2.évad 1 fejezet. Elengedem

Hi directioners! Eljött ez is...itt a 2.évadnak az 1. fejezete. Kérek mindenkit, ohgy aki elolvassa az írjon kommentet, osszátok meg velem, hogy mit gondoltok! Köszönöm. Szeretlek titeket! :*
Puszi <3
xoxo Barbi

Elengedem

Nem hittem a szememnek! Mi az, hogy Madison Wood? Melyik Madi? Az én Madim? Az lehetetlen mikor eljöttem még otthon volt. Előkaptam a telefonom és tárcsáztam Louis számát.
-Vedd már fel.~Kiáltottam bele az első csörgés után.
-Szia Hazz? Mizu?~Szólt bele jókedvűen.
-Hol van Madi?~Hadartam.
-Öm..mellettem...A lányokkal ruhákat rendelnek a netről. Miért? Történt valami?
-Majd otthon mesélek. Szia Louis.~Nyomtam ki. Megkönnyebbülve fújtam ki a levegőt és a sírra néztem. Ez biztos, hogy friss sír, hiszen 2012 van ráírva és látszik rajta, hogy új. Most aztán tényleg megijedtem.
Visszaindultam a kocsimhoz. Minél előbb otthon akartam lenni és megbizonyosodni róla, hogy Madi tényleg ott van. Nem mintha nem hinnék Louisnak, de mégis csak látni akartam.
Bepattantam az autómba és már mentem is. Amint haza érek felhívom Madit a szobámba, hogy beszéljünk és elmondom neki, hogy visszaadom a szabadságát. Újra azt tehet amit csak akar és oda mehet ahova csak akar. Nem lesz a "tulajdonom" hiszen nem egy tárgy amit kedvemre rángathatok. Ő is egy ember egy érzőlény, még hozzá egy csodálatos ember. Ha tovább itt tartanám, csak megöletném őt és mivel én vagyok a főnök ezért ha olyat csinál meg is kéne vernem. Nem tehetem ezt vele, vele nem. A legfontosabb embert már elveszítettem az életemben ezt a hibát még egyszer nem követem el. tudják, hogy ő a gyenge pontom és ezt minden adandó alkalommal kifogják használni. Nem keverhetem őt ekkora veszélybe, már így is elrabolták miattam. Amikor idehoztam, nem gondoltam volna, hogy ilyen komoly érzelmeket fog kiváltani belőlem a nagyszájúsága és a bátorsága. Eddig egy lány se merte felvállalni a véleményét velem szemben, mind félt a következményektől, de ő nem. Majdnem agyonvertem és még az után is ugyanúgy beszólt, visszaszólt. Nem félt tőlem, vagy ha félt is azt nem mutatta. Mikor a szeme láttára megöltem a szerelmét, hű de szar ezt kimondani, hogy szerelmét. Neki nem lehet James a szerelme, ez így nem helyes, én kéne, hogy legyek a szerelme.  Na mindegy. Még az után is képes volt velem csókolózni. Engedte, hogy megcsókoljam nem húzódott el, pedig borzalmas dolgokat tettem vele. Igazán megtehette volna, hogy egy pofon kíséretében elküld melegebb éghajlatra, de nem tette. Képes volt megbocsájtani és ezt nagyon tisztelem benne. Más lányok csak azért engedték volna, hogy megcsókoljam őket, mert féltek volna a következményeitől. Madi viszont nem félt tőlem és ez tisztán érezhető volt.
Időközben haza értem. Beparkoltam a kocsival a garázsba és már mentem is be a házba. Amint beléptem a nappaliba egy nagy kő esett le a szívemről ahogy láttam, hogy ott röhögcsélnek.
Elmosolyodtam és oda mentem hozzájuk. Leültem Madi mellé és az ölelésembe vontam. Kicsit meglepődött de nem húzódott el. Adtam egy puszit a hajába, felém fordult és rám mosolygott. Viszonoztam a mosolyát és még közelebb húztam magamhoz, szinte már az ölemben ült. Eddig olyan nagy akaraterővel és bátorsággal hangoztattam, hogy majd megmondom neki, hogy elengedem de most, hogy itt lenne rá az alkalom, minden bátorságom és akaraterőm elfogyott. Félek tőle, hogy nem ellenkezne hanem azonnal lelépne és nem jönne vissza hozzám. Félek, hogy örökre elveszítem. Ha megmondom neki akkor biztos, hogy nem fog tiltakozni, hogy már pedig ő itt marad, el fog menni és abba már nem lesz sok beleszólásom. Ha most megteszem ezt a lépést akkor soha többet nem találkozhatok vele, nem láthatom, nem érinthetem, és ez megint az én döntésem miatt lenne. Egy ostoba döntésem miatt már elveszítettem egy lányt. Nem veszíthetek el még egyet, Madit már nem.....de muszáj lesz. Az élete a kezemben van, azzal ha itt tartanám csak a halálos ítéletét írnám alá. Muszáj elengednem őt akármennyire is nehéz. Az ő boldogsága fontosabb az enyémnél.
-Harry.~Lenéztem az ölemben lévő csodálatos lányra.
-Minden rendben?~Mosolygott rám.
-Nem igazán.~Simítottam végig arcán egy szomorú mosoly kíséretében.
-Nem kérdezem meg, hogy mi a baj mert úgy sem mondanád el, de mégis ha valami van azt elmondhatod nekem. Itt leszek melletted.~Adott egy puszit az arcomra.
-Szeretlek Madi..de pont ez a baj...~Suttogtam. Mindenki értetlenül nézett rám.
-Mi? Hogy szeretsz engem?~Kérdezte.
-Nem csak az..hanem, hogy itt leszel mellettem.
-Ezt, hogy érted?~Húzta fel a szemöldökét. Mielőtt megszólalhattam volna Louis felhívott a szobába. Bólintottam és felmentem az emeletre. Loui becsukta az ajtót és rám nézett.
-Mi van veled? Halljam mi történt.~Vágta karba kezeit.
-El kell innen mennie.~Ültem le az ágyra.
-Mégis miért?~Ült le mellém.
-Mert ha velem van akkor az egyenlő azzal is, hogy az életét kockáztatom. A temetőbe Steph sírja mellett láttam egy másik sírt amire az volt írva, hogy Madison Wood 1994-2012. Hirtelen a szívinfarktus majd elkapott mikor megláttam. Azért hívtalak fel, hogy Madi itt van-e.~Hajtottam le a fejem.
-Biztos egy másik lánynak a sírja.~Bólintott.
-Lehet.~Motyogtam.
-Amúgy meg, már mindegy Harry. Egyszer elraboltad most már nem tudod megváltoztatni.
-De igen. Visszaadom az életét és a szabadságát.~Emeltem fel a fejem.
-Ha most elengednéd azzal meg is ölnéd egyben.~Állt fel.
-Te miről beszélsz? Pont, hogy megmenteném.
-Nem, nem Harry. Amint kitenné innen a lábát már el is rabolnák mert tudják, hogy ő veled volt. Nem hülyék Harry tudják, hogy szereted őt. Az első dolguk az lenne, hogy megölik vagy megkínozzák.
-De...~kezdtem.
-Semmi de. Nagyobb biztonságban van úgy, hogyha itt marad.