10.rész Tűz és Víz

Tűz és Víz

-Neeeeeeee.~Kiáltott és kezdett zokogásba.
-Sajnálom....de megölte a barátnőmet.~Hajtottam le a fejem.
-Nem gondolod, hogy így is már túlzásba vitted a bosszút?! Mire volt ez jó, hogy megölöd Jamest? Szerinted Steph örülne ha ezt látná?! Szerintem nem!~Ordította sírva az arcomba.
-Te rohadtul nem ismered Stephet és örülj, hogy nem téged öltelek meg.~Sziszegtem.
-Inkább öltél meg volna engem. A halál is jobb mint, hogy veled legyek.~Kiabált. A kezem az arcán csattant mire még jobban sírni kezdett.
-Remélem most már boldog vagy!~Köpte felém a szavakat majd mellettem kifutott a raktárból.
-Madi!~Kiáltottam és utána siettem. A kezénél fogva magamhoz húztam és megöleltem.
-ENGEDJ EL!~Ordította és ellökött magától.
-Fejezd be.~Emeltem fel a hangom.
-Rohadtul nem érdekel, hogy mit mondasz. Takarodj az életemből.~Kiáltotta sírva.
-Állj le és maradj csöndben.~Fogtam meg a kezét és a kocsi felé kezdtem húzni. Próbált kiszabadulni fogásom alól, de minden mozdulatánál jobban szorítottam a kezén.
-Ez fáj.~Nyögte halkan.
-Te kerested ezt magadnak.~Löktem be a kocsiba és rácsaptam az ajtót. Mikor átértem a saját oldalamra akkor kinyitotta az ajtót de még időben odaértem mielőtt elszaladhatott volna.
-NA IDE FIGYEL! TE MINDEN ÁRON AZT AKAROD, HOGY ELVERJELEK? ESKÜSZÖM, HOGY MEGTESZEM HA AZ KELL.~Ordítottam rá és visszalöktem az autóba.

Madison szemszöge:

Csöndben sírdogáltam az autóban, miközben az ablakon néztem ki. Az időjárás pontosan tükrözte a hangulatom. Zuhogott az eső, szinte alig lehetett látni az utat, ezért csiga lassan hallattunk.

-A francba már ebbe a kibaszott esőbe.~Mérgelődött Harry. A villámok egymás után világították be az eget, a dörgések pedig egyre hangosabbak voltak. 

-Ilyen tempóban sosem érünk haza.~Ütött egyet a kormányra. Kinyitottam az ajtót és kiszálltam belőle. Olyan gyorsan kezdtem futni ahogy csak tudtam.

-Madison.~Ordított utánam de nem érdekelt, futottam ahogy csak a lábam bírta. Az esőtől nem sok mindent láttam ezért csak reménykedtem, hogy nem esek pofára. Hátra néztem, hogy követ-e a göndör de nem láttam senkit. A következő pillanatban már a földön egy jó nagy tócsában terültem el. 

-Most rohadtul feldühítettél.~Morogta majd felrángatott a földről és egy jó nagy pofont mért az arcomra. A terület azonnal elkezdett égni, az eső miatt viszont csípni kezdett egy kicsit, de legalább lehűtötte.

-Úgy látszik, hogy pofon nélkül nem értjük meg egymást!~Rángatott az autó felé és harmadjára is belökött rajta. Gyorsan bepattant mellém és lezárta az autót. Lemondóan dőltem hátra az ülésen és az ablakon néztem kifelé. Az esőcseppek versenyeztek az ablaküvegen. 

-Sajnálom Madi.~Szólalt meg halkan Harry. Egy árva szót nem szóltam még csak rá se néztem. A hányinger kerülgetett már csak attól is, hogy itt ül mellettem. Megölte Jamest, azt a személyt aki Eleanoron kívül a legtöbbet jelentette nekem.

~Visszaemlékezés~

-James ne már!~Nevetett Eliza James húga.

