2.rész Követnek

Hi directioners. Késtem egy picit a résszel sajnálom. Ha tetszik iratkozzatok fel, komizzatok és pipáljatok!!! ;)

Követnek

-Nem vagyunk normálisak.~Suttogta mögöttem.
-Ezt mindig is tudtuk.~Mosolyogtam.
-Na menjünk gyorsan.~Nézett hátra, hogy nem-e néznek minket. Előkerestem a kulcsot és beillesztettem a zárba. Elfordítottam és lenyomtam a kilincset. A kulcsot zsebre vágtam és a kezembe véve a zseblámpát benyitottam. Mindent sötétség borított ami érthető mivel hajnali 3 van. Felkapcsoltam a lámpát és körbe világítottam. A szívem majd kiugrott, a levegőt szaporán vettem. Ha ezt túléljük akkor komolyan mondom, hogy királyak vagyunk. A nappaliba nem láttam senkit ezért beljebb mentem. Oda sétáltam a lépcsőhöz és felvilágítottam. Semmi. Felmentünk majd benyitottam Eleanor szobájába. Nem kapcsoltam fel a villanyt mert mi van ha figyelik a házat?! Benéztem az ágy alá hátha találok valamit.
-Mit keresünk?~Kérdezte valahonnan a szobából Ash.
-Valami nyomot.~Álltam fel a zseblámpával a kezemben.
-Én nem látok semmit.~Jött mellém.
-Akkor menjünk le és nézzünk körbe ott is.~Indultam meg lefelé. Alaposabban körbe néztünk de nem találtunk semmit.
-Szerintem menjünk.~Mondtam.
-Rendben menjünk.~Jött utánam. Amint kiléptem az ajtón, megpillantottam az út túloldalán azt a fekete kocsit. Mivel sötétített ablakai voltak ezért nem láttam, hogy ki ül benne. Észre vette, hogy kijöttünk és gyorsan elhajtott.
-Mi a fene? Ki volt az autóban?~Kérdezte Ash.
-Nem tudom. Este is ott volt a házamnál. Követett minket.~Mondtam halkan.
-Menjünk.~Ment előre.

****

-Madi.~Ébresztgetett Ash.

-Igen?~Nyitottam ki a szemeim.

-Nekem mennem kell dolgozni.

-Rendben. Kikísérlek.~Ültem fel. Kikísértem az ajtóhoz Ashleyt.

-Ha bármi van, azonnal hívj.~Mondta majd megfordult és elment. Bementem a konyhába és főztem magamnak kávét. Bögrével a kezemben sétáltam be a nappaliba és ültem le a kanapéra. A bögrét a kezemben szorongatva gondolkoztam. Akármi is történt Eleanorral való színű, hogy velem is az fog. Nem félek. Nem engedhetem, hogy a félelem felül kerekedjen rajtam. Akármi is történjen Eleanor a legjobb barátom, nem hagyhatom, hogy baja essen, segíteni fogok neki ha az életembe is kerül. Mivel Ashleyt látták velem ezért ő is veszélybe van. Ha engem elrabolnak Ash lesz az egyetlen aki segíthet nekünk. A bögrét letettem a kis asztalra és felszaladtam a szobámba. Gyorsan fogat mostam megfésülködtem és felöltöztem.

December 14.-e van de még nem esett a hó amin nem is csodálkozok. A táskámat felkaptam és elindultam Ash munkahelyére. Egy étteremben dolgozik pincérként. Azért érezhető a hideg de annyira nem vészes. Ahogy haladtam az utcán néztem a kocsikat, hogy itt van-e a fekete kocsi, de nem láttam sehol. 10 perc alatt oda is értem az étteremhez. Benyitottam és a szememmel Ashleyt kerestem akit gyorsan meg is találtam.

-Egészségükre.~Mosolygott majd megfordult és láthatóan megijedt, hogy szembe talált magával mert ugrott egy kisebbet. Más esetben ez megnevettetne de most nem voltam nevetős kedvemben.

-Beszélnünk kell.~Mondtam.

-Jézusom Madi. A szívinfarktust hoztad rám.~Fújta ki a levegőt.

-Bocsi.~Motyogtam. Oda sétált a pulthoz és valamit súgott egy másik pincérnek aki bólintott. Ash intett a fejével, hogy menjek utána.  Egy eldugottabb asztalhoz vezetett, leültünk egymással szembe. Nyílt az ajtó mire oda kaptam a tekintetem. Két napszemüveges srác lépett be. Végig néztek a helyiségben majd mikor meglátottak az egyik elvigyorodott. Egy tőlünk nem messze lévő asztalhoz ültek.

-Télen napszemüveg?~Húzta fel a szemöldökét.

-Fontos dologról kell beszélnünk.~Mondtam.

-Miről?~Kérdezte. Hátra pillantottam, hogy figyelnek-e minket és igen figyelnek.

-Valószínű, hogy velem is az fog történni mint Eleanorral. Én elrablásra tippelek. Te leszel az egyetlen aki segíthet rajtunk, de ehhez az kell, hogy elmenj a városból.~Suttogtam, nehogy meghaljanak.

-Mi? Menjek el a ..~Kezemet a szájára tapasztottam.  

-Halkan.~Szóltam rá és elvettem a kezem.

-Bocsi..menjek el a városból? Mégis miért?~Értetlenkedett.

-Mivel láttak velem, ezért te is veszélybe vagy. Ha elrabolnak valahogy megpróbálok neked írni egy üzenetet. Ha az üzenet végére írok egy smilet akkor baj van és elraboltak. Ha ez bekövetkezik akkor gyere vissza a városba és menj el a rendőrségre. Amint elmentél utána ne menj haza, sőt egyáltalán ne menj haza, menj el hotelba és addig szállj meg ott.~Suttogtam.

