8.rész. EMLÉK

Hi directioners! Megjött a hosszú rész ami annyira nem is hosszú, de remélem tetszik. Köszönöm a +3 feliratkozót <3

EMLÉK

-Honnan ismered te ennyire Madisont?
-Elég rá nézni. Eleanor is megmondta neked, hogy ő ezeket nem fogja elviselni.
-Mivel nem lesz más választása ezért elfogja viselni.

***

Mikor vissza értünk a házba a lányok már aludtak. Csöndesen befeküdtem Madi mellé és néztem gyönyörű és nyugodt arcát.

-Sajnálom Madi! Nem akartalak bántani.~Suttogtam és megsimítottam az arcát.

-Meg kell tennem Madi..meg kell ölnöm hiszen megölte a barátnőmet. Az lenne neki a legnagyobb fájdalom ha megölnélek téged...de erre nem vagyok képes. Nem tudom, hogy miért nem, hiszen gyűlölnöm kéne téged, de egyszerűen nem bírlak. Vonzódom hozzád. 

~Visszaemlékezés~ 

-Harry nézd! Ott egy kiskutyus.~Szaladt oda Steph.

-Vigyázz nehogy megharapjon.~Kiáltottam utána. Oda sétáltam Stephez és leültem mellé a padra. 

-Miért szereted ennyire a kutyákat?~Simogattam meg a kiskutyus buksiját.

-Mert ők jók. Nem ártanak senkinek és tiszta szívvel szeretnek minket. Sajnos az emberek megrontják őket, ezeket a jó szívű állatokat. Nagyobb erővel rendelkeznek mint az emberek, ők képesek feltétel nélkül, tiszta szívvel szeretni valakit. Hűségesek és nem hagynak el, nem kell vele lenned állandóan, nem igényel nagy törődést még is szeret. Ha egy kutyának adsz egy kis szeretet ő az egész életet neked adja. Önzetlen szeretet és ez amit a kutyákban annyira becsülök.~A szeme csillogott miközben beszélt.

-Ha belenézel a szemébe láthatod, hogy mennyire oda van érted, és még arany nyaklánc sem kell neki, sőt semmi ami egy vagyonba kerül. Ha bajban vagy megvéd, kiöntheted neki a lelked nem mondja el senkinek.~Mosolyodott el.

-Szeretlek Steph.

-Én is szeretlek Harry.~Nézett rám és ajkait az enyémekre tapasztotta.

-Gyere vigyük haza.~Állt fel.

-Steph nem. Nem visszük haza a kutyát.~Álltam elé.

-Harry kérlek. Nincs senkije.~Nézett rám nagy szemekkel Steph és könny csillogott szemeiben. Sóhajtottam egyet és bólintottam.

-Köszönöm.~Húzódott az arcára egy nagy mosoly.

-Nincs mit.~Viszonoztam mosolyát. Lassan indultunk el haza felé.

-Szerinted mi legyen a neve?~Kérdezte a kutyus fejét simogatva.

-Nem tudom, mondjuk koldus.~Rántottam meg a vállam.

-Harry.~Ütött egyet a vállamba.

-Mi az?~Néztem rá értetlenül.

-Olyan gonosz vagy.~Sértődött meg.

-Jól van na akkor legyen...buksi.~Néztem végig a kutyuson. Selymes barna szőre volt, aranyos lelógó fülei, nagy szemei és aranyos pofija. 

-Nem az nem jó..legyen mondjuk Hope.~Mosolyodott el.

-Rendben, legyen Hope.~Egyeztem bele. Egy nagy fekete autó közeledett felénk. Megálltunk az út szélén, hogy megvárjuk amíg elmegy de megállt előttünk. A hátsó ablak lehúzódott és egy ismerős pasas nézett ki rajta.

-Rossz társasággal kezdtél ki Styles.~Röhögött a srác majd előkapta a pisztolyát és elsütötte. A következő pillanatban már Stephet fogtam meg, hogy ne essen össze. Óvatosan letettem a földre törékeny kis testét és a fejét a lábaimra helyeztem.

