1. rész. Titok

Hi directioners. Ez lenne az első rész. Ha tetszik komizzatok pipáljatok és iratkozzatok fel. :)

Titok

-Na neked sikerült elérni?~Kérdeztem kétségbeesve.
-Nem. Nem mondott valami kétértelmű dolgot?~Nézett rám.
-...Nem... Három héttel ez előtt ketten voltunk beosztva a clubban. Mondta, hogy 9 srác nagyon minket figyel és igaza volt. Egész végig minket néztek. Ők voltak az utolsók akik elhagyták a clubot, mikor végeztünk akkor elköszöntünk egymástól és mindenki haza ment. Másnap küldte az sms-t.~Amint kimondtam egy szörnyű gondolat futott át az agyamon.
-Mi van ha elrabolták?~Nem csak nekem jutott eszembe.
-Nem tudom.~Néztem ijedten Ashleyre.
-Ha nem válaszol az sms-ekre meg a hívásokra akkor holnap után elmegyek a rendőrségre és bejelentést teszek.~Próbáltam lehiggadni.
-Rendben. Figyu nagy baj lenne ha ma itt aludnék mivel sötét van félek haza menni?!~Húzta el a száját.
-Nyugodtan aludj itt.~Mosolyogtam.
-Addig menj el zuhanyozni, én meg keresek pizsamát.~Mosolyogtam. Felmentünk az emeltre, Ash a fürdőbe ment, én meg a gardróbba.
Ashley pizsamája és az én pizsamám. Addig ameddig Ash fürdött, megágyaztam. Pont készen lettem mire elkapott az az érzés. Már megint. Mintha valaki figyelne. Oda sétáltam az ablakhoz elhúztam a függönyt és kinéztem rajta. Az a fekete kocsi. Megint itt áll a házammal srégen. Minden este itt áll az a kocsi. Nem látom, hogy valaki ülne benne de azt se, hogy nem. Inkább leellenőriztem, hogy be van-e zárva az ablak majd elhúztam a függönyt. Ash kijött a fürdőből és én váltottam a helyét. Mit keres itt minden este az a fekete kocsi? Csak azóta áll itt amióta Eleanor eltűnt. A duplájára kerekedtek a szemeim. Kiszálltam a víz alól megtörölköztem, felöltöztem gyorsan fogat mostam és már mentem is a szobába. Ash az ágyban kuporgott nyakig betakarózva.
-Ash mi a baj?~Kérdeztem ijedten.
-Nem merek lemenni, de hideg levegő jön lentről.~Suttogta. Ijedten az ajtó irányába fordultam. Oda mentem az ablakhoz és kinéztem rajta. Egy fekete ruhás kapucnis alak szállt be pont abba a fekete kocsiba.
-Gyere nézzük meg.~Mondtam. Felkaptam az éjjeli szekrényemről a lámpát és kivettem a sarokból egy baseball ütőt. A lámpát oda adtam Ashleynek én meg az ütővel a kezemben szemeztem az ajtóval. Lassú tempóban közelítettük meg. A szívem úgy kalimpált mint egy őrült. Kinyitottam az ajtót, vettem egy mély levegőt és kidugtam a fejem. Tényleg hideg levegő jön fel. Felkapcsoltam a lámpát így fényt adva a folyosónak.
-Én félek.~Suttogta Ash.
-Én is.~Súgtam vissza.
-Ha engem leültnek vagy valami akkor fuss. Ha téged is megtámadna/nak akkor csapd le őket a lámpával.~Mutattam a kezében lévő tárgyra.
-Rendben.~Mondta. Lassan közelítettük meg a lépcsőt.
-Világíts oda le.~Mutattam egy pontra. Ash felkapcsolta a zseblámpát és arra a helyre irányította ahova én mondtam. Nem volt ott senki. A lépcsőnél is felkapcsoltam a lámpát és lassan elindultunk lefelé.
-Nem kéne szólni a rendőrségnek?~Kérdezte mögöttem halkan Ash.
-És ha téves riasztás?!~Leértem a lépcsőről.
-Világíts körbe.~Mondtam halkan. Ash körbe világított de sehol senki, azonban a bejárati ajtó nyitva. Ijedten hátra fordultam és szembe néztem Ashel. Vissza fordultam és felkapcsoltam a villanyt. A helyiség fénnyel telt meg. Gyorsan oda sétáltam az ajtóhoz és becsuktam. Még nem zártam rá a lakatot mert mi van akkor ha menekülni kell?!
-Ash hol vagy?~Kérdeztem.
-A konyhában.~Mondta. Kicsit megnyugodtam mert már megijedtem, hogy nem látom sehol. A konyha felé vettem az irányt.
-Sehol senki. Megnéztem a fürdőt is de sehol nem találtam senkit.~Dőlt neki a pultnak.
-Oké.~Fújtam ki a levegőt.
-A fenti szobákat még nem néztük meg.~Mondtam.
-Fel megyek és megnézem őket.~Mondta és elindult.
-Honnan szedtél ennyi bátorságot?~Mosolyogtam.
-Nem tudom.~Kacsintott majd elindult. Vissza mentem az ajtóhoz, hogy bezárjam de mielőtt megtehettem volna Ash jelent meg a lépcső tetején.
-Madi. Elfogyott a bátorságom.~Sipákolt.
-Megyek.~Nevettem. Felszaladtam a lépcsőn és együtt mentünk megnézni a vendégszobákat. Ashley ment elől mert nála volt a lámpa. Benyitottunk az első vendégszobába de ott senki nem volt. Mikor mindegyiket megnéztük megnyugodtunk és lementünk a nappaliba.
-Miért volt nyitva az ajtó?~Kérdezte Ash a kakaóját szürcsölgetve.
-Nem tudom.~Ráztam a fejem.
-Nem vittek el semmit?~Nézett rám.
-Ez jó kérdés.~Mondtam és felálltam. Körül néztünk de nem hiányzott semmi. Utoljára a táskámhoz sétáltam és megnéztem a pénztárcám. Pénz volt benne de semmi más nem.
-Ash.~Szóltam.
-Igen?~Jött le az emeltről.
-Eltűntek az irataim.~Néztem rá.
-Mi? Miért vinné el valaki az irataidat?~Kérdezte.
-Nem tudom Ash. Én már semmit nem tudok.~Ráztam a fejem. Felszaladtam az emeletre és a szobát céloztam meg.
-Hova mész?~Kiáltott utánam. Kihúztam az asztalom fiókját és kivettem belőle egy mappát. Kinyitottam és üres volt. Mi a franc? Itt volt minden papírom. Az anyakönyvi kivonatom mindenem. Mi folyik itt? Az ütő megállt bennem amint eszembe jutott egy jelenet.

