18.rész Éhenkórász

Éhenkórász 

-Menj előre.~Engedett maga elé Louis. Bementem a házba és megcsapott egy isteni illat.
-Kaja.~Visítottam fel és a konyhába szaladtam.
-Mi ez?~Ugráltam a tűzhely előtt mint egy kenguru.
-Harry? Biztos jó ötlet volt haza hozni?~Nézett hátra Niall.
-Menj arrébb.~Löktem meg a csípőmmel és a kaja fölé hajolva szippantottam egyet.
-Nem fáj a hasad az ugrálástól?~Tette le az újságot Harry.
-Nem, nem fáj, semmim sem fáj.~Fordultam felé.
-Biztos a gyógyszer miatt.~Állt fel.
-Állj arrébb, odaég.~Lökött meg Niall is a csípőjével. Haragosan ránéztem majd kinyújtottam a nyelvem.
-Te meg vagy kergülve.~Nevetett Niall.
-Nem vagyok megkergülve csak rohadt éhes vagyok ugyanis 3 napja nem kaptam enni.~Szorítottam kezemet a hasamra
-3 napja?~Nyelt egyet Niall.
-Igen 3 napja.
-Szegény lány.~Ment a hűtőhöz és gyorsan összedobott magának is meg nekem is egy szendvicset.
-Egy isten vagy.~Vettem el majd egy jó nagyot haraptam bele.
-Mit csináljunk ma?~Jöttek be a többiek is a konyhába.
-Együnk.~Majszoltam a szendvicsem.
-Azon kívül? Nem mindenki olyan éhenkórász mint te.~Ült le Louis.
-Kikérem magamnak! Nem vagyok éhenkórász.~Sértődtem meg.
-Ülj le inkább.~Mutatott a mellette lévő székre Harry.
-Louis, hagyd már szegényt, nem kapott enni 3 napig.~Mondta Niall fájdalmasan a 3 napot.
-Legalább egy valaki megért engem.~Tettem a kezem Niall vállára. Leültem Harry mellé és benyaltam a maradék szendvicset.
-Na szóval mit csináljunk?~Kérdezte megint Louis.
-Tanítsuk meg a lányokat verekedni.~Mondta Zayn.
-Jó.~Ugrott fel Louis.
-Nem. A doki csak úgy engedte haza Madit, hogy semmi megerőltető, ha elmúlik a gyógyszer hatása fájdalmai lesznek.~Mondta Harry.
-Komolyan?~Szomorodtam el.
-Igen, de azt mondta a doki, hogy elviselhető lesz.~Mosolygott.
-Akkor jó.~Mosolyodtam el én is.
-Fogócska?
-Ez most komoly Louis? Mik vagyunk mi gyerekek?~Háborodott fel Zayn.
-Mondom semmi megerőltető.~Csillapította le őket Hazz.
-Hú Madi.~Morogta Loui.
-Mi van? Tehetek én róla, hogy azok a barmok elraboltak és megvertek? Na jó arról, hogy megvertek igen de arról, hogy elraboltak nem.~Tettem karba sértődötten a kezeimet.
-Nyugi.~Szólt ránk Harry.
-Akkor szkanderozzunk.~Ugrott fel megint Louis.
-Hányszor mondjam még el, hogy semmi megerőltető.
-Filmezzünk.~Mosolygott Violet.
-Oké, ez jó. Harry?~Kérdezte Louis.
-Rendben talán ebben nem sérül meg.~Mosolygott.
-Remek.~Ült vissza Louis.
-Éhen halok.~Csaptam az asztalra.
-Most nyaltál be egy egész szendvicset.~Nézett rám Zayn.
-Igen, miután 3 napig nem ettem.~Mondtam el ma már sokadjára.
-Tessék.~Rakott elém Niall egy nagy tányér levest.
-Köszönöm.~Vigyorodtam el boldogan a leves láttán.
-Öhm...kézzel egyem a levest?~Kérdeztem értetlenül mire felnevettek.
-Egy éhes embernek mindegy, hogy mivel eszik, csak ehessen.~Okoskodott Louis.
-Csss.~Tettem a szám elé az ujjam.
-Lepisszegett.~Háborodott fel. Felnevettem Nialltől pedig kaptam egy kanalat. Megköszöntem és elkezdtem kanalazni a levest. A többiek is megkapták a tányér levesüket ám két valami szemet szúrt. Az egyik, hogy Niall dupla akkor tányérból evett mint mi, a másik pedig, hogy Liam kezében villa volt. Nevetni kezdtem mire mindenki értetlenül nézett rám.
-Mi az?~Kérdezte Harry.
-Liam villával eszi a levest?~Nevettem.
-Igen.~Helyeselt Liam. Miután kinevettem magam megkérdeztem, hogy miért.
-Mert kanálfóbiám van.
-Kanálfóbia? Ilyenről se hallottam még.~Ráztam a fejem.
-Madi kérdeznem kell valamit! Nem szeretnék az elrablásodról beszélni de muszáj megkérdeznem, hogy nem hallottál valamit, Valami nevet vagy valami?~Kérdezte Hazz.
-Nem.~Ráztam a fejem.
-Biztos?
-Biztos.~Sóhajtottam egyet majd tovább ettem a levest.
-Vagyis...egy mondatot.~Hirtelen mindenki rám nézett.
-Mit?~hajolt közelebb Hazz.
-Azt, hogyha engem megölnek, akkor nem csak egy banda lesz sebezhető hanem kettő.~Mondtam. Értetlenül néztek rám és a fiúk a gondolataikba temetkeztek. Miután elfogyasztottuk a levest bementünk a nappaliba. Louis berakott egy horrorfilmet, leültünk a kanapéra, illetve valaki a földre. Niall és Violet gondoskodtak a popcornról és a coláról. Harry mellett ültem, az ijesztő részeknél egyre jobban közeledtem hozzá. Kezét átdobta a vállamon és magához húzott. Na így már mindjárt más.

Harry szemszöge:

Olyan fura mióta elrabolták. Nem ellenséges velem és még csak nem is távolságtartó. Rá sem ismerek...de magamra sem. Nem voltam ilyen kedves egy lánnyal már vagy 3 éve. Minden lány ugyanúgy végezte..holtan. Az agyamra mentek a nyávogásaikkal és még a hideg is kirázott ha hozzájuk kellett érnem, de ő más. Vágyok rá, hogy hozzám érjen vagy hogy hozzá érjek. Ahogy rám néz azokkal a gyönyörű szemeivel szinte elveszek bennük. Vagy amikor felesel, vagy beszól az is olyan izgató. Ha a hangját meghallom már begerjedek, sőt arról ne is beszéljek mikor valamelyik nap rányitottam a fürdőben. Azt hittem ott helyben támadom le. Olyan vágyat hoz felszínre bennem amit még senki. Még Steph sem. Áh ez hülyeség, Steph ezerszer többet jelentett nekem....azt hiszem.