17.rész Beszélgetések

Beszélgetések

Korán reggel felkeltem és az első utam Madihez vezetett. Még csak hajnali 6 van de nem bírtam tovább otthon feküdni. Egész éjszaka semmit nem aludtam. Ha az a fasz orvos nem küld ki egész este ott lettem volna. Ugyanúgy ahogy tegnap este leültem az ágya mellett lévő székre és megfogtam a kezét. A számhoz emeltem és egy puszit nyomtam rá. Sóhajtott egyet majd kinyitotta gyönyörű szemeit.
-Sajnálom nem akartalak felkelteni.~Simogattam meg a kezét. Kinézett az ablakon és látta, hogy még csak nem rég kelt fel a nap.
-Hogy hogy ilyen korán itt vagy?~Mosolyodott el.
-Úgy, hogy nem bírtam tovább otthon lenni, egész este itt maradtam volna de az az iskolázatlan fasz orvos hazaküldött.~Morogtam a végén. Halkan felnevetett mire a szívem kihagyott egy ütemet. Mi a fasz történik velem.
-Megmentettél.~Suttogta.
-Az a minimum miután miattam raboltak el.~Húztam közelebb hozzá a széket.
-Volt egy olyan érzés bennem, mikor abban a koszos szobában ültem, hogy bárcsak veled lennék és ordibálnál velem, minthogy azokkal a barmokkal egy percig is egy épületben keljen maradnom.~Nézett mélyen a szemembe.
-Inkább velem akartál volna lenni?~Képedtem el. Némán bólintott és lehajtotta pirosodó buksiját.
-Annyira aggódtam miattad.~Álltam fel és öleltem meg. Láthatóan megleptem de nem sokkal később vissza ölelt.
-Miért vertek meg?~Kérdeztem halkan.
-Megpróbáltam elszökni, a pohárral leütöttem Rob-ot, de összetalálkoztam Lennel aki elkapott és a hajamnál fogva visszacibált, aztán felébredt Rob és..~Nyelt egyet.
-Nem kell tovább mondanom.~Simogattam a hátát.
-Mostantól mindig velem leszel és nem hagyom, hogy bármi bajod essen.~Pusziltam bele a hajába.
-Miért vagy most velem ilyen kedves?~Kérdezte.
-Nem tudom.~Ráztam a fejem és elhúzódtam tőle.

Madi szemszöge:   

-Szia.~Nyitott be Eleanor és idefutott hozzám. Szorosan megölelt majd elhúzódott tőlem és leült a székre.

-Harry mesélte, hogy mi történt ezért nem kérdezem meg. Jól vagy?~Nézett rám aggódva.

-Most már jól.~Bólogattam mosolyogva.-Harry olyan fura mi történt vele?

-Ugye? Én is észre vettem, hogy milyen kis aranyos lett. Nagyon aggódott érted. Már mindenkit az őrületbe kergetett. Percenként megkérdezte Louist, hogy "találtál már valamit"?!~Mélyítette el a hangját mire elnevettem magam.

-De tényleg már nagyon idegesítő volt. A szobája olyan mintha bomba robbant volna, szinte majdnem mindent szétvert idegességében. Senkit nem hagyott aludni mert vagy ordibált, vagy "mindenki keresse Madit ahol csak tudja" akció volt.~Nevetett fel ő is.

-Louis még az ágy alá is benézett, hogy ott vagy-e.~Jókat nevettem azon amiket Eleanor mondott.

-De miért csinálja ezt?~Értetlenkedtem.

-Szerintem szerelmes beléd, csak még saját magának sem vallja be, mert még mindig a "Steph" korszakába képzeli magát. El kéne már fogadnia, hogy Steph meghalt. Nem szabad a múltban élni, kapcsolnia kéne, hogy az az időszak elmúlt. A jelenre kell koncentrálni és a jelenbe már te vagy benne Madi és nem Steph.

-Nem zavarok?~Kérdezte egy rekedt hang az ajtóból mire mind a ketten ugrottunk egy kicsit.

-Nem.~Mosolyodtam el.

-Majd még jövök Madi.~Állt fel Eleanor, adott egy puszit a fejemre és kiment a kórteremből. Harry elmosolyodott és mellém sétált.

-Jobban vagy?~Simította kezét a homlokomra.

-Sokkal.~Vigyorodtam el.

-Miket mondott neked Eleanor?~Ült le.

-Elmesélte, hogy az agyukra mentél, és hogy mennyire aggódtál értem.~Mosolyogtam. 

-Eleanor biztos túlzott.~Vágta karba a kezeit.

-Biztos.~Nevettem.-Azért verted szét a szobád.

-Ezt is elmondta?~Tátotta el a száját. Mosolyogva bólogattam. 

-Miért aggódtál értem ennyire?

-Mert nem tudtam, hogy mi van veled, élsz-e még vagy már..nem.~Halkult el a hangja.

-Hogy találtatok meg?

-Mikor felhívtatok minket lenyomoztuk a hívást.~Hajtotta le a fejét.

-Köszönöm.~Fogtam meg a kezét. Felnézett rám és elmosolyodott.

-Elintézem, hogy haza jöhess.~Állt fel és kiment a szobából. 

-Szia.~Nyitott be Gemma, Perrie, Sophi, Violet, Eleanor.

-Sziasztok.~Köszöntem. Mindnyájan megöleltek, Violettel bemutatkoztunk majd ő is megölelt.

-Harry megtárgyalta az orvosoddal, hogy saját felelősségedre haza jöhess.~Mosolygott Perrie.

-Harry hol van?

-Haza ment, rendben teszi a szobát.~Nevetett Eleanor.  

-Hoztunk neked ruhákat meg sminket amiket találtunk.~Nyújtott át egy táskát Violet.

-Nagyon aranyosak vagytok, köszönöm.~Néztem rájuk hálásan.

-Megírják a zárójelentésed és utána mehetünk.~Vigyorgott Pezz.

-Niall csinál csakis a te kedvedért valamilyen finom vacsorát.~Mondta Eleanor.

-De cuki.~Mosolyogtam.

-Szerintem is.~Értett egyet Violet.

-Várjatok csak! Harry nem a saját szobáját tette tönkre?~Húztam fel a szemöldökét.

-De.~Néztek rám értetlenül a többiek.

-Vele kell aludnom?

-Mit gondoltál? Ezek után hagyja, hogy másik szobába aludj?~Kérdezte Gemm.

-Ahj.~Sóhajtottam.

-Nyugi! Egy darabig biztos rendes lesz veled.~Nézett rám Sophi.

-Egy darabig.~Hangsúlyoztam ki.

-Nála az is valami. Na gyere öltözz fel.~Segített felülni Gem.

-Felbírok kelni egyedül is.~Mosolyogtam.

-De ha valami bajod lesz Harry minket öl meg.~Húzott fel az ágyról. Megforgattam a szemeim és a táskáért nyúltam.