~Visszaemlékezés~

-620 lesz.~Mondtam. A pasas oda adta a pénzt, megköszöntem ő meg távozott.

-Hogy volt?~Fordultam felé. 

-Bementem a szobámba, megfogtam a táskám és elmentem boltba. Megvettem amiket akartam aztán mikor a pénztárhoz mentem, hogy kifizetem, csak készpénz volt benne. Nem volt sehol a kártyám, sőt semmim nem volt benne készpénzen kívül. A csaj elég furán nézett rám, ahogy ott nagyba kutakodtam, na mindegy. Haza mentem és körbe néztem a lakásban, hogy nem-e vettem ki őket vagy valami, nem találtam sehol. Mikor az iratos fiókomba néztem üres volt. Semmi nem volt benne. Minden papírom elveszett.~Mondta halkan, hogy rajtam kívül senki ne hallja meg.

-Úristen. Valaki járt nálad?~Esett le az állam.

-Úgy látszik. Nem mit akarnak és, hogy kik ők, de hogy nem ép eszűek az biztos.~Fordult a vendégek felé.

~Visszaemlékezés vége~

Ugyan az történik velem mint Eleanorral.

-Mi az?~Jött be az ajtón Ash.

-Minden iratomat elvitték.~Suttogtam.

-Nem értem őket.~Jött mellém.

-Én sem.~Kémleltem a földet.

-Mit akarsz csinálni?~Nézett rám.

-El kell mennem Eleanorhoz. Van kulcsom a lakásához.~Néztem föl és az ablakhoz sétáltam.

-Oké akkor holnap elkísérlek, hogy ne egyedül menj.~Ült le az ágyra.

-Nem holnap megyek, hanem most.~Toltam vissza a fiókot.

-Mi? Most? Az éjszaka közepén? Te megőrültél?~Vont kérdőre.

-Nem, de muszáj megtudnom, hogy mi folyik itt.