12.rész.

Szado-mazo

-Jó reggelt!~Lökdösött Harry kicsit se finoman.
-Mi van?~Nyitottam ki a szemeimet.
-Reggel.~Mosolyodott el és felállt.
-Igazán elengedhetnél.~Húztam erőltetett mosolyra ajkaimat. Mikor rátérdelt az ágyra én naiv azt hittem, hogy elenged ehelyett ráült a csípőmre és rám vigyorgott.
-De nem foglak.~Legszívesebben úgy pofán basznám, de nem tudom, mert megvagyok bilincselve.
-Seggfej.~Morogtam.
-Na ez csúnya volt.~Húzta fel sértődötten az orrát.
-Ha lesz időm majd megsajnállak.~Mosolyogtam rá gúnyosan.
-Tudod.~Hajolt közel az arcomhoz. -Jobban tennéd ha kedves lennél velem.~Suttogta.
-Igen? Hát te is jobban tennéd.~Mondtam mérgesen.
-Miért te velem mit tudsz csinálni? Hm? Kiabálsz? Azta most nagyon megijedtem.~Nevetett fel.
-Én viszont teljesen tönkre tudlak tenni ha akarlak, eltudom venni az életkedved, az öngyilkosság felé tudlak sodorni.
-Ez már meg van, mondj valami ujjat.~Látszólag nem tetszett neki mondatom.
-Fejezed be mert kezdesz felidegesíteni.~Morogta.
-Nem kérdeztem.~Vontam meg a vállam.
-Na ide figyelj te kis liba, fogd be a pofád.~A szemei szikrákat szórtak ahogy rám nézett.
-Mert ha nem mi lesz?~Húztam vigyorra ajkaimat. Ő is elvigyorodott ami nekem nem jelent jót.
-Tudod mi az a szado-mazo?~Kérdezte ördögien vigyorogva. A levegő meghűlt bennem egy pillanatra. Ez most komoly? Arckifejezésemen elnevette magát.
-Szóval tudod.~Bólogatott.
-És ha tudom akkor mi van?
-Akkor az van, hogy mindjárt abban lesz részed.~Mosolygott.
-Komolyan mondom ha azt megmered csinálni én..~Kezét a számra rakta.
-Azt mondtam, hogy pofa be. Azért elmondom, hogy mi is az a szado-mazo. Két szóból áll a szado, Marquis de Sade nevéből eredő szó, szadista, másokat, saját szexuális kielégültségére bántalmaz. A mazo, mazochista, szexuális élvezetet nyújt neki ha bántalmazzák. Mivel én annyira nem szeretném ha te bántalmaznál ezért maradunk a szadonál.~Vigyorgott továbbra is. Komolyan mondom, hogy ez a srác beteg. -Te nem vagy normális.~Ráztam a fejem.
-Ha jó kislány leszel akkor erre nem kerül sor, de még egy szökési kísérlet és akár az éjszaka közepén is képes leszek eljátszani veled a szado-mazot, világos voltam?~Húzta fel a szemöldökét. Némán bólintottam és még véletlen se néztem rá.
-Remek.~Hajolt el tőlem és összecsapta tenyereit. A zsebéből elővett egy kis kulcsot és kiszabadította a kezeimet. Megdörzsöltem fájó csuklóm, Harry leszállt rólam és az ajtó felé ment.
-Nem kell megköszönni.~Ezzel ki is ment az ajtón.
-Addig álljál féllábon amíg megköszönöm te seggfej.~Néztem az ajtót.
-Hallottam.~Kiabált be az ajtón. Mérgesen fújtattam egyet majd a fürdőbe mentem.  

Perrie szemszöge:

-Ki ez az új lány?~Kérdeztem halkan.

-Madison Wood. 17 éves lány. A szülei elköltöztek Amerikába és elhagyták őt. Eleanorral legjobb barátnők, egy bárban dolgozott ott ahol El is.~Simogatta a hajam Zayn.

-Harry miért ilyen durva vele?

-Mert Madison visszaszól neki és nem hagyja magát.~Nevetett. -Harry ehhez nincs hozzá szokva.

-Átmehetek beszélni vele?~Néztem rá csillogó szemekkel.

-Nem. Harry kinyírna ha megtudná.

-De miért?~Értetlenkedtem. 

-Mert lehet, hogy szökést terveznétek együtt.~Vonta meg a vállát. Mielőtt bármit is mondhattam volna fölém mászott és megcsókolt.

-Inkább szórakozzunk egy kicsit.~Mosolygott perverzen és lenyúlt a pólóm aljához.

-Benne vagyok.~Kuncogtam.

Madison szemszöge: 

Meg kell innen szöknöm minél előbb. Nem tudom meddig bírom még, befogok kattanni ha ezt így folytatja. 
-Gyere.~Nyitott be a fürdőbe Zayn.
-Hova?
-Gyere már.~Láthatóan elég feszült.
-Mi a baj?~Kérdeztem miközben felálltam és hozzá sétáltam.
-Harry megzavart minket Perrievel.~Morgott Zayn. Hirtelen kitört belőlem a röhögőgörcs.
-Mi van? Neked ez ennyire vicces?~Húzta fel magát.
-Ne-nem csak.~Nem bírtam összerakni egy normális mondatot.
-Ne röhögj inkább menjél.~Lökött egyet rajtam.
-Látom jó kedved van.~Mondta Harry a nappaliból. Azonnal abba hagytam a röhögést. 
-Volt..amíg te meg nem szólaltál.~Mentem le a lépcsőn mérgesen.
-Ohh, fogd be.~Morgott mire egy elégedett mosoly kúszott az arcomra. Zaynel oda sétáltunk hozzájuk Harry pedig az ölébe húzott. Azonnal megpróbáltam felállni de szorosan fogott.
-Engedj el.~Sziszegtem.
-Fogd be és ne mocorogj.~Rántott egyet a hajamon mire fájdalmamban felsikoltottam. Még csak azért is direkt mocorogtam mikor beszélt. Egyszer belenyögött a mondandója közepébe mire mindenki nevetni kezdett köztük én is. Mérgesen Felállt velem az ölében majd lelökött a fotelba és az ölembe ült. Na ez nekem már közel sem tetszett annyira mint az előző. Morcosan ültem a fotelba karba tett kezekkel.
-El kell mennünk pár napra.~Ez a mondat megfogta a fülemet.
-Van isten.~Mondtam ki hangosan a gondolatomat amit azonnal meg is bántam.
-Nyugodj meg kicsi szívem előtte még elbúcsúzok tőled.~Nézett hátra a válla felett majd folytatta.
-Addig is a nővérem Gemma lesz itt veletek. Amint meghallom, hogy valamelyikőtökkel baj van, haza jövök és intézkedek.~A hideg kirázott mondandójára.
-Remélem hallottad Madi ugyanis főleg neked címeztem ezt a mondatot.
-Hallottam.~Morogtam.
-Remek.~Állt fel majd rám vigyorgott. 
-Gyere fel a szobába. Búcsúzunk.~Nyújtotta a kezét. Istenem most ments meg.