11.rész. Türelem

Hi directioners, köszönöm a +3 feliratkozót. Ha tetszik a rész, akkor komizzatok, iratkozzatok fel és pipáljatok. :)

Türelem 

Madison szemszöge:

Már vagy 4 órája be voltam zárkózva a fürdőbe. Szinte mindenki próbálkozott be jönni de senkit nem engedtem be. A könnycsatornáim már elapadtak, egy könny se jött ki a szememből. Az egyetlen gondolat ami foglalkoztatott, az a....Szökés.

-Most már kezd elfogyni a türelmem. Gyere ki onnan vagy én megyek be érted.

-Inkább itt alszom, minthogy veled.~Kiabáltam ki.

-Ha nem kell velem aludnod akkor kijössz?~Meglepő módon a hangja lágy volt. Nem kiabált csak normálisan beszélt velem.
-Igen.~Sóhajtottam.
-Akkor megmutatom a szobádat csak gyere ki. Ott vannak ruhák is majd tudsz válogatni.~Fel keltem a földről, megmostam az arcom és belenéztem a tükörbe. Egy szóval mondva; Szörnyű. A hajam össze-vissza állt, mintha madarak fészkeltek volna benne, a szemeim vörösek voltak sírástól, és az arcom is teljesen bepirosodott. Sóhajtva mentem az ajtóhoz és zártam ki, kinyitottam és azonnal megpillantottam a göndört. Aggódó szemekkel vizslatott, elmentem mellette.
-Akkor megmutatod azt a másik szobát?~Kérdeztem háttal állva neki.
-Persze.~Ment az ajtóhoz én pedig követtem. Kimentünk a folyósora ahol az ő szobájának a szembe lévő oldalán a második ajtón ment be. Egy szép szoba volt ízlésesen be rendezve és még gardrób is volt hozzá.

-Tetszik?~Kérdezte az ajtóban állva.
-Igen.~Mondtam szűkszavúan.
-Sajnálom Madi.~Sóhajtott.
-Menj ki.~Szorítottam össze szemeimet.
-Madi..én tényleg sajnálom.
-HAGYJÁL MÁR~Ordítottam rá. Egy pármásodpercig ledöbbenve nézett rám majd ő is ordítozni kezdett.
-ÁLLÍTSD MOST MÁR LE MAGAD. EDDIG TÜRELMES VOLTAM, DE VÉGE VAN.
-TAKARODJÁL KI INNEN. EGY SEMMIRE KELLŐ UTOLSÓ BUNKÓ PARASZT VAGY, EGY GYILKOS.~Ordítottam teljes erőmből mire három lépéssel átszelte a köztünk lévő távolságot és egy akkora pofont kevert le, hogy a földön kötöttem ki. Eddig ez fájt a legjobban, az arcom úgy égett mint még soha.
-Ha nem értesz a szóból akkor majd értesz a cselekedetből.~Rángatott fel a földről majd áthurcolt a szobájába. Lelökött az ágyra és mérgesen nézett rám.
-Utállak!~Mondtam a szemébe nézve. A könnyeim újra előjöttek. 
-Mi folyik itt?~Jött be a szobába Louis. 
-Hagyd békén Harry.~Veregette meg a hátát Louis.
-Gyere.~Nézett rám Louis és a fejével az ajtó felé intett. Gyorsan felkeltem az ágyról és már kint is voltam az ajtón. Louis becsukta azt és átvezetett a "szobámba".
-Sajnálom ami történt, de Harry nem fogja eltűrni neked ezt.~Állt meg az ajtóban.
-Utálom őt!~Ültem le az ágyra.
-Aludj és majd holnap találkozunk.~Mosolygott majd kiment a szobából. Bementem a gardróbba és kiválasztottam egy pizsama szettet. A szobából nyílt egy ajtó, kinyitottam és diadal ittasan elmosolyodtam, egy fürdő. A pizsamám letettem a mosógép tetejére és levetkőztem. Beálltam a meleg zuhany alá és lehajtottam a fejem. Hogy szökhetnék meg? Este. Mikor mindenki alszik. Olyan hajnali 4 körül kiosonok a házból és már itt sem vagyok. Eleanorral pedig utána majd valahogy konzultálok, vagy felkeltem Eleanort is és együtt megszökünk. Igen ez lesz. 
A tusfürdővel ami ott volt tőlem körülbelül egy méterre átmostam magam, majd vízzel lemostam és kiszálltam a zuhany alól. Gyorsan megtörölköztem és felvettem a pizsamám. Vissza mentem a szobába és befeküdtem az ágyba, de előtte még lekapcsoltam a villanyt. Ma éjjel, megszökök!



