel és a mocskos bandája a Riels, fenyegetéseket küld nekünk. Harry vagyonára fáj a foguk. Hogyha nem állnak le, muszáj lesz nekünk leállítani őket. 

-Kevesen vagyunk rá. Ők háromszor ennyien vannak mint mi.~Szólt valaki a hátsó sorból.

-Tudom. De nem lesz más választásunk, ha nem teszünk semmit, mind meghallhatunk. 

-Harryvel mi van?~Kérdezte Roy. Harry egyik legrégibb embere.

-Nem tudjuk. Még semmi hírt nem hallattunk róla, nem jelentkezett.

***

-Louis.~Szólított meg Eleanor amint beértünk a szobába. Az ablakhoz sétáltam és próbáltam nem szétverni semmit. 

-Nyugodj meg.~Sétált mögém. Kicsi kezét éreztem a vállamon. 

-Ideges vagyok Eleanor. Hagyj békén.

-Louis. A barátnőd vagyok számíthatsz rám.

-Eleanor. Ebben nem tudsz segíteni.~Fordultam felé.

-Igaz. Nem tudok. De melletted lehetek. És segíthetek neked átvészelni.~Fogta meg a kezem. Hosszú ideig álltunk és néztünk egymás szemébe. Hosszú haja a vállára omlott. Szája apró mosolyra húzódott. 

Ajkaimat hirtelen az övére nyomtam és szenvedélyesen csókoltam. Nem tököltem. Felemeltem és az ágyhoz cipeltem. Csókunkat egy percre sem szakítottam meg. Kezemmel a fenekét fogtam egészen addig amíg az ágyra nem tettem. Fölémásztam és csípőmet az övének nyomtam.

 (Másnap)

Chris szemszöge:

-A srácok aggódnak. Asht szerint nem sokára rájönnek, hogy itt laktok.~Gemma kétségbeesetten nézett rám. 

-Nagyon rezeg a léc az biztos. De amíg Madi ilyen állapotban van, nem vihetem el innen.

-Találunk neki máshol orvost.

-Az nem megoldás Gemma. Minden orvos ugyanazt mondaná. Ivan legalább már tudja mi a helyzet, volt alkalma többször megvizsgálni. A többi orvos se tudna mást mondani, Ivan az egyetlen lehetőségünk. Ha most elmennénk, mindent kezdhetnénk elölről. Madinek egy állandó helyre van szüksége.

-De Chris. Nem sokára rátok bukkannak és akkor megölhetnek titeket.~Aggódott Gemma.
-Gemm nyugi. Nem hagyom, hogy Madinek bármi baja essen.~Simítottam végig arcán.
-Tudom Chris. De neked bajod eshet. Azt...nem élném túl..ha még egyszer elveszítenélek.~Hajtotta le fejét.
-Gemma figyelj!~Két kezemmel közre fogtam az arcát és kényszerítettem, hogy a szemembe nézzen.
-Soha többet nem foglak magadra hagyni. Megígérem. Esküszöm. Esküszöm az életemre!~Könnyes szemekkel bólintott és szorosan hozzám bújt.
-Mi volt a megbeszélésen?~Kérdeztem.
-Csalódás Az volt bőven. 364 emberből 78-an jelentek meg. 78-an Chris. Gondolhatod. Louis enyhén kiakadt. Azt mondta, hogy aki akar, az most menjen el. 51-en maradtunk. 364-ből 51-en. Ez rohadt gáz.
-Uhh..
-Logan megfenyegette Louist, és Loui tanácstalan, nem tudja mit csináljon. Nincs segítsége. Harry jól benne hagyta szegényt a szarban.
-Harry mindenkit benne hagyott a szarban. Szerintem bele se gondolt, hogy az eltűnése, mennyi gondot jelent.
-Őt is sajnálom. Neki sem lehet könnyű.~Rázta a fejét.
-Megértem, hogy miért ment el. De a könnyebb utat választotta azzal, hogy elment. Könnyebb elmenekülni, mint szembe nézni a problémákkal.~Mondtam.
-Te elmentél volna?
-.....Nem. Én nem hagytam volna itt Madit.
-Ezt nem tudhatod. Ha abban a helyzetben lettél volna...lehet, hogy te is a menekülést választod. Harry megijedt. Tudta, hogy Madit tönkretette.
-De ez nem megoldás. Ezzel nem old meg semmit, csak elhalasztja és gyötri magát. Egyszer úgyis szembe kell néznie vele. Harry megváltozott. Régen nem félt a következményektől.
-Harry Madi miatt változott meg.
-Madi pedig Harry miatt.
-Én azt mondom Chris. Hogy az ő szerelmük igazi. És nem így kellett volna, hogy vége legyen.
-Mindennek oka van, Gemma.
-Tudom, hogy szereted Madit, Chris. De én úgy látom...hogy Madi egy valakit szeret, és az Harry.
-És mi van akkor, hogyha mind tévedésben vagyunk, és nem is szereti?!
-Chris. Ezt te magad sem hiszed. Ha nem szeretné...nem itt tartanánk.
-De..idővel lehet, hogy engem is megszeret, hiszen én álltam mellette a nehéz pillanatokban.~Érveltem
-Nem mi döntjük el, hogy kit szeretünk. Ha ez így menne, mindenki boldogan élne. Ha csak ezért vagy vele Chris. Akkor inkább elvisszük....mert csalódni fogsz.
-Nem ezért vagyok vele Gemma...hanem, mert szüksége van rám...és nekem is rá.
-Chris kérlek. A tesóm vagy és szeretlek. Ne legyél hülye.
-Miért szerinted Madinek nincs szüksége rám?
-Nem ezt mondom Chris. Szüksége van rád...de úgy mint egy barát.
-Ezt nem tudhatod Gemma.
-Én csak nem akarom, hogy csalódj. Hogy hamis reményekbe kapaszkodj.
-Gemma. Tudom mit csinálok. Tisztában vagyok a következményekkel.
-Akkor azt is tudod, hogy lehet eljön az a pillanat...amikor el kell engedned.
-Tudom..és azt is tudom, hogy pokolian fog fájni, de ha nem engem választ...akkor elfogom engedni. Viszont amíg ezt nem mondja a szemembe addig nem hagyom el.
-Térj már észhez Chris. Madi nincs tudatánál...jobbat érdemelsz.~Nézett mélyen a szemembe.
-....Nem hiszem el, hogy ezt mondtad Gemma.~Ráztam a fejem és kisétáltam a szobából.