16.rész. Belső vérzés

Belső vérzés

Harry szemszöge:

-Ez most komoly? Ebbe a házban van?~Húztam fel a szemöldököm.

-Figyelj Harry, erre eddig is rájöttünk, hogy nagyon amatőrök, mit vársz tőlük?

-De azért valami eldugott raktár jobban illetve volna az elrabláshoz.~Indultam meg az ajtó felé.

-Mi lett veled Harry? Eddig annyira aggódtál érte most, hogy itt vagyunk meg megint kezded, a "Nem érdekel Madi" viselkedésedet.~Rázta a fejét.

-Nem kezdek semmit Gemma, de ezek olyan amatőrök, hogy még egy hajszála se görbült meg.~Mentem az ajtóhoz amit betörtem. 

-Tiétek az emelet!~Mondtam Louisra nézve. Előkaptam a pisztolyom és egy ajtó felé igyekeztem. Még, hogy nem érdekel Madi, ez hülye. Átjártam az egész házat de sehol semmi.

-Az emeleten nincs senki.~Jöttek vissza a fiúk.

-Az a szar kütyüd rossz helyre vezetett minket.~Indultam meg Louis felé idegesen.

-Ide gyertek.~Kiáltott kintről Gemma. Kisiettünk, majd kérdőn néztünk Gemmára. Egy helyre mutatott. Pince. Velem az élen lépcsőztünk le egészen a pince aljáig. Minden be volt világítva ezért nem kellett sokat nézelődni és megláttam Lent. Azonnal feléjük vettem az irányt.

-Hol van Madi.~Fogtam meg a nyakánál és a falhoz toltam. 

-Ha nem mondod el most azonnal kiverem belőled még a szart is.~Sziszegtem. 

-Bementek azon az ajtón.~Mutatott mögém.- Ott lefordultok jobbra és lesz egy folyosó, onnan a harmadik helyiség.~Nyelt egyet. A pisztolyomat a fejéhez emeltem és lőttem. Arra vettem az irányt amerre mondta.

-Nem garantálom, hogy életben van még.~Ütötte meg a fülem Rob mondata.   

-Tessék?~Fordultam meg.

-Belső vérzései vannak...már rég óta.~Vigyorgott. Azonnal megfordultam és rohanni kezdtem az ajtóig. Lefordultam ott ahol Len mondta, onnan pedig be a harmadik ajtón. Lefagytam a látványtól. Madi feje alatt volt egy kisebb vértócsa, a gyönyörű arcát pedig sebek borították. A sírás kerülgetett.

-Madi.~Guggoltam le hozzá. Felvettem a karjaimba és siettem vissza a fiúkhoz.

-Úristen.~Kapta kezét a szája elé Gemma mikor meglátott.

-Intézzétek el őket.~Kiáltottam majd már a lépcsőn sétáltam fel. Gemma követett és kinyitotta a kocsi hátsó ajtaját. Óvatosan letettem rá Madit és Gemmel bepattantunk előre. Rohadtul nem érdekelt, hogy éppen a városba megyek 100, csak Madi érdekelt és az, hogy túlélje. 5 perc alatt már a kórházban is voltunk. Madit bevitték a műtőbe nekünk meg mondták, hogy itt várakozzunk. Úgy utálom a kórházakat és a kurva dolgozókat, amikor bent van a szerelmed, vagy valamilyen családtagot és közlik veled, hogy türelmesen várjon itt, legszívesebben az összeset kihajítanám a 10. emeletről. Fel alá járkáltam idegesességemben, nem tudtam mit kezdjek magammal.
-Ülj már le Harry.~Szólt rám Gemma.
-Csönd.~Förmedtem rá.
-Mi van Madivel?~Rohant hozzám Eleanor.
-Ő meg mit keres itt?~Néztem a felénk közeledő Louisra. Megvonta a vállát és hátulról átölelte Elt.
-Mi van vele Harry?~Kérdezte könnyezve Eleanor.
-Nem tudom.~Hajtottam le a fejem.
-A te hibád lesz Harry! A te hibád lesz ha meghal! Miattad lesz minden.~Folyt le egy könnycsepp szép arcán. Meglepődtem kirohanásán...de igaza van. Miattam fogták el azok a barmok. A gondolatra nyeltem egyet majd csöndben leültem Gemma mellé.
-Gyere menjünk ki.~Fogta meg Eleanor kezét Gemma.
-Nem akarok elmenni.~Hisztizett.
-Csak lemegyünk egy kicsit.~Mosolygott rá kedvesen. Eleanor bólintott majd Gemmel lesétáltak.
-Elintéztétek?~Kérdeztem. Louis bólintott majd körbe nézett. Sóhajtottam egyet ezzel egy időben nyílt a műtő ajtaja. Louis lement szólni a lányoknak mi meg a többiekkel megrohamoztuk az orvost.
-Mi van Madivel?~Támadtam le kérdésemmel.
-Önnek is jó napot! A kisasszonynak belső vérzései voltak. A vérzéseket sikerült elállítanunk, a sebeit pedig elláttuk. Ezek verekedés nyomai, szóval ha felébred a kisasszony akkor majd feljelentést tehet. Felfog épülni, nem lesz maradandó baja. Ha megbocsájtanak most mennem kell.~Mosolygott és elsétált mellettem.
-Várjon! Bemehetek hozzá?
-Csak 10 percre és egy valaki! Holnap már rendesen bemehetnek hozzá.~Ezzel el is ment. Egy nővér elvezetett Madi szobájáig. Halkan nyitottam be. A szobában félhomály uralkodott, csak a hold világította be a szobát. Olyan gyönyörűen festett ahogy ott feküdt, legszívesebben rávetettem volna magam, de ebben a helyzetben az nem lenne jó ötlet. Leültem az ágya mellett lévő székre és megfogtam a kezét. Milyen hideg. Az arcát kék-zöld foltok fedték. A szája sarka és az egyik szemöldöke le van ragasztva, de még így is olyan gyönyörűen festett. A mellkasáig be volt takarva. A kezébe infúzió volt kötve, mellette pedig egy gép csipogott, a szívverését mérte. A gépet néztem ahogy azokat a vonalakat mutatja.