Útra készen ültem az ágyon. A szívem úgy vert mint egy őrült, a levegőt gyorsan vettem. 04:00 itt az idő. Felkeltem az ágyról és az ajtóhoz sétáltam. Lassan kinyitottam, olyan halkan indultam el ahogy csak tudtam, még levegőt se mertem venni. Sajnos Eleanor Louis szobájában alszik, szóval oda be kell mennem. Elosontam Louis szobájáig ahol még lassabban nyitottam ki az ajtót. Bedugtam rajta a fejem, a szemem hozzá volt szokva a sötéthez ezért láttam. Mind a ketten aludtak. Lassú óvatos lépésekkel indultam meg Eleanor felé majd elkezdtem rázogatni.
-El.~Szólítottam meg halkan. Ebben a percben felkapcsolódott a villany. A szívem még gyorsabb tempóra kapcsolt, felpillantottam. A fiúk az ajtóban álltak mérgesen rám nézve. Te jó ég ezért mit kapok?!
-Tudtam, hogy megpróbálsz megszökni, sőt azt is tudtam, hogy hajnali 4-kor. Egyszer megkérdeztem Stephet, hogy ő ilyen esetben hány órakor szökne meg és tudod mit mondott?? Hajnali 4, mert a 3 az olyan kiszámítható. Tisztában voltam vele, hogy te is a hajnali 4-et választod.~Állt az ajtóban és engem méregetett.
-Tudod, mire jöttem rá?~Közeledett felém mire én hátrálni kezdtem. Elértem a falhoz ahonnan már nem volt tovább, Harry szorosan elém állt.
-A gondolataid nagyon egyeznek Stephével, sokszor úgy érzem mintha ő ülne mellettem és nem te.~Ajkai súrolták az enyémet.
-Én nem Steph vagyok.~Löktem el magamtól.
-Én nem szeretlek, én nem akarok veled lenni, nem Steph a nevem hanem Madison.~Köptem felé a szavakat.
-Igen sajnos.~Fordult meg.
-Akkor miért nem engedsz el? Ha te Stephet szereted akkor engem miért tartasz itt? Ha neked ő kell, akkor mit keresek én itt?~Kiabáltam.
-Steph meghalt. Ő már nem lehet velem. Van benned valami ami tisztára ugyan olyan mint Steph, de nem tudom, hogy mi.~Suttogta.
-Akkor miért vagy velem ilyen bunkó? Stephet szeretted nem? Ha látsz bennem valamit ami olyan mint Steph, akkor miért vagy velem ilyen?~Egy könnycsepp szaladt ki a szememből.
-...Ahogy te is mondtad...te nem vagy Steph.~Ezzel megfordult és kiment a szobából. Lecsúsztam a falmentén és megint a sírás vette át rajtam az uralmat.
-Annyira sajnálom Madi.~Ölelt át könnyezve Eleanor.
-Hozzátok a szobámba.~Kiáltott vissza Harry. Zayn felhúzott a földről és a karomnál fogva elvezetett Harry szobájáig. Lenyomott az ágyra majd kisétált a szobából. Harry már az ágyban feküdt én meg a könnyeimet törölgettem.
-Feküdj le.~Ásított mellettem. Mintha meg se hallottam volna bámultam ki a fejemből.
-Feküdj le!~Mondta határozottan.
-Madison, rohadtul feküdj le.~Mikor még most se tettem azt amit kért, mérgesen felült, megfogta a vállam és hátra döntött, betakart a takaróval majd rám feküdt. Hmm, de kényelmes.(Az iróniát remélem érzitek) Próbáltam lelökni magamról de szorosan fogott.
-Esküszöm, hogyha nem fejezed be itt és most baszlak agyon.~Mormolta a mellkasomba álmosan. A levegő belém akadt. Mit képzel ez magáról? Az arcom biztos tiszta vörös volt.
-Akkor szállj le rólam.~Nyöszörögtem.
-Rendben.~Mondta és mellém gurult. Valamit turkált a fiókjában a következő pillanatban pedig már azt vettem észre, hogy az ágyhoz rögzíti a kezeimet. Megbilincselt.
-Jó éjt.~Fordított nekem hátat. Hát a pofám leszakad ettől a csávótól.

Eleanor szemszöge:

-Louis? Szerinted mit fog Harrytől kapni azért, hogy megpróbált megszökni?~Néztem rá a sötétben.

-Nem tudom, de biztos, hogy nem fog súlyos dolgot kapni mert Harry már azzal, hogy meggyilkolta Jamest, Madison szeme láttára, ezzel nagyon elvágta magát Madi szemében és ezt ő is tudja.~Adott egy puszit az arcomra.

-De ha Harry szereti Madit akkor miért viselkedik így vele?

-Harry nem szereti Madit, csak lát benne valamit ami olyan mint Steph, ezt inkább ragaszkodásnak hívjuk, Hazz elvesztette Stephet és most, hogy Madibe lát valamit Stephből ragaszkodik hozzá. Mondhatni, hogy Harry saját magával küzd, mert tudja, hogy Madison nem Steph de mégis azt akarja hinni. Tisztában van vele, hogy Steph meghalt, de Madiben van valami Stephből és ahhoz Hazz ragaszkodik, mert olyan mint Steph, érted?~Nézett rám.

-Értem.~Bólintottam.

-De..mi lehet Madibe ami Stephbe is meg volt?

-Nem tudom. De most már aludjunk.~Ásított mellettem.

-Jó éjt.~Adtam egy puszit az arcára.

-Neked is.~Motyogta és viszonozta a puszim. Átölelte a derekam én meg álomra hajtottam a fejem.