2.évad 2.fejezet. Újra a régi

Újra a régi

Madison szemszöge:

Harry és Louis felmentek beszélgetni.

-Most olyan fura volt.~Néztem Gemmára.

-Mondtam, hogy egy darabig kedves lesz veled. De nem mindig. Megint kezd visszatérni a régi Harry.~Sóhajtott Gemma.

-Megint olyan lesz velem?~Hajtottam le a fejem.

-Majd kiderül, de ne aggódj ha bármi van csak sikíts és segítünk.~Simogatta meg a hátam Liam. Halványan rámosolyogtam majd lehajtottam a fejem. 

Harry szemszöge:

Miután Louis elhagyta a szobát átsétáltam a saját szobámba. Nem sokkal később Madison jött be.
-Menj ki.~Motyogtam a párnába.
-Harry..~kezdte.
-Menj ki!~Szóltam rá határozottan.
-Kérlek Harry.
-Menj már ki.~Kiáltok rá és felkapom a fejem. Meghökkent majd hitetlenkedve nézett rám.
-Mi a szar bajod van? ~Emelte fel a hangját.
-Azt mondtam, hogy menj ki.~Álltam fel és mérgesen elé sétáltam.
-Mi van veled? Miért vagy ilyen bunkó? Meghülyültél?
-Ha mondok valamit azt csináld meg.~Fogtam meg a két vállát és megráztam egy kicsit.
-Nem vagyok a kutyád hányszor mondjam még el?!~Kiáltott rám. A kezem emeltem ami nem sokkal később az arcán csattant. A feje oldalra bicsaklott és ha nem fogom meg a kezét még el is esik. A francba. Ezt nem terveztem ilyen erősre. Sőt nem is akartam megütni.

Madison szemszöge: 

Megint megtette. Megint megütött. Pedig...azt hittem, hogy többet nem fog bántani. Döbbenten álltam előtte, felé fordítottam a fejem és könnyes szemekkel néztem rá.

-Annyira sajnálom Madi. Nem akartalak bántani. Én csak...megakarlak téged védeni és azért voltam ilyen. Kérlek ne haragudj rám.~Simított végig az arcomon. Egy lépést tettem hátra, fájdalmas tekintettel ejtette vissza kezét maga mellé.

-Magad ellen kéne, hogy megvédj.~Folyt ki egy könnycsepp amit sok másik követett. Mozdulatlanul állt ott, látszólag elgondolkozott azon amit mondtam. Megfordultam és elhagytam a szobát. Sírva mentem át a "saját" szobámba.

Harry szemszöge:

-Magad ellen kéne, hogy megvédj.~Újra és újra lejátszottak a fejemben az előbbi események. A mondata ami nagyon fájt de tudtam, hogy igaza van. Én vagyok rá a legnagyobb veszéllyel, nem tudom kontrollálni magam. El sem hiszem, hogy megütöttem. Én nem akartam őt bántani, sohasem akarnám. Szeretem őt. Majdnem agyonvertem aztán majdnem agyonverték miattam, most pedig megint megütöttem. Annyi szenvedést okoztam már neki. De Louisnak igaza van és nem bírnám elviselni ha megint történne vele valami miattam.
Kimentem a szobából és lesétáltam a lépcsőn.
-Megint megütött.~Hallottam sírós hangját. A szívem összeszorult. Miattam sír.
-Sajnálom Madi.~Ölelte meg Gemma.
-Beszélhetnénk?
-Minek?~Nézett rám haraggal a szemeiben. -Hogy megint megüss?
-Kérlek Madi. Nem foglak bántani ígérem.~Ígértem meg. Szemeit megtörölte majd elindult felém. Mérgesen elhaladt előttem és visszament a szobámba. Utána siettem és becsuktam magam mögött az ajtót. Az ablak előtt állt és kifelé bámult.
-Kérlek Madi, bocsáss meg, én nem akartalak bántani.~Indultam meg felé.
-Akkor miért bántottál?~Fordult felém.
-Én csak....sajnálom.~Hajtottam le fejemet.
-Miért csinálod ezt velem Harry?~Dőlt neki a falnak.
-Sajnálom, esküszöm, hogy nem akartalak bántani.~Tettem egy lépést felé.
-Mégis megtetted. Megint megütöttél.
-Kérlek Madi.~Álltam elé. Kezeim közé fogtam az arcát.
-Szeretlek Madi. A szemedbe mondom, hogy szeretlek.~Suttogtam ajkaira. Légzése felgyorsult és hitetlenkedve nézett rám.
-Nem.~Rázta a fejét. -Ha szeretnél nem bántanál egyfolytában.~Gyorsan elslisszolt mellettem de a keze után nyúltam.
-Kérlek. Csak engedd, hogy bebizonyítsam.~Suttogtam és egyre közelebb hajoltam hozzá. Ajkaink súrolták egymást de még nem csókoltam meg. A szívem hevesen kalimpált.

Madi szemszöge: 

Nem hittem el mikor azt mondta, hogy szeret engem, hiszen az előbb ütött meg. Ha szeretne akkor nem bántani se lelkileg se fizikailag. 

-Kérlek. Csak engedd, hogy bebizonyítsam.~Suttogta és egyre közelebb hajolt hozzám. Ajkai súrolták az enyémet de nem csókolt meg. Azt hiszi azzal ha megcsókol bebizonyítja?

-A csókod nekem nem elég bizonyíték.~Húzódtam el tőle.

-A francba is! Engedd már, hogy bizonyítsak.~Rántott magához.

-Nem kell a csókod Harry.~Löktem el magamtól. Mérgesen nézett a szemeimbe majd megfogta a kezemet és az ágyig rángatott. Lelökött rá és fölém mászott.

-Harry.~Szóltam rá de nem érdekelte. Ajkait az enyémekre nyomta és vadul csókolt. Nem mondom azt mint ami ilyenkor mindenki szokott, hogy jaj de jól csókol, meg felébredtek a lepkéim. Mert ez nem igaz. Rohadtul nem élveztem ezt a csókod és a lepkéim is aludtak. Kezeimmel próbáltam lelökni magamról de szorosan tartotta magát fölöttem. Kezeimet a fejem fölé szegezte és áttért a nyakamra.

-Harry ez fáj.~Rándult meg az arcom amikor erősen a nyakamba harapott.

-Harry, engedj el.~Kiáltottam.

-Kuss.~Ült fel rajtam és a keze csattant az arcomon. Ezt nem hiszem el.