-Mégis mikor kéne elmennem a városból?~Kérdezte. 

-Minden nap írok neked egy sms-t, 10-15 óra között. Ha mégsem írok akkor hívj fel és ha nem veszem fel, vagy kivagyok kapcsolva az azt jelenti, hogy baj van. Akkor azonnal menj el a városból, aztán ha nem kapsz tőlem sms-t akkor egy hét múlva gyere vissza és menj el a rendőrségre.~Néztem mélyen a szemébe.

-Mit mondjak a rendőröknek? 

-Jelentsd be, hogy eltűntem, aztán mond el azt ami az éjjel történt, és, hogy Eleanort se találod már régóta.

-Rendben.~Bólintott. A szemében félelmet fedeztem fel, érthető, hogy fél. A fejét lehatotta, szóval mondani akar valamit csak nem tudja, hogy hogy kezdjen bele.

-Mond nyugodtan.~Mosolyodtam el.

-Ha engem is elrabolnak?~Nézett fel rám.

-Akkor majd valahogy megszökünk.~Rántottam vállat.

-Ja és még valami, többet ne gyere el hozzám. Ne lássanak minket többet kettesben. Ashley ne hagyd, hogy a félelem uraljon téged, te urald a félelmet. Most elmegyek és csináljunk úgy mintha összevesztünk volna.~Mondtam.

-Rendben.~Bólintott. Mérgesen néztem rá majd fel álltam a táskámat felkaptam. Megfordultam és dühösen elhagytam az éttermet. 

Ashley szemszöge: 

Fel álltam a székről és elindultam a pulthoz. Mikor a két pasashoz értem elmotyogtam egy mondatot.

-Nem érdekel azt csinál amit akar.~Tettem keresztbe a kezem.

-Ash ezt vidd ki a kettes asztalhoz.~Mondta Dan a főnököm. 

-Rendben.~Mosolyogtam. Megfogtam a két tányért amin tojás rántotta díszelgett és kivittem az asztalhoz.

-Jó étvágyat!~Mondtam miközben letettem eléjük a két tényért. Megköszönték én meg vissza mentem. A két napszemüveges srác elmentek. Talán igaza van Madinek. Neki dőltem a pultnak és a gondolataimba temetkeztem. Mad nagy feladatot bízott rám, nem ronthatom el. Tényleg elég egybe illőek ezek a dolgok. Eleanorral is ugyan ez történt. 

-Igen és azóta nem találják a lányt.~Hallottam meg egy mondatot Aminától aki munkatársam.

-Bocsi, hogy beleszólok, de kit nem találnak?~Kérdeztem.

-Másfél hónapja eltűnt egy lány, bizonyos Perrie Edwards, állítólag ellopták minden iratát aztán bárhova ment két pasa követte, párnappal azután pedig már senki nem látta. A barátai bejelentették az eltűnését de még semmi hír róla.~Nézett rám. 

-É-És a háza előtt ott állt egy fekete kocsi?~Kérdeztem remegő hangon.

-Nem, de állítólag a túloldalon egész este ott álltak ketten.~Úristen. A két szemüveges pasi. Madi!

Madison szemszöge:

Már majdnem haza értem mikor hátra fordultam. A két pasas tisztességes távolról de követtek. Megráztam a fejem és gyorsabb tempóban siettem haza. Mikor haza értem bezártam magam után az ajtót. Felmentem a szobámba és kinéztem az ablakon. A két pasas telefonon beszélgettek valakivel. Az egyikük pontosan felém nézett, de nem érdekelt nem mentem el onnan. Mikor elfordította a fejét akkor mentem el onnan. Lementem a nappaliba és a reggeli kávémat kiöntöttem a mosogatóba. A pultról elvettem 1 nagy kést, bevittem a hálószobába és elrejtettem a párnám alá. A telefonom vad csörgésbe kezdett. Ránéztem a kijelzőre, megráztam a fejem de azért felvettem.
-Szia. Mi van?~Kérdeztem idegesen.
-Madi? Na végre már 100-szor hívtalak, de mindegy nem ez a lényeg. Most hallottam Aminától, hogy volt egy lány akit másfél hónapja elraboltak. Ugyanúgy elvitték az iratait mint neked meg Eleanornak, a neve Perrie Edwards volt. Esténként két férfi figyelte a házát.~Nyelt nagyot Ash.
-Köszi, hogy szóltál de most le kell tennem.~Mondtam és terveztem, hogy kinyomom de még beleszólt.
-Madi...vigyázz magadra.
-Te is Ash.~Sóhajtottam és letettem a telefont. Leültem az ágyra és hátra dőltem. Félek, félek, hogy mi lesz. Perrie Edwards, tehát ő is. Miért kellünk mi nekik? Kimenjek megkérdezni azoktól a srácoktól, hogy miért követnek? Igen kimegyek. Felálltam az ágyról, lesétáltam a lépcsőn, feltéptem az ajtót és a két férfi felé vettem az irányt. Mosolyogva várták, hogy oda érjek hozzájuk.
-Oké. Miért követtek?~Tettem csípőre a kezemet.
-Tessék?~Vette le a napszemüvegét egy szőke hajú.
-Jajj ne tegyetek úgy mintha nem tudnátok, hogy miről beszélek.~Fortyogtam.
-Mi nem követünk.~Rántotta meg a vállát a másik. Szép barna haja volt és még szépen be is volt állítva.
-Kicsit se furcsa ám, hogy télen két idióta napszemüvegben mászkál és engem követ.~Mondtam majd megfordultam és vissza mentem a házba.