-Steph istenem jól vagy?~Könnyezett be a szemem.

-Harry.~Nyögte ki fájdalmasan.

-Itt vagyok Steph, itt vagyok.~Pusziltam bele kezébe és próbáltam visszatartani zokogásom.

-T-te-te jó vagy Harry....te jó vagy.

~Visszaemlékezés vége~

Észre sem vettem, hogy időközben eleredtek a könnyeim. 

-James megölte azt az egy személyt aki nekem a mindent jelentette, úgy lenne igazságos ha én megölnélek téged..de nem vagyok rá képes.~Adtam egy puszit a homlokára és hátat fordítva neki próbáltam elaludni.

Reggel mocorgásra keltem fel. Kinyitottam a szemeimet és oldalra fordulva láttam,hogy Madi sír.

-Mi a baj?~Ültem fel és felé fordultam. Nem válaszolt csak a fejét szorongatva tovább sírt.

-Madi? Mi a baj?~Másztam közelebb hozzá és gyengéden megöleltem.

-Nagyon fáj a fejem.~Nyögte ki. 

-Mindjárt jövök.~Mondtam és a telefonomat a kezembe szorongatva hívtam a dokit.

-Jó reggelt Mr. Styles, valami baj van?

-Igen van. Madi azt mondja, hogy nagyon fáj a feje.~Mondtam mérgesen.

-Az természetes. Agyon neki abból a gyógyszerből egy egész szemet amit adtam, most már nem sokára visszatérnek az emlékei.

-Köszönöm, viszlát.~Nyomtam ki a telefont, a konyhába siettem egy pohár vízért. Vissza mentem a szobába és a tegnapi gyógyszerből adtam egy egészet Madinek.

-Ez nem sokára hatni fog.~Simogattam a hátát. Elfeküdtünk az ágyon és vártuk, hogy hasson a gyógyszer hatása.



Kiabálásra keltem fel. Mi a franc, elaludtam? Gyorsan kipattantam az ágyból és lerobogtam a lépcsőn ahonnan a kiabálást hallottam.
-Takarodj az utamból.~Ez Madi hangja.
-Nyugodj le, ha ezt Harry meghallja abból nagy baj lesz.~Próbálta nyugtatni Louis aki az ajtó előtt állt.
-Szarok rá, hogy az a paraszt meghallja-e vagy nem! Mi lesz akkor ha meghallja? Agyon ver?~Nevetett fel gúnyosan.
-Madison.~Szólítottam meg határozottan. Felém fordult és mérgesen méregetett.
-Mond meg a talpnyalóidnak, hogy engedjenek ki.~Tette karba kezeit.
-Hozzátok fel a szobába.~Mondtam és megfordultam.
-Én nem merek hozzá nyúlni. Az előbb is megakartuk fogni és úgy tökön rúgott.~Szólalt meg mögöttem fájdalmas hangon Luke.
-Ennyi balfaszt.~Motyogtam és elindultam Madi felé.
-Takarodj.~Kiáltott rám.
-Pofa be.~Mondtam unottan és a kezénél fogva magamhoz rántottam, megfordítottam így háttal volt nekem.
-Harry bazdmeg óvatosan, a fejének ez nem tesz jót, hogy így ráncigálod.~Mondta Calum a szoba sarkából.
-Már így is bekattant, tiszta agresszív.~Vontam meg unottan a vállam és felkaptam Madit. A szobába cipeltem és leraktam az ágyra.
-Nyugodj le.~Dőltem neki az ajtónak.
-Te engem ne nyugtatgass.~Kiabált.

~Visszaemlékezés~

-Steph nyugodj le.~Próbáltam nyugtatni.

-Nem, nem nyugszok le, te is tudod, hogy utálom amikor verekedsz. Mire jó az?~Húzta fel a szemöldökét. 

-Csak elmagyaráztam neki, hogy te az enyém vagy.~Húztam az ölembe.

-Nem elmagyaráztad, hanem elverted. Nem értelek Harry? Egyszer meglátod, hogy erősebbel kezdesz ki.~Bújt a mellkasomhoz.

