7/2.rész. "AGYON VERED"

"AGYON VERED"

Nagy fejfájás közepette ébredtem fel. Először kinyitottam a szemeim és körülnéztem.
-Madi hála az égnek, hogy felébredtél, hogy vagy?~Simított végig a hajamon Eleanor.
-Jól, de hol vagyok? Mi történt?~Próbáltam felülni de annyira fájt a fejem, hogy inkább vissza helyeztem a párnára.
-Leestél a lépcsőn.~Szólalt meg egy hang a szoba sarkából. Oda néztem és egy helyes zöld szemű fiú állt a sarokban. A szobában lévő emberek mérgesen és értetlenül néztek rá.
-Értem...de béna vagyok.~Mosolyodtam el.
-A Doki azt mondta, hogy agy rázkódásod van és, hogy lehet, hogy ne fogsz emlékezni az elmúlt pár napra. Tudod, hogy kik ők?~Nézett rám aggódva Eleanor.
-Nem...sajnálom.~Ráztam a fejem.
-Semmi baj..mi a barátaid vagyunk.~Mosolygott egy barna hajú srác aki Eleanor kezét fogta.
-Amúgy Louis vagyok.~Vigyorgott rám.

Harry szemszöge:

Hát ez kurva jó. Ennél jobb nem is lehetne. Nem emlékszik ránk, hát komolyan mondom, hogy mindjárt megeszem a kalapom. Megbeszéltük a fiúkkal, hogy itt hagyjuk a lányokat és elmegyünk a raktárba. Mindnyájan beültünk a saját autónkba és a raktárhoz mentünk. Út közben egész végig madisonon járt az eszem. Hogy veszthettem el ennyire az önkontrolom? Lányokat még sosem vertem meg így. Az, hogy felhozta Stephet nagyon felidegesített, hogy képzeli, hogy ilyeneket kérdez tőlem?! Semmi köze nincs hozzá, se neki se másnak. Többet nem veszíthetem így el a fejem. Ez a lány hasonlít Stephaniera. De hogy miben? Nem tudom. Pedig ők ketten tűz és víz. Steph visszahúzódó, csöndes, félénk lány volt, Madison pedig ennek az ellentéte. Egyszerűen nem tudom, hogy mi fogott meg ebben a lányban. Valamiért úgy érzem mintha...Steph lenne ott mellettem pedig nem Steph van ott hanem Madison. Semmi hasonlóság nincs bennük, de mégis van. Nem értek én ehhez. 

Mikor oda értem a raktárhoz leparkoltam és a raktárba mentem. Oda sétáltam a székekhez ahol a megbeszélés szokott folyni és vártam a többieket. Szép lassan ők is megérkeztek, leültünk és elkezdődött a megbeszélés.

-Most mi legyen, hogy Madisonnak emlékezet kiesése van?~Tette fel a kérdést Louis.

-Várunk pár napot és mikor helyre jön akkor elmondunk nekik mindent, utána pedig...megölöm Jamest.

-Ha ezt Madison megtudja szerinted mit fog hozzá szólni?~Kérdezte Luke.

-Nem tudom...nem lesz más választása minthogy elfogadja.

-Harry! Majdnem megölted...miért vagy vele ilyen kemény? Hiszen még csak ma jött ide és te már is majdnem agyon vered.~Mérgelődött Calum.

-Én vagyok a vezér ezért nekem kell példát mutatnom.~Mondtam határozottan.

-Ez neked példa? Ha valaki mer valamit kérdezni akkor agyon verjük? Neked ez a példa mutatás?~Húzta fel a szemöldökét. 

-Ide figyelj Calum vegyél vissza.~Néztem rá idegesen.

-Elraboltad ezt a lányt, azt se tudja, hogy itt mi, hogy működik, kérdez valamit és te kis híján agyon vered, szerinted ez normális?

-Képzeld el Calum, hogy nem így terveztem. Elvesztettem az eszem nem így akartam megoldani, megbántam. 

-Azzal Madison mire megy, hogy te megbántad, Harry? Szerinted megfog neked bocsájtani?

-Nem lesz más választása.

-Ez a lány nem olyan mint a többi, ha te azt mondod, hogy balra menjen akkor balra megy, ez a lány olyan, hogyha azt mondod, hogy balra akkor jobbra megy. Ráerőszakolhatod, hogy bocsájtson meg neked, de legbelül sosem fog. De ha még meg is bocsájtaná sohasem felejtené el.~Mindenki csöndesen figyelte az eseményeket ahogy Calum velem veszekszik.
-Mond csak Calum tetszik neked Madison?~Kérdeztem.
-Kedves lány de most nem ez a lényeg. Egy értékes lányról beszélünk Harry, egy hónap alatt teljesen tönkre fogod tenni ezt a lányt. Ő nem fogja tudni elviselni a te hülye dolgaidat. Arról volt szó, hogy rabolunk el lányokat de vigyázunk is rájuk. Te ezt a lányt úgy tönkre fogod tenni, hogy az öngyilkosságba fog menekülni és akkor majd nézhetsz, hogy ez miattad van.
-Honnan ismered te ennyire Madisont?