2.évad 3.fejezet Jobb lesz így

Jobb lesz így

-Harry, kérlek.~Könyörögtem.
-Azt mondtam, hogy kuss.~Nézett a szemembe, gyönyörű zöld íriszei most feketén csillogtak. Könnyeim megeredtek. Mondjuk mit is vártam? Majd pont miattam megváltozik? Hülyeség. Ugyan az a kegyetlen gyilkos maradt aki volt.
-Harry engedd el.~Nyitottak be az ajtón a többiek. Liam és Louis gyorsan oda jöttek és lerángatták rólam Harryt.
-Állj le.~Állt elé Louis. A lányok hozzám szaladtak.
-Jól vagy?~Kérdezte aggódva Gemma. Bólintottam egyet és Louisra néztem aki Harryt próbálta nyugtatni.
-Haver...tisztában vagy vele, hogy mit akartál tenni?~Kérdezte Loui. Harry sóhajtott egyet és Louist kikerülve rám nézett.
-Ne haragudj.~Nézett a szemembe fájdalmasan. Megráztam a fejem és próbáltam visszatartani könnyeimet.
-Az előbb is ezt mondtad.~Álltam fel és kisétáltam a szobából. Kihasználva az alkalmat, hogy most mindenki Harryvel foglalkozik, amint kiértem a szobából elkezdtem szaladni. Le a lépcsőn, kivágtam az ajtót és rohantam ahogy csak tudtam. A kapun átugrottam mert be volt zárva. Úgy szedtem a lábaimat ahogy csak bírtam. Hátra néztem, senki nem követ. Egészen hazáig futottam. El kell innen tűnnöm. Mivel nem volt nálam a lakás kulcsom ezért betörtem az ablakot és beugrottam rajta. Felszaladtam a szobámba és a dugi pénzem elővéve már mentem is tovább. Nem hiszem el, egyszerűen nem tudom el hinni, hogy megint megütött. Azt hittem vége van ennek a korszaknak, hogy megváltozott, hogy szeret engem. Miért velem történik mindez? Miért engem rabolt el? Miért pont engem? Mit ártottam, hogy ezt kapom? Kivel tetten olyan rosszat, hogy ezt érdemlem? Megütött...többször is. Hetekig bunkó volt velem és most, hogy végre mondhatni "normális" volt, megint visszajött a régi énje. Miért? Miért pont most? Miért nem az elején? Ezekre a válaszokra nem kaphatok választ csak tőle, viszont soha többet nem akarom őt látni. Nem akarom hallani a hangját nem akarom, hogy hozzám érjen, hogy megcsókoljon. Látni nem akarom. Csak elszeretném felejteni ezt az egészet. Mintha meg sem történt volna. Nekem miért nem lehet boldog életem? Miért nem lehet normális családom? Az életem nem hétköznapi pedig bárcsak az lenne. Úgy cserélnék egy lánynal akinek van családja, barátai, munkája és boldogan éli az életét. Mindennap munkába megy és mikor haza megy várja a férje. Nap mint nap beszél a szüleivel telefonon és a barátnőivel csacsognak órákig a ruhákról. Az a legnagyobb gondja, hogy mit főzzön holnap, vagy, hogy mit vegyen fel. Olyan egyszerű életük van. Az enyém miért nem lehet ilyen? Bármit megadnék azért, hogy újra kezdhessem az életem. Ha lenne egy újra indítás gomb. Utálok élni. Így nincs értelme, végig szenvedtem az életem és semmi jót nem kaptam. Csak a fájdalom a szomorúság a magány volt velem a minden napjaimban. Nem tudnák olyan napot mondani amikor boldog voltam. Olyan napot amire tényleg mondhatnám azt, hogy akkor boldog voltam. mert nincs olyan. Ha végig nézem a múltam csak a szomorúségot látom. Nincsenek jó emlékeim. Nem érdemlem meg?

Az első utam a reptérre vezetett. Rossz emlékeim vannak a reptérrel kapcsolatban de csak így tudok megszökni. A jegyet megvettem és idegesen vártam, hogy bemondják fel lehet szállni a gépre. Minden emberre aki elhaladt mellettem azt hittem, hogy Harry vagy valamelyik fiú. Tiszta üldözési mániám van ami nem csoda hiszen van okom rá. Innen már egyszer elraboltak Harryék és nem szeretném ha ez még egyszer megtörténne. 

Harry szemszöge:

-Harry!~Szaladt be hozzám Gemma.

-Hallottam már Gemma. Megint elakarod mondani, hogy milyen balfasz vagyok?

-Nem arról van szó. Madi eltűnt.~hadarta. Felkaptam a szemem és ijedten néztem rá.

-Hogy hogy eltűnt?~Pattantam fel és elindultam felkutatni a házat. Megnéztem mindenhol, a hálószobáktól kezdve a garázsig.

-Elment.~Sétáltam vissza a nappaliba. Niall elindult felvenni a cipőjét de rászóltam.

-Nem keressük meg.

-Miért?~Értetlenkedett Zayn.

-Jobb lesz neki így.~Motyogtam és a szobám felé vettem az irányt.

-Harry elmondtam neked, hogy ennek mi lesz a következménye. Vedd fel a cipőd és menjünk.~Kiáltott utánam Loui.

-Nem. Én vagyok a főnök és én mondom meg, hogy mit csinálunk.~Zártam le a témát. Bevágtam magam mögött az ajtót és az ágyra dőltem. Minden miattam van. 

Madi szemszöge: 

Végre bemondták, hogy felszállhatunk a gépre. Izgatottan siettem de neki mentem valakinek. Azt a kurva. Istenem kérlek mond, hogy nem Niall az. Felnéztem és egy fekete kapucnis nagy darab napszemüveges pasas nézett vissza rám.

-Bocsánat.~Kerültem ki.

-Te vagy Madi ügye?~Nyúlt a kezem után.

-Igen?!~Mit akar tőlem?!

-Velem kell jönnöd.~Mosolyodott el.

-Hova? minek?

-Túl sok a kérdés.~Mondta majd hátulról valaki az orromhoz tartott egy zsebkendőt. Azonnal tudtam, hogy az nem sima zsebkendő ami a boltban veszel hanem kloroformos. Kitartottam ameddig csak tudtam de muszáj volt levegőt vennem. Minden elsötétült és csak arra emlékszem ahogy a pasas azt kiáltja, hogy elájult és a karjaiba kap.