-Érted akár még a világ legerősebb emberével is verekednék.~Pusziltam bele a hajába.

-Kérlek Harry ne verekedj többet.~Nézett rám gyönyörű barna szemeivel.

-Ezt nem ígérhetem meg.~Pusziltam meg. Durcázva felállt az ölemből de visszahúztam és eldőltem vele az ágyon. 

-Ne haragudj.~Néztem rá boci szemekkel.

-Nem szeretném, hogy miattam verekedj. Ígérd meg Harry, hogy miattam nem fogsz verekedni.~Emelte fel mutató ujját.

-Ígérem.~Adtam egy puszit az ujjára. Elmosolyodott és szorosan hozzám bújt.

~Visszaemlékezés vége~

-Majd ha lenyugodtál dörömbölj az ajtón.~Mondtam és kimentem a szobából. Kulcsra zártam a kulcsot pedig a zsebembe csúsztattam.

Madison szemszöge:

-Hallod engedj ki.~Kiabáltam és dörömböltem már vagy 10 perce.

-Puli engedj ki.~Ütöttem egy nagyot az ajtóba. Már nagyon fájt a kezem de nem hagytam abba az ajtó verését.

-Na ide figyelj, ha nem hagyod abba akkor én foglak téged úgy verni mint te az ajtót.~Kiabált be a göndör.

-Szarok a mondandódra engedj ki te puli kutya.~Mérgelődtem.

-Fogd be vagy esküszöm, hogy bemegyek de abból neked nem lesz köszönet.

-Jól van puli.~Mondtam halkan és az ablakhoz sétáltam.

-Ha te nem engedsz ki akkor majd megoldom egyedül.~Motyogtam és kinyitottam az ablakot. Kiültem az ablakba és kerestem valami kapaszkodót. Végül úgy döntöttem, hogy majd a párkányba megkapaszkodok. Mivel nem volt más választásom ezért ugranom kellett. Rohadtul fáj a lábam de sietnem kell. Sántikálva siettem a kapu felé, azzal viszont nem számoltam, hogy lehet, hogy kint vannak az udvarba. Zayn azonnal kiszúrt és szólt a többieknek. Futva kezdtek megközelíteni. Lemondóan leültem a fűbe és a fájó lábamat kezdtem szorongatni.

-Harry.~Kiabált Liam mikor oda értek hozzám. Pár perc múlva Harry jelent meg az ajtóban és meglepődve nézett rám.

-Te meg, hogy kerülsz ide?~Kérdezte döbbenten.

-Szerinted? Sétálni akartam bazdmeg.~Forgattam meg a szemem.

-Vagy inkább szökni.~Húzott fel a földről Zayn.

-Te ki ugrottál az ablakon?~Jött oda hozzám Harry.

-De okos vagy! Nem gondoltam volna, hogy erre ilyen gyorsan rájössz.~Mondtam gúnyosan.

-Ne szemétkedj. Ha most nem lenne ez a fejeddel akkor tuti, hogy büntetést kapnál.~Fogta meg a kezem és behúzott a nappaliba.

-Ez is miattad van.~Böktem meg kezemmel a fejem.

-Hívjátok le a lányokat, most elmondunk nekik mindent.~Ült le Harry a fotelbe én meg a kanapéra huppantam. A fiúk szóltak a lányoknak akik gyorsan lejöttek és leültek mellém a kanapéra.

-Jól vagy?~Kérdezte Perrie.

-Igen.~Bólintottam.

-Kuss most mi beszélünk.~Szólt ránk a göndör.

-Puli.~Jegyeztem meg. Haragosan nézett rám majd belekezdett.

-Ashley kérlek bemutatkoznál?!~Kérte Harry.

-Mi értelme van annak, hogy Ashley bemutatkozik? Tudjuk a nevét, Ashley Green.~Forgattam a szemem.

-Nem. Nem Ashley Green a neve.~Nevetett Niall mire a levegő belém szorult. Miaz, hogy nem Ashley Green?