-Hagyd már szegényt.~Szóltam rá mosolyogva.

-De mindig beszól. Meg kell tanulnia, hogy nem szól be a bátyának.~Ült rá Elizára már vagy ötödjére.

-Szállj már le rólam.~Kuncogott Eliza miközben lökdöste le magáról. James megakarta csikizni Elizát ezért ült mindig rá.

-Neee.~Sikongatott Eli amikor James elkezdte csikizni.

-Se-Segíts.~Kuncogott Eli. Rávetettem magam Jamesre és most mi csikiztük meg ketten Elizával. James egy rossz mozdulattal orrba vágott mire odakaptam a kezem.

-Sajnálom Madi.~Mondta halkan.

~Visszaemlékezés vége~

Hogy lehetek ilyen hülye? Nem jöttem rá, hogy róluk van szó! Harry megölte őt! És én láttam, ott voltam és nem tettem semmit ellenne. Ez nem ember, hanem szörnyeteg.

A könnyek megint elkezdtek folyni az arcomon.

-Kérlek ne sírj Madi.~Kért halkan Harry. Hogy képzeli, hogy ezek után nem fogok sírni? Lassacskán megérkeztünk a nagy házhoz. Meg se vártam, hogy beálljon a garázsba már szálltam is ki. A könnyeim találkoztak az esővel. Az eső cseppek eláztatták a ruhámat a hajamat mindenemet, pedig csak körülbelül félpercig voltam az esőn. Berongyoltam a házba és nem is foglalkoztam a cipőmmel. Úgy ahogy voltam csuromvizesen végig vonultam a nappalin ahol a többiek ültek. Senki nem szólt semmit csak nagy szemekkel néztek. Felsiettem Harry szobájába ahol bezártam magam fürdőbe. Lecsúsztam a falmentén és kijött belőlem a zokogás. Nem bírtam abba hagyni de őszintén megmondva nem is akartam. Csak azt szerettem volna ha kisírom magamból és utána már könnyebb lesz.
-Madi.~Kopogtattak az ajtón. Ez Eleanor hangja.
-Igen?~Kérdeztem remegő hangon.
-Engedj be kérlek.
-Az a szörnyeteg itt van?~Kérdeztem keservesen.
-Nem vagyok szörnyeteg.~Válaszolt Harry.
-Menj el Eleanor.~Hajtottam le a fejem. Úgy biztos nem engedem be, hogy itt van a göndör.
-Kérlek Madi...Harry nem megy be csak én.~Próbált győzködni.
-Menj el.~Néztem az ajtóra.
-Kérlek Madi.~Kopogott az ajtón.
-Menj el.~Ismételtem magam.

Harry szemszöge:

Leültünk a raktárban lévő székekre.

-Megmondtuk neked, hogy Madit ne vidd el.~Dőlt hátra a széken Louis.

-Tudom...csak megbékél egyszer.~Rántottam vállat.

-Harry mi történt? Látom, hogy valamit nem mondasz el nekünk.~Rázta a fejét Louis. nagy levegőt vettem és belekezdtem.

-Majdnem megöltem Madit.~Csuktam be a szemem.

-Mi?~Döbbent meg Zayn.

-Miért?~Bámultak rám nagy szemekkel.

-James elkezdte mondani, hogy mennyire szereti Madit és olyan harag fogott el, hogy Madi fejéhez szorítottam a pisztolyt. Az utolsó pillanatba döntöttem úgy, hogy Jamest ölöm meg és nem Madit.~Szorítottam össze a szemeimet.

-Te teljesen meghülyültél. Egyáltalán mit látsz Madibe ami ennyire megfogott? Sőt egyáltalán érzel valamit iránta?~Dőlt előre a széken Calum

-Persze, hogy érzek valamit iránta. Nem tudom, olyan hasonlóak Stephel de közben mégis tűz és víz. Egyszerűen nem tudom.~Ráztam a fejem.