15.rész. Rosszul elsült szökési kísérlet

Hi directioners! Remélem nem bánjátok, hogy hamarabb hoztam. Ha tetszik komizzatok, jó olvasást. :)
Pusssz

Rosszul elsült szökési kísérlet 

-Ez lesz az új szobád!~Lökött be egy hideg helyiségbe.
-Te most ezt komolyan gondolod?~Néztem körbe. A föld tiszta koszos volt, minden tele volt pókhálókkal, és a matrac is szutykos volt.
-Ez nem kívánságműsor cicamica.~Vigyorgott gúnyosan.
-Mit akartok tőlem?~Húztam fel a szemöldököm.
-Hm..majd megtudod.~Nézett végig rajtam és megnyalta a száját. A hideg futkosott a hátamon. Undoríto. Becsukta maga után az ajtót ezzel egyedül hagyva engem a "szobában" amit előbb neveznék egy putrinak.
Nem vagyok úripicsa, de nem ehhez vagyok hozzászokva. A falon csak egy icipici ablak volt, ami szökésre alkalmatlan. Sóhajtottam egyet és leültem a matracra, amint rátettem a kezem, szinte éreztem ahogy tiszta kosz lesz. Felemeltem és megnéztem, a kis porcicák látszódtak rajta. Inkább alszok a földön mint itt. Egér vagy patkány esetleg nincs?
-Harry.~Suttogtam és lehajtottam a fejem. Bárcsak vele lehetnék inkább, minthogy itt ezen az undorító helyen. Félek. Harrynél is féltem, de az nem ilyen félelem volt. Sőt azt ehhez képest nem is lehetett félelemnek nevezni. Újra körbenéztem a helyiségben és a hányinger elfogott. Legalább kitakaríthatták volna mielőtt idehoznak. Felálltam a matracról és az ajtóhoz sétáltam.
-Engedjetek ki.~Kiabáltam és kezdtem püfölni az ajtót.
-Halljátok? Most azonnal engedjetek ki.~Kiáltoztam de semmi válasz. Már a kezem is megfájdult de nem érdekelt, egy perccel sem akartam tovább ebben a helyiségben maradni.

Harry szemszöge:

( *2 nappal később* )

-A francba már Louis, mi tart ennyi ideig? Már két napja elrabolták te meg csak azt hajtogatod, hogy nyugalom.~Vertem a falba idegesen.

-Azzal, hogy itt pattogsz még nem fog gyorsabban menni a munka.~Nézett rám.

-Ki tudja mi lehet vele Louis? Lehet, hogy már nem is él.~Dőltem neki a falnak.

-Harry ne mondj ilyet. Biztos életben van.~Simította kezét a vállamra Gemma. A telefonom ebben a percben megcsörrent. Ismeretlen.

-Hangosítsd ki.~Jött mellém Louis. Gyorsan kihangosítottam és felvettem.

-Hol van Madi? Bántottátok? Ha egy ujjal is hozzá értek élve nyúzlak le titeket.~Idegeskedtem.

-Nyugi Styles. A csaj itt van mellettem, még nem öltük meg de ami késik nem múlik.~Hallatszódott a hangján, hogy vigyorog.

-Ha bármi baja esik én esküszöm...

-Inkább fogd be.~Szólt rám.

-Tudod csak azért hívtalak fel, mert egyfolytában ordibál, hogy beszélni akar veled és már unom.~Sóhajtott majd valami zörgést hallottam.

-Harry?~Madi halk hangja csengett a telefonból.

-Madi? Úristen jól vagy? Nem esett semmi bajod?~Támadtam le kérdéseimmel.

-Jól vagyok, de iszonyú hideg van, és elvették a ruháimat plusz még enni se adnak.~Didergett. Istenem.

-Kimentelek onnan, esküszöm.~Esküdtem.

-Na jól van, ennyi elég volt, viszont azt még elszeretném mondani, hogy most felmelegítem egy jó kis szexel.~Röhögött a telefonba majd kinyomott. Louisra néztem aki rám vigyorgott.

-Megvan.

Madison szemszöge:

Mikor Rob hátat fordított nekem, a tegnap behozott vizes pohárral fejbe vágtam. Eszméletlenül összeesett, ezt kihasználva kezdtem szaladni. Amint kiértem az ajtón, tudtam, hogy merre kell menni, hiszen láttam amikor ide behoztak. Balra kezdtem menekülni, ott át egy kis folyosón, onnan be kellett mennem a második ajtón. Amint átértem az ajtón, szembe találtam magam Lennel. A szívem kihagyott egy ütemet, majd ijedt vágtába kezdtem. 

-Te mit keresel itt?~Rántott magához majd belemarkolt a hajamba és durván megrántotta.
-Kérdeztem valamit.~Ordított. Próbáltam kezeit lefejteni a hajamról, de nem sikerült.
-Ezt nagyon megbánod.~Rántotta meg a fejemet a hajamnál fogva. Fájdalmamban felkiáltottam, majd hagytam, hogy cibáljon. Aránylag gyorsan visszaértünk a szobába ahol Rob már éledezett.
-A fejem.~Motyogta és oda emelte a kezét, kinyitotta szemit és rám nézett. Szinte szikrákat szórtak szemei, elfordítottam a tekintetem. Len elengedte a hajam és belökött a szobába, kishíján átestem Robon. Feltápászkodott a földről és azzal nem törődve, hogy vérzik a feje, indult meg felém. A falig hátráltam de onnan már nem volt tovább. Most megfog ölni! Csak ez a mondat járt a fejemben. Testével a falhoz szorított, kezével pedig a nyakamat szorongatta.
-Ez nagyon nagy hiba volt!~Suttogta majd még jobban szorított fogásán. Minden levegőm kezdett elfogyni de nem engedett fogásán.
-Enged el, megölöd!~Húzta el tőlem Len. Nagy, mély levegőket vettem miközben a földön térdeltem.
-Úgyis megfogjuk ölni, akkor nem mindegy, hogy mikor?~kérdezte majd megint felém közeledett.
-Hagyd már békén, még nincs itt az ideje, hogy megöljük.~Fogta meg a vállát.
-Nem fogom megölni.~Rázta le magáról a kezét majd felhúzott a földről és a hasamba térdelt. Egy nyögés kíséretében összerogytam de felhúzott és a következőt az arcomba kaptam. A szám felrepedt és rohadtul fájt. Éreztem azt a fémes ízt ami a vérem volt. Kezeit megint ökölbe szorította és az arcomba csapott. A könnyeim megállíthatatlanul folytak és az arcom úgy fájt mint még soha. Elengedett, a földre estem és a hasamat fogtam. Először lábamba majd mellkasba rúgott teljes erőből, utána a hasam következett. Öklendezni kezdtem és amit utoljára láttam az már csak a vér volt ami a számból jött. Minden